Sharanagati

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

В окружении святого человека все меняется. Когда мы жили вместе с Гурудевом в одном ашраме, я мог почувствовать, дома он или нет, даже с автобусной остановки. И когда ты приходишь туда, полный сомнений и вопросов, когда заходишь в его комнату, все вопросы исчезают, все сомнения исчезают. И ты просто наслаждаешься пребыванием рядом с ним. Ты чувствуешь это высшее убежище, которое мы все ищем. Нет нужды в словах, нет нужды в объяснениях. Это не вопрос философии. Это вопрос искреннего, глубокого понимания сердце в сердце.

Затем наступил момент разлуки. Горький момент. Но на самом деле это вход в вечность. Только представьте: в этой жизни больше нет шанса встретить самого важного человека в вашей жизни. Это непростой момент. Но у нас есть выход. Если мы не можем общаться с телесным присутствием нашего учителя, мы всегда можем общаться с его духовным присутствием. Когда я услышал известие о его исчезновении, через два дня мне пришлось читать лекцию – о вечности души, об использовании духовных практик. Думаю, это была одна из самых трудных лекций в моей жизни. Приближаясь к месту, я плакал на улице. Но когда я приехал, мне пришлось взять себя в руки и прочитать приличную лекцию. Потому что я уверен, что он не удовлетворился бы простыми эмоциональными слезами. Он сказал: «Даже если ты находишься в самом деградировавшем состоянии сознания, ты должен прочитать приличную лекцию».

Позвольте мне поделиться с вами ещё одной историей. Знаете, ученик должен быть смиренным, верно? Однажды Гурудев взял меня с собой, мы ехали в его машине, и он сказал мне: «Поезжай в такой-то город и прочитай лекцию». И знаете, я изо всех сил старался быть смиренным, поэтому сказал ему: «Ах, Гурудев, я не люблю выступать на сцене». Он помолчал немного, и тогда я почувствовал: может быть, что-то не так. Он вёл машину и посмотрел на меня и я понял: о, большая ошибка. Знаете, он был замечательным человеком, поэтому его молчание было самым трудным моментом. А потом он сказал: «Я не просил тебя выступать на сцене, я просил тебя прочитать лекцию». Так что он никогда не упускал ни одного момента, ни одной возможности наставить тебя. Разрушить ложное смирение и показать, что такое настоящее служение – забыть о себе. Важен не ты, а служение – вот что важно.

Я не буду рассказывать другие истории. Но с тех пор это самый важный человек в моей жизни. Его идеалы стали важны и для меня. И я надеюсь, что его идеалы будут важны и для вас. 

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Haribhakti: You mentioned the devotee’s disease, this weakness of the heart. How to develop our steadiness, because chanting and service do not always show our real state of steadiness. 

Swami Tirtha: Then express in some other way. We must find some way to show our steadiness. Because Shrila Prabhupada said that Bhakti Yoga is not a passive type of meditation, but it’s an active service. So, if you want, you will find thousands of different ways to express your readiness. Sometimes our knowledge or our attachment to the rules might also create some obstacle. 

Once Gurudev came very late. We had started to take rest and he came later, so we were awaken. And he said “I’m so hungry, can you give me some food?” And, you know, we have learned all the rules and regulations of the guidelines of devotional practice properly, so that dear god-sister of mine, who was supposed to feed Gurudev, ran into the bathroom to take a bath. Because, you know, before cooking you have to purify your body-mind complex with all the mantras and all the rituals, and brushing your body a hundred times, etc., etc. So, she started to do that and Gurudev was surprised, he said “Where are you rushing?” And she said “I’m going to take a bath.” Then Gurudev said “I told you to give me some food, I didn’t tell you to take a bath.” 

Of course, following all the required rules, like taking a shower before you enter the kitchen, is a way to express your readiness. But what is the purpose to follow all the rules and regulations while your spiritual master dies of hunger? So, we have to be practical in showing our readiness. We have to be ready to jump. Don’t wait to finish the character; jump!

Of course, it’s very difficult with these sadhus. Because I’m sure, under general conditions if you would try to enter the kitchen without taking a shower, he would chastise you like anything. So it’s very difficult to satisfy even a sadhu. But anything that comes from above is for our benefit.

Question of Baladev: In the morning we discussed the elements of knowledge. The third was the non-violence. You said that the most important part of non-violence is the spiritual non-violence. Could you please give some examples of spiritual violence? What is it? 

Swami Tirtha: We discussed a little bit the power of the prayers. So, for example if you pray in such a manner that “Please, my Lord, make this person like this and that” – I consider that a kind of spiritual violence, intrusion. Because then this is my decision, my desire over that person and I ask God to help, so that my opinion overpowers that person. So, this story starts and ends with you. It’s about your opinion, your decision, your willpower. The proper way to pray for others, this is like to offer them into the attention of the Supreme. “Please, my Lord, pay some attention on this person and help him or her to perceive and to receive what is the best for them.” In this way we don’t intrude into their life path. This is a delicate topic. And we have to be intelligent enough to pray properly and to avoid spiritual violence. 

But the definition of ahimsa in general is not only to avoid violence – because this is a negative kind of definition – but also the positive meaning is to help and to serve the spiritual progress of others. This is the real ahimsa. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Haribhakti kérdése: Említetted a bhaktákra jellemző egyik betegséget, mégpedig a szív gyengeségét. Hogyan tudjuk fejleszteni az elszántságunkat, mivel a dzsapázás és a szolgálatok végzése nem mindig tükrözi az igazi eltökéltségünket. 

Szvámí Tírtha: Akkor mutassátok ki más módon. Találnunk kell valamiféle módot arra, hogy kifejezzük az elkötelezettségünket, hiszen Sríla Prabhupád is azt mondta, hogy a bhakti jóga nem egyfajta passzív meditáció, hanem aktív szolgálat. Tehát, ha akarjuk, akkor számtalan módot fogunk találni arra, hogy kifejezzük a szolgálatkészségünket. Ezen az úton pedig néha a tudásunk vagy akár a szabályokhoz való túlzott ragaszkodásunk is akadályt jelenthet. 

Egyszer Gurudév nagyon későn érkezett meg, amikor már épp nyugovóra tértünk, így lassan magunkhoz tértünk és felkeltünk. Majd így szólt „Ó, nagyon éhes vagyok, kérhetek egy kis ennivalót?” S mint gondolhatjátok jól ismertük az odaadó szolgálat valamennyi szabályát, előírását, így az egyik kedves hittestvérem, aki tervezte, hogy kiszolgálja Gurudévet, nyomban elindult fürdőt venni. Elvégre is azt tanultuk, hogy főzés előtt különböző rituálékat kell végrehajtani, meg kell fürdeni, mindenféle mantrával meg kell tisztítani az elmét stb., stb.  Szóval nekiállt ezeknek, mire Gurudév meglepődve így szólt „Hová rohansz?” Erre a matadzsi így felelt „Fürdeni.” Mire Gurudév, „Azt kértem, hogy adjatok egy kis ennivalót, nem azt, hogy menjél fürdeni.” 

Természetesen valamennyi előírás betartása, mint például a főzés előtti fürdés, egyfajta kifejezési módja a szolgálatkészségünknek. De mire való az összes szabály betartása akkor, ha a lelki tanítómesterünk közben éhen hal? Tehát gyakorlatias módon kell kifejeznünk a rendelkezésre állásunkat. Készek kell lennünk ugrani. Ne várjunk arra, míg valamennyi jelmez a helyére kerül, csak ugorjunk!

Természetesen, ezekkel a szádhukkal sohasem könnyű, mert biztos vagyok benne, ha hétköznapi körülmények között, fürdés nélkül akarnátok nekiállni főzni, azonnal rátok korhollnának. Tehát még egy szádhut is nagyon nehéz elégedetté tenni. Viszont minden, amit felülről kapunk, az a mi érdekünket szolgálja.

Baladév kérdése: Reggel a tudás különböző elemeiről beszélgettünk, melyek közül a harmadik az erőszakmentesség volt. Említetted, hogy ennek pedig a legfontosabb része a lelki erőszakmentesség. Mondnál erre néhány példát, hogy melyek ezek? 

Szvámí Tírtha: Némileg már beszéltünk a fohászok erejéről. Például, ha úgy imádkozunk, hogy „Kedves Uram, kérlek változtasd ezt az illetőt ilyenné, meg olyanná!” Ezt én már lelki erőszaknak, beavatkozásnak tartom, mivel azt akarom, hogy az én vágyam kerekedjen felül egy adott emberén, és ehhez kérem az Úr segítségét. Szóval ez így rólunk szól, a mi véleményünk, a mi elhatározásunk, a mi akaratunk. A másokért való helyes fohász az, amikor a Legfelsőbb figyelmébe ajánljuk őke. „Kedves Uram, kérlek tekints le erre az illetőre és segíts neki megérteni és elfogadni, mi a legkedvezőbb a számára.” Így nem avatkozunk bele az életükbe. Ez egy kényes téma, és elég intelligensnek kell lennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjunk fohászkodni és elkerüljük a lelki erőszakot. 

Az ahinszá általános definíciója nem csak az, hogy kerüljük az erőszakot, hiszen ez egy negatív definíció, hanem pozitív értelemben az is, hogy segítjük és szolgáljuk mások lelki fejlődését. Ez az igazi ahinszá. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Харибхакти: Споменахте болестта на преданите – тази слабост на сърцето. Как да развиваме устойчивостта си, понеже мантруването и служенето не винаги показват истинското състояние на устойчивостта ни. 

Свами Тиртха: Тогава изразете я по друг начин. Трябва да намерим някакъв начин да показваме устойчивостта си. Защото Шрила Прабхупада казва, че бхакти-йога не е някакъв пасивен тип медитация, а активно служене. Така че ако искате, ще намерите хиляди различни начини да изразите своята готовност. Понякога знанието ни или привързаността ни към правилата могат също да са препятствие. 

Веднъж Гурудев пристигна много късно. Бяхме си легнали, когато пристигна, така че станахме от сън. Той каза: „Много съм гладен, може ли да ми дадете някаква храна?” И понеже бяхме научили всички правила и предписания в наръчниците по предано служене правилно, тази моя духовна сестра, която трябваше да нахрани Гурудев, се втурна към банята да се къпе. Защото нали преди да готвиш трябва да пречистиш тялото и ума си с всички мантри и ритуали, да изтъркаш сто пъти тялото си и т.н. и т.н. Та тя се зае с това, а Гурудев с изненада попита: „Къде хукна?” Тя отвърна: „Ами отивам да се окъпя.” Тогава Гурудев рече: „Казах ти да ми дадеш храна, не съм ти казал да се къпеш.” 

Разбира се, да следваш всички предписани правила, като това да се изкъпеш преди да влезеш в кухнята, е начин да изразиш своята готовност. Но каква полза да си спазил всички правила и предписания, ако духовният ти учител умира от глад? Така че трябва да сме практични в изявата на своята готовност. Трябва да сме готови да скочим. Не чакайте да довършите буквата; скочете!

Разбира се, с тези садху е много трудно. Защото съм сигурен, че при обичайни обстоятелства ако се опиташ да влезеш в кухнята без да си взел душ, той би те скастрил сурово. Така че е много трудно да бъде удовлетворен садху. Но каквото и да идва свише е за наше добро.

Въпрос на Баладев: Сутринта обсъждахме елементите на знанието. Третият беше ненасилието. Казахте, че най-важната част от ненасилието е духовното ненасилие. Бихте ли дали примери за духовно насилие? Какво е това? 

Свами Тиртха: Поговорихме малко за силата на молитвите. И ако например се молите така: „Моля те, Господи, направи този човек такъв и такъв” – аз считам това за един вид духовно насилие, вмешателство. Защото тогава аз налагам своето решение, своето желание върху този човек и моля Господ да ми помогне, така че моето мнение да възтържествува над човека. Тази история започва и завършва с теб самия. Става въпрос за твоето мнение, твоето решение, твоята воля. Правилният начин да се молим за другите е като ги представим във вниманието на Бога. „Моля те, мой Господи, обърни внимание на този човек и му помогни да усети, да получи каквото е най-добре за него.” По този начин не се намесваме в житейския му път. Това е деликатна тема. И трябва да сме достатъчно интелигентни да се молим правилно и да избягваме духовното насилие. 

Но определението за ахимса най-общо не е само да се избягва насилието – понеже това е негативна дефиниция – но позитивният смисъл е да подпомагаме и да служим на духовното развитие на другите. Това е истинската ахимса. 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

We human beings are made of relationships. Humans are social beings. We depend very much on our connections, on our relationships. They say, it doesn’t matter what you know, but it does matter whom you know. And all those who have been living in the communist system understand this very well. It didn’t matter what you know and what you don’t know, but it did matter whom you know, what connections you have. And actually, this is true in the spiritual sense as well. I don’t say that this is spiritual communism, but anyway, our consciousness and our knowledge is limited, right? We cannot know everything. It’s impossible! You are not the brightest intellect in this Universe. But, if you know the proper person, you are not excluded from salvation. If you are connected to Shri Guru, then you are saved. Not simply to Guru, but to Shri Guru. Shri Guru is the divine aspect. 

Actually, the spiritual master is a direct messenger of the Supreme. And how is a messenger called in Christianity? Angel, right? Angel. So, our master is just like an angel for us. And I just recall the first occasion when my spiritual master visited my home. At that time I was living with my parents. You know, this was a risky time, so we had to apply certain conspiracy principles. Because he was a VIP person for us and therefore we had to make all the possible safety rules and precautions for him. There were two weeks of arrangements: when and how and under what conditions he would come to my home. The parents were trained, ‘you stay in your room’. And then the moment came, the bell rang… And he entered. Fully in white clothes. All white! All white! And I had an impression: one angel is coming to me. This picture is still with me, after some years. 

And what do you expect from an angel? Some blessings, right? But this angel came with some questions. At that time my service was to translate some sacred scriptures from English into Hungarian. And then my angel asked, “How is the translation going?” I said, “Well, this is the maximum that I can accomplish”. And he said, “No, it’s not enough”. Then I understood that this is a demanding angel. 

So, meeting an exceptional person has a great influence on your life. As I told you, we, human beings, we are made up of relationships. For example, all of us are the sons or the daughters of our fathers. This relationship will never change. Even the ascetics are born from a mother. This will never change. Friendships, they will change. Lovers, they will change. It is said, men are easy to forget about their lovers, but they never forget about their friends. And ladies are easy to forget about their friends, but they never forget about their lovers. You see, we are made up of relationships. Some will last for one lifetime. Some for a few moments. But the spiritual relationship to our divine messenger, to our divine master, will last forever. 

And who has the most important and most substantial influence in our live? This is our divine master. Because this connection doesn’t concern only the body or the bodily genetics. It’s not only an emotional relationship, like a friendship or a love affair. This is not a theoretical agreement of certain points. No, this is a soul-to-soul, a heart-to-heart, a spirit-to-spirit connection. Something that will never change. Everything changes around us, right? Sometimes we can say ‘unfortunately’, other times we can say ‘fortunately’. Nevertheless, we need fixed points in our life. And if our commitment to our spiritual leaders, teachers, masters, if this is the fixed point in our life, then we are fortunate. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Bennünket embereket, mint szociális lényeket a kapcsolataink jellemeznek. Nagyon is függünk ezektől a kapcsolatainktól. Azt mondják, hogy nem az számít, hogy mit tudunk, hanem az, hogy kit ismerünk. S mindazok, akik a kommunista rendszerben éltek, ezt nagyon jól tudják. Az nem számít, hogy mit tudunk vagy mit nem, csak az, hogy kit ismerünk, és milyen kapcsolataink vannak. Tulajdonképpen ugyanez igaz a lelki dolgokra is. Nem azt mondom, hogy ez a lelki kommunizmus, de mindenesetre a tudatosságunk és a tudásunk, az korlátozott. Nem tudhatunk mindent, az lehetetlen! Nem mi vagyunk a legokosabb lények ebben a világmindenségben, de ha ismerjük a megfelelő személyt, akkor nem vagyunk kirekesztve az üdvösségből. Ha kapcsolatban vagyunk Srí Guruval, akkor meg vagyunk mentve. Nem csak a Guruval, hanem Srí Guruval! Srí Guru az isteni aspektus. 

Valójában a lelki tanítómester a Legfelsőbb közvetlen küldötte. S hogy hívják Isten küldöttjét a kereszténységben? Angyalnak. Tehát a mesterünk éppen olyan számunkra, mint egy őrangyal. Emlékszem az első alkalomra, amikor a lelki tanítómesterem meglátogatott otthon a szüleimnél. Tudjátok, ezek meglehetősen kockázatos, nehéz idők voltak, ezért bizonyos titkos előírásokat alkalmaztunk. De mivel ő egy VIP személy volt a számunkra, ezért mindenféle biztonsági óvintézkedést be kellett tartanunk az érdekében. Tehát két hétig tartottak az előkészületek ehhez a találkozóhoz, hogy mikor és milyen feltételekkel tud majd eljönni hozzám. A szülőket kiképeztem, hogy ‘Ti maradjatok a szobátokban’, majd elérkezett a nagy pillanat, megszólalt a csengő… és belépett. Teljesen fehér ruhában volt, hófehérben! Hófehéren! S akkor az volt a benyomásom, hogy egy angyal jött el hozzám. Még most is, sok év elteltével, előttem van ez a pillanat. 

S mit várunk egy angyaltól? Némi áldást, de ez az angyal kérdéseket tett fel nekem. Akkoriban az volt a szolgálatom, hogy bizonyos szentírásokat fordítsak le angolról magyarra. S ekkor az angyalom azt kérdezte, „Hogy halad a fordítás?” Mire én azt feleltem, hogy, “Nos, én csak ennyit tudok tenni”. Mire ő, „Ó, ez nem elég!”  Később megértettem, hogy ő egy olyan angyal, akinek elvárásai is vannak. 

Tehát egy kivételes személlyel való találkozás nagy hatással van az életünkre. Ahogy említettem, kapcsolatokból tevődünk össze. Például, mindannyian apánik fiai vagy lányai vagyunk, ezek olyan kapcsolatok, melyek nem változnak. Még a legnagyobb aszkétákat is anya szülte. Ezek sohasem változnak. A barátságok, szerelmek változhatnak, de ez nem! Azt mondják, hogy a férfiak könnyen elfelejtik a szerelmeiket, de a barátaikat sohasem, míg a hölgyek könnyen elfeledkeznek a barátaikról, de sohasem felejtik el a szerelmüket. Látjátok valóban kapcsolatokból állunk, melyek közül némelyek egy életen át tartanak, mások viszont csak néhány pillanatig. Viszont a mesterünkhöz, Isten hírvivőjéhez fűződő kapcsolatunk az örökké tart. 

S kinek van a legnagyobb és leglényegesebb hatása az életünkre? A lelki tanítómesterünknek, mert a vele való kapcsolatunk nem csak a testre vonatkozik, nem csupán genetikai örökség, nem csak egy érzelmi kapcsolat, mint egy barátság vagy szerelem, és nem egy adott témában való elméleti egyetértésről szól. Nem, ez egy lélektől-lélekig, szívtől-szívig tartó kapcsolat. Bár körülöttünk minden változásban van, mégis valami nem változik sohasem! Néha azt mondjuk, hogy ‘sajnos’, máskor pedig azt, hogy ‘szerencsére’. Mindenesetre szükségünk van fix pontokra az életünkben, s ha a lelki vezetőink, tanítóink, mestereink iránti elkötelezettségünk az egy szilárd pont, akkor nagyon szerencsések vagyunk. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Ние, хората, сме изградени от взаимоотношения. Хората са социални създания. Ние сме много зависими от нашите връзки, от нашите отношения. Казват, че няма значение какво знаеш, има значение кого познаваш. И всички тези, които са живели в комунистическата система знаят това много добре. Нямаше значение какво знаеш и какво не знаеш, но имаше значение кого познаваш, какви връзки имаш. Всъщност същото важи и в духовен смисъл. Не казвам, че това е духовен комунизъм, но тъй или инак нашето съзнание и знание са ограничени, нали? Не можем да знаем всичко. Това е невъзможно! Вие не сте най-сияйният интелект във вселената. Но ако познавате верния човек, не сте изключени от спасението. Ако сте свързани с Шри Гуру сте спасени. Не просто с гуру, а с Шри Гуру. Шри Гуру е божественият аспект. 

Всъщност духовният учител е пряк пратеник на Бога. А как се нарича пратеникът в християнството? Ангел, нали? Ангел. Така че нашият учител е досущ като ангел за нас. Спомням си първия път когато моят духовен учител дойде в дома ми. По това време живеех с родителите си. Времената бяха рисковани, така че трябваше да прилагаме принципите на конспирацията. Понеже за нас той беше ВИП персона, трябваше да вземем всички предпазни мерки за сигурността му. Приготовленията течаха две седмици: кога, как и при какви обстоятелства той ще дойде у дома. Родителите ми бяха инструктирани да си стоят в стаята. И тогава моментът настъпи, звънецът звънна… И той влезе. Целият в бели дрехи. Цял бял! Цял бял! И имах усещането, че ангел идва при мен. Все още пазя този образ, след доста години. 

И какво бихте очаквали от един ангел? Някакви благословии, нали? Но този ангел дойде с въпроси. По онова време служенето ми беше да превеждам някои свещени текстове от английски на унгарски. И тогава моят ангел попита: „Как върви преводът?” Отвърнах: „Ами, това е максимумът, който успях да завърша”. А той каза: „Не, това не е достатъчно”. Тогава разбрах, че този ангел е взискателен. 

Така че срещата с изключителен човек има огромно влияние върху живота ни. Както ви казах, ние, хората, сме изградени от взаимоотношения. Например, всички сме синове или дъщери на нашите бащи. Тази връзка никога не се променя. Дори аскетите се раждат от майки. Това никога няма да се промени. Приятелствата ще се променят. Любовите ще се променят. Казва се, че мъжете лесно забравят любовниците си, обаче никога не забравят приятелите си. А жените лесно забравят приятелките си, ала никога не забравят любовниците си. Виждате ли, ние сме съставени от взаимоотношения. Някои ще траят за цял живот. Някои – за няколко мига. Но духовната връзка с нашия божествен пратеник, с нашия божествен учител ще трае завинаги. 

И кой има най-важното и значимо влияние в живота ни? Това е нашият божествен учител. Защото тази връзка не касае само тялото или телесната генетика. Тя не е просто емоционална връзка, каквито са приятелството или някоя любовна история. Тя не е някакво теоретично съгласие по определени въпроси. Това е връзка душа към душа, сърце към сърце, дух към дух. Нещо, което никога няма да се промени. Всичко около нас се променя, нали? Понякога можем да кажем „за съжаление“, друг път „за щастие“. При все това се нуждаем от установени, стабилни точки в живота си. И ако нашата вярност към нашите духовни водачи и учители е такава стабилна точка в живота ни, сме късметлии. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

 Wir Menschen bestehen aus Beziehungen. Der Mensch ist ein soziales Wesen. Wir sind sehr abhängig von unseren Verbindungen, von unseren Beziehungen. Man sagt, es kommt nicht darauf an was man weiß, sondern wen man kennt. Und all diejenigen, die im kommunistischen System gelebt haben, verstehen das sehr gut. Es spielte keine Rolle, was man wusste und was man nicht wusste, sondern wen man kannte, welche Verbindungen man hatte. Und das gilt tatsächlich auch im spirituellen Sinne. Ich sage nicht, dass dies spiritueller Kommunismus ist, aber unser Bewusstsein und unser Wissen sind begrenzt, nicht wahr? Wir können nicht alles wissen. Es ist unmöglich! Du bist nicht der hellste Kopf im Universum. Aber wenn ihr die richtige Person kennt, seid ihr nicht von der Erlösung ausgeschlossen. Wenn ihr mit Shri Guru verbunden seid, seid ihr erlöst. Nicht einfach nur mit einem Guru, sondern mit Shri Guru. Shri Guru ist der göttliche Aspekt.
Tatsächlich ist der spirituelle Meister ein direkter Bote des Höchsten. Und wie nennt man einen Boten im Christentum? Engel, richtig? Engel. Unser Meister ist also wie ein Engel für uns. Ich erinnere mich noch gut an den ersten Besuch meines spirituellen Meisters bei mir zu Hause. Damals wohnte ich bei meinen Eltern. Es war eine heikle Zeit, deshalb mussten wir gewisse Sicherheitsvorkehrungen treffen. Er war eine sehr wichtige Person für uns, und deshalb mussten wir alle möglichen Sicherheitsregeln und -vorkehrungen für ihn treffen. Zwei Wochen lang wurden die Vorbereitungen getroffen: wann, wie und unter welchen Bedingungen er zu mir kommen sollte. Meine Eltern wurden angewiesen in ihrem Zimmer zu bleiben. Und dann war es soweit, die Glocke klingelte… Und er trat ein. Ganz in Weiß. Ganz in Weiß! Und ich hatte den Eindruck: Ein Engel kommt zu mir. Dieses Bild begleitet mich noch immer nach all den Jahren.
Was erwartet man von einem Engel? Ein paar Segnungen, nicht wahr? Aber dieser Engel kam mit einigen Fragen. Damals bestand meine Aufgabe darin, einige heilige Schriften aus dem Englischen ins Ungarische zu übersetzen. Und dann fragte mein Engel: „Wie läuft die Übersetzung?“ Ich sagte: „Nun, das ist das Maximum, was ich bis jetzt übersetzt habe.“ Und er sagte: „Nein, das ist nicht genug.“ Da verstand ich, dass dies ein anspruchsvoller Engel ist.
Die Begegnung mit einem außergewöhnlichen Menschen hat also einen großen Einfluss auf das eigene Leben. Wie ich euch schon sagte, sind wir Menschen aus Beziehungen zusammengesetzt. Wir alle sind zum Beispiel Söhne oder Töchter unserer Väter. Diese Beziehung wird sich nie ändern. Selbst Asketen werden von einer Mutter geboren. Auch das wird sich nie ändern. Freundschaften hingegen verändern sich. Liebende verändern sich. Man sagt, Männer vergessen ihre Geliebten leicht, aber ihre Freunde vergessen sie nie. Und Frauen vergessen ihre Freunde leicht, aber ihre Geliebten nie. Seht ihr, wir bestehen aus Beziehungen. Manche halten ein Leben lang. Manche nur wenige Augenblicke. Aber die spirituelle Beziehung zu unserem göttlichen Boten, zu unserem göttlichen Meister, hält ewig.
Und wer hat den wichtigsten und bedeutendsten Einfluss in unserem Leben? Das ist unser göttlicher Meister. Denn diese Verbindung betrifft nicht nur den Körper oder die körperliche Genetik. Sie ist nicht nur eine emotionale Beziehung wie eine Freundschaft oder eine Liebesbeziehung. Es ist keine theoretische  Übereinstimmung in bestimmten Punkten. Nein, es ist eine Verbindung von Seele zu Seele, von Herz zu Herz, von Geist zu Geist. Etwas, das sich niemals ändern wird. Alles um uns herum verändert sich, nicht wahr? Manchmal sagen wir „leider“, manchmal „zum Glück“. Dennoch brauchen wir feste Punkte in unserem Leben. Und wenn unsere Hingabe an unsere spirituellen Führer, Lehrer und Meister der feste Ankerpunkt in unserem Leben ist, dann können wir uns glücklich schätzen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Мы, люди, состоим из взаимоотношений. Люди — социальные существа. Мы очень сильно зависим от наших связей, от наших отношений. Говорят, неважно, что ты знаешь, важно, кого ты знаешь. И все, кто жил в коммунистической системе, прекрасно это понимают. Не имело значения, что ты знаешь и чего не знаешь, важно было, кого ты знаешь, какие у тебя связи. И, собственно, это верно и в духовном смысле. Я не говорю, что это духовный коммунизм, но в любом случае, наше сознание и наши знания ограничены, верно? Мы не можем знать всё. Это невозможно! Вы не самый умный человек во Вселенной. Но если вы знаете нужного человека, вы не лишены спасения. Если вы связаны со Шри Гуру, то вы спасены. Не просто с Гуру, а со Шри Гуру. Шри Гуру — это божественный аспект.

На самом деле, духовный учитель — это прямой посланник Всевышнего. А как в христианстве называют посланника? Ангелом, верно? Ангел. Так что наш учитель для нас — как ангел. И я вспоминаю первый визит моего духовного учителя ко мне домой. В то время я жил с родителями. Знаете, это было рискованное время, поэтому нам пришлось применить определенные принципы конспирации. Потому что он был для нас важной персоной, и поэтому мы должны были принять все возможные меры предосторожности. Две недели мы занимались подготовкой: когда, как и при каких условиях он придет ко мне домой. Родителей проинструктировали: «Вы оставайтесь в своей комнате». И вот настал момент, зазвонил звонок… И он вошел. Полностью в белой одежде. Весь в белом! Весь в белом! И у меня возникло ощущение: ко мне пришел ангел. Эта картина до сих пор со мной, спустя столько лет.

А чего же ожидать от ангела? Каких-нибудь благословений, верно? Но этот ангел пришел с вопросами. В то время я занимался переводом священных текстов с английского на венгерский. И тогда мой ангел спросил: «Как идет перевод?» Я ответил: «Ну, это максимум, что я смог сделать». А он сказал: «Нет, этого недостаточно». Тогда я понял, что это требовательный ангел.

Так что, встреча с выдающимся человеком оказывает огромное влияние на вашу жизнь. Как я уже говорил, мы, люди, состоим из отношений. Например, все мы — сыновья или дочери своих отцов. Эти отношения никогда не изменятся. Даже аскеты рождаются от матери. Это тоже никогда не изменится. Дружба — изменится. Влюблённость — изменится. Говорят, мужчинам легко забыть своих возлюбленных, но они никогда не забывают своих друзей. А женщинам легко забыть своих подружек, но они никогда не забывают своих возлюбленных. Видите ли, мы состоим из отношений. Некоторые длятся всю жизнь. Некоторые — лишь несколько мгновений. Но духовные отношения с нашим божественным посланником, с нашим божественным учителем, длятся вечно.

А кто оказывает самое важное и существенное влияние на нашу жизнь? Это наш божественный учитель. Потому что эта связь касается не только тела или генетики. Это не просто эмоциональные отношения, как дружба или любовная связь. Это не теоретическое соглашение по каким-то пунктам. Нет, это связь души с душой, сердца с сердцем, духа с духом. То, что никогда не изменится. Всё вокруг нас меняется, не так ли? Иногда мы можем сказать «к сожалению», иногда — «к счастью». Тем не менее, нам нужны неизменные точки опоры в жизни. И если наша преданность нашим духовным лидерам, учителям, наставникам — если это неизменная точка опоры есть в нашей жизни, тогда нам повезло.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Manjari: My question is about the prayer. You said that it’s very nice if somebody, whose prayers are heard, prays for you. Can you say something more about this: which prayers are heard, which are not heard, how to pray in such a way that your prayers are heard? 

Swami Tirtha: Once we had a summer Mela in Ahtopol. When these young people came – do you remember, someone remembers – these orphans, from the orphan’s house? We started a discussion. It was a very, very painful discussion, I tell you. One girl started to give her story, telling that “Oh, I started to learn how to smile when I was grown-up. When I was a kid, I didn’t have the chance to smile, because I had so much suffering in my life.” Very, very bitter. But they came together and sharing nicely, in a jolly mood. My heart was broken by listening to them, but they were in a jolly mood: ‘Somebody is paying attention to us’. And then also, the same question came. Because, what can I say if somebody tells me that “I learned how to smile when I was a grown-up person.” It’s very painful. I could say only “Pray and forgive. Forgive the people who gave you the trouble and pray.” And that girl also had the same question. “Pray? Why? Is it heard?” “Yes, yes. Prayers are heard.” And then she said for one colleague “Yeah, her prayers are always heard. Whenever she is praying for something, it happens.” So, they had a direct experience how it works, although in a very, very sad situation of life. But you know, the lotus is growing in the mud. So even in the most difficult circumstances of life, some beautiful realizations will come. 

You don’t live in the mud. You have learned how to smile when you were kids. Where is your realization? Prayers are heard. But even if prayers are not heard, we must believe that they are heard. This is a way of conviction. This is a decision: ‘I want to see life like this, not in any other way. I want to see the miracle. I want to be a part of a spiritual reality.’ And then you are a part of a spiritual reality.

You can find hundreds of examples, just look around. When you really pray from the deepest core of your heart, that will reach the divine platform. Daily routine – maybe not. But the real moments, the blessed moments – they are intense enough to bridge the gap from here to there. Purity, innocence, intensity, selflessness – these are the keys of the success of prayers. 

Of course, in general we hope that God is not simply a God of justice. Because if He hears everything, He will hear all the stupid prayers as well. And if He is a God of justice, whatever you ask, He will supply. But no, He is merciful. Our Krishna will provide only what is beneficial for His devotees. What will curb your progress and your free flow of affection to Him, that He will not provide.

All right. You might think that “My prayers are not really heard.” No problem, find somebody whose prayers are heard and establish a good friendship with that person. Then when you are in need, you have a mentor. Because we can say that prayers, as a very deep and very special kind of meditation, are a mystic approach. And maybe not all of us can become real mystics. But if in your group you have at least one or two mystics whose prayers are heard, then they can help you. 

And also I can add that Krishna knows your hearts. Even if you don’t say anything, He will understand and if it is good for you, He will fulfil it. This should be our conviction. Prayers are heard. 

(to be continued)