Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Bennünket embereket, mint szociális lényeket a kapcsolataink jellemeznek. Nagyon is függünk ezektől a kapcsolatainktól. Azt mondják, hogy nem az számít, hogy mit tudunk, hanem az, hogy kit ismerünk. S mindazok, akik a kommunista rendszerben éltek, ezt nagyon jól tudják. Az nem számít, hogy mit tudunk vagy mit nem, csak az, hogy kit ismerünk, és milyen kapcsolataink vannak. Tulajdonképpen ugyanez igaz a lelki dolgokra is. Nem azt mondom, hogy ez a lelki kommunizmus, de mindenesetre a tudatosságunk és a tudásunk, az korlátozott. Nem tudhatunk mindent, az lehetetlen! Nem mi vagyunk a legokosabb lények ebben a világmindenségben, de ha ismerjük a megfelelő személyt, akkor nem vagyunk kirekesztve az üdvösségből. Ha kapcsolatban vagyunk Srí Guruval, akkor meg vagyunk mentve. Nem csak a Guruval, hanem Srí Guruval! Srí Guru az isteni aspektus. 

Valójában a lelki tanítómester a Legfelsőbb közvetlen küldötte. S hogy hívják Isten küldöttjét a kereszténységben? Angyalnak. Tehát a mesterünk éppen olyan számunkra, mint egy őrangyal. Emlékszem az első alkalomra, amikor a lelki tanítómesterem meglátogatott otthon a szüleimnél. Tudjátok, ezek meglehetősen kockázatos, nehéz idők voltak, ezért bizonyos titkos előírásokat alkalmaztunk. De mivel ő egy VIP személy volt a számunkra, ezért mindenféle biztonsági óvintézkedést be kellett tartanunk az érdekében. Tehát két hétig tartottak az előkészületek ehhez a találkozóhoz, hogy mikor és milyen feltételekkel tud majd eljönni hozzám. A szülőket kiképeztem, hogy ‘Ti maradjatok a szobátokban’, majd elérkezett a nagy pillanat, megszólalt a csengő… és belépett. Teljesen fehér ruhában volt, hófehérben! Hófehéren! S akkor az volt a benyomásom, hogy egy angyal jött el hozzám. Még most is, sok év elteltével, előttem van ez a pillanat. 

S mit várunk egy angyaltól? Némi áldást, de ez az angyal kérdéseket tett fel nekem. Akkoriban az volt a szolgálatom, hogy bizonyos szentírásokat fordítsak le angolról magyarra. S ekkor az angyalom azt kérdezte, „Hogy halad a fordítás?” Mire én azt feleltem, hogy, “Nos, én csak ennyit tudok tenni”. Mire ő, „Ó, ez nem elég!”  Később megértettem, hogy ő egy olyan angyal, akinek elvárásai is vannak. 

Tehát egy kivételes személlyel való találkozás nagy hatással van az életünkre. Ahogy említettem, kapcsolatokból tevődünk össze. Például, mindannyian apánik fiai vagy lányai vagyunk, ezek olyan kapcsolatok, melyek nem változnak. Még a legnagyobb aszkétákat is anya szülte. Ezek sohasem változnak. A barátságok, szerelmek változhatnak, de ez nem! Azt mondják, hogy a férfiak könnyen elfelejtik a szerelmeiket, de a barátaikat sohasem, míg a hölgyek könnyen elfeledkeznek a barátaikról, de sohasem felejtik el a szerelmüket. Látjátok valóban kapcsolatokból állunk, melyek közül némelyek egy életen át tartanak, mások viszont csak néhány pillanatig. Viszont a mesterünkhöz, Isten hírvivőjéhez fűződő kapcsolatunk az örökké tart. 

S kinek van a legnagyobb és leglényegesebb hatása az életünkre? A lelki tanítómesterünknek, mert a vele való kapcsolatunk nem csak a testre vonatkozik, nem csupán genetikai örökség, nem csak egy érzelmi kapcsolat, mint egy barátság vagy szerelem, és nem egy adott témában való elméleti egyetértésről szól. Nem, ez egy lélektől-lélekig, szívtől-szívig tartó kapcsolat. Bár körülöttünk minden változásban van, mégis valami nem változik sohasem! Néha azt mondjuk, hogy ‘sajnos’, máskor pedig azt, hogy ‘szerencsére’. Mindenesetre szükségünk van fix pontokra az életünkben, s ha a lelki vezetőink, tanítóink, mestereink iránti elkötelezettségünk az egy szilárd pont, akkor nagyon szerencsések vagyunk. 

(folytatása következik)