


Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 19-ei tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Egy szent hagyományhoz tartozni elköteleződést is jelent. Azelőtt szabadúszó elesett lélek voltam, most pórázon levő elesett lélek vagyok. S mondom nektek, nagyon üdvös és nagyon jó, ha van pórázunk, hiszen ha egy kutyának van nyakörve, van póráza, akkor tudni lehet, hogy tartozik valakihez. Tehát, ha egy hagyományhoz tartozunk, akkor képviselnünk is kell ezt a hagyományt.
Eztán felmerül egy másik kérdés: hogyan segítsük ezt a hagyományt, hogyan szolgáljuk, és hogyan tartsuk fent? Annyi módon lehet elősegíteni a hagyomány fennmaradását és virágzását. Először is ott vannak az egyéni gyakorlatok. Ha a szent neveket zengitek, akkor a szent név, mint hagyomány fennmarad. Hosszú ideig úgy gondolhatod, hogy te kezdesz bele a gyakorlatba, ’ elkezdek mantrázni’. Én úgy érzem, hogy ez éppen fordítva van. A szent nevek zengésének, a hagyománynak van szüksége gyakorlókra, ezért újabb és újabb gyakorlókat vonz magához. Ez is bizonyítja, hogy ez nem az emberi oldalon kezdődött, a meghívás az isteni oldalról érkezik: ’Kérlek, csatlakozz ehhez a gyakorlathoz!’ Állandóan tudatában kell lennünk, hogy mi valami emberfelettinek vagyunk a részesei.
S akkor ott van még a közösség, vagy a tradíció társadalmi oldala. Például események szervezése, templomok fenntartása, prédikálás, publikációk, stb, stb. Így értitek, hogy ez valami nagyon különlegesen fontosnak és isteninek a szerves része. Ez a közös nevező valamennyi lelki csoportban és lelki gyakorlatban – hogy vissza kell, tükröznie az istenit, és az embert az isteni síkra kell eljuttatnia.
Valamely szent hagyományhoz tartozni azt jelenti, hogy van egy háttered, s rendelkezel egy világos céllal is. Ezért a tradíció megfelelő ápolásával segítenünk kell benne, hogy ez az iskola gyarapodjon, ez a hagyomány virágozzon. Ne feledkezzetek meg róla, hogy amikor Krsna felemelte a Góvardhan-hegyet, az idős gópák is használták a pásztorbotjukat: „Krsna egy kisfiú, ha mi is tartjuk a hegyet a botokkal, akkor a hegy nem lesz olyan nehéz.” Mi olyanok vagyunk, mint ezek a gópák, mi is tartjuk a saját kis botunkat. A misszió – Maháprabhu missziója, Krsna missziója – folyamatoson működik, ám mi tartjuk a saját kis botunkat.
Hadd idézzek csupán egyetlen mondatot Sríla Shrídhar Mahárádzstól. Azt mondja, hogy a bhakti folyamata egy utazás a gyanakvás és csalódás földjéről a szépség és szeretet földjére. A gyanakvástól tehát szeretnénk eljutni az isteni szeretet birodalmába. Ezért hisszük a mindenség Forrását, Fenntartóját és Végső Menedékét. Hisszük a lélek öröklétét és Istenhez tartozását. Hisszük az élet szentségét és magasztos hivatását. Hisszük a világosság győzelmét a sötétség fölött. És hisszük a megtisztulás lehetőségét és az üdvösséget. Bízzatok!
(folytatása következik)
Leave a Reply
