Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Krsna említést tesz arról, hogy kiket kedvel leginkább a jógik közül: “Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógi közül ő a legkiválóbb.”[1] Ezért a jóginak példát kell mutatnia mások számára. A ragaszkodásokról való lemondás a jógi fő jellemvonása. Nem az a kérdés, hogy birtokol vagy sem valamit, hanem, hogy ragaszkodik-e a dolgokhoz. Az egész világ valamennyi kincsével rendelkezhetsz, ha nem ragaszkodsz hozzájuk, akkor szabad vagy. S meglehet, hogy nincs semmid, de tele vagy vágyakkal, az azt jelenti, hogy vannak még ragaszkodásaid.

Egyszer a bhakták megkérdeztek egy koldust Indiában: ”Ó, milyen szerencsés vagy, hogy nincs semmid, miért nem csatlakozol hozzánk?” Erre ő így válaszolt: “Ez lehetetlen. Az igaz, hogy most nincs semmim, de ha csatlakozom hozzátok, akkor sohasem lesz semmim!” Látjátok, az hogy van valamid vagy nincs semmid, az lényegtelen. Mivel itt az áll: “légy ragaszkodástól mentes” – ez az igazi mérce, mert akkor szabad vagy.“A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[2]

Ez egy nagyon pozitív típusú elfoglaltság. Bármit is kaptunk, akár a testünk formájában, vagy képességként, be tudjuk vonni a Legfelsőbb szolgálatába. De csupán cselekedni valamit nem elegendő; hozzá kell tennünk egy különleges minőséget, melyet odaadásnak hívnak. Ez egy másfajta jelenlétet fog hozni a számunkra. S ha az életünk célja a megtisztulás, akkor gyakorlatilag valamennyi képességünket be kell vonnunk, azért, hogy elérjük ezt a célt. Például nem javasoljuk, hogy az emberek fakírokká váljanak. Nem mondjuk azt sem, hogy: “Ne egyél semmit!” Igen, mert ez az elvárás egy aszkétával szemben: “Ne egyél!” Nem, nekünk van egy könnyebb változatunk: “Ne egyél húst!” Mert, ha karma-mentes energiával táplálod a testedet, akkor a tudatod is előbb-utóbb karma-mentessé válik. Tehát az étkezési szokásaidat is használhatod lelki gyakorlatként. Ez rendkívül fontos. Hányszor eszel naponta – nem számolva a chipsek és egyebek nassolását? Kétszer-háromszor. S hány alkalommal meditálsz naponta? Általában az emberek nehezen találnak alkalmat a lelki gyakorlataikra: “Ó, én rendkívül elfoglalt vagyok!” Így van? Legyünk realisták! Bár meditálva az örök jólétünkért cselekszünk, s az összes anyagi, világi cselekedetet meg ’a vadlibák kergetéséhez’ hasonlítják.

Nem azt mondom, hogy “hagyjunk fel valamennyi cselekedetünkkel”, mivel már egyetértettünk abban, hogy a jóginak aktívnak kell lennie, hanem cselekedjünk megfelelően! Kapcsoljuk össze valamennyi cselekedetünket az odaadással, valami módon invitáljuk meg az isteni energiát, szolgálatkész hangulatban! Kövessük a szabályokat még a legegyszerűbb napi cselekedeteinkben is. Ajánld fel a szattvikus (tiszta) ételedet Istennek, mondd el az étkezés előtti imát! Reggel próbálj időt szakítani a meditációra, imádatra! Kövesd a testre és az elme megtisztítására vonatkozó szabályokat, mert a tisztaság közel áll az istenihez! Tehát, vannak szabályok, melyek segítik az átalakulásodat. S lassanként ily módon napjainkat Istennek szentelt napokká tudjuk változtatni. Tetteid, ismereteid, szavaid szabályozva lesznek. S ne gondold azt, hogy ezzel a sok szabálykövetéssel egy száraz és taszító emberré fogsz válni! Nem, egy teljesen önfegyelmezett ember, vonzó. Miért? Mert az energiái összpontosítottak. S amint erről már beszéltünk, ő kedvel mindenkit és mindenki kedveli őt. Ez csak idő kérdése. De ha te tiszta lélek vagy, előbb, vagy utóbb megtörténik.

Ez a módja annak, hogy valamennyi testi, mentális, gyakorlati és elméleti képességedet az isteni szolgálattal foglalod le. S akkor lehetséges, hogy egy nagyon különleges és tiszteletre méltó helyzetet érsz el, s ez a felszabadulás, mely teljesen mentes az anyagi lét kötelékeitől. S hogy ezt elérd, nem kell meghalnod. Nem azt mondom, hogy ha meghalsz, azzal nagyon könnyen eléred a felszabadulást – ez nem könnyű – bár sokan azt gondolják: “Most még adok némi időt magamnak, aztán, majd ha meghalok, akkor automatikusan felszabadulok.” Nem, nem kell addig várnod, amíg meghalsz. Mert, ha meghalsz, akkor a bűneidért és a helytelen cselekeidért ismét újra meg kell születned. Ezt a fajta tökéletességet elérni azt jelenti, hogy eléred a dzsívanmukta állapotot – még életedben felszabadulsz. Ez annyit jelent, hogy egy nagyon különleges átalakulás történt. Valamennyi tálentumodat képes vagy az isteni szolgálatban lefoglalni.

“A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.”[3]

Tehát a béke egyfajta jele a lelki megvalósításnak. Béke, mely nem passzív, hanem aktív. Ezért számunkra – az emberi lények, a lélek számára – a legmagasabb rendű tevékenység az odaadó szolgálat. Ez a lélek eredeti feladata, s ha mi belefogunk ebbe a szolgálatba, semmi újat nem fogunk tapasztalni, csupán felélesztjük eredeti természetünket és feladatunkat. Ez a módja annak, hogyan térjünk vissza a Mindenség forrásához. S ez egy másik megközelítése a cselekvés művészetének. A lelki kultúra művelése annyit jelent, hogy harmóniában vagyunk az istenivel.

[1] Bhagavad-gítá 6.47.

[2] Bhagavad- gítá 5.11.

[3] Bhagavad- gítá 5.12