Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.11-i szófiai reggeli tanításából)

Ma a kérdés-felelet előadásmódról szeretnék beszélgetni veletek. Esetleg felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért? Miért is nem szokványos módon egy tanítást hallgatunk inkább? Mivel a tudakozódás hagyományos módon úgy zajlott, hogy a hallgatóságban felmerült egy adott téma, kérdések hangzottak el, melyre válaszok érkeztek. S ha hűen követjük ezt a folyamatot, akkor sikerül kiköpülnünk ennek a tudománynak a legjavát, és ily módon juthatunk egy még mélyebb megértéshez. S mivel az értelem a tudati vizsgálódás eszköze, ezért úgy hiszem az a legmegfelelőbb, ha ezt a legjobb módon használjuk. Ezért gyakoroljuk most ezt a kérdésfeltevést.

Ugyanígy zajlott ez sok-sok évvel ezelőtt, ennek a világkorszaknak a hajnalán, amikor a szentek, a jógik és a rsi-munik összegyűltek, hogy megvitassák a világ sorsát. Mi fog történni az emberiséggel, milyen megoldások vannak az élet nagy kérdéseire? S aki a tanítást vezette nagyon elégedett volt, nagyra becsülte a szentek kérdéseit, dicsőítve őket így szólt „Helyesen tudakozódtok, mert kérdéseitek az abszolút igazságra vonatkoznak és az emberiség javát szolgálják.” 

Tehát ez a helyes módja a tudakozódásnak, ha kérdéseink az abszolút igazságra, az isteni témákra vonatkoznak, és az emberiség javát szolgálják. Szóval a helyes tudakozódás azt jelenti, hogy ezek szerint a szempontok szerint kérdezünk. Még ha tudjuk is a választ, néha akkor is kérdezzünk, hogy a tudakozódás nagy elvét szolgáljuk ezzel. Hiszen a megfelelő kérdések és válaszok, nemcsak a kérdező és a válaszoló, hanem valamennyi jelenlévő javát is szolgálják. Tehát elmondhatjuk, hogy a helyes tudakozódás az isteni témák iránt, az egy szent gyakorlat. 

Természetesen a kérdezés módja tanítványi lánconként, és tanítómesterenként változhat. Egyes iskolákban a guru nagyon aprólékosan magyarázza el a dolgokat, míg másutt először darshanért kell folyamodni, ahol bár tele vagyunk kérdéssel, mégsem tudunk egy szót sem szólni, s a mester sem szólal meg. S mi történik? Mégis mindent megértünk, valami átszüremlik belénk. Ez bizonyítja azt, hogy az igazi lelki tudakozódás az nem egy intellektuális szópárbaj, sokkal inkább olyan, mint a szív ébredése. Ez egy rendkívül magas módja a kérdés-felelet megértésének. 

Tudjuk, hogy a beszéd, mint emberi képesség leghelyesebb alkalmazása az, ha nem az anyagi témákra, hanem a Legfelsőbb dicsőítésére vonatkozik. Tehát ne anyagi témákkal, vitatkozással, vagy úgymond lelki dolgok híresztelésévelfoglalkozzunk, hanem dicsőítéssel. Még csak ne is filozófiával, mert még az is egy alacsony szint. A Legfelsőbb dicsőítése a legjobb módja a beszéd használatának. A legmegfelelőbb dicsőítés pedig az, ha a Szent Neveket zengjük. Esetleg szeretnétek még ennél is feljebb menni? Ennél még magasabb szint az, amikor a túlcsorduló érzelmektől már képtelen vagy kimondani a Szent Nevet. Tehát mi a legjobb módja a beszéd használatának? Az, ha csendben maradunk. 

(folytatása következik)