Sharanagati

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Третата цел, третата амбиция на човешките същества е щастието. Успех, пари, щастие – светата троица. Щастието! Ако се обърнете към хората и им говорите как да станат щастливи, те ще са много доволни. Няма да са щастливи, но ще са доволни. Защото това е цел за начинаещите – щастието. Те искат да получат плодовете, без да са копали градината. 

Отново, трябва да разберем тайната на щастието, тайното изкуство на щастието. Добре, понякога то мъничко зависи от външните обстоятелства; ала като цяло е вътрешно качество. В края на краищата нашето щастие е скрито вътре; то не е външен обект, който можете да купите, да намерите, да придобиете. И също трябва да разберем, че то е следствие, щастието е следствие. То не е цел само по себе си, а е резултат от нещо друго. Ако служим на щастието на нашия Кришна, тогава всички ще бъдат щастливи, включително и ние. Ако човек полива корените, цялото дърво процъфтява. Считам това за много важен принцип, моля ви, опитайте се да го запомните – че нашето щастие, както и добруването на цялата вселена, зависи от удовлетворението на коренната причина, изначалната причина на всички причини. Разбира се, щастието на Кришна не е ограничено от нашето пренебрежение. Но Той определено е щастлив, ако ние също допринасяме. А какво означава да служим на корена? Означава да действаме според истинските себе си. Иначе действаме според фалшивите си идентичности, ползвайки манталитета си да притежаваме или да се наслаждаваме. Но ако постъпвате според изначалната си природа, сварупа, тогава сте съвсем близо до своята истинска, най-висша същност. А какви са качествата на душата? 

Манорам: Сат-чит-ананда.

Свами Тиртха: Правилно! Това означава, че ако сте в съответствие със своята изначална идентичност, по естествен начин вашата ананда ще се проявява. Затова казвам, че това не е нещо външно. То е вашата изначална природа. Стремете се да действате според тази изначална природа и тогава незабавно ще се докоснете до своята ананда. Именно затова казвам, че удовлетворението, щастието не е цел, нито амбиция. То е резултат от правилна идентификация.

И така, действие, знание, активи и щастие – те са цели в човешкия живот. Дхарма, артха, кама, мокша; и према. Добродетелите са на първия ви пръст, палеца. А целите, артха, което означава ценностите, богатствата – тях можете да отъждествите с показалеца си. Третият пръст няма да го показвам. Обичайно той е малко по-дълъг от останалите. Така че кама трае дълго. Но това не е нещо лошо. То означава емоции, не става въпрос само за страстни привързаности, но за чувства! Това е емоционалният живот на човешките същества, а пък ние сме емоционални същества, скъпи мои! И така, това е на средния ви пръст. А на безименния? Мокша. Как можем да преведем най-общо мокша? Свобода, нали? Тук някой има ли годежен пръстен? О, да. Ако носите пръстен, това означава „Отказал съм се от свободата си, вече не съм свободен.“ Това е нещо важно. Понеже може да си мислите „Свободен съм“. Не, съжалявам. Не си свободен, ангажиран си. Затова мокша, освобождението, свободата са на този пръст. Наричат го още лечителския пръст. Защото се казва, че в древни времена са забърквали всички мехлеми и мазила именно с този пръст. А с този пръст си слагате тилак, нали? Тилакът е върховният лечебен мехлем, който премахва всяко главоболие. И накрая остава само най-мъничкият пръст, кутрето, ала най-важният дълг в живота се пада на този пръст – и това е према, божествената любов. И знаете, по характеристиките на този пръст се разпознава интелигентността. Това означава, че ако сте наистина интелигентни, ще упражнявате божествената любов. 

Толкова за човешките амбиции. Моля ви, продължавайте с духовните си практики. Стремете се да достигнете своята сварупа, своята истинска идентичност – тогава незабавно ще разберете нещичко за ананда. Не си пилейте живота. Родени сме не за да умрем, а за да живеем вечно.

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Das dritte Ziel, das dritte Bestreben der Menschen ist Glück. Erfolg, Geld, Glück – die heilige Dreifaltigkeit. Glück! Wenn man mit Menschen darüber spricht, wie man glücklich werden kann, sind sie zufrieden. Sie werden nicht glücklich sein, aber zufrieden. Denn Glück ist ein Ziel für Anfänger. Sie wollen die Früchte ernten, ohne im Garten zu arbeiten. 

Deshalb müssen wir das Geheimnis des Glücks, die Kunst des Glücks, verstehen. Sicher, manchmal spielen äußere Umstände eine Rolle, aber im Grunde ist es eine innere Eigenschaft. Unser wahres Glück liegt in uns verborgen; es ist kein äußerer Gegenstand, den man kaufen, finden oder bekommen kann. Und wir sollten auch verstehen, dass Glück eine Folge ist. Es ist kein Ziel an sich, sondern das Ergebnis von etwas anderem. Wenn wir also dem Glück Krishnas dienen, werden alle glücklich sein, auch wir. Wenn man die Wurzeln nährt, wird der ganze Baum gedeihen. Ich denke, das ist ein sehr wichtiges Prinzip, bitte versucht, es euch zu merken. Unser Glück und der Wohlstand des gesamten Universums hängen von der Befriedigung der Wurzel, der ursprünglichen Ursache aller Ursachen, ab. Natürlich ist Krishnas Glück nicht durch unsere Nachlässigkeit eingeschränkt. Aber er ist gewiss glücklicher, wenn auch ihr dazu beiträgt. Und was bedeutet es, der Wurzel zu dienen? Es bedeutet, gemäß deinem wahren Selbst zu handeln. Andernfalls handeln wir gemäß unserer falschen Identität, wir nutzen unsere besitzergreifende oder genossenschaftliche Mentalität. Aber wenn ihr gemäß eurer ursprünglichen Natur, svarupa, handelt, seid ihr eurer wahren und höchsten spirituellen Identität sehr nahe. Und was sind die Eigenschaften der Seele?

Manoram: Sat-chit-ananda.

Swami Tirtha: Richtig! Das bedeutet, wenn ihr im Einklang mit eurer spirituellen Identität lebt, wird sich eure Ananda ganz natürlich manifestieren. Deshalb sage ich, dass dies nicht äußerlich ist. Dies ist eure ursprüngliche Natur. Versucht, gemäß dieser ursprünglichen Natur zu handeln, und ihr werdet sofort eure Ananda spühren. Und deshalb sage ich, dass Zufriedenheit oder Glück kein Ziel, kein Ehrgeiz ist. Es ist das Ergebnis einer wahren Identität.

Handeln, Wissen, Besitz und Glück – das sind Ziele im menschlichen Leben. Dharma, Artha, Kama, Moksha und Prema. Die Verdienste befinden sich an deinem Daumen. Und die Ziele, Artha, das bedeutet die Werte, die Schätze – die kannst du mit deinem Zeigefinger identifizieren. Diesen dritten Finger werde ich nicht zeigen. Normalerweise ist er etwas länger als die anderen Finger. Kama hält also lange an. Aber es ist nichts Schlechtes. Es bedeutet Emotionen, nicht nur diese leidenschaftlichen Bindungen; Emotionen! Das ist das Gefühlsleben der Menschen, und wir sind emotionale Wesen, meine Lieben! Das befindet sich also an eurem dritten Finger. Und was kommt als Nächstes? Moksha. Wie können wir Moksha allgemein definieren? Es ist Freiheit, richtig? Jemand hat einen Verlobungsring? Ah, ja. Wenn ihr also euren Ring tragt, bedeutet das: „Ich habe meine Freiheit aufgegeben. Ich bin nicht mehr frei.“ Das ist wichtig. Denn ihr könntet denken: „Ich bin frei.“ Nein, tut mir leid. Ihr seid nicht frei. Ihr seid verlobt. Deshalb befindet sich Moksha, Befreiung, Freiheit, an diesem Finger. Manchmal wird er auch der heilende Finger genannt. Denn man sagt, dass in alten Zeiten alle Salben und Cremes mit diesem Finger hergestellt wurden. Und mit diesem Finger macht man sich das Tilak, richtig? Es ist also die ultimative Heilsalbe, die alle Kopfschmerzen lindert. Und schließlich bleibt nur noch ein kleiner Finger übrig, aber die wichtigste Aufgabe im Leben ist diesem Finger gewidmet. Es ist Prema, die göttliche Liebe. Und ihr wisst, an den Eigenschaften dieses Fingers kann man Intelligenz erkennen. Das bedeutet: Wenn ihr wirklich intelligent seid, dann praktiziert die göttliche Liebe.

Soviel zu menschlichen Ambitionen. Bitte setzt mit euren spirituellen Übungen fort. Versucht, eure Svarupa, eure wahre Identität, zu erreichen – dann werdet ihr sofort etwas über Ananda verstehen. Verschwendet euer Leben nicht. Wir sind nicht geboren, um zu sterben, sondern um ewig zu leben.

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Третья цель, третья амбиция человека — счастье. Успех, деньги, счастье — святая троица. Счастье! Если подойти к людям и поговорить с ними о том, как стать счастливыми, они будут очень довольны. Они не будут счастливы, но будут удовлетворены. Потому что это цель для неофитов — счастье. Они хотят получить плоды, не возделывая сад.

Итак, снова, мы должны постичь секрет счастья, тайное искусство счастья. Хорошо, иногда это немного зависит от внешних условий, но в основе своей это внутреннее качество. Наше высшее счастье скрыто внутри; это не внешний объект, который можно купить, найти, получить. И также мы должны понимать, что это следствие, счастье – это следствие. Это не самоцель, это результат чего-то другого. Поэтому, если мы служим счастью нашего Кришны, то все будут счастливы, включая вас. Если вы поливаете корни, всё дерево будет процветать. Я думаю, это очень важный принцип, пожалуйста, постарайтесь его запомнить. Наше счастье и процветание всей вселенной зависят от удовлетворения первопричины, изначальной причины всех причин. Конечно, счастье Кришны не ограничивается нашей небрежностью. Но Он, безусловно, будет счастливее, если вы тоже вносите свой вклад. И что значит служить корню? Это значит действовать в соответствии со своим истинным «я». В противном случае мы действуем в соответствии со своими ложными представлениями о себе, руководствуясь своим собственническим или наслаждающимся мышлением. Но если вы действуете в соответствии со своей изначальной природой, сварупой, то вы очень близки к своей истинной и высшей духовной сущности. А каковы качества души?

Манорам: Сат-чит-ананда.

Свами Тиртха: Правильно! Это означает, что если вы соответствуете своей духовной сущности, ваша ананда естественным образом проявится. Поэтому я говорю, что это не что-то внешнее. Это ваша изначальная природа. Старайтесь действовать в соответствии с этой изначальной природой, и тогда вы сразу же прикоснётесь к своей ананде. И поэтому я говорю, что удовлетворение или счастье — это не цель, это не амбиция. Это результат правильной идентичности.

Итак, действие, знание, активы и счастье — это цели в жизни человека. Дхарма, артха, кама, мокша и према. Добродетели находятся на вашем на первом, большом пальце. А цели, артха, то есть ценности, сокровища — вы можете определить их своим вторым пальцем, указательным. Этот третий палец я не буду показывать. Обычно он немного длиннее остальных пальцев. Так как, кама длится долго. Но это не что-то неправильное. Это эмоции, это не только эти страстные привязанности; эмоции! Это эмоциональная жизнь людей, а мы эмоциональные существа, мои дорогие! Итак, это на вашем третьем пальце. А что дальше? На безымянном пальце? Мокша. Как мы можем определить мокшу в общем? Это свобода, верно? У кого-то есть обручальное кольцо? Ах, да. Так что если у вас есть ваше кольцо, это означает: «Я отказался от своей свободы. Я больше не свободен». Это важно. Потому что вы можете подумать: «Я свободен». Нет, извините. Вы не свободны. Вы заняты. Поэтому мокша, освобождение, свобода находится на этом вашем пальце. Иногда его называют исцеляющим пальцем. Потому что говорят, что в древности этим пальцем делали все мази, кремы и тому подобное. И этим пальцем вы ставите тилак, верно? Тилак это лучшая исцеляющая мазь, избавляющая от всех головных болей. И, наконец, остаётся только один маленький мизинец, но самая важная обязанность в жизни посвящена этому пальцу. Это према, Божественная Любовь. И знаете, по качествам этого пальца можно определить интеллект. Это значит, что если вы действительно интеллигентны, то вы практикуете Божественную Любовь. 

Достаточно о человеческих амбициях. Пожалуйста, продолжайте свои духовные практики. Постарайтесь достичь своей сварупы, своей истинной сущности, – тогда вы сразу же поймёте что-то об ананде. Не тратьте жизнь попусту. Мы рождены не для того, чтобы умереть, а для того, чтобы жить вечно.

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question: Gurudev, you said that the two parents should look at the conception as a kind of service. Could you please say something more about this? 

Swami Tirtha: Anybody here who has some debts to some banks? Today everybody is indebted, right? Recently we were discussing with Ishvara. Some devotee says: ‘Oh, I have this much debt’. Another says: ‘I have that much debt’. And then Ishvara said: “I am a beggar, I have nothing, but it looks like I am in a much better position than them. I have zero, but they are in minus”. So, sometimes to have zero is a very high achievement. 

But generally, we are all indebted. Maybe not to the banks, but to some other authorities. First of all, we are indebted to God. This is our topmost… well, I wouldn’t say debt, but invitation – we belong there. Then, we are indebted to the demigods – those who take care of all the universal affairs, they provide the air and the rain. Then, we are indebted to the rishi-munis. Then, we are indebted to human beings. Plus, we are indebted to living beings, in general. 

And if you are indebted, then you have to pay the instalments, right? So, you satisfy the demigods with your swaha offerings into the fire. You satisfy the rishi-munis by chanting hymns and studying the scriptures. You satisfy the living entities, let’s say, animals, by feeding them. And you satisfy human beings in general when you receive them as guests and you feed them, for example. But the specific instruction is that whatever you have got, you pass it on to somebody else. 

We all have got a chance for this life, we all have got this body from our parents. Therefore, becoming a father and a mother means that you pay off your debt to your ancestors. And what you didn’t understand – why your father behaves like that, why your mother doesn’t understand you – as soon as you become a mother and a father, you will immediately understand that. Correct? So, this is what I mean – we are indebted. And we pay our debt, what we have received from our ancestors, by serving our next generation. 

I think it’s very reasonable: somebody had taken the trouble to raise you, now you also take the trouble to raise somebody. It’s nice, beautiful – right? And if we can add some more spiritual values, more spiritual ideals to this transaction, then it might become a real spiritual service. In this way we can have a spiritual family. Therefore mother Yashoda and Nanda Baba’s relationship is our example. Or all the other exemplary devotees, they are good examples for us.

Question of Kripadham: In this respect, how does the order of renunciation repay this debt? 

Swami Tirtha: I didn’t know that challenging questions are also allowed. Well, there are not only biological means of multiplication. Those who are limited in capacity, they can bring a child only by having a sexual intercourse. Those who are stronger, they have other methods as well. The general way is the sexual multiplication. Absolutely no problem with that – it’s designed for that to bring a new soul to life. But if you are strong enough, then even with the help of the sexual intercourse first you can determine what kind of soul you want to invite and then it will happen. Therefore, you shouldn’t lose your high level and concentration of consciousness while you impregnate your wife. Because then it will be a mistake – more problems to the family, more problems to the child. But those who are spiritually powerful, they can have children in other manners. They can create by the power of the mind, by the power of the consciousness, for example. Or you can multiply by preaching as well – it’s also another option. Maybe you don’t have blood children, but you can have spiritual children. It’s practically the same – you have to change the diapers. The job is the same. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: Gurudév, említetted, hogy a legjobb, ha a szülők a gyermekvállalást (a fogantatástól kezdődően) egyfajta szolgálatként fogják fel. Tudnál erről beszélni kicsit bővebben? 

Szvámí Tírtha: Esetleg van közöttetek olyan, akinek van valamennyi hitele valamelyik banknál? Manapság többnyire mindenkinek van némi adóssága. Épp a napokban beszélgettünk Isvarával arról, amit a bhakták néha mesélnek, hogy ‘Ó, ennyi, meg annyi adósságunk van’. Mire Isvara hozzátette: „Én egy koldus vagyok, semmim sincs, de úgy tűnik, hogy én sokkal jobb helyzetben vagyok hozzájuk viszonyítva. Én nullán vagyok, de ők mínuszban.” Tehát néha a nulla már egy nagyon nagy eredmény. 

Viszont általában véve mindannyian lekötelezettek, adósok vagyunk. Lehet, hogy nem egy banknak, hanem más fennhatóságnak. Először is, adósai vagyunk Istennek, ez a legfőbb … nos nem igazán mondanám adósságnak, hanem az Ő kegyéből felénk áradó végtelen szeretetteljes gondoskodásnak-hazavárásnak, hiszen oda tartozunk. Másodsorban adósai vagyunk a félisteneknek, azoknak akik az unverzum ügyeivel foglalkoznak, levegőt, esőt biztosítanak a világ számára. Továbbá hálával tartozunk a rsi-muniknak, az embereknek, és általában az élőlényeknek. 

S ha adósok vagyunk, akkor a részleteket is fizetnünk kell. Tehát a félisteneket a tűzbe felajánlott szváhá áldozattal, a rsi-munikat a mantrazengésünkkel, írások tanulmányozásával tesszük elégedetté, míg az élőlényeket, mondjuk az állatokat azáltal, hogy táplálékot adunk nekik. Az embereket meg például úgy, hogy vendégül látjuk őket. De a konkrét jótanács az, hogy bármink is van, azt adjuk tovább másvalakinek. 

Mindannyiunknak megadatott az esély erre az életre, melyhez kaptunk egy testet is a szüleinktől. Ezért apának és anyának lenni azt jelenti, hogy visszafizetjük az adósságunkat az őseinknek. S amit korábban nem értettünk meg, hogy miért viselkedik úgy az apánk, vagy miért nem ért meg bennünket az anyánk, amint apák, vagy anyák lesztek, azonnal meg fogjátok érteni őket. Így van? Tehát erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy adósok vagyunk. S úgy tudjuk törleszteni az adósságunkat, hogy amit az őseinktől kaptunk, azzal szolgáljuk a következő generációt. 

Azt hiszem ez nagyon ésszerű. Valaki vette a fáradtságot, hogy felneveljen bennünket, ezért most rajtunk a sor, hogy mi is megtegyük ugyanezt az áldozatot. Hát nem gyönyörű? S ha ehhez még némi lelki eszményt, lelki értéket is hozzá tudunk tenni, akkor az valóban lelki szolgálattá válik. Ily módon lehet lelki a családunk, és ezért példa a számunkra Jasódá Anya és Nanda Baba kapcsolata, illetve az összes példamutató bhakta, ők is szép mintát mutatnak a számunkra.

Krpadhámá kérdése: Ilyen szempontból, hogyan fizeti vissza az adósságát egy lemondásban élő szerzetes? 

Szvámí Tírtha: Nem tudtam, hogy provokatív kérdések is megengedettek?! Nos, nem csak biológiai értelemben vett szaporodás létezik. Akiknek szélesebb dimenzió áll a rendelkezésükre, azok nem csak nemi úton hozhatnak világra gyermeket, hanem más módszerek is adottak a számukra. Általában nemi úton történik a szaporodás. Ezzel egyáltalán nincs semmi probléma, erre lett kitalálva, hogy így kapjanak új testet a lelkek. S ha elég emelkedett, tudatos egy lelki pár, akkor eldönthetik, hogy a nemi együttlétet arra használják fel, hogy egy fejlett lelket hívjanak meg erre a világra, és akkor az úgy is lesz. Ezért nem szabad elveszíteni a magas szintű tudatosságot, fókuszt a megtermékenyítés során, mert akkor válhat terhessé, mind a családnak, mind a gyereknek ez az élet, ahelyett, hogy áldott és áldásos lenne. Viszont egy lemondásban élő szerzetes, más módon is teremthet gyermeket, például az elme, a tudat erejével, vagy prédikálással. Lehet, hogy nincsenek vér szerinti, csak szellemi gyermekeik, ez gyakorlatilag ugyanaz – így is úgy is pelenkát kell cserélni. A feladat viszont azonos. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос: Гурудев, споменахте, че двамата родители трябва да гледат на зачатието като един вид служене. Бихте ли казали моля повече за това? 

Свами Тиртха: Тук има ли някой, който има задължения към банка? В днешно време всички имат задължения, нали? Наскоро разговаряхме с Ишвара. Един бхакта каза: „О, имам еди колко си дълг“. Друг каза: ‘“Моят пък е еди колко си“. Тогава Ишвара рече: „Аз съм просяк, нямам нищо, но изглежда съм в много по-добра позиция от тях. Аз съм на нула, обаче те са на минус”. Така че понякога да си на нулата е много добро постижение. 

Но най-общо казано, ние всички сме в задължение. Може би не към банките, но към други властимащи. Преди всичко сме длъжници на Бог. Това е нашият най-висш… не бих го нарекъл дълг, но призвание – ние принадлежим там. След това сме длъжници на полубоговете – тези, които се грижат за всички вселенски дела, които осигуряват въздуха и дъжда. След това сме задължени на риши-муните. След това сме задължени на човешките същества. Освен това сме задължени на живите същества като цяло. 

А когато си длъжник, трябва да плащаш вноски, нали? Полубоговете удовлетворяваш чрез своите приношения сваха в жертвения огън. Риши-муните удовлетворяваш като пееш химни и изучаваш писанията. Удовлетворяваш живите същества, да речем животните, като ги храниш. А човешките същества удовлетворяваш най-общо като ги посрещаш като гости и ги угощаваш, например. Но специфичната инструкция е: каквото си получил, предай го нататък на някой друг. 

Ние всички сме получили шанса на този живот, всички сме получили това тяло от нашите родители. Затова да станеш баща или майка означава, че изплащаш своя дълг към предшествениците си. И онова, което не си проумявал – защо баща ти се държи така, защо майка ти не те разбира – само щом станеш майка или баща незабавно ще го проумееш. Така ли е? Това имам предвид – ние сме длъжници. И изплащаме дълга, който имаме към нашите предци, като служим на следващото поколение. 

Мисля, че това е много смислено: някой се е нагърбил с трудностите да те отгледа, а сега ти поемаш трудностите да отгледаш някого другиго. Това е хубаво, красиво е, нали? А ако можем да добавим и повече духовни ценности, повече духовни идеали към този обмен, тогава това може да се превърне в истинско духовно служене. По такъв начин можем да имаме духовно семейство. Затова връзката между Майка Яшода и Нанда Баба е нашият пример. Или всички други отлични предани – те са добър пример за нас.

Въпрос на Крипадхам: В този смисъл, как отречениците изплащат този дълг? 

Свами Тиртха: Не знаех, че са позволени и предизвикателните въпроси. Съществуват не само биологични начини за размножаване. Тези, които са с ограничени възможности, могат да заченат дете само чрез сексуален акт. Тези, които са по-силни, разполагат и с други методи. Обичайният начин е сексуалното размножаване. В това няма абсолютно никакъв проблем – така е измислено, за да се доведе нова душа в живота. Но ако си достатъчно силен, тогава дори чрез сексуалния акт на първо място можеш да предопределиш каква душа искаш да поканиш и тогава това ще се случи. Затова не бива да губите високото ниво и концентрацията на съзнанието си, докато забременявате съпругата си. Защото това ще бъде грешка – повече проблеми и за семейството, и за детето. Но тези, които са духовно могъщи, могат да имат деца и по други начини. Те могат да създават например чрез силата на ума, чрез силата на съзнанието си. Или пък можете да се размножавате и чрез проповядването – това също е друга възможност. Може да нямате деца по кръв, но може да имате духовни чада. На практика е едно и също – все трябва да сменяте памперси. Задачата е същата. 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Success, on the one hand, is a result of your activities – as a consequence, expected so much by people in general. But we know that there is another factor here and this is the divine providence, the divine will that will provide the real fructifying of your activities. So, success in the material sense is not a goal, it’s not an ambition for us. Because we know that this is not a goal, but it is a result of proper action. So, with proper activity you can expect proper results. But it is not the success itself that is a goal. We need to act properly; and then the proper reaction, the proper results will come. 

Yet what happens if you try to act properly and no good results, no success is there? Then next time during the lecture you will protest, “Maharaj, sorry, your version doesn’t work. This philosophy is wrong. This is my final conclusion: there is a mistake in Mahaprabhu’s mission”. But be patient. Healing a disease sometimes happens through more severe symptoms. First the fever is higher, but just in order to kill the germs. Sometimes the body overheats. Especially if you are a great saint. I heard about some saints whose bodily temperature was 48 degrees centigrade. It’s impossible – we think. But it’s possible. Everything is possible. Of course, this is not the goal – to raise our temperature to prove that we are great saints. But if it happens against all the principles of biology and healthcare systems, don’t be surprised. 

So success is not a goal. Proper action is a goal. Now let’s pick another goal for people in general. Tell me some goals, some ambitions of human beings. Money. Money is sweeter than honey. But I think people in general understand that this is the instrument for their happiness, right? They can achieve whatever they want if they have this. 

But actually what is the gender of money? Female, everybody knows! Why female? Actually this is due to its nature – moving so fast, not staying in one place. Especially not in our pockets. So money, wealth, is female. And, you know, this division by genders is very useful, because we need a balance. If man and man come together, this is called a fight. If woman and woman come together, this is called a chat. But if money and woman come together, that means spending. Therefore the man has to take care of the money issues. Because then there is balance – male and female. Just like in a family – male and female, plus children. Not male and male plus children. Or not two fathers and one mother. Sometimes it happens. Because then the cosmic balance is there in this small unit, in this family. So it’s important. 

Also, money is a manifestation of Lakshmi Devi. And there is a nice story about a young man who was very poor and he wanted to become wealthy. So he prayed to Lakshmi Devi and worshipped her. He gave all his activities and all his thoughts, his karma and gyana to Lakshmi Devi. But practically no result, no improvement in his financial conditions – his whole lifetime he was poor. Finally, very close to the end of his life, he had a darshan with Lakshmi Devi. Our friend was a little frustrated and complained: “You came too late. I was praying my whole life and you come at the end? I tried to worship you, but you neglected me. You don’t like me, I understood. And it’s painful for me”. But then Mother Lakshmi said, “No, it’s the opposite. I like you so much that I didn’t gave you my blessings. Because then you would have forgotten about me. If you possess the money, you would forget about me – the source of your wealth. Now you are old and you are still thinking of me.” So, don’t think that the lack of feedback is a lack of affection.

In general, we can say that the art of wealth depends on the contentment. Because if you ask a wealthy man if he is satisfied, usually they say ‘no’. If you ask a poor guy if he is satisfied, he will say ‘no’ – so what is the difference? Only the big headache; to make a fortune, it’s a big headache. To keep that fortune – it’s an even bigger headache! And when you start losing it, it’s very bitter. 

So again, we can say that money is not a goal, it is an instrument – of service. Money can be used for three purposes. One is: you use it for your maintenance and your family, etc. The second is: you give it for some good purpose. And the third chance for money is that you will lose it. These are the three uses of money.

It’s a flow of energy. Just as we gain some expertise in, let’s say, cultivating flowers in order to offer them to our beloved Mahaprabhu, in the same way we can also learn how to treat this energy nicely in order to use it in service. So money is not a demigod and money is not a demon. It’s an instrument, it’s a kind of energy that we can apply, use in service.  

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A siker egyrészt az aktivitásunk eredménye, mint egy következmény, amit az emberek általában nagyon várnak. Másrészt azt is tudjuk, hogy itt azért van egy másik tényező is, mégpedig az isteni gondviselés, az isteni akarat, ami a tevékenységeink valódi gyümölcseit adja. Tehát nem az anyagi értelemben vett siker a célunk, nem ez motivál bennünket, mivel tudjuk, hogy ez nem valódi cél, hanem csupán a helyes tettek eredménye. Szóval a megfelelő cselekedettől, megfelelő eredmény várható, de önmagában nem a siker a célunk. Helyesen kell cselekednünk, melynek a következtében megfelelő eredmény fog születni. 

Mégis mi történik akkor, ha próbálunk helyesen cselekedni, de a következmény mégsem lesz sikeres, és kedvező? Akkor legközelebb majd tiltakozni fogtok, „De Mahárádzs, nem működik amit mondtál, nem helyes ez a filozófia. Szóval mégiscsak azt gondolom, hogy valami nem stimmel Maháprabhu tanításában”. De legyetek türelmesek, mivel egy betegségből való kigyógyulás során igen kellemetlen tünetek is előfordulhatnak. Elsőként például a magas láz, azért hogy elpusztítsa a baktériumokat. Néha túl nagy hő keletkezik a testben, főleg ha nagy szentek vagytok. Hallottam olyan szentről, akinek a testhőmérséklete 48 Celsius-fok volt, amiről azt gondolhatnánk, hogy lehetetlen, de mégis annyi volt. Természetesen nem az a cél, hogy ilyen magas hőmérsékletünk legyen, hogy bebizonyíthassuk, hogy milyen nagy szentek vagyunk. De, ha a biológiának ellentmondva ez mégis megtörténik, akkor ne legyetek meglepődve.  

Tehát nem a siker a cél, hanem a helyes cselekvés. Nos, keressünk más célokat, amik motiválják az embereket. Mondjatok néhányat! A pénz, ami édesebb, mint a méz. Bár úgy hiszem, hogy az emberek általában tudják, hogy ez csak egy eszköz a boldogsághoz. Bármit elérhetnek, amit csak akarnak, ha ez megvan. 

Viszont nézzük meg, hogy milyen nemű is a pénz? Nőnemű, ezt mindenki tudja! De miért nőnemű? Mivel ilyen a természete, mozgékony, nem szeret sokáig egy helyben maradni, főleg nem a zsebünkben. Tehát a pénz, a gazdagság nőnemű. S ez a nemek szerinti tagozódás nagyon hasznos, mivel szükség van a kiegyenlítettségre. Két férfi találkozásából harc, míg két nőéből fecsegés lesz. Viszont ha a pénz és egy nő találkozik, akkor abból költekezés lesz. Ezért a férfiaknak kell gondoskodniuk a pénzügyekről, mert akkor bekövetkezik a férfi és a nő egyensúlya. Éppúgy, mint egy családban, férfi, nő gyerekek. Nem két férfi, vagy két nő és gyerekek, ami azért néha előfordul. Tehát ideális esetben, egy férfi és egy nő, megvalósul a kozmikus egyensúly családba való leképezése, ami nagyon fontos!

S azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a pénz Laksmi déví megnyilvánulása. Van egy szép történet egy fiatalemberről, aki bár nagyon szegény volt, mégis szeretett volna nagyon gazdag lenni. Ezért Laksmi dévíhez fohászkodott, Őt imádta, minden cselekedetét (karma), gondolatát (gjána) Neki szentelte. Viszont gyakorlatilag ennek semmi látható eredménye nem volt a pénzügyi helyzetét illetően, egész életében szegény maradt. Majd barátunk élete végéhez közeledve talákozott Laksmi dévível, de kissé csalódott volt, és így panaszkodott: „Túl későn jöttél, egész életemben Hozzád fohászkodtam, és csak most jössz el? Próbáltalak imádni, de Te ügyet sem vetettél rám. Értem, nem is szeretsz engem, és ez nagyon fáj nekem.” Viszont  Laksmí Anya így felelt, „Nem, épp ellenkezőleg, annyira szeretlek, hogy ezért nem áldottalak meg, mert akkor elfeledkeztél volna Rólam. Ha pénzed lett volna, elfelejtkeztél volna Rólam, a gazdagságod forrásáról. Most pedig idősen is még mindig Rám gondolsz.” Tehát ne gondoljátok azt, hogy a visszajelzés hiánya a szeretet hiánya is egyben!

Általában azt mondhatjuk, hogy az igazi gazdagság az elégedettségünktől függ. Ha megkérdezünk egy vagyonos embert, hogy ő vajon elégedett-e, általában azt felelik, hogy ‘nem’. De ha egy szegény embert kérdezünk meg ő is azt fogja válaszolni, hogy ‘nem’, akkor mi a különbség? A nagy vagyon megszerzése és megtartása nagyobb fejfájással jár! S ha elveszítjük, az még nagyobb keserűséget okoz. 

Tehát azt mondhatjuk, hogy nem a pénz a cél, az csupán eszköz, a szolgálat eszköze. A pénz háromféle utat járhat be. Egyrészt, a megélhetésetekre, a családotok fenntartására fordíthatjátok; másrészt, adományozhatjátok valami nemes célra, harmadrészt pedig elveszíthetitek. Ezek történhetnek a pénzzel.

Ez egy energiaáramlás, amit a virágok gondozásához tudunk hasonlítani. Ahogy egyre ügyesebben gondozzuk a virágainkat, azért, hogy szeretett Maháprabhunknak felajánlhassuk, úgy ezzel az energiával is megtanulhatunk egyre ügyesebben bánni a szolgálat érdekében. Tehát a pénzt nem kell sem isteníteni, sem démonizálni, ez egy eszköz, egyfajta energia, amit a szolgálat érdekében tudunk alkalmazni.  

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Успехът от една страна е резултат от вашите действия – последица, тъй очаквана от хората като цяло. Но ние знаем, че има и друг фактор за това, а именно божественото провидение, божествената воля, която в действителност осигурява узряването на плодовете на вашите действия. Така че успехът в материален смисъл не е цел, не е амбиция за нас. Понеже ние знаем, че той не е цел, а резултат от правилни постъпки. От правилните постъпки можете да очаквате правилните резултати. Но не успехът сам по себе си е целта. Нужно е да постъпваме правилно; тогава ще последва и правилната реакция, правилният резултат. 

Обаче какво се случва, ако вие се стремите да постъпвате правилно, а пък не идват никакви добри резултати, никакъв успех? Тогава следващия път на лекция ще възроптаете: „Махарадж, извинявай, ама твоята версия не работи. Тази философия е сгрешена. Това е окончателното ми заключение: има грешка в мисията на Махапрабху”. Но бъдете търпеливи. Изцелението на някоя болест понякога става като симптомите се засилват. Отначало треската ви е висока, ала това е за да убие бактериите. Понякога тялото прегрява. Особено ако сте велик светец. Чувал съм за светци, чиято телесна температура била 48 градуса по Целзий. Мислим си: това е невъзможно. Но то е възможно. Всичко е възможно. Разбира се, не това е целта – да вдигнем температура, за да докажем, че сме велики светци. Ала ако все пак това се случи, противно на всички принципи на биологията и здравеопазването, не се изненадвайте. 

И така, успехът не е цел. Правилното действие е цел. Нека сега вземем за пример друга цел, която хората като цяло имат. Кажете ми някакви цели, някакви амбиции на човешките същества. Пари. Парите са по-сладки от мед. Но мисля, хората най-общо казано разбират, че парите са инструмент за тяхното щастие, нали? Че могат да постигнат каквото си искат, ако имат пари. 

Обаче всъщност какъв е полът на парите? Женски, всеки знае това. Защо женски? Всъщност това е заради природата им – много бързо се движат, не остават на едно място. Особено не и в джобовете ни. И така, парите, богатството са женски. Пък знаете, това разделение по пол е много полезно, тъй като е нужен баланс. Ако се съберат мъж с мъж това се нарича битка. Ако се съберат жена с жена, това е бъбрене. Но ако се съберат пари и жена, това означава харчене. Затова мъжете трябва да се грижат за паричните дела. Защото тогава ще има баланс – мъжко и женско. Точно както в семейството – мъж и жена, плюс деца. Не мъж и мъж плюс деца. Нито пък двама бащи и една майка. Понякога се случва. Защото тогава ще има космически баланс в тази малка единици, семейството. Затова е важно. 

Също така парите са проявление на Лакшми Деви. Има една хубава история за един младеж, който бил много беден, пък искал да стане богат. Затова се молел на Лакшми Деви и я почитал. Отдавал всичките си действия и всичките си мисли, своята карма и гяна на Лакшми Деви. Но на практика без резултат, нямало подобрение във финансовото му състояние – цял живот си останал беден. Най-сетне, съвсем близо до края на живота си, той имал даршан с Лакшми Деви. Бил доста разочарован и възроптал: „Твърде късно си дошла. Молих ти се цял живот, а ти идваш накрая? Стараех се да те почитам, но ти ме пренебрегна. Разбирам, че не ме харесваш. Това е толкова болезнено за мен”. Но тогава Майка Лакшми отвърнала: „Не, тъкмо обратното е. Харесвам те толкова много, затова не ти дадох благословиите си. Защото тогава щеше да забравиш за мен. Ако беше получил парите, щеше да забравиш за мен – източника на твоето богатство. Сега вече си стар, а все още мислиш за мен.” Така че не си мислете, че липсата на отговор е липса на внимание.

Най-общо можем да кажем, че изкуството да си богат зависи от удовлетворението. Понеже ако запитате някой богат човек дали е удовлетворен, те обикновено казват „не“. Ако запитате беден човек дали е удовлетворен, ще каже: „не“ – тогава каква е разликата? Единствено в голямото главоболие; да натрупаш благосъстояние е голямо главоболие. Да го запазиш е дори още по-голямо главоболие! А когато започнеш да го губиш е много горчиво. 

И така, отново можем да кажем, че парите не са цел, те са инструмент – за служене. Парите могат да се използват по три предназначения. Едното е да ги използвате, за да поддържате себе си, семейството си и т.н. Второто – да ги дадете за някаква добра кауза. И третата възможност е да ги изгубите. Това са трите приложения на парите.

Те са поток от енергия. И както добиваме вещина, да речем, в отглеждането на цветя, за да ги поднасяме на нашия любим Махапрабху, по същия начин можем да се научим и как да се отнасяме с тази енергия добре, за да я използваме в служенето. Така че парите не са нито полубог, нито демон. Те са инструмент, те са един вид енергия, която можем да влагаме в служене. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Erfolg ist einerseits das Ergebnis unserer Handlungen – eine Folge, die von den meisten Menschen so erwartet wird. Wir wissen aber, dass es hier noch einen weiteren Faktor gibt: die göttliche Vorsehung, der göttliche Wille, der die wahre Fruchtbarkeit unserer Handlungen ermöglicht. Erfolg im materiellen Sinne ist also kein Ziel, kein erstrebenswertes Ziel für uns. Denn wir wissen, dass er kein Ziel, sondern das Ergebnis richtigen Handelns ist. Mit richtigem Handeln können wir also die richtigen Ergebnisse erwarten. 

Aber nicht der Erfolg selbst ist das Ziel. Wir müssen richtig handeln; dann folgt die richtige Reaktion, die richtigen Ergebnisse. Doch was geschieht, wenn man versucht, richtig zu handeln, und keine guten Ergebnisse, keinen Erfolg erzielt? Dann werden ihr beim nächsten Vortrag protestieren: „Maharaj, Entschuldigung, deine Version funktioniert nicht. Diese Philosophie ist falsch. Das ist mein Fazit: Mahaprabhus Mission ist fehlerhaft.“ Aber habt Geduld. Heilung geschieht manchmal durch stärkere Symptome. Zuerst steigt das Fieber, aber nur, um die Keime abzutöten. Manchmal überhitzt der Körper. Besonders, wenn man ein großer Heiliger ist. Ich habe von Heiligen gehört, deren Körpertemperatur 48 Grad Celsius betrug. Unmöglich – denken wir. Aber es ist möglich. Alles ist möglich. Natürlich ist es nicht das Ziel, unsere Temperatur zu erhöhen, um zu beweisen, dass wir große Heilige sind. Aber wenn es gegen alle Prinzipien der Biologie und des Gesundheitswesens verstößt, wundert euch nicht.

Erfolg ist also kein Ziel. Richtiges Handeln ist ein Ziel. Nun lasst uns ein anderes Ziel für die Menschen im Allgemeinen wählen. Nennt mir ein paar Ziele, ein paar Ambitionen der Menschen. Geld. Geld ist süßer als Honig. Ich denke, die meisten Menschen verstehen, dass es der Schlüssel zu ihrem Glück ist, richtig? Damit können sie alles erreichen, was sie wollen.

Aber welches Geschlecht hat Geld eigentlich? Weiblich, das weiß doch jeder! Warum weiblich? Das liegt an seiner Natur – es bewegt sich so schnell, bleibt nie an einem Ort. Vor allem nicht in unseren Taschen. Geld, Reichtum, ist also weiblich. Und wisst ihr, diese Geschlechtertrennung ist sehr nützlich, denn wir brauchen ein Gleichgewicht. Wenn zwei Männer aufeinandertreffen, nennt man das Streit. Wenn zwei Frauen aufeinandertreffen, nennt man das Unterhaltung. Aber wenn Geld und Frauen aufeinandertreffen, bedeutet das Ausgaben. Deshalb muss sich der Mann um die Geldangelegenheiten kümmern. Denn dann herrscht Gleichgewicht – zwischen Mann und Frau. Genau wie in einer Familie – Mann und Frau, plus Kinder. Nicht Mann und Mann plus Kinder. Oder nicht zwei Väter und eine Mutter. Manchmal kommt es vor. Denn dann ist das kosmische Gleichgewicht in dieser kleinen Einheit, in dieser Familie, vorhanden. Deshalb ist es wichtig.

Auch Geld ist eine Manifestation von Lakshmi Devi. Es gibt eine schöne Geschichte über einen jungen Mann, der sehr arm war und reich werden wollte. Also betete er zu Lakshmi Devi und verehrte sie. Er widmete ihr all seine Aktivitäten, all seine Gedanken, sein karma und sein gyana. Doch es gab praktisch kein Ergebnis, keine Verbesserung seiner finanziellen Lage – sein ganzes Leben lang war er arm. Schließlich, kurz vor seinem Tod, hatte er darshan mit Lakshmi Devi. Unser Freund war etwas frustriert und klagte: „Du bist zu spät gekommen. Ich habe mein ganzes Leben lang gebetet, und du kommst erst am Ende? Ich habe versucht, dich zu verehren, aber du hast mich vernachlässigt. Du magst mich nicht, das habe ich verstanden. Und das schmerzt mich.“ Doch dann sagte Mutter Lakshmi: „Nein, es ist genau das Gegenteil. Ich mag dich so sehr, dass ich dir meinen Segen nicht gegeben habe. Denn dann hättest du mich vergessen. Wenn du das Geld hättest, würdest du mich vergessen – die Quelle deines Reichtums. Jetzt bist du alt und denkst immer noch an mich.“ Glaube also nicht, dass fehlende Rückmeldungen mangelnde Zuneigung bedeuten.

Im Allgemeinen kann man sagen, dass die Kunst des Reichtums von Zufriedenheit abhängt. Denn wenn man einen reichen Mann fragt, ob er zufrieden ist, sagt er normalerweise „nein“. Fragt man einen armen Mann, ob er zufrieden ist, wird er ebenfalls „nein“ sagen – wo liegt also der Unterschied? Nur der große Aufwand, ein Vermögen zu machen, ist ein großer Aufwand. Dieses Vermögen zu behalten, ist noch viel größer! Und wenn man es dann verliert, ist es sehr bitter. 

Daher können wir noch einmal sagen, dass Geld kein Ziel ist, sondern ein Mittel zum Zweck. Geld kann für drei Zwecke verwendet werden. Erstens: Man verwendet es für den eigenen Lebensunterhalt und den der Familie usw. Zweitens: Man spendet es für einen guten Zweck. Und drittens: Man kann es verlieren. Das sind die drei Verwendungsmöglichkeiten von Geld.

Es ist ein Energiefluss. So wie wir beispielsweise im Anbau von Blumen Expertise erlangen, um sie unserem geliebten Mahaprabhu darzubringen, können wir auch lernen, mit dieser Energie achtsam umzugehen, um sie im Dienste anderer einzusetzen. Geld ist also kein Halbgott und kein Dämon. Es ist ein Instrument, eine Art Energie, die wir anwenden und im Dienste anderer einsetzen können.

(Fortsetzung folgt)