Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2013. 01. 5-ei szófiai reggeli tanítása)

Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy egy megtisztult ember tisztában van-e a tisztaságával, vagy éppen ellenkezőleg – úgy gondolja, hogy elesett?

Szvámí Tírtha: A Védánta-szútra a következőket mondja “Ha szeretnél tökéletessé válni, akkor először kellő tudásra kell szert tenned, és utána olyanná kell válnod, mint egy gyermek”. Tehát egy teljesen megvalósult személynek erre a szintre kell eljutnia – megfelelő tudással rendelkezik, ez a háttér, de szabadon cselekszik, mint egy gyerek, ártatlanul. S úgy gondolom, hogy a gyermekek sohasem akarnak bizonyítani. Természetesen szeretnék elnyerni a figyelmedet, de önmagukat adják. Nincsen mögöttes gondolatuk: “Add ide azonnal! Nem holnap, nem később, most azonnal! Most akarom, hogy magadhoz ölelj!” Tehát, önmagukat adják – nincsenek szerepek, nincsenek rejtett megfontolások és hátsó szándékok. Ezért kell figyelnünk a szentekre, akik ezen a szinten állnak. Nem szabad gyerekesnek neveznünk őket, de teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk a megvalósításuk szintjét és a Legfelsőbbhöz való közeledésüket.

Több ezer példával szolgálhatnánk, de hadd idézzek csupán egyet, mely önmagában beszédesebb lesz, mint az összes többi. Ezt a személyt Raghunáth dász gószvámínak hívták, aki nem csupán, fakír, nem csupán hős figura és költő, isteni trubadúr, hanem kiváló tudós és tökéletes bhakta is volt egyben. Legyen, ő a mi hősünk, aki önmagában egyesíti mindazokat a jellemvonásokat, melyek egy olyan személyt jellemeznek, aki a megtisztulást, tökéletességet kutatja. Azonban ne utánozzátok a gyakorlatát; csak imádjátok, mint egy elérhetetlenül magas eszményt! Raghunáth dász gószvámí egyszer ezt mondta: “Nos, az abszolút tökéletességet keresve valahogy eltöltöttük itt az időnket. Azonban most már ennek vége, elég ebből! Örök tökéletesség – kit érdekel ez már? Ki tud tovább várni? Rádhárání kegye nélkül nem bírok élni egy pillanatig sem!” Csak képzeljetek el valakit, aki ezt mondja: “Ó, mi eltöltöttük az időnket valahogy az abszolút igazság keresésével, de most már ennek vége, tudok egy sokkal jobbat, amit alig bírok kivárni. Az Odaadás Istennőjének kegye nélkül egyetlen pillanatig sem tudok élni!”

Tehát, az igazán nagyok általában – meglehet, hogy tisztában vannak a helyzetükkel, de egyáltalán nem érdekli őket semmiféle pozíció, mert egy gyermek nem akar bizonyítani. Egy igazán megvalósított szent, ilyen tisztán, tömören és ártatlanul adja önmagát

Azonban, ez az ő dolguk, hogyan rendezik az életüket. A mi dolgunk pedig az, hogy a sajátunkat miként intézzük. Legtöbbünk még az ártatlan, gyermeki szint elérése előtti helyzetben van. S gyakorlatilag még a tudás szintjének megszerzése előtt is állunk. Tehát mindkét eredmény függőben van, s ezért nem elég csupán lemásolni egy mintát. ‘Tudjuk, hogy az igazán nagyok nem minősítik önmagukat kiemelkedőnek. S ezért én sem nevezem önmagamat kiválónak. Viszont az emberek, majd úgy fognak rám gondolni, mint aki igazán nagyszerű, tehát előbb vagy utóbb én is el fogom hinni, hogy kiemelkedő vagyok.’ Majd ekkor megérted májá trükkjét, hogy amíg ez foglalkoztat bennünket – addig ez azt jelenti, hogy nem valami emelkedett a megvalósításunk.

Ugyanakkor realisták is kell, hogy legyünk, tisztában kell lennünk a képességeinkkel, eredményeinkkel. Éppúgy, mint amikor egy padisah szeretett volna egy “bólogató Jánost”, aki mindenre „Igent” mond az udvarában. Rengetegen jelentkeztek így gondolkodva: “Igen, Ez egy jó, biztos állás! Talán megszerezhetem.” Amikor egy jelentkező belépett, így szólt hozzá a padisah: “Ó, Ön egy komoly jelentkezőnek tűnik!” Erre ez volt a válasz: “Igen, igen, én komolyan gondolom a jelentkezésemet.” Majd a padisah így folytatta: “De talán mégsem, kételkedem, hogy maga igazán jó lenne.” S akkor a jelölt így válaszolt: “Nem, nem – én vagyok a megfelelő jelölt!” “Kifelé!” Több százan jöttek ugyanilyen mentalitással – önmaguk igazát akarták bizonyítani, megfeleledkezve az állásról, amit el akartak nyerni, megfeledkezve arról, hogy: “Igent” mondjanak. Végül megérkezett az utolsó jelölt, s a padisah újra ezt mondta: “Ó, úgy látom Ön a megfelelő ember!” ”Igen, én vagyok a megfelelő.” – szólt a válasz. Erre a padisah így felelt: ”Nem. Kételkedem, hogy Ön valóban képes-e erre a munkára.” Erre a jelentkező így szólt: “Igen, én is kételkedem, hogy valóban meg tudnám-e csinálni.” A padisah így válaszolt: ”Nem, nem – mégis van rá esély, hogy megfelelően végezze.” A jelölt válasza ez volt: ”Igen, igen – van esélyem rá.”

Láthatjátok, amíg az igazunkat akarjuk bizonyítani, addig a körön kívül vagyunk. Ezért kérdezik néha a mesterek, amikor az igazadat akarod bizonygatni, vagy bizonyos dolgokkal nem értesz egyet: “Te mindig ’Nemet” mondasz nekem?” Mi a válasz erre?

Válasz: Igen.

Szvámí Tírtha: Talán, vagy az, hogy “Nem tudom Gurudév! Haré Krsna!” Ha “Igent” vagy “Nemet” mondasz – mindenképpen helytelen a válasz. Tehát, néha jobb, ha csöndben maradunk a Lelki Tanítómesterünk előtt, ahelyett, hogy elmondanánk mindenről a véleményünket.

(folytatása következik)

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, утром, София)

Кришна описывает какое Его предпочтение среди йогов. Он говорит: „Среди всех разных видов йоги Мне дороже всех тот, кто связан со Мной в преданности”[1]. Поэтому йог должен быть примером для остальных. Отказаться от привязанностей – это одна из основных характеристик йога. Дело не в том обладает ли он чем-то или не имеет ничего; вопрос в том привязан ли он или нет. Можете иметь все вещи в мире; если вы не привязаны значит вы свободны. А можете и не иметь ничего, но если вы полны желаний,это значит, что вы привязаны.

Однажды бхакты спросили у одного попрошайки в Индии: „Какой ты везучий, у тебя нет никаких материальных принадлежностей. Почему не присоединишься к нам?” А он ответил: „Невозможно!Верно то, что сейчас у меня нет ничего, но если я пойду с вами, у меня никогда не будет шанса иметь что бы то ни было!” Видите, иметь или не иметь – не является квалификацией. Но здесь упомянуто: „будь непривязан”- это действительная квалификация, потому что тогда ты свободен. „Йог, который освободился от привязанностей,действует телом, умом, разумом и даже чувствами единственно в целях очищения.”[2]

Это очень позитивный тип занятости. Что нам дано в форме нашего тела, наших талантов – можем его связать служением к Богу. Но не достаточно просто совершать определенные деятельности; надо добавить одно специальное качество, которое называется посвященность. Оно придаст совсем другое выражение нашей жизни.И если наша цель это очищение, тогда можем использовать практически все способности, которые у нас есть для достижения этой цели. Например, мы не считаем что люди должны стать факирами. Не говорим: „Не ешь!” потому что это настоящее требование к аскетам: „Не ешьте!” Нет, у нас совсем легкая версия: „Не ешьте мясо”. Так как если вкладываете в свое тело свободную от кармы энергию, ваше сознание тоже рано или поздно освободится от кармы. Так можете пользовать свои привычки питания как духовную практику. Это очень важно. Сколько раз в день едите – не считая чипс и всякое другое между тем? Два-три раза, верно? А сколько раз медитируете в день? Обычно люди с трудом находят время для какой-то духовной практики: „О, я так занят!” Не так ли? Будьте реалистами. Всущности, медитируя мы работаем для своего вечного благо; а вовлекаясь во всякие материальные, мирские дела, в действительности просто гоняемся за ветром.

Я не сказал бы „прекратите деятельности”, так как мы согласились, что йог должен быть активным. Но будьте активными в правильном смысле. Связывайте все свои действия с каким-либо видом посвященности, с каким-то приближением божественных сил, с некоторым настроением служения. Следуйте некоторым правилам даже в простых своих ежедневных действиях. Предлагайте свою саттвическую пищу Богу, повторяйте свою молитву перед тем, как начать есть. По утрам старайтесь найти время для медитации или пуджи. Следуйте правилам телесного и умственного очищения. Потому что чистота близка к божественности. Есть некоторые правила, которые помогут вашей трансформации. И медленно-медленно таким образом мы сможем превратить наши дни в божественные дни. Ваши поступки будут под контролем, ваши знания будут под контролем, ваша речь будет под контролем. И не думайте, что контролируя, контролируя, контролируя, вы будете сухим и некрасивым человеком. Нет, тот, который вполне владеет собой привлекателен. Почему? Потому что его энергия сосредоточена. И как мы говорили, он любит всех и все его любят. Это только вопрос времени. Но если вы чистая душа, рано или поздно это произойдет.

Это есть способ вовлечь все ваши телесные, умственные, практические и теоретические способности в божественном служении. И тогда будет возможно достичь очень специальную и достойную позицию – освобождение. Освобождение от рабства материального бытия. Чтобы этого достичь не надобно умирать. Я бы не сказал, что легко достичь освобождения если умрете – не легко – но все таки многие думают: „Сейчас я дам себе немного времени. Когда прийдет смерть, она меня освободит.” Нет, не нужно ждать смерти. Потому что если умрете для грехов, для неправильных действий, тогда не покидая свое тело можете родиться заново. Достижение такого типа совершенства называется дживан мукта – освобожденный при жизни. Это означает, что произошла очень специальная трансформация. Со всеми разными способностями своего существа вы связаны и заняты в божественном служении.

„Непоколебимо преданная душа достигнет истинного спокойствия, ибо она отдает Мне плоды всех своих действий, тогда как тот, кто не пребывает в единении с Божественным, кто с жадностью стремится к плодам своего труда, попадает в материальное рабство.”[3]

И так, умиротворение это признак духовного достижения. И речь идет не о каком-то пасивном покое, а об активном умиротворении. Поэтому самая высшая занятость для душ, для нас, человеческих существ, каким-то образом это божественное служение. Оно есть изначальная функция души; если заимемся таким видом служения, в нем не будет ничего нового для нас, просто возродим свою исконную природу и долг. Это есть путь вернуться обратно домой, к истоку всего бытия. И это еще один аспект искусства действия. Духовная культура означает быть в гармонии с божественным.

[1] „Бхагавад Гита” 6.47

[2] „Бхагавад Гита” 5.11

[3] „Бхагавад Гита”5.12

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Krsna említést tesz arról, hogy kiket kedvel leginkább a jógik közül: “Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógi közül ő a legkiválóbb.”[1] Ezért a jóginak példát kell mutatnia mások számára. A ragaszkodásokról való lemondás a jógi fő jellemvonása. Nem az a kérdés, hogy birtokol vagy sem valamit, hanem, hogy ragaszkodik-e a dolgokhoz. Az egész világ valamennyi kincsével rendelkezhetsz, ha nem ragaszkodsz hozzájuk, akkor szabad vagy. S meglehet, hogy nincs semmid, de tele vagy vágyakkal, az azt jelenti, hogy vannak még ragaszkodásaid.

Egyszer a bhakták megkérdeztek egy koldust Indiában: ”Ó, milyen szerencsés vagy, hogy nincs semmid, miért nem csatlakozol hozzánk?” Erre ő így válaszolt: “Ez lehetetlen. Az igaz, hogy most nincs semmim, de ha csatlakozom hozzátok, akkor sohasem lesz semmim!” Látjátok, az hogy van valamid vagy nincs semmid, az lényegtelen. Mivel itt az áll: “légy ragaszkodástól mentes” – ez az igazi mérce, mert akkor szabad vagy.“A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[2]

Ez egy nagyon pozitív típusú elfoglaltság. Bármit is kaptunk, akár a testünk formájában, vagy képességként, be tudjuk vonni a Legfelsőbb szolgálatába. De csupán cselekedni valamit nem elegendő; hozzá kell tennünk egy különleges minőséget, melyet odaadásnak hívnak. Ez egy másfajta jelenlétet fog hozni a számunkra. S ha az életünk célja a megtisztulás, akkor gyakorlatilag valamennyi képességünket be kell vonnunk, azért, hogy elérjük ezt a célt. Például nem javasoljuk, hogy az emberek fakírokká váljanak. Nem mondjuk azt sem, hogy: “Ne egyél semmit!” Igen, mert ez az elvárás egy aszkétával szemben: “Ne egyél!” Nem, nekünk van egy könnyebb változatunk: “Ne egyél húst!” Mert, ha karma-mentes energiával táplálod a testedet, akkor a tudatod is előbb-utóbb karma-mentessé válik. Tehát az étkezési szokásaidat is használhatod lelki gyakorlatként. Ez rendkívül fontos. Hányszor eszel naponta – nem számolva a chipsek és egyebek nassolását? Kétszer-háromszor. S hány alkalommal meditálsz naponta? Általában az emberek nehezen találnak alkalmat a lelki gyakorlataikra: “Ó, én rendkívül elfoglalt vagyok!” Így van? Legyünk realisták! Bár meditálva az örök jólétünkért cselekszünk, s az összes anyagi, világi cselekedetet meg ’a vadlibák kergetéséhez’ hasonlítják.

Nem azt mondom, hogy “hagyjunk fel valamennyi cselekedetünkkel”, mivel már egyetértettünk abban, hogy a jóginak aktívnak kell lennie, hanem cselekedjünk megfelelően! Kapcsoljuk össze valamennyi cselekedetünket az odaadással, valami módon invitáljuk meg az isteni energiát, szolgálatkész hangulatban! Kövessük a szabályokat még a legegyszerűbb napi cselekedeteinkben is. Ajánld fel a szattvikus (tiszta) ételedet Istennek, mondd el az étkezés előtti imát! Reggel próbálj időt szakítani a meditációra, imádatra! Kövesd a testre és az elme megtisztítására vonatkozó szabályokat, mert a tisztaság közel áll az istenihez! Tehát, vannak szabályok, melyek segítik az átalakulásodat. S lassanként ily módon napjainkat Istennek szentelt napokká tudjuk változtatni. Tetteid, ismereteid, szavaid szabályozva lesznek. S ne gondold azt, hogy ezzel a sok szabálykövetéssel egy száraz és taszító emberré fogsz válni! Nem, egy teljesen önfegyelmezett ember, vonzó. Miért? Mert az energiái összpontosítottak. S amint erről már beszéltünk, ő kedvel mindenkit és mindenki kedveli őt. Ez csak idő kérdése. De ha te tiszta lélek vagy, előbb, vagy utóbb megtörténik.

Ez a módja annak, hogy valamennyi testi, mentális, gyakorlati és elméleti képességedet az isteni szolgálattal foglalod le. S akkor lehetséges, hogy egy nagyon különleges és tiszteletre méltó helyzetet érsz el, s ez a felszabadulás, mely teljesen mentes az anyagi lét kötelékeitől. S hogy ezt elérd, nem kell meghalnod. Nem azt mondom, hogy ha meghalsz, azzal nagyon könnyen eléred a felszabadulást – ez nem könnyű – bár sokan azt gondolják: “Most még adok némi időt magamnak, aztán, majd ha meghalok, akkor automatikusan felszabadulok.” Nem, nem kell addig várnod, amíg meghalsz. Mert, ha meghalsz, akkor a bűneidért és a helytelen cselekeidért ismét újra meg kell születned. Ezt a fajta tökéletességet elérni azt jelenti, hogy eléred a dzsívanmukta állapotot – még életedben felszabadulsz. Ez annyit jelent, hogy egy nagyon különleges átalakulás történt. Valamennyi tálentumodat képes vagy az isteni szolgálatban lefoglalni.

“A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.”[3]

Tehát a béke egyfajta jele a lelki megvalósításnak. Béke, mely nem passzív, hanem aktív. Ezért számunkra – az emberi lények, a lélek számára – a legmagasabb rendű tevékenység az odaadó szolgálat. Ez a lélek eredeti feladata, s ha mi belefogunk ebbe a szolgálatba, semmi újat nem fogunk tapasztalni, csupán felélesztjük eredeti természetünket és feladatunkat. Ez a módja annak, hogyan térjünk vissza a Mindenség forrásához. S ez egy másik megközelítése a cselekvés művészetének. A lelki kultúra művelése annyit jelent, hogy harmóniában vagyunk az istenivel.

[1] Bhagavad-gítá 6.47.

[2] Bhagavad- gítá 5.11.

[3] Bhagavad- gítá 5.12

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Megértettük, hogy meg kell próbálnunk két dolgot megvalósítani az életünkben párhuzamot vonva a természetbeni példákkal. Ha szeretnél megtisztulni, akkor használnod kell az életedben a lelki tudást – hogy felégesd a karmád, melyet életeken át gyűjtöttél. Olyannak kell lenned, mint mikor a nád ég, mely nagyon gyorsan, könnyen és erőteljesen ég. S a másik párhuzam, hogy olyan tisztának kell lennetek, mint a lótuszvirág levele, hogy ne alakuljanak ki új karmikus visszahatások. Ennek elérése érdekében alkalmazni kell a cselekvés tudományát. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy szeretnénk tiszta lelkekké válni – és ez csupán oly módon lehetséges, ha visszatérünk az eredetünkhöz. Nem szükséges semmi rendkívüli dolgot elérni, mindez már megadatott. Majd a következő vers így szól:

“A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[1]

Ez egy rendkívül mélyenszántó vers, mert meglehetősen szokatlan helyzetben jellemez egy jógit – aktív jógiként. Ez nem holmi mozdulatlan fickó, aki a Himalája egyik barlangjában rejtőzik, mélyen a meditációjába merülve, ez egy újfajta jógi, aki aktív. A tradíció alapján megértettük, hogy minden cselekedetnek van visszahatása. Mégis itt egy szent embert vázol a szentírás, aki nagyon aktív és a legnagyobb valószínűséggel nem tapad hozzá kedvezőtlen visszahatás.

Ha szeretnél szent emberré válni, akkor különböző lehetőségeid vannak. Hősfigurává is válhatsz, ha a dicsőséges tettek útját követed, éppúgy, mint a középkori lovagok, akik mindig az isteni igazságért harcoltak, mialatt szerelmes költeményeket írtak az imádott hercegnőhöz. Ezt a két dolgot művelték. Gyakorlatilag mindenkit megöltek, de a szívükben költők voltak, gyengéd szerelmesek, karddal a kezükben. Tehát, ez az egyik lehetőség – trubadúrrá válhattok.

Ha nem egy nehéz karddal a kezedben nősz fel, illetve nincsen költői vénád, akkor létezik egy másik lehetőség a számodra – fakírrá is válhatsz. Ő nem karddal és érzelmekkel dolgozik, hanem apró kis vasdarabkákkal – szögekkel. Van egy szöges ágya, mellyel kínozza önmagát, hogy olyan végső erőre tegyen szert, mellyel legyőzheti a testét. Azonban a szöges ágy néha kissé veszélyes. Volt egy barátom, akinek volt egy szöges ágya, és nem is volt problémája mindaddig, amíg az ágyon feküdt. Azonban, amikor nem használta, egy takaróval fedte be éppúgy, mint egy normál ágyat. Viszont volt egy polca az ágy felett, és egyszer, amikor az édesanyja bement, hogy levegyen egy könyvet a polcról, ráállt az ágyra … Tudjátok ebben a korban egy ilyen bökős ágy, egy kissé veszélyes.

Tehát, ha a kard és a szögek nem a te utad, akkor létezik még egy lehetőség – a Védánta filozófia tudósa lehetsz. Véda tudást jelent; anta pedig végsőt. Tehát a Védánta a tudás koronája. A Védánta filozófia tudósává válni, egy meglehetősen kimerítő feladat. Először is a szanszkrt nyelvet kell tökéletesen elsajátítani. Beszél itt bárki szanszkrtül alapszinten? Második: keresned kell egy személyt, aki tanít téged. Van itt valaki, aki teljesen ismeri a Védánta filozófiát? Majd végül, képessé kell válnunk arra, hogy megszerezzük ezt a tudást. S elmondhatom nektek, hogy ez a tudás, meglehetősen bonyolult. A Védánta filozófia szentírásai két csoportba sorolhatók az egyik az upanisad irodalom. Az upanisad titkos tanítást jelent. Az upanisadok kategorizálása a négy különböző Véda alapján történik – minden Védának megvan a saját külön upanisadja. Ez rendkívül bonyolult irodalom, mert összetett elméleti és filozófiai kutatás; a másik pedig, hogy szimbolikus nyelvet használ. Tehát, ha nem ismered a kulcsot, hogy miként lehet megfejteni a szimbólumokat, akkor el fogsz veszni ebben a rengetegben. S minimum 108 fő upanisad létezik. Némelyik hosszú, némelyik rövid; szerencsére a vaisnaváknak szóló viszonylag rövid. Ezek a bhakták nagyon elfoglaltak – a szolgálataik végzésével, főzéssel, púdzsával és a köreik mondásával – nem marad túl sok idejük nagyon bonyolult analitikus tanulmányokra. Tehát, a mi upanisadunk rövid, s a végső igazságról szólni röviden – ezt hívják ékesszólásnak. A lényegről röviden – ez az igazi ékesszólás. Ezért rövid a titkos tanításunk. Van egy kérdés: melyik a legjobb út a tökéletesség megszerzése érdekében ebben a korban? S a válasz: “Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré”. Ezt a tizenhat szótagból álló mantrát zengve gyorsan elérhető a tökéletesség a jelen korban. Ez a titkos tanítás.[2]

Majd a rövidebb, hosszabb upanisadok különböző tanításait szútrákba gyűjtötték össze. A szútra ‘vezérfonalat’ jelent, s ezeknek a legfontosabb tanításoknak az alapvető gyűjteményét Védánta-szútrának vagy a Védánta filozófia lényegének nevezik. Ez 555 szútrából áll. Ismét nagyon bonyolult. Tehát van némi nehézség ezzel a típusú tudással.

Nos, tehát, ha a kard, a szögek vagy a bonyolult tudás útját nem érzed magadénak, akkor még mindig van egy lehetőséged. S ez pedig az, hogy megpróbálsz odaadó szolgálatot végezni. Ez messze túlmutat a száraz elméleti tudáson, a test sanyargatásán, s még a hőstetteken is, mert ennek a célja a Legfelsőbb szeretetteljes szolgálata.

[1] Bhagavad-gítá 5.11.

[2]  Kaliszantarana-upanisad

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

Kérdés: Miként tudjuk szebben szolgálni a Legfelsőbbet azáltal, hogy embertársainkat szolgáljuk? Tudnál némi gyakorlati tanáccsal ellátni bennünket?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon szép kérdés, nagyon szép téma. Bár vannak, akik megértik, sok ember nem, hogy miért is kell szolgálnunk Istent. Mégis kevesen fognak bele ebbe az odaadó szolgálatba, s még kevesebben fogják elnyerni annak eredményét. Azt is megértettük, hogy egy önzetlen bhakta, Isten önzetlen szeretetteljes híve, semmit sem vár cserébe. Például, ha van egy nagyon engedelmes, igen kedves régóta hűséges szolgálód, szeretnél gondoskodni róla, szeretnéd szolgálni valami módon őt. Ugyanígy történik ez Isten esetében is – ha valaki nagyon szépen szolgálja, Ő is szeretne cserébe adni valamit. De a valóban tiszták nem várnak semmi viszonzást Istentől. S itt nagyon óvatosnak és figyelmesnek kell lennünk. Mert, ha ilyen bhaktákat kezdesz szolgálni – akik még Istentől sem fogadnak el semmilyen szolgálatot – s te mégis tudod valahogy szolgálni őket, az azt jelenti, hogy te még Magánál Istennél is erősebb vagy. Mert olyasvalamit tudtál tenni, amit Ő nem. Természetesen ez egy komoly feladat, hogy egy ilyen léleknek bármilyen apró szolgálatot tehess. De ez a szépség benne – szolgálva Isten odaadó híveit, valami nagyon jó dolgot tehetünk.

Hozzászólás: Azonban a kérdésem arra vonatkozott, hogy általában miként szolgálhatom embertársaimat. Nem a legkiválóbb embert, nem a szent embert, hanem másokat.

Szvámí Tírtha: Rendben. Azt mondják, hogy: ”Ha valaki éhes, és neked van kenyered, de nem osztod meg – ez a te felelősséged. Ha valamilyen tudás birtokában vagy, és valaki tudatlanságban van körülötted, s nem osztod meg a tudásodat – ez is a te felelősséged.” Ezért a központjainkban ételt osztunk, hogy elégedetté tegyük az emberek testét, és megosztjuk a tudást, hogy hogyan tehetik tökéletessé az életüket – elégedetté téve ezzel a lelküket.

De mi a legjobb módja mások szolgálatának? Ha először magadon segítesz. Mert ha önmagad megtisztítod, akkor ragyogni fogsz, és mások is követni fogják a példádat. Ha én magam sötétségben vagyok, hogyan segíthetnék másokon, hogy a fénybe érjenek? Először magamnak kell a fénybe jutnom, azért, hogy másokat is oda vezethessek: “Hé! Itt van a világosság!”

Hozzászólás: De lehet, hogy az én életem nem lesz elég ehhez.

Szvámí Tírtha: Isten tudja. S az Ő kegye erősebb, mint az te ellenállásod.

Kérdés: Kell-e Istenre várnunk, hogy bizonyos szituációkban küldjön embereket, akiknek segíthetünk?

Szvámí Tírtha: Nos, azt tanácsolnám, hogy először fohászkodj azért, hogy küldjön valakit, aki neked tud segíteni! Mert ha minket megmentenek, akkor tudunk másokat megmenteni. Ezt a mi tradíciónkban leszármazási láncolatnak, tanítványi láncolatnak hívják. Hogyan szüretelik a mangót? A mangó egy nagyon ízletes, sérülékeny, puha gyümölcs és rendkívül értékes is. A mangófa roppant magas és a legfinomabb gyümölcsök a legtetején teremnek. Tehát, mit tudsz tenni? Fogsz egy botot és levered a mangót? Akkor összetörik! Nem, ez meglehetősen különlegesen zajlik – sok ember mászik fel a fára. Azok, akik a legtetején vannak, gyűjtik a gyümölcsöt és lejjebb adják az alattuk lévőknek, s ők az alattuk lévőknek, majd végül az leér a földre – hozzád. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcs eredeti megőrzött formájában jut el hozzád. Ez a láncolat képes a gyümölcsöt az egyik helyről a másikra eljuttatni. Hasonlóképp, ha eléred azt a személyt, aki fölötted áll, akkor ő is eléri azt, aki fölötte áll, ők elérik azokat, akik fölöttük állnak és ily módon a felszabadulás útjának láncolata töretlen marad – Istenig visszamenően.

Ezért meg kell találnunk a segítőnket, a mi személyes megmentőnket. S ahogy a pólódon olvasható: “Harcolnunk kell az igazság győzelméért.” Tehát, ha Csaitanja Maháprabhu hadseregéhez szeretnél csatlakozni, akkor ez egy fölöttébb dicsőséges küzdelem. Azt nem tanácsolnám, hogy Krsna hadseregéhez csatlakozz, mert a Mahábháratában Krsna serege Krsna ellen harcolt. Ez egy másik történet. Nos, igen óvatosnak kell lennünk, hogy melyik sereghez csatlakozunk. De Csaitanja Maháprabhu hada jól fel van szerelve különböző fegyverekkel. Ez egy nagyon dicsőséges hadsereg. Ez az elit alakulat. De mik is Maháprabhu fegyverei? Isten képes elhárítani bármikor, bármiféle ellenállást. Néhány kis villámcsapás, némi földrengés, kis világvége játék – és már vége is. Csaitanja Maháprabhu nem használt ilyen fegyvereket. Ő egy avatár – s nem a filmre gondolok – nem, Ő a kegy avatárja. Tehát, az Ő fegyverei nagyon különlegesek. Két-három fő fegyvere létezik. Az egyik a Srímad Bhágavatam, mely a lelki tökéletesség elérésének útmutatója. Egy másik fegyvere a szádhu-szanga – társulás a szentekkel. S a harmadik a fő-fő fegyvere a Szent Név. Azonban, ha ezekkel sem tudja megtörni az ellenállásunkat – a Srímad Bhágavatam ismereteivel, tudományával, a szentek édes ölelésével, vagy a szív gyönyörű fohászával, a mahá-mantrával – ha nem tud legyőzni bennünket ezekkel, akkor van még egy extra fegyvere. Ez pedig a mahá-praszádam, a megszentelt étel, mely mindenkit legyőz, ez biztos.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

Krsna-prémí kérdése: Korábban említetted, hogy mindannyian cipeljük korábbi karmánk batyuját. Összefüggésben van ez talán a nemünkkel? Ha nőként vagy férfiként születtünk, ez függhet a prárabdha-karmánktól?

Szvámí Tírtha: Tehát, hogy a nemünket a karmánk határozza meg? Igen. Miként és miért történik mindez? A nagyon szenvedélyes férfiak a következő életben nőként fognak megszületni. Erről további részletekkel szolgálhatok, amennyiben szeretnétek. Természetesen mindent a korábbi tetteink és az isteni áldás határoz meg. Miért? Mivel az emberi testet egy fához hasonlítják, és a szívet pedig ennek a fának a legnagyobb ágához. Két madár foglal helyet ezen az ágon. Az egyik madár a lélek, aki próbálja a fa gyümölcseit élvezni. Néhanapján édes gyümölcsöket, máskor édeseket és savanyúakat, megint máskor pedig keserűeket választ. De ez a kis butuska kismadár folyamatosan csipegeti a gyümölcsöket. Reményvesztetten is reménykedve. Míg a másik madár, a Felsőlélek, aki az istenit képviseli, a belső vezetőnk, csupán megfigyel. Mindaddig, míg az egyéni lélekmadárka el nem kezd figyelni a mesterre, az anyagi élet kettősségeit kell élveznie és elszenvednie. Azonban, ahogy figyelme a belső vezetőre a Paramátmára irányul, minden aggodalma szertefoszlik. Tehát a Paramátma, az isteni képviselő, kísér bennünket valamennyi tapasztalásunkon keresztül, Ő olyan feltételeket teremt a számodra, hogy azokra a különleges tapasztalatokra szert tehess, amikre szükséged van. S az Úr útmutatása által öltünk férfi, vagy női testet. Azonban, a lélek valójában se nem férfi, se nem nő. Nem öreg és nem fiatal; nem ember és nem állat. A lélek szat-csit-ánanda.

Mégis a nemek szerinti megosztottság az egész teremtett világban megtalálható, ezért sokan úgy gondolják, hogy a nemek egyesítésével boldogok lehetnek. Mint azt az ógörög hagyományban Platón tanította: az ember eredetileg egy gömbölyű egész volt, melyet kettéhasítottak – az egyik feléből lett a férfi, a másikból pedig a nő. Majd bizonyos testrészek kerültek különböző pontokon elhelyezésre – a hölgyeknél elöl, a test felső részén, a férfiak esetében meg lent. S a két nem tagjai úgy vélekednek, ha ezeket egyesítik, akkor boldogok lesznek. Az indiai tradícióban ezt másként magyarázzák. Létezik Sivának egy nagyon különleges formája, amikor megfeleződik – egy olyan emberi testben ábrázolják, melynek két keze és két lába van, viszont függőlegesen két részre osztódik. A jobb oldala férfi, Siva, és a bal oldala pedig nő, ő Párvatí – ez az Ardha-nári-ísvara. Ardha annyit jelent, hogy ‘fél’, nári ‘nő, asszony’, ísvara pedig ‘Úr’. Tehát ő az az Úr, aki félig nő. Tehát az indiai ikonográfia így egyesíti a férfi és női pólusokat. Az általános misztika pedig az androgünt használja.

Ezek után, mi hogyan viszonyulunk ehhez a témához? Nos, semmi kivetnivaló nincs abban, ha a férj magához öleli a női energiát a feleségében; azonban szigorúan a saját feleségéről van szó, nem pedig más feleségéről. Ez így rendben is van, egy családos esetében nagyon könnyen megvalósítható a nemek egyesítése, azonban mi a helyzet az aszkétákkal? Miként tudják magukhoz ölelni a női energiát? Ezt igen nehéz megvalósítani! Ha az aszkéták hölgyeket kezdenek ölelgetni, az nem igazán helyénvaló – ezt nem tanácsos tenniük. ‘Ez csupán egy lelki gyakorlat az emelkedettebb egység megvalósításához!’ Nem, ez nem helyénvaló. Még akkor sem, ha nekik is meg kell valósítani ezt a magasabb egységet. Nem hölgyeket kell ölelgetniük, hanem a női minőséget kell magukba fogadniuk. Ezért mondják azt, hogy Rádhárání kegye nélkül egyetlen szannjászí sem lehet sikeres a lelki életben. A női minőség segíti a lelki fejlődés sikerességét.

Természetesen a nemek szerinti megosztottság, mint férfi-nő, igen fontos és megfelelően kell kezelnünk. Ha a férfiak túlontúl szenvedélyesek, akkor legközelebb átlagos hölgyekként fognak megszületni. Azonban, ha ezek a férfiak szenvedélyesen gyakorolják a bhakti-jógát, akkor szintén hölgyekként fognak megszületni, de egy magasabb oktávon – mint gópík. Ez a mi törekvésünk. Mutassatok még egy olyan vallást, ahol a férfiak készek arra, hogy legközelebb nőként szülessenek meg!? Ez lehetetlen! Ez bizonyítja azt, hogy a bhakti-jóga egy magasan isteni, transzcendentális folyamat.

S ez nem vicc. De azért, mind a hölgyeknek, mind a férfiaknak felül kell kerekedniük a nemek adta megkötöttségen. Olyanokká kell válnunk, mint az angyalok – akiket nem kötnek az anyagi kuszaságok, csak Isten dicsőítésének és a szolgálatnak élnek. Tehát, kövesd az angyalokat!

Kérdés: Akkor hogyan lesznek gyerekeink?

Szvámí Tírtha: Ez különbözőképpen lehetséges. A biológiai továbbörökítés útján; illetve létezik más típusú szaporodás is. Például, egy férfinak lehet saját, biológiai gyermeke, míg egy prédikátornak pedig lelki gyermekei “születhetnek”. Ez is egyfajta továbbörökítés. S ha képes vagy egy magasabb szintre emelkedni, akkor pusztán a gondolatoddal is teremthetsz. Ezt hívják kefalogenezisnek. Éppúgy, mint Brahmá, akinek fiai az elméjéből születtek – minden gond nélkül. Tehát, különböző módjai vannak a továbböröklődésnek. Ne ragaszkodjatok túlontúl, ennek a legáltalánosabb módjához!

Kérdés: Olyan ez, mint amikor valaki azért születik nőként, hogy valamit megtapasztaljon az érzésein keresztül, és férfiként pedig azért, mert meg kell értenie valamit?

Szvámí Tírtha: Úgy hiszem ez egy igen jó magyarázat, mivel a férfiak az elméjüket terhelik túl, a hölgyeket pedig az érzelmeik zavarják meg.

Kérdés: Kérhetünk tanácsot arra vonatkozólag, hogy miként tudnánk megszabadulni ettől a nehéz fejtől, melyet a férfiak hordoznak?

Szvámí Tírtha: A tökfejtől? Nos, az eszetek „szívesítésére” és a szívetek „eszesítésére” van szükség – egyesítsétek ezeket a képességeteket, mellyel rendelkeztek, az intellektuális és az érzelmi oldalt! Ha sikerül egy magasabb egységet megvalósítani, e kétféle képesség magasabb szintézisét, akkor közelebb kerülünk egyfajta ideális helyzethez. De a nehéz fej megregulázására kértetek tanácsot, ugye? Ez roppant egyszerű: fejet kell hajtanunk Isten előtt. Ez a fej megfelelő módon történő használata. Ki kell fejeznünk tiszteletünket a Legfelsőbb tekintély iránt.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

Kérdés: Tudjuk, hogy vannak olyan tiszta személyek, akik az állandó kegyelmi állapotban és boldogan élnek. Ehhez olyan megfelelő érzékekkel kell rendelkezniük, melyek lehetővé teszik a számukra, hogy érzékelhessék ezt az úgymond lelki boldogságot. Azt hallottam, hogy a mi érzékeink az elménk által be vannak fedve és a boldogságunkat, gyötrelmeinket szintén ez az elme, s az anyagi érzékek takarják. Tehát mi módon tesznek szert ezek a tiszta személyek a tiszta érzékekre? Mik ezek az érzékek?

Szvámí Tírtha: Amelyek által érzékelhetik a lelki boldogságot? Nos, a megtisztulásnak számos különböző útja és gyakorlata létezik. Olyannyira, hogy a szenteket ötezer évvel ezelőtt ugyanez foglalkoztatta. Ugyanezeket a kérdéseket tették fel. Amikor ez a juga kezdődött, akkor egy nagy találkozóra gyűltek össze a jógik és a szentek. Volt közöttük egy tiszteletre méltó személy, akitől kérdezhettek, és aki tanácsokat adott: “Oly sok különböző gyakorlat, vallás és út létezik. Melyik a legmegfelelőbb? Kérünk téged, mondd meg nekünk melyik a legkiválóbb, mert számtalan lehetőség létezik!” Akkor Szúta gószvámí így válaszolt: sza vai pumszám paró dharmó/ jató bhaktir adhóksadzsé –“Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig.” S ez az odaadó szolgálat a következő kell, hogy legyen: ahaitukj apratíhatá/ jajátmá szupraszídati – “Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.”[1]

Tehát, nem ezt vagy azt az utat határozta meg, hanem “az az út, melyen keresztül megszakítatlan és önzetlen szeretetet érhetsz el az Istenség iránt”. Az a legkiválóbb út. Pontosíthatom, hogy ez még érthetőbb legyen? Ezt bhakti-jógának hívják. A jóga ’kapcsolatot’, a bhakti pedig ’szeretetet’ jelent. Tehát, szeretetteljes, élő kapcsolat a Legfelsőbbel. S mi a legjobb módja a bhakti-jóga gyakorlásának? Csaitanja Maháprabhu hozta el számunkra a csodálatos folyamatot, melynek lényege a Szent Nevek dicsőítése, s részletezte azt, ami a Miatyánkban elhangzik: “Szenteltessék meg a Te Neved!” Tehát nekünk van egy speciális mantránk a dicsőítésre. A mantra egy különleges formája a meditációnak, a szó két szógyök összekapcsolásával keletkezett – az egyik a manasz és a másik a trájaté – az elme felszabadítása. A mantra az intellektusunk felszabadítására szolgál. Tehát, amit nagy általánosságban kétezer évvel ezelőtt Jézus megemlített: “Szenteltessék meg a Te Neved!” – azt Maháprabhu 522 évvel ezelőtt pontosította és erre kért: “Haré Krsna, zengjétek a Haré Krsnát! Ez az elme felszabadító mantrája.”

S amint már beszéltünk róla: a kali-jugában három fő mantra létezik. Az egyik az óm, melyet mindenki ismer. A második a Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Ez olyan, mint a szív imája. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ugye milyen csodálatos ima? Mindig így kell fohászkodnunk. Ha mindig eszerint gondolkozol és így érzel a szívedben, történhet veled bármi rossz? Ki tudsz menni így a világba és kegyetlen dolgokat művelni? Hazamenni és megverni a feleséged és a gyerekeid? Ez lehetetlen. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ez a legjobb mód, ennek a különleges útnak a gyakorlásához, melyet Csaitanja Maháprabhu kijelölt. S ez a módja annak, ahogy ennek a tradíciónak a szentjei elnyerték dicsőséges helyzetüket. Ezt a csodálatos Haré Krsna maha-mantrát nem lehet rutinból zengeni. Ez egy mélyen érzelmes fohász, mely felszabadítja az elmét. Tehát, ha meg szeretnél szabadulni a bonyodalmaktól, akkor ne feledkezz meg erről a mantráról.

A harmadik mantra pedig az óm namó bhagavaté vászudévája a végső menedék, ha veszélybe kerülnél – külső vagy belső veszélybe.

[1] “Srímad Bhágavatam”, 1.2.6.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása) 

“Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.”[1] 

Mindannyian tiszta lelkekké szeretnénk válni. A megtisztulás azt jelenti, hogy mentessé válunk a karmától. A karma kötöttséget jelent, és a felszabadulás a karmától való mentességet, a kötelékektől való megszabadulást jelenti. Miként lehet ezt elérni? Két módon – az egyik a nehezebb a másik a könnyebb út. Melyikről szeretnétek hallani?

Válasz: A könnyebbről.

Szvámí Tírtha: Nem, kezdjünk inkább a nehezebbel! Tehát, a nehezebb út a tudás. Az isteni tudás, jóllehet Istennel kapcsolatos, meglehetősen hosszú ideig tart a tanulmányozása, begyűjtése és az egésznek a megvalósítása. Azonban rendkívül hatásos. Úgy mondják, hogy még a karmikus visszahatásoktól is megszabadít. A lelki tudás vezet a lelki tudatossághoz.

Tehát taglaljuk kicsit hosszabban ezt a nehezebb utat! A karmánk minimum két különböző módon működik. Amennyiben ezen a Föld nevű bolygón születtél, ez azt jelenti, hogy azt választottad, beleegyeztél abba, hogy egy bizonyos csomag karmával fogsz dolgozni. Ezt úgy hívják, hogy prárabdha-karma – mely életeken keresztül felhalmozódott, és most pedig megnyilvánul az életedben. Tehát ez az a batyu, amivel érkezünk, a másik adag pedig az, amit most teremthetünk. A megtisztuláshoz ezért két dolog szükséges. Az egyiket a nád égetéséhez hasonlítják, mivel az nagyon gyúlékony – nagy lánggal, gyorsan ég, és nem szenesedik el. A karmátok másik felét a lótuszvirág levelén lévő vízcsepphez hasonlítják. Tehát a prárabdha-karmát, a korábban felhalmozódott karmát, a lelki tudásod által kell felégetned. Az isteni tudás tüze oly erős, hogy rendkívül könnyedén felégeti a korábbi karmád maradványait. Azonban ez nem elég, mivel elég bölcsnek kell lenned ahhoz, hogy ez alatt ne hozz létre új karmát. Ezért annyira elkötelezetteknek kell lennünk Isten iránt, hogy a lótuszvirághoz, s annak a leveléhez válunk hasonlatossá. Mivel, ha esőcseppek érik a lótusz levelét, nem tudnak ráragadni, hanem legördülnek róla és eltűnnek. Ezt lefordítva a jelen helyzetünkre: annyira elkötelezetteknek kell lennünk a Legfelsőbb iránt, mint amilyen a lótuszlevél. Ha egy karmikus visszahatásnak hatással kellene lennie rád, akkor, annak le kell gördülnie és nem köthet meg.

Ezért a megtisztulás, a teljes, totális megtisztulás, akkor következik be, ha a korábbi karmikus batyud felégetődik az isteni tudás által, és annyira az Istenség Legfelsőbb Személyiségének rendeled alá magad, hogy nincsenek hatással rád a jelen világ történései. A másik kérdés pedig az, hogy: ”Mi is az az isteni tudás, mely felégeti a karmámat?” Ez az a téma, melyet a következő alkalommal fogunk tárgyalni. Csak, hogy fenntartsuk a kíváncsiságotokat.

Tehát, ha tiszta lelkekké szeretnétek válni, akkor próbáljátok fegyelmezni a testeteket és az elméteket, cselekedjetek odaadással, harmóniában Krsna akaratával és akkor mindenkit becsülni fogtok. Majd várjatok még egy kicsit – néhány életnyit – és mindenki becsülni fog titeket.

[1] Bhagavad-gítá 5.10.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

“Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ezért felettük áll.”[1]

Ez a vers egy misztikus megtapasztalást említ. Miközben a testi funkciók működését szemléled, aközben teljesen tudatos vagy arról, hogy ez nem te vagy. Ezek csupán az érzékek, az elme, a testi funkciók, melyek reagálnak a külvilág impulzusaira. Tehát, kérlek, néha merüljetek el a test, s a tevékenységeitek működésének vizsgálatában. Ha jön valami kihívás, próbatétel, akkor előbb reagáltok, utána esetleg elgondolkoztok. Előbb gondolkozzatok, kérlek, és aztán cselekedjetek! Az sokkal jobb lesz.

Nagyon könnyű idézni ezt a verset ürügyként, ha másokkal szemben hibázunk. Akkor elmondhatod, hogy: “Ó, ez nem az én hibámból történt.” Ezek csupán az érzékszerveid, az elméd, mely most így reagál. Hogy hangzik ez? Nem valami jól – még hallani sem, nem hogy erről beszélni. A misztikus megtapasztalás ebben az értelemben az, hogy egy kis távolságot tartunk miközben meg tudjuk figyelni az életet, miközben meg tudjuk figyelni a tapasztalatainkat, amik bennünket érnek az életben, miközben megfigyeljük a test és az elme komplex működését. Mert valójában a lelkünk ebben a test-elme komplexumban tiszta és tökéletes. De mivel az illúzió fátyla borítja, ezért a testben zajló történésekkel, érzésekkel és tevékenységekkel azonosítjuk magunkat.

Valamiképpen ez egy nagyon érzékeny téma, mivel ennek ellenére érezzük a boldogságot, a fájdalmat. Azonban, ha egy kicsit közelebbről megvizsgálod, akkor – ha használod a szánkhjádat, analizáló képességedet – akkor megfigyelheted, hogy a test-e az, mely a fájdalmat és a boldogságot érzi? Csupán próbálj meg egy hullának okozni fájdalmat, vagy örömet – egyáltalán nem fog reagálni. Tehát, nem a test az, mely a fájdalmat érzi. Akkor talán a lélek az, aki a fájdalmat és boldogságot érzékeli? Nos, akármilyen anyagi behatással lehetetlen elérni a lelket. Akkor hol van a fájdalom és az öröm?

Jamuná: Az elmében.

Szvámí Tírtha: Igen, ez a kettő között van – a testi keretek határán túl, de a lelki tapasztalásokon innen. A kettő között – ez az elme szintje, az asztrál szint. Ezért mindazok, akik nem tartják testüket és elméjüket ellenőrzés alatt, fájdalmat és boldogságot fognak érezni. Ellenben azok, akik szabályozzák ezeket, nem mondanám, hogy nem éreznek fájdalmat vagy boldogságot, de az ő belebonyolódásuk némileg különböző. Nem azonosulnak a fájdalommal és a boldogsággal. Azt mondhatjuk, hogy egy tiszta lélek nem azonosítja magát a testi érzésekkel.

[1] Bhagavad-gítá” 5.8-9.

(részlet Szvámí Tírtha 2012 májusában, Szófiában tartott előadásából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

“A lélek a durva és a finom fizikai testben lakozik, de nem ott születik. Nem megy át olyan változásokon, mint a test, mert az önvaló természete nagyon különbözik a testétől. Miképpen a ház tulajdonosa is különbözik a háztól magától, az önvaló a test tulajdonosa, ezért különbözik tőle. Csupán az anyagi kötődés miatt gondolják az emberek hogy „Ez az anyagi test vagyok.” Föld, víz, tűz és levegő alkotják kezdetben az emberi testet, de a természet törvényei által ezek felbomlanak, a test pedig eltűnik. A lélek ellenben sohasem semmisül meg.”[1]

Próbáljatok erre emlékezni! A test anyagból vétetett, az anyaghoz tér vissza; mi mint lelkes lények a Lélektől, Istentől származunk, ezért a Jóistenhez fogunk visszatérni.

„Talán nehéznek találjátok az önvaló elkülönítését a testtől, hiszen megszoktátok, hogy együtt látjátok őket. A tűz példájával tudom megvilágítani a számotokra. A tűz a fában rejlik, de csupán az égés során figyelhetjük meg könnyen a fa természetének különbözőségét a tűzétől, amely nagyon intenzív és ragyogó. Hasonlóképpen, a lélek az élőlény testében és érzékszerveiben lakozik, de azt érzékelhetjük, hogy ezektől különbözik.”

Úgy hiszem, ezekkel az állításokkal egyet tudunk érteni, ám a lelket és a testet együtt szoktuk látni. Általában a holttesteket nem tanulmányozzuk sokáig – az Isten szerelmére! Sajnos a lelket sem figyeljük meg a testtől elválasztva, hiszen e tekintetben vakok vagyunk. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezek mindig együtt vannak. És néha összetévesztjük az egyiket a másikkal. De aztán a kisfiú így folytatja:

„Ó, ostoba emberek! Annyit siránkoztok e test fölött még akkor is, ha holtan fekszik előttetek! Nem ment el sehová – akkor miért siránkoztok? A test még itt van, akkor a testet siratjátok? Ez az ember meg szokott hallgatni benneteket, és szokott válaszolni a szavaitokra, de most nem teszi ezt. Kérlek, ne bánkódjatok emiatt! Azt az embert, aki valójában meghallgatott és válaszolt, soha senki sem látta. A test, melyet látni szoktatok, még mindig itt van, megnézhetitek – éppolyan, mint annak előtte. Éppen ezért semmi szükség a test miatt keseregni!

A lélek kelti életre és védi meg a testet, ám ha a test többé nem hallgat, és nem válaszol, az azt jelenti, hogy nincs tudatánál. A lélek az összes tárggyal az érzékeken keresztül tartja a kapcsolatot, de nem azonos a test érzékszerveivel. A lélek csupán tudatosságból áll. A durva fizikai test az öt durva elemből és a tíz érzékszervből épül fel, melyek a finom fizikai testet borítják – ennek összetevői az elme, az értelem és az ego. A durva fizikai test fedi be a lelket is, amely ezekhez a dolgokhoz a jó é s rossz cselekedetek által kapcsolódik. Ez a megértés csak azok számára lehetséges, akik az Istent imádják.”

Ez azt jelenti, hogy most már értjük, hogyan szabaduljunk meg a legnagyobb kesergéstől, hiszen szerettünk elvesztése hatalmas fájdalom, ugye? Ám ha megértjük, hogy a test az anyagból származik és oda is tér vissza, míg a lélek Istentől származik és a Jóistenhez tér vissza, miért is kéne siránkoznotok?

Néha mások halála miatt siránkozunk, de sajnos egy apróságra kell, hogy emlékeztesselek benneteket: a halállal mindannyiunknak szembe kell nézni, előbb vagy utóbb. Tehát ez azt is jelenti, hogy nem kell keseregnünk a saját halálunk miatt. Az életeteken kesereghettek, ha kihagyjátok ezt a lehetőséget. Ám azok, akik Istent imádják, megérthetik ezt.

[1]^[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből – Párbeszéd Jamarádzs, a halál istene és egy nemrégiben elhunyt személy rokonai között.