|
|
Archive for March, 2020
(from a lecture of Swami Tirtha, 19.08.2015, morning, Ludashto)
(continues from the previous Monday)
Belonging to a sacred tradition also means some commitment. Before I was a freelance fallen soul, but now I am a fallen soul on a tie. And I tell you, it’s very beneficial and very good to be on a tie. Because if a dog has a collar, if a dog has a tie – for that dog you know that it belongs to someone. So, if we belong to a tradition, we have to represent this tradition.
Then another question arises: how to help this tradition, how to serve this tradition, how to maintain this tradition? There are so many ways to help a tradition to survive and to flourish. First of all there are individual practices. If you chant the holy names, the chanting of the holy name as a tradition is maintained. For a long time you might think that you start the practice: ‘I start my chanting.’ But I feel this is the other way round. The chanting, the tradition needs practitioners; therefore it invites practitioners, it embraces new and new practitioners. That also proves that it is not started from the human side, but the invitation comes from the divine side: ‘Please, join this practice!’ So there should always be some permanent consciousness about this – that we are part of something superhuman.
And there is the community, or the social side of this tradition. For example organizing events, maintaining temples, preaching, publications, etc, etc. So you see, it’s a very integral part of something extraordinary, important and divine. And this is the common denominator in all spiritual groups and in all spiritual practices – that it should reflect the divine and it should bring the human to the divine platform.
So, belonging to a sacred tradition means that you have a background. And also you have a prospective goal. Therefore by proper cultivation we should help this school to grow, this tradition to flourish. Don’t forget about the elderly gopas when Krishna lifted the Govardhan Hill – they also used their sticks: ‘Like that it’s not so heavy, Krishna is a small boy, we can also hold our sticks.’ We are like these old gopas, we also hold our little sticks. The mission – Mahaprabhu’s mission, Krishna’s mission – is going on, but nevertheless we hold our little sticks.
Let me quote only one sentence from Shrila Shridhara Maharaj. He says that this process of bhakti is a journey from the land of distrust and frustration to the land of beauty and love. So from distrust we want to reach the realm of divine love. Therefore we believe in the Source, the Maintainer and the Ultimate Shelter of the universe. We believe in the eternity of the soul and its belonging to the Supreme. We believe in the sanctity of life and its supreme mission. We believe in the victory of the light over the darkness. And also we believe in the chance of purification and perfection. Trust.
(to be continued)
(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 19-ei tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Egy szent hagyományhoz tartozni elköteleződést is jelent. Azelőtt szabadúszó elesett lélek voltam, most pórázon levő elesett lélek vagyok. S mondom nektek, nagyon üdvös és nagyon jó, ha van pórázunk, hiszen ha egy kutyának van nyakörve, van póráza, akkor tudni lehet, hogy tartozik valakihez. Tehát, ha egy hagyományhoz tartozunk, akkor képviselnünk is kell ezt a hagyományt.
Eztán felmerül egy másik kérdés: hogyan segítsük ezt a hagyományt, hogyan szolgáljuk, és hogyan tartsuk fent? Annyi módon lehet elősegíteni a hagyomány fennmaradását és virágzását. Először is ott vannak az egyéni gyakorlatok. Ha a szent neveket zengitek, akkor a szent név, mint hagyomány fennmarad. Hosszú ideig úgy gondolhatod, hogy te kezdesz bele a gyakorlatba, ’ elkezdek mantrázni’. Én úgy érzem, hogy ez éppen fordítva van. A szent nevek zengésének, a hagyománynak van szüksége gyakorlókra, ezért újabb és újabb gyakorlókat vonz magához. Ez is bizonyítja, hogy ez nem az emberi oldalon kezdődött, a meghívás az isteni oldalról érkezik: ’Kérlek, csatlakozz ehhez a gyakorlathoz!’ Állandóan tudatában kell lennünk, hogy mi valami emberfelettinek vagyunk a részesei.
S akkor ott van még a közösség, vagy a tradíció társadalmi oldala. Például események szervezése, templomok fenntartása, prédikálás, publikációk, stb, stb. Így értitek, hogy ez valami nagyon különlegesen fontosnak és isteninek a szerves része. Ez a közös nevező valamennyi lelki csoportban és lelki gyakorlatban – hogy vissza kell, tükröznie az istenit, és az embert az isteni síkra kell eljuttatnia.
Valamely szent hagyományhoz tartozni azt jelenti, hogy van egy háttered, s rendelkezel egy világos céllal is. Ezért a tradíció megfelelő ápolásával segítenünk kell benne, hogy ez az iskola gyarapodjon, ez a hagyomány virágozzon. Ne feledkezzetek meg róla, hogy amikor Krsna felemelte a Góvardhan-hegyet, az idős gópák is használták a pásztorbotjukat: „Krsna egy kisfiú, ha mi is tartjuk a hegyet a botokkal, akkor a hegy nem lesz olyan nehéz.” Mi olyanok vagyunk, mint ezek a gópák, mi is tartjuk a saját kis botunkat. A misszió – Maháprabhu missziója, Krsna missziója – folyamatoson működik, ám mi tartjuk a saját kis botunkat.
Hadd idézzek csupán egyetlen mondatot Sríla Shrídhar Mahárádzstól. Azt mondja, hogy a bhakti folyamata egy utazás a gyanakvás és csalódás földjéről a szépség és szeretet földjére. A gyanakvástól tehát szeretnénk eljutni az isteni szeretet birodalmába. Ezért hisszük a mindenség Forrását, Fenntartóját és Végső Menedékét. Hisszük a lélek öröklétét és Istenhez tartozását. Hisszük az élet szentségét és magasztos hivatását. Hisszük a világosság győzelmét a sötétség fölött. És hisszük a megtisztulás lehetőségét és az üdvösséget. Bízzatok!
(folytatása következik)
(от лекция на Свами Тиртха, 19.08.2015, сутрин, Лудащо)
(продължава от предишния понеделник)
Да принадлежиш към свещена традиция означава също и посветеност. Дотогава съм бил волна паднала душа, сега съм паднала душа на каишка. А казвам ви, много е полезно, много е добре да си на каишка. Защото ако едно куче има каишка, за него се знае, че принадлежи на някого. Така че щом принадлежим на дадена традиция, трябва и да я представяме.
Тогава възниква друг въпрос: как да подпомагаме тази традиция, как да служим на тази традиция, как да поддържаме тази традиция? Има много начини да помогнем на една традиция да се съхрани и да процъфтява. На първо място има индивидуални практики. Ако възпявате светите имена, възпяването на светите имена като традиция се поддържа. И дълго време може да си мислите, че вие извършвате практиката: „Аз започвам да мантрувам.” Но на мен ми се струва, че е обратното. Мантруването, традицията се нуждае от практикуващи; затова тя призовава практикуващите, приема и прегръща все нови и нови практикуващи. Това също доказва, че не хората поставят началото, а поканата идва откъм божествената страна: „Заповядайте, присъединете се към тази практика.” Така че постоянно трябва да осъзнаваме това – че участваме в нещо свръхчовешко.
Съществува и общността – социалната страна на традицията. Например организиране на събития, поддържане на храмове, проповядване, публикации и т.н. Виждате, това е много интегрална част от нещо изключително значимо и божествено. Това е общият знаменател на всички духовни групи и всички духовни практики – те трябва да отразяват божественото и да извеждат човека на божествено ниво.
И така, да принадлежиш на свята традиция означава да имаш основа. А също и да имаш светла цел. Затова чрез правилно култивиране трябва да подпомагаме тази школа да се разраства, тази традиция да процъфтява. Не забравяйте за възрастните гопали – когато Кришна повдигнал хълма Говардхана, те също подпирали с тоягите си: „Така няма да Му е толкова тежко, Кришна е малко момче, ние също можем да подпираме с гегите.” Ние сме като тези възрастни гопали, и ние подпираме с мъничките си тояжки. Мисията на Махапрабху, мисията на Кришна бездруго си върви, но ние все пак държим своите малки пръчки.
Позволете ми да цитирам само едно изречение от Шрила Шридхара Махарадж. Той казва, че този процес на бхакти е пътуване от земята на недоверието и разочарованието към земята на красотата и любовта. Така че от съмнението ние искаме да стигнем до царството на божествената любов. Затова вярваме в Източника, Поддръжника и Окончателния подслон на вселената. Вярваме във вечността на душата и в принадлежността ѝ към Всевишния. Вярваме в светостта на живота и във върховната му мисия. Вярваме в победата на светлината над мрака. Вярваме също и във възможността за пречистване и усъвършенстване. Доверие.
(следва продължение)
Mar
26
(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
(continues from the previous Friday)
“Going back to Godhead means going back to our own soil, our real home. What is night to us now – that we will make our day! Where there is presently darkness to us – we are to find light there; and what is apparently so plain and expressively clear – that must be neglected. In our earnest calculation the entire world of exploitation and self-interest should be kicked into the darkness, and we should withdraw wholesale from that ‘knowledge’. And what is dark to us now we should try to make it light by always giving our attention, thoughtful consideration, and adherence to achieving residence in the higher soil, the land of wonders where everything is wonderful.”[1]
So, this is a transition from one stage to another. And it is a very glorious path because this shift is judged according to the fruits. It will bring eternal, good fruits, therefore this is a very glorious path.
The next chapter says: “Shadow, Substance, and Sound”.
“The spiritual plane is substantial. And why are things as they are here? This is the reflection of that plane, a perverted reflection. So that nature is also to be found here, but the substance is there. Everything here, all this is like a shadow. The shadow is unsubstantial, without real existence, the substance is itself real existence. The difference is great”.[2]
A shadow has no reality. Do you still have a shadow? Well, if we stand in the sunshine we shall see our shadow. That means reflection is there only when there is something original, something that gives the power to reflect. The light is always ahead of us and the shadows are always to our back. Of course sometime you might turn your back to the sun, but this is not the case, it’s symbolic. We are searching for the light and nevertheless we have a shadow. And if you want to run away from your shadow, it will come with you. The faster you run, the faster it will follow you. How to get rid of our shadows? Actually there is a way. Because it is said that demigods don’t have a shadow. So, if you want to identify a demigod, just check the shadow. If somebody has no shadow, it’s a demigod. Until somebody has a shadow, it’s a future demigod.
How the shadow is produced? Actually, there is a blockage of light. So, if there is a thick object that blocks the flow of light, then that is the shadow. If the object is transparent, there is no shadow. So, why do the demigods have no shadow? Because they don’t block the light. Actually one definition in Krishna book about the demigod is that they live only for the satisfaction of Krishna – tat priyartham. Those who live only for the satisfaction of God, they are like angels, they are like demigods. Actually deva comes from div, from light. They are bright persons, they don’t block the light. No separate interest, no false ego. This will block the light. So, if we want to get rid of our shadow, we should purify our heart existence.
(to be continued)
1. The Golden staircase, Ch. 1 Withdraw from knowledge, by Shrila Shridhar Maharaj
2. The Golden staircase, Ch. 1 Shadow, Substance, and Sound, by Shrila Shridhar Maharaj
Mar
26
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Az Istenhez való visszatérés, azt jelenti, hogy a saját földünkre, a valódi otthonunkba térünk haza. Ami jelenleg éjszaka nekünk – az lesz a nappalunk! Ahol jelenleg sötétséget tapasztalunk – ott világosságra fogunk lelni; s ami szemmel láthatóan nyilvánvaló és kifejezetten világos – azt figyelmen kívül kell hagynunk. Őszinte, komoly mérlegelésünk során a kizsákmányolás és az önérdek világát a sötétségbe kell taszítani, és teljes mértékben ki kell vonulnunk abból a ’tudásból’! S azt, ami jelenleg sötét a számunkra – a figyelmünket, átgondolt vizsgálódásainkat és hűséges odaadásunkat odaszentelve – meg kell próbálnunk világossá tenni, hogy elérjük lakhelyünket a magasabb földön, a csodák földjén, ahol minden ámulatba ejtő.”[1]
Tehát ez egy átmenet az egyik szintről a másikra. S egy nagyon dicsőséges út, mert ennek a változásnak a természetét a gyümölcsei alapján lehet megítélni. Örökkévaló jó gyümölcsöket fog teremni, ezért ez egy nagyon dicsőséges út.
A következő fejezet így hangzik: „Árnyék, lényeg és hang”.
„A lelki sík az alapvető. S miért olyanok itt a dolgok, amilyenek? Az itteni világ csupán reflexió, egy eltorzult tükörkép. Tehát az a természet itt is megtalálható, de a lényeg odaát van. Minden, ami itt van, olyan, mint az árnyék. Az árnyéknak nincs lényege, nincs valós léte, a lényeg a valódi létezés maga. A különbség hatalmas.”.[2]
Az árnyék nem valóságos. Még mindig van árnyékod? Ha a napfényben állunk, látjuk az árnyékunkat. Ez azt jelenti, hogy reflexió csak akkor van, amikor van valami eredeti, egy olyan energia, egy erő, ami visszaverődik. A fény mindig előttünk van, az árnyékok pedig mindig mögöttünk vannak. Természetesen néha hátat fordíthatsz a Napnak, de most nem erről van szó, ez szimbolikus. Mi a fény után kutatunk, ám van árnyékunk. S ha el akarsz futni az árnyékod elől, az követni fog. Minél gyorsabban futsz, annál gyorsabban fog követni. Hogyan tudunk megszabadulni az árnyékunktól? Tulajdonképpen erre van mód. Mert azt mondják, hogy a félisteneknek nincsen árnyékuk. Tehát, ha szeretnél felismerni egy félistent, csak figyeld meg, hogy van-e árnyéka! Ha valakinek nincs árnyéka, az egy félisten. Amig valakinek van árnyéka, az egy leendő félisten.
Hogyan keletkezik az árnyék? Valami gátolja a fény útját. Tehát, ha van egy tömör tárgy, mely akadályozza a fény terjedését, akkor van árnyék. Ha a tárgy átlátszó, akkor nincs árnyék. Tehát, miért nincs árnyékuk a félisteneknek? Mert nem akadályozzák a fény útját. A Krsna könyvben a félistenek definíciója így szól: akik csupán azért élnek, hogy elégedetté tegyék Krsnát – tat prijártham. Azok, akik csak Isten elégedettségéért élnek, ők olyanok, mint az angyalok, olyanok, mint a félistenek. Valójában a déva, a div fény szóból ered. Ők fénylő lények, nem állják útját a fénynek. Nincs önálló érdek, nincs hamis ego, mert az blokkolja a fényt. Tehát, ha meg szeretnénk megszabadulni az árnyékunktól, meg kell tisztítanunk a szívünket.
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Visszavonulni a tudástól “
2. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Árnyék, lényeg és hang”
Mar
26
(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
(продължава от предишния петък)
„Да се завърнем към Бога означава да се завърнем в собствената си родина, в истинския си дом. Онова, което е нощ сега за нас – него ще превърнем в свой ден! Където в момента е мрак за нас – там ще намерим светлина; а онова което е привидно просто и многозначително ясно, трябва да бъде пренебрегнато. Според честния ни поглед целият свят на експлоатацията и личния интерес трябва да бъде отритнат в мрака и напълно да се отдръпнем от това „знание”. А което е тъмно за нас сега трябва да се опитаме да осветлим, като винаги отдаваме вниманието си, задълбочените си размисли и вярна последователност в достигането на онези висши земи, земите на чудесата, къде всичко е дивно.”[1]
И така, преминаване от едно ниво на друго. А това е много величествен път, защото за характера на тази промяна можем да съдим по плодовете ѝ. Тя ще донесе вечни, добри плодове, затова пътят е толкова славен.
Следващата глава се казва: „Сянка, същина и звук”.
„Духовната равнина е същността. А защо нещата съществуват каквито са тук? Това е отражение на онази равнина, изкривено отражение. Онази природа може да бъде намерена и тук, но същината ѝ е там, а тук е нейната сянка. Сянката няма същина, тя не притежава истинско съществуване; самата същина е истинското съществуване. Разликата е огромна.”[2]
Сянката не притежава реалност. Вие имате ли все още сянка? Ако застанем на слънце, ще видим своята сянка. Това означава, че отражение съществува само когато има оригинал, даващ силата, която да бъде отразена. Светлината винаги е пред нас, а сянката е винаги зад гърба ни. Разбира се, понякога може да обърнете гръб на слънцето, но не става въпрос за това, изразът е символичен. Ние търсим светлината, но въпреки това имаме сянка. А ако искате да избягате от своята сянка, тя ще дойде с вас. И колкото по-бързо бягате, толкова по-бързо ще ви следва. Как да се отървем от сенките си? Всъщност има начин. Защото се казва, че полубоговете нямат сянка. Така че ако искате да разпознаете дали някой е полубог, просто проверете сянката. Ако няма сянка, значи е полубог. Докато все още има сянка, значи е бъдещ полубог.
Как се образува сянката? Всъщност има блокиране на светлината. Ако има плътен обект, който препречва потока на светлината, това е сянката. Ако обектът е прозрачен, сянка няма. И защо тогава полубоговете нямат сянка? Защото не препречват светлината. Всъщност определението за полубог в книгата за Кришна[3] е, че те живеят единствено за удовлетворението на Кришна – тат прияртхам. Тези, които живеят само за удовлетворението на Бога са като ангели, като полубогове. В действителност „дева”, полубог, идва от „див”, светлина. Те са сияйни личности, не пречат на светлината. Нямат себичен интерес, нямат фалшиво его. То би препречило светлината. Така че ако искаме да се избавим от своята сянка, трябва да пречистваме сърцето си.
(следва продължение)
1. „Златната стълба” Гл 1 „Отдръпнете се от знанието” от Шрила Шридхара Махарадж
2. „Златната стълба” Гл 1 „Същина, сянка и звук” от Шрила Шридхара Махарадж
3. „Кришна, източникът на вечно наслаждение”
Mar
26
(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
(Continua del pasado viernes)
“Volver a Dios significa volver a la Patria, a casa. Lo que ahora es noche – transformarlo en nuestro día! Lo que ahora es tiniebla – llegar a hallar la luz. Y lo que es aparentemente sencillo y claro, debemos ignorarlo. Ante una mirada honrada el mundo de la explotación y del interés individual deberíamos rechazarlo, botarlo alejándonos del llamado ‘saber’. Y lo que nos parece oscuro deberíamos tratar de aclararlo, poniendo atención y pensamientos en apropiada sucesión para llegar a alcanzar aquellas tierras superioras, las tierras de los milagros en las que todo sería estupendo y milagroso.”[1]
Pasar pies de un nivel a otro. Es un camino muy glorioso y del carácter del cambio juzgaremos por los frutos. Llevaría frutas y frutos eternos, puesto que el camino es glorioso.
El capítulo siguiente dice: “Sombra, esencia y sonido”.
“El plano espiritual es la esencia. Por qué las cosas aquí existen como son? Es el reflejo de aquel plano, un reflejo perverso. Es posible hallar aquí aquella naturaleza, pero la esencia está allí, aquí esta tan solo la sombre. La sombra no tiene esencia, su existencia no es real, la esencia es la existencia real. Enorme diferencia”.[2]
La sombra no tiene realidad. Teneis todavía todavia sombra? Poneos la cara al sol y ya veréis vuestra sombra. Ello significa que el reflejo existe solamente si hay un original, sea entregando fuerza ella se reflejaría. Delante siempre está la luz y detrás de nuestra espalda queda la sombra. Por supuesto a veces quedáis con el sol a vuestra espalda pero no se trata de eso, la expresión es simbólica. Estamos buscando la luz y sin embargo tenemos sombra. Si queréis escapar de la sombra, ella os seguiría. A medida de correr rápidamente ella os seguiría con mayor velocidad. Como escaparse de la sombra? Hay un modo de hacerlo. Se dice que los demiurgos no tienen sombra. Cuando queréis adivinar di alguien es demiurgo, comprobad si tiene sombra. Si no tiene, es un demiurgo. Siempre que tengáis sombra, permaneceréis demiurgos.
Como se forma la sombra? En realidad la luz queda bloqueada. Cuando un objeto solido se pone ante la luz, se produce sombra. El objeto transparente no tiene sombra. Por lo tanto, por que los demiurgos no tienen Sombra? Es que no forman obstáculo a la luz. La definición del demiurgo en el libro de Krishna es que ellos viven tan solo por satisfacción de Krishna -tat priyartham- los que viven por la satisfacción de Dios son como ángeles, son demiurgos. En realidad el vocablo deva viene de div, luz.
Son personas resplandecientes, no paran la luz. No tienen interés separado, no tienen falso ego. El falso ego impide la luz, Si queremos escaparnos de nuestra sombra, debemos purificar el corazón.
(sigue continuacion)
1. La escalera de oro, cap. 1 Retirarse del conocimiento, por Srila Sridhar Maharaj
2. La escalera de oro, cap. 1 Sombra, Sustancia y Sonido, por Srila Shridhar Maharaj
Mar
26
(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
„Возвращение обратно к Богу — это возвращение на родину, в наш настоящий дом. То, что сейчас для нас ночь, мы сделаем своим днем! И там, где сейчас для нас темнота, именно там мы и обнаружим свет, а то, что кажется столь очевидно простым и выразительно ясным, должно быть отвергнуто. В наших серьезных расчетах целый мир эксплуатации и эгоистичных интересов должен быть отброшен во тьму, нам следует полностью отказаться от этого „знания”. И то, что сейчас для нас тьма, мы должны пытаться сделать светом, постоянно сосредотачивая на этом свое внимание, глубоко обдумывая это и неуклонно пытаясь достичь этой высшей земли, удивительной страны, где все прекрасно.”[1]
И так, переходим от одного уровня на другой. А это очень величественный путь, потому что о характере этой перемены можем судить по ее плодам. Она принесет вечные, хорошие плоды, поэтому путь так славен.
Следующая глава называется: „Тень, сущность и звук”.
„Духовный мир реален. И почему здесь все таково, каково оно есть? Это отражение того плана бытия, искаженное отражение. Ту же природу можно обнаружить и здесь, но реальность там, а то, что здесь, – подобно тени. Тень невещественна, она не существует реально, реальность же сама по себе есть бытие. Различие огромно.”[2]
У тени нет реальности. У вас есть все еще тень? Если встанем на солнце, мы увидим свою тень. Это значит, что отражение существует только когда есть оригинал, дающий способность отражать. Свет всегда перед нами, а тень всегда за нашей спиной. Конечно, иногда можете повернуться спиной к солнцу, но речь не об этом, я говорю символично. Мы ищем свет и, тем не менее, у нас есть тень. А если хотите убежать от своей тени, она прийдет с вами. И чем быстрее бежите, тем быстрее она будет за вами следовать. Как избавиться от наших теней? На самом деле есть способ. Потому что говорят, что у полубогов нет тени. Так что если вы хотите узнать полубога, просто проверьте тень. Если у кого-то нет тени, это полубог. Пока у кого-то есть тень, это будущий полубог.
Как образуется тень? На самом деле это блокировка света. Итак, если есть плотный объект, который блокирует поток света, то это тень. Если объект прозрачный, тени нет. Итак, почему у полубогов нет тени? Потому что они не блокируют свет. На самом деле определение в книге о Кришне[3] о полубогах состоит в том, что они живут только для удовлетворения Кришны – тат прийартхам. Те, кто живут только для удовлетворения Бога, они как ангелы, они как полубоги. На самом деле дэва , полубог, происходит от div, свет. Они сияйные люди, они не блокируют свет. Нет собственного интереса, нет ложного эго. Это заблокировало бы свет. Так что, если мы хотим избавиться от нашей тени, мы должны очистить свое сердце.
(продолжение следует)
1. „Золотая лестница” Гл 1 „Откажись от знания” Шрила Шридхара Махарадж
2. „Золотая лестница” Гл 1 „Тень, сущность и звук” Шрила Шридхара Махарадж
3. „Кришна, источник вечного наслаждения”
(from a lecture of Swami Tirtha, 19.08.2015, morning, Ludashto)
(continues from the previous Monday)
Swami Tirtha: What consequences are there if we belong to a sacred tradition? This is my question, so please, help!
Answer: We follow an authentic spiritual guide from this tradition.
Swami Tirtha: Good. Is this a right or an obligation?
Yashoda: It’s a privilege.
Swami Tirtha: All right, let’s stop here for a while. If you say following a bona fide master is a privilege, I agree – it’s a chance, it’s a privilege, it’s a glorious position. But it’s not easy. And you might think that all those who today are very close to the master and enjoy the attention and the embrace of the master are in a very unique and charming position. Everybody is smiling. But have you seen the path how they reached that position? Now everybody is smiling; there were times when at least one of the parties was crying. So if you see the smiles, please have an apprehension, have a suspicion: there must have been something else also. As it is said, without the roots there are no fruits. We can also say, without the tears there are no smiles. And this is the price we have to be ready to pay.
Other consequences of following a sacred tradition?
Haribhakti: Following such a tradition there is a moment when we realize the goal of our life, the meaning of our life.
Swami Tirtha: Very nice. And it happens many times. First when you meet the devotees you think: ‘Ah, now I have realized the goal of my life!’ Then after some rime you come to a little higher understanding of your identity, of your spiritual role and then you say again: ‘Ah, now I have realized something, I have understood the mission of my life. Before I didn’t know, but now I know.’ And it goes on, and on, and on. Why? Because this is a progressive evolution of consciousness. Not only on the individual platform – that we understand about ourselves little more and more – but also we can come closer to more fine, more delicate ideas, principles and practices in divine life.
This is very nicely shown or proven by the story of the son, when the father sent him to a master to study the Shrimad Bhagavatam. After one year the boy returned and the father asked: “My dear son, have you studied, have you learned?” And the son said: “Yes! Yes, my father, I have learned everything!” Then the father said:
You don’t understand anything! Go back to the master, study!” Next year the boy came again and the father asked: “Now my dear son, have you studied?” Then the boy said: “Well, my dear father, last year I didn’t know, but now I know everything.” Then the father said: “Back! You don’t know anything, go back to your master!” After one more year the boy came again and the father asked: “Now my dear son, have you studied everything about the Bhagavatam?” And finally the son said: “Well, my dear father, I understood that I don’t understand anything about it.” And then the father said: “Yes, my dear son!”
So, if we realize the goal of our life – very nice, go ahead! We shall return to this question after one year, second year, third year.
(to be continued)
(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 19-ei ludastói tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Szvámí Tírtha: Mik a következményei annak, ha egy szent hagyományhoz tartozunk? Ez a kérdésem, kérlek, segítsetek!
Válasz: Egy autentikus spirituális vezetőt követünk ebből a tradícióból.
Szvámí Tírtha: Jó. Ez egy jog, vagy kötelesség?
Jasódá: Kiváltság.
Szvámí Tírtha: Rendben, álljunk meg itt egy kicsit! Ha úgy vélitek, hogy egy bona fide tanítómestert követni kiváltság, egyetértek – ez egy lehetőség, egy kiváltság, egy dicsőséges helyzet, de nem könnyű. Azt gondolhatjátok, hogy mindazok, akik ma nagyon közel állnak a mesterhez, élvezik a figyelmét és az ölelését, azok egy nagyon kivételes, kellemes és vonzó helyzetben vannak. Mindenki mosolyog, de vajon láttátok-e azt az utat, ahogy ők elérték ezt a helyzetet? Most mindenki mosolyog, ám voltak idők, mikor legalább az egyik fél sírt. Ha tehát látod a mosolyokat, kérlek, fogd azt is fel, élj a gyanúval, hogy ott valami másnak is kellett lennie. Ahogy mondani szokták, a gyökerek nélkül nincsen gyümölcs, de úgy is mondhatjuk, hogy könnyek nélkül nincsen mosoly. S hajlandónak kell lennünk megfizetni ezt az árat.
Milyen más következményei vannak egy szent tradíció követésének?
Haribhakti: Egy ilyen tradíciót követve eljön az a pillanat, amikor felismerjük, hogy mi az életünk célja, mi az életünk értelme.
Szvámí Tírtha: Nagyon szép. S ez sokszor megtörténik. Először, amikor találkozol a bhaktákkal, ezt gondolod: ’Most rájöttem, hogy mi az életem célja! Majd egy idő után kissé magasabb megértésre jutsz az identitásodat, lelki szerepedet illetően, és ismét ezt mondod: „Ó, most rájöttem valamire, megértettem, mi a küldetésem. Azelőtt nem tudtam, mi az, de most már tudom.” És ez így megy tovább, és tovább, és tovább. Miért? Mert ez a tudatosság progresszív evolúciója, nemcsak egyéni síkon – hogy mindig egy kicsivel többet és többet értünk meg magunkról – de az isteni életben is közelebb kerülünk egyre kifinomultabb elképzelésekhez, elvekhez és gyakorlathoz.
Ezt nagyon szépen mutatja be és bizonyítja az a történet, amikor az édesapa elküldte a fiát, hogy tanulmányozza a Srímad Bhágavatamot. Egy év elteltével a fiú visszatért, és az apa megkérdezte: „Kedves fiam, tanultál, okosodtál? „ A fiú így válaszolt: „Igen! Igen, édesapám, mindent megtanultam!” Erre az apa így reagált: „Nem értesz te semmit, menj vissza a mesterhez, és tanulj!”Egy év múlva az apa megint megkérdezte a fiától, hogy tanult-e valamit. „Ó, kedves édesapám, a múlt évben még nem tudtam mindent, de most már igen.” Erre az apja: „Vissza! Nem tanultál te semmit, menj vissza a tanítómesteredhez!” Egy év elteltével a fiú ismét hazatért, és az apa megint megkérdezte: „Kedves fiam, mindent megtanultál a Bhágavatamról?” S végül a fiú így felelt: „Hát, kedves édesapám, rájöttem, hogy semmit sem értek.” S akkor az édesapa így szólt: „Igen, édes fiam!”
Tehát ha rájövünk, hogy mi az életünk értelme – az nagyon szép, csak így tovább! Vissza fogunk térni erre a kérdésre egy év múlva, a második, majd a harmadik év elmúltával.
(folytatása következik)
