Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A siker egyrészt az aktivitásunk eredménye, mint egy következmény, amit az emberek általában nagyon várnak. Másrészt azt is tudjuk, hogy itt azért van egy másik tényező is, mégpedig az isteni gondviselés, az isteni akarat, ami a tevékenységeink valódi gyümölcseit adja. Tehát nem az anyagi értelemben vett siker a célunk, nem ez motivál bennünket, mivel tudjuk, hogy ez nem valódi cél, hanem csupán a helyes tettek eredménye. Szóval a megfelelő cselekedettől, megfelelő eredmény várható, de önmagában nem a siker a célunk. Helyesen kell cselekednünk, melynek a következtében megfelelő eredmény fog születni. 

Mégis mi történik akkor, ha próbálunk helyesen cselekedni, de a következmény mégsem lesz sikeres, és kedvező? Akkor legközelebb majd tiltakozni fogtok, „De Mahárádzs, nem működik amit mondtál, nem helyes ez a filozófia. Szóval mégiscsak azt gondolom, hogy valami nem stimmel Maháprabhu tanításában”. De legyetek türelmesek, mivel egy betegségből való kigyógyulás során igen kellemetlen tünetek is előfordulhatnak. Elsőként például a magas láz, azért hogy elpusztítsa a baktériumokat. Néha túl nagy hő keletkezik a testben, főleg ha nagy szentek vagytok. Hallottam olyan szentről, akinek a testhőmérséklete 48 Celsius-fok volt, amiről azt gondolhatnánk, hogy lehetetlen, de mégis annyi volt. Természetesen nem az a cél, hogy ilyen magas hőmérsékletünk legyen, hogy bebizonyíthassuk, hogy milyen nagy szentek vagyunk. De, ha a biológiának ellentmondva ez mégis megtörténik, akkor ne legyetek meglepődve.  

Tehát nem a siker a cél, hanem a helyes cselekvés. Nos, keressünk más célokat, amik motiválják az embereket. Mondjatok néhányat! A pénz, ami édesebb, mint a méz. Bár úgy hiszem, hogy az emberek általában tudják, hogy ez csak egy eszköz a boldogsághoz. Bármit elérhetnek, amit csak akarnak, ha ez megvan. 

Viszont nézzük meg, hogy milyen nemű is a pénz? Nőnemű, ezt mindenki tudja! De miért nőnemű? Mivel ilyen a természete, mozgékony, nem szeret sokáig egy helyben maradni, főleg nem a zsebünkben. Tehát a pénz, a gazdagság nőnemű. S ez a nemek szerinti tagozódás nagyon hasznos, mivel szükség van a kiegyenlítettségre. Két férfi találkozásából harc, míg két nőéből fecsegés lesz. Viszont ha a pénz és egy nő találkozik, akkor abból költekezés lesz. Ezért a férfiaknak kell gondoskodniuk a pénzügyekről, mert akkor bekövetkezik a férfi és a nő egyensúlya. Éppúgy, mint egy családban, férfi, nő gyerekek. Nem két férfi, vagy két nő és gyerekek, ami azért néha előfordul. Tehát ideális esetben, egy férfi és egy nő, megvalósul a kozmikus egyensúly családba való leképezése, ami nagyon fontos!

S azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a pénz Laksmi déví megnyilvánulása. Van egy szép történet egy fiatalemberről, aki bár nagyon szegény volt, mégis szeretett volna nagyon gazdag lenni. Ezért Laksmi dévíhez fohászkodott, Őt imádta, minden cselekedetét (karma), gondolatát (gjána) Neki szentelte. Viszont gyakorlatilag ennek semmi látható eredménye nem volt a pénzügyi helyzetét illetően, egész életében szegény maradt. Majd barátunk élete végéhez közeledve talákozott Laksmi dévível, de kissé csalódott volt, és így panaszkodott: „Túl későn jöttél, egész életemben Hozzád fohászkodtam, és csak most jössz el? Próbáltalak imádni, de Te ügyet sem vetettél rám. Értem, nem is szeretsz engem, és ez nagyon fáj nekem.” Viszont  Laksmí Anya így felelt, „Nem, épp ellenkezőleg, annyira szeretlek, hogy ezért nem áldottalak meg, mert akkor elfeledkeztél volna Rólam. Ha pénzed lett volna, elfelejtkeztél volna Rólam, a gazdagságod forrásáról. Most pedig idősen is még mindig Rám gondolsz.” Tehát ne gondoljátok azt, hogy a visszajelzés hiánya a szeretet hiánya is egyben!

Általában azt mondhatjuk, hogy az igazi gazdagság az elégedettségünktől függ. Ha megkérdezünk egy vagyonos embert, hogy ő vajon elégedett-e, általában azt felelik, hogy ‘nem’. De ha egy szegény embert kérdezünk meg ő is azt fogja válaszolni, hogy ‘nem’, akkor mi a különbség? A nagy vagyon megszerzése és megtartása nagyobb fejfájással jár! S ha elveszítjük, az még nagyobb keserűséget okoz. 

Tehát azt mondhatjuk, hogy nem a pénz a cél, az csupán eszköz, a szolgálat eszköze. A pénz háromféle utat járhat be. Egyrészt, a megélhetésetekre, a családotok fenntartására fordíthatjátok; másrészt, adományozhatjátok valami nemes célra, harmadrészt pedig elveszíthetitek. Ezek történhetnek a pénzzel.

Ez egy energiaáramlás, amit a virágok gondozásához tudunk hasonlítani. Ahogy egyre ügyesebben gondozzuk a virágainkat, azért, hogy szeretett Maháprabhunknak felajánlhassuk, úgy ezzel az energiával is megtanulhatunk egyre ügyesebben bánni a szolgálat érdekében. Tehát a pénzt nem kell sem isteníteni, sem démonizálni, ez egy eszköz, egyfajta energia, amit a szolgálat érdekében tudunk alkalmazni.  

(folytatása következik)