Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, summer 2024, Poland)

(continues from the previous Monday)

One special quality of the mahajanas is that they are merciful. And due to this mercy, they are so very compassionate that observing the conditions of the Earth and their fellow living beings, they are heartbroken – so much so that profuse tears come down from their eye. And their tears wet not only their bosom, but also the earth. Still, they are moving forward, trying to follow this divine guidance, this divine invitation that is extended to them. And by this, in the mud created by their tears, their footsteps mark the path. So mahajana yena gatah sa pantha – whatever is done by the mahajana is the standard of action; whatever is the topic of thinking for a mahajana, this should be an ideal for us; and whichever kind of feeling a mahajana has, this should be again our cherished desire to be allowed to the circle of that feeling.
So, following the mahajanas, very soon you will become an atmajana – a small soul. But Krishna likes the small things, Krishna likes the newcomers. We learn this from tradition – that He is not satisfied with the opulent offering at the Vaikuntha, but He is very ready to take this patram pushpam phalam toyam[1] – a little water, some flowers. And when you read this verse, you might think ‘Yes, this krishna-bhakti is a very economical religion. A little water, some flowers – and God Supreme is satisfied. It’s so easy to buy His satisfaction! Yeah, this is my religion: minimum input, maximum output’. This is our business mentality applied in spiritual affairs – it is supported by the shastra, even Krishna says “All right, give Me a little water and I’m satisfied.” But have you ever checked the next verse? “And all else. Whatever you do, whatever you give, whatever you think, whatever you offer – give everything to Me.” See, He is a tricky person! ‘Give Me something little; and then give Me everything that you have!’ I think we are all on the hook. We tried with the small things – first we gave a little water and now He expects the rest  – “give Me everything else that you have”.
And what do you have? They say in a western household there are 10000 different objects. But if you go home, don’t start to count how many different objects you have: one, two, three – don’t start to count, you have, we have too many. Yet ultimately, we have only two things on this planet Earth, only two – one is our life and the other is our love, right? The prana that we have and the prema that we have. These are the only two possessions that we have. So what does it mean ‘all in’ – only these two. A few flowers or little water are outside of you, these are external objects – no value, nothing special. ‘Whatever you have’ means your own treasures: one is your life and the other is the essence of your life – this is affection, love. Only these two things we have to give.

(to be continued)

1. Bhagavad Gita 9.26

(Szvámí Tírtha, 2024. nyári lengyelországi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A nagy lelkeknek, a mahádzsanákak, akik a helyes úton járnak egyik jellemző tulajdonsága a kegyesség. S ebből adódóan olyan együttérzőek, hogy a Földet és embertársaikat szemlélve, összeszorul a szívük, olyannyira, hogy könnyek záporoznak a szemükből. S könnyeikkel nem csak a mellkasukat, hanem a földet is eláztatják. Mégis, haladnak tovább, próbálva követni azt az isteni útmutatást, invitálást, mely elhívta őket. S így a könny áztatta föld, mely sárrá változott, őrzi és mutatja lépteik nyomát. Mahádzsano jéna gatah sza pantháh – tehát bármit is tesz, bármiről is gondolkodik egy mahádzsana, az követendő mérce, eszmény a számunkra, és bármilyen érzések töltsék is be a szívét, a legfőbb vágyunk az legyen, hogy abba az érzéskörbe bebocsátást nyerjünk.
Tehát a mahádzsanákat követve nagyon hamar ti is átmadzsanává válhattok, kis lelkekké. Viszont Krisna szereti a parányi dolgokat, az újonnan érkező érdeklődőket. A szentírásokban olvashatjuk, hogy Őt nem teszik elégedetté a Vaikuntha-béli gazdag felajánlások, viszont, patram puspam phalam tódzsam[1] – „Ha valaki szeretettel és áhitattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.” S amikor ezt a verset olvassuk, akkor azt gondolhatnánk, hogy ‘Igen, ez a krisna-bhakti egy nagyon takarékos vallás. Kis víz, némi virág és a Jóisten máris boldog, szóval könnyen megvásárolhatjuk az Ő elégedettségét! ‘Igen!!! Ez a vallás kell nekem, kis befektetés, nagy nyereség’! Haszonelvűen gondolkozunk még a lelki dolgokban is, hiszen a sásztrák is alátámasztják, s még maga Krisna is elismeri, hogy „Rendben, adj egy kis vizet, s Én elégedett leszek azzal is.” Viszont megnéztétek már, hogy mi a következő vers? „És minden egyebet! Ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, gondolsz, valamennyi vezekléseddel együtt.” Látjátok, Ő igencsak trükkös valaki! ‘Adj Nekem egy kis valamit, aztán pedig, add Nekem mindenedet!’ Azt hiszem mindannyiónkat rászedtek. Először megpróbáltuk odaadni a kisebb dolgokat, egy kis vizet, most meg Várja a többit  – „Ajánld fel Nekem mindenedet, amid csak van.”
S mi az, amitek van? Azt mondják, hogy egy nyugati háztartásban átlagosan 10000 különböző tárgy található. De amikor hazamentek, kérlek ne kezdjétek el számolgatni egyesével ezeket, egy kettő, három…, mindannyiunknak úgyis túl sok van. Végső soron csak két dolog az, amivel itt a Földön rendelkezünk, csak kettő, az egyik az életünk, a másik pedig a szeretetünk. A pránánk, és a prémánk. Csupán ezzel a két dologgal rendelkezünk. Tehát valójában mit is jelent ez az ‘All in ’, avagy: ‘Mindenemet odaadom, egyszer s mindörökre’, csak ezt a két dolgot jelenti. Kis víz, némi virág, amit külsőleg adhatunk, értéktelenek, semmi különös. ‘Mindazt, amid csak van’, ez a saját kincsetekre, az életetekre, és az életetek lényegére vonatkozik, ami a szeretetetek. Csak ezt a két dolgot kell odaadnunk.

((folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 9.26.

(от лекция на Свами Тиртха, лято 2024, Полша)

(продължава от предишния понеделник)

Едно специално качество на махаджаните е, че са милостиви. И заради тази милост са толкова състрадателни, че наблюдавайки условията на Земята и на другите живи същества, това разбива сърцата им – до такава степен, че обилни сълзи се стичат от очите им. И сълзите им мокрят не само гръдта им, но и пръстта. Все пак те продължават да вървят нататък, стремейки се да следват божественото водачество, божествената покана, протегнала се към тях. И така в калта, сътворена от сълзите им, отпечатъците от стъпките им бележат пътя. Затова махаджана йена гатах са пантха – каквото правят махаджаните е стандартът за действие; по каквато тема мислят махаджаните, трябва да е идеал за нас; и каквито чувства изпитват махаджаните, нашето лелеяно желание трябва да е да бъдем допуснати в кръга на тези чувства.
И така, следвайки махаджаните много скоро самият ти ще станеш атмаджана – мъничка душа. Обаче Кришна харесва мъничките неща, Кришна харесва новодошлите. Научаваме това от традицията – че Той не е удовлетворен от пищните приношения на Ваикунтха, ала с готовност приема патрам пушпам пхалам тоям[1] – малко вода, малко цветя. И когато прочетете този стих, може да си помислите: „Да, кришна-бхакти е много икономична религия. Малко вода, малко цветя – и Върховният Бог е доволен. Толкова е лесно да купим Неговото удовлетворение! Да, тази религия е за мен: минимум вложения, максимум печалба.“ Това е нашият бизнес манталитет приложен в духовните теми – подкрепено е в шастрите, самият Кришна казва: „Добре, дайте Ми малко вода и съм доволен.” Обаче чели ли сте следващия стих? „И всичко останало. Каквото и да правиш, каквото и да даряваш, каквото и да мислиш, каквото и да предлагаш – дай всичко на Мен.” Виждате ли, Той е коварна личност! „Дай Ми нещо мъничко; а след това Ми дай всичко, което имаш!“ Мисля, че всички сме се хванали на въдицата. Пробвали сме с мъничките неща – първо сме дали малко вода; а сега Той очаква останалото – „дай Ми и всичко друго, което имаш”.
А какво имаме ние? Казват, че в западния дом има 10000 различни предмета. Но като се приберете вкъщи не започвайте да броите колко различни предмети имате: един, два, три – недейте да броите, всички ние имаме много. Обаче в края на краищата, само две неща притежаваме на тази Земя, само две – едното е животът ни, а другото е любовта ни, нали? Прана и према – това са единствените ни две притежания. Така че какво означава „и всичко останало“ – само тези двете. Мъничко цветя, мъничко вода – това са външни неща, външни предмети – в тях няма стойност, нищо специално. „Каквото и да притежаваш“  означава твоите собствени съкровища: едното е животът ти, другото е есенцията на живота ти – а тя е обичта, любовта. Само тези две неща трябва да дадем.

(следва продължение)

1. „Бхагавад Гита“ 9.26

(from a talk of woman’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continued from the previous Friday)

Our topic here is to discuss the path of a woman. And even alone, it’s very difficult to interpret a women’s life. But the problem comes when you are in a company – either in a women’s company or in a men’s company. Because there is interaction. If there is no company, there is no interaction. When interaction comes, problems will also come. 

What I always tell to the male friends and male devotees is that what men think of women is filling libraries. But what they know about women is a short notebook with empty pages. Why is it like this? Because you represent the hidden secrets, not the open secrets. And men are basically motivated by their brain. You are basically motivated by your heart. Sun and Moon – an eternal conflict. To understand the heart – it’s impossible. But to feel the thoughts of others – that’s very interesting. 

There is another proverb that’s coming from a lady. She had eaten up some twelve husbands. And she said: “A woman for a man is always a question mark. While a man for a woman is always a solution.” I think it’s interesting. Because men don’t understand women. While you can use the energy, you can use the other side, the other principle for solutions. And I think if we remain on the body and mind platform, we shall always face these conflicts and frictions. Because this is the field of the differences. It’s not antagonistic, nevertheless it’s different. Therefore I feel it’s better to come more and more to the spiritual platform, where we don’t face the differences, but where we can find the unity also.

One hundred years ago a very strange phenomenon happened – this is the liberation of women. And what I think is that this question is overstressed. Just recently I heard of a person visiting an American college campus. He was inquiring after the department of male studies. And people told him: “Male studies? We have only female studies department here, not male studies”. Then he inquired: “Can you give me a proportion of your students?” “Yes, yes, two-thirds are ladies, but we don’t have male department. Because we have to defend women’s rights.” You see, this game is now on the opposite side. And if I start the initiative to have male departments, I think I will be censured. 

Why? Because you think that so far human society was dominated by the authoritarian and paternalistic male power. It was dominated by the Mars that you can see so beautifully shining on the horizon. But this time is over, now we shall shift to the Venus domination. We shall kill Mars – in the name of love, or of women’s rights, or I don’t know what. And I don’t say that there were no mistakes in the male domination. But I doubt that under the female domination there will be no mistakes. Why? Because if you are biased only on this one or that one – this is not right, this is not the higher synthesis. 

So this is about the theoretical background of these differences between the genders, of the differences between human beings, of these talents and physical limitations what we have received due to our birth. The main question comes: how to reach a higher spiritual state of consciousness? Because if we are on the low stage of existence, then we shall meet these conflicts; and how to come to a higher stage? 

I have a suggestion here, I don’t know what is your opinion about that. In one word, this is dignity. Dignity – how much this word is missing from today’s speech. If you respect yourself, then naturally you have to respect others, and most probably others will also respect you. So if you have a dignified stature and dignified appearance, it will invite different attention than let’s say if you are something else. This is what I call dignity.

I have a very dear friend and he said: “I had to chase after my lady for three years. She was not an easy one”. This is what I call dignity. And this family is running in a very exemplary manner. So I feel that this is a good asset that you can rely on, that you can build on, and then you can improve on this basis – dignity. If you are a responsible and dignified person, you will meet dignified people. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely “A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Azért gyűltünk most itt össze, hogy a női életút egyes kérdéseiről beszélgessünk. A nő éppúgy, mint a férfi, önmagában nehezen értelmezhető, illetve a probléma akkor adódik, amikor kapcsolatba, interakcióba kerülnek egymással. Hiszen, ha nincs közeg, akkor nincs súrlódás, ha van közeg, akkor lesz súrlódás. 

A férfi barátaimnak mindig elmondom a következőt, hogy amit a férfiak gondolnak a nőkről, azzal könyvtárakat lehetne megtölteni, viszont amit tudnak az asszonyokról, az egy vékony kis füzet üres lapokkal. Ha elfogadjuk, hogy ez a tetszetős megjegyzés, ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy de miért is van így? Azért, mert a férfi princípium a nyílt titkokat képviseli, a női  princípium pedig a rejtett titkokat. A férfiakat alapvetően a gondolkodás motiválja, a nőket pedig a szív, az érzelmek. Ez egy kibékíthetetlen konfliktus, két külön világ. A Nap és a Hold örök konfliktusa. Megérteni az érzéseket, az gyakorlatilag lehetetlen. Viszont megérezni valakinek a gondolatát – az szerintem egy egészen fantasztikus dolog! 

Van egy másik mondás is, melyet egy olyan hölgy fogalmazott meg, aki tizenkét férjet fogyasztott el, és így szól: „A nő mindig egy örök kérdés a férfi számára, míg a férfi a nő számára egy örök megoldás.” Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes gondolat, mivel a férfiak képtelenek megérteni a nőket. Amíg tehát a test és az elme síkján mozgunk, addig ezeket a különbözőségeket és az ezekből fakadó súrlódásokat fogjuk tapasztalni. Ezek nem teljesen ellentétesek, csupán más nézőpontok. Ezért az én véleményem az, hogy érdemesebb minél inkább a lelki síkra emelni a kapcsolatot, és akkor ott a különbözőségek helyett inkább az egyezőségeket, a közös jegyeket fogjuk tapasztalni. 

Az utóbbi 120-150 évben végbement egy különös jelenség, amit női emancipációnak, női egyenrangúságnak nevezünk, de azt hiszem ezt a kérdést kissé túlhangsúlyozzuk. Nemrégiben hallottam egy interjút, ahol egy kutató elment egy amerikai egyetemre és érdeklődött, hogy hol található a férfi tanulóknak a tanszéke. Mire azt a választ kapta, hogy itt csak a női tanulóknak van tanszéke. Majd tovább érdeklődött: „Hogy mégis, hogyan oszlik meg a nemek aránya az egyetemen?” „Kétharmad-egyharmad arányban, a nők javára, ezért nekünk csak a női jogokat kell védenünk.” Értitek, ezért érzem azt, hogy itt kicsit túltolták a biciklit. S ha megpróbálnánk a férfiak tanszékét megszervezni, akkor lehet, hogy kiközösítenének bennünket. 

Miért? Mivel sokan azt gondolják, hogy eddig paternalisztikus, erőszakon alapuló férfi dominancia valósult meg a társadalomban, mivel a Mars uralma mennyi zavart hozott, de ennek itt most vége, átveszi a Vénusz az uralmat, és likvidáljuk a Marsot a szeretet nevében. S nem vitatom, bizonyára történtek hibák, az eddigi társadalmi szerkezetben, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ha az egyik dominanciát felváltjuk egy másik dominanciára, akkor esetleg nem ugyanazok a hibák fognak-e előjönni. Miért? Mivel, ha csak az egyikre, vagy csak a másikra összpontosítunk, akkor az még nem egy magasabb szintézisnek a megvalósulása. 

Tehát ez a nemek, az emberek közötti különbségekről, a születésünkkel kapott adottságainkról, fizikai korlátainkról szólnak. A kérdés szerintem az, hogy miként tudnánk egy magasabb tudati síkra eljutni? Hiszen, ha megmaradunk a test és az elme síkján, akkor ott ezeket a bizonyos konfliktusokat fogjuk tapasztalni. 

Nekem van egy javaslatom ez ügyben, nem tudom ti hogyan vélekedtek erről. Ez pedig egy szóval kifejezhető, tekintély. Úgy értve, hogy például, ha valaki kiáll és az mindeniben figyelmet ébreszt. Méltóság, mennyire is hiányzik ez a szó a beszédünkből. Ha ti tisztelitek önmagatokat, akkor kötelező másokat is tisztelnetek, és akkor nagy valószínűséggel a többiek is tisztelni fognak benneteket. Ha tekintélyes, komoly a megjelenésetek, az egészen másfajta figyelmet fog ébreszteni, mintha nem az. Ezt nevezem én méltóságnak.

Van egy nagyon kedves barátom, aki azt mondta: „Nekem, három évig kellett a leendő feleségemnek udvarolnom. Nem volt egy könnyű nő.” Ily módon értelmezem én a méltóságot. S ez a család azóta is nagyon szépen működik. Tehát úgy érzem, hogy ez egy olyan tulajdonság, amire támaszkodhatunk, amire építhetünk, és amelynek alapján fejlődhetünk. Ha ti felelősségteljes és méltóságteljes emberek vagytok, akkor ilyen emberekkel fogtok találkozni.

(folytatása következik)

(от беседа за женските роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Нашата тема тук е да дискутираме пътя на жената. Дори сам по себе си, животът на жената е трудно да бъде интерпретиран. Но проблемът идва когато сте в компания – било то в женска или в мъжка компания. Защото има взаимодействие. Ако няма общуване, няма и взаимодействие. А започне ли взаимодействието, проблемите също започват. 

Това, което винаги казвам на приятелите и бхактите мъже е, че онова, което мъжете си мислят за жените, изпълва цели библиотеки. Но онова, което те знаят за жените е мъничка тетрадка с празни страници. Защо е така? Защото вие представяте скритите тайни, не откритите тайни. И мъжете основно са мотивирани от мозъка си. А вие основно сте мотивирани от сърцето си. Слънце и Луна – вечният конфликт. Да се разбере сърцето е невъзможно. Но да се чувстват мислите на другите – това е много интересно. 

Има и друга поговорка, която идва от жена. Тя е изконсумирала дванадесетима съпруга. Та тя казва: „За мъжа жената винаги е въпросителен знак. А за жената мъжът винаги е решение.” Според мен това е интересно. Защото мъжете не разбират жените. Докато вие можете да използвате енергията, да използвате другата страна, другия принцип, за решение. Считам, че ако оставаме на нивото на тялото и ума, всякога ще се натъкваме на такива конфликти и търкания. Понеже това е полето на различията. Не става въпрос за антагонизъм, но въпреки това има разлики. Затова според мен е по-добре да идваме все повече и повече на духовното ниво, където не виждаме само различията, но можем да намерим и единството.

Преди стотина години се случи един много странен феномен – това е еманципацията на жените. И това, което си мисля, е че този въпрос е преекспониран. Наскоро чух за един човек, който посетил американски колеж. Той търсел мъжкия факултет. Хората му казали: „Мъжки факултет ли? Тук имаме само женски факултет, няма мъжки”. Тогава той запитал: „Бихте ли ми казали каква е пропорцията на вашите студенти?“ „Да, две трети са жени, но нямаме мъжки факултет. Защото трябва да защитаваме правата не жените.“ Виждате ли, играта сега е от обратната страна. И ако предприема инициативата да има мъжки факултет, мисля, че ще бъда цензуриран.

Защо? Защото вие считате, че досега човешкото общество е било доминирано от авторитарната и патриархална мъжка сила. Било е под властта на Марс, когото можете да видите така красиво да сияе на хоризонта. Но това време е приключило и сега ще преминем под властта на Венера. Ще убием Марс – в името на любовта, или на правата на жените, или и аз не знам на какво. И не казвам, че не е имало грешки при доминирането на мъжете. Но се съмнявам, че ако доминират жените грешки няма да има. Защо? Защото ако се опирате само на едното или на другото – това не е правилно, не е по-висшият синтез. 

Това е по отношение на теоретичната обосновка на тези различия между половете, на разликите между човешките същества, на тези таланти и физически ограничения, които сме получили по рождение. Идва главният въпрос: как да постигнем едно по-високо, духовно ниво на съзнание? Защото ако сме на ниското ниво на съществуване, ще се натъкваме на тези конфликти; а как да стигнем на по-високо ниво? 

Имам предложение в тази връзка, не знам вашето мнение какво е. С една дума казано, това е достойнството. Достойнство – колко липсва тази дума от днешната реч. Ако зачиташ себе си, тогава по естествен начин ще зачиташ и другите, а най-вероятно другите също ще те зачитат. Така че ако имаш достоен образ, достойна осанка, това приканва един различен вид внимание, отколкото ако представляваш нещо друго. Това е което наричам достойнство.

Имам един много скъп приятел, който ми каза: „Аз трябваше да преследвам моята жена три години. Не беше леснодостъпна”. Ето това наричам достойнство. И тяхното семейство е образцово. Затова мисля, че това е добър актив, на който можете да се опрете, който можете да надграждате и да се усъвършенствате въз основа на достойнството. Ако си отговорен и достоен човек, ще срещаш достойни хора. 

(следва продължение)

(Aus einem Gespräch über die Rolle der Frau mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

 Unser Thema worüber wir sprechen ist der Weg einer Frau. Selbst allein ist es sehr schwierig, das Leben einer Frau zu interpretieren. Problematisch wird es jedoch, wenn man in Gesellschaft ist – sei es in einer Frauen- oder einer Männergesellschaft. Denn es gibt Interaktion. Ohne Gesellschaft gibt es keine Interaktion. Und wenn Interaktion entsteht, entstehen auch Probleme.

 Ich sage meinen männlichen Freunden und bhaktas immer: Was Männer über Frauen denken, damit könnte man Bibliotheken füllen. Aber was sie über Frauen wissen, ist ein kurzes Notizbuch mit leeren Seiten. Warum ist das so? Weil ihr die verborgenen Geheimnisse verkörpert, nicht die offenen. Und Männer werden im Grunde von ihrem Verstand motiviert. Ihr sied im Grunde von euren Herzen motiviert. Sonne und Mond – ein ewiger Konflikt. Das Herz zu verstehen ist unmöglich. Aber die Gedanken anderer zu spüren, ist sehr interessant.

Es gibt ein anderes Sprichwort, das von einer Frau stammt. Sie hatte zwölf Ehemähnner verspeist. Sie sagte: „Eine Frau ist für einen Mann immer ein Fragezeichen. Ein Mann für eine Frau hingegen ist immer eine Lösung.“ Ich finde das interessant. Denn Männer verstehen Frauen nicht. Man kann zwar die Energie nutzen, aber man kann auch die andere Seite, das andere Prinzip, für Lösungen nutzen. Und ich denke, wenn wir auf der Körper-Geist-Ebene bleiben, werden wir immer mit diesen Konflikten und Reibungen konfrontiert sein. Denn hier liegen die Unterschiede. Es ist nicht antagonistisch, aber dennoch anders. Deshalb halte ich es für besser, immer mehr auf die spirituelle Ebene zu kommen, wo wir nicht mit den Unterschieden konfrontiert sind, sondern auch Einheit finden können. 

Vor hundert Jahren ereignete sich ein sehr seltsames Phänomen – die Emanzipation der Frauen. Ich glaube, diese Frage wird überbewertet. Erst kürzlich hörte ich von einem Besucher eines amerikanischen College-Campus. Er erkundigte sich nach der Abteilung für Männerstudien. Und die Leute antworteten ihm: „Männerstudien?“ Wir haben hier nur eine Abteilung für Frauenstudien, keine für Männerstudien.“ Dann fragte er: „Können Sie mir einen Anteil Ihrer Studierenden nennen?“ „Ja, ja, zwei Drittel sind Frauen, aber wir haben keine Abteilung für Männerstudien. Weil wir die Rechte der Frauen verteidigen müssen.“ Seht ihr, das Spiel ist jetzt umgekehrt. Und wenn ich die Initiative ergreife, Abteilungen für Männerstudien einzurichten, werde ich wohl getadelt. 

Warum? Weil ihr denkt, dass die menschliche Gesellschaft bisher von autoritärer und paternalistischer männlicher Macht dominiert wurde. Sie wurde vom Mars dominiert, den ihr so schön am Horizont leuchten seht. Aber diese Zeit ist vorbei, jetzt werden wir zur Venus-Herrschaft übergehen. Wir werden den Mars töten – im Namen der Liebe, der Frauenrechte oder was auch immer. Und ich sage nicht, dass es unter der männlichen Dominanz keine Fehler gab. Aber ich bezweifle, dass es unter der weiblichen Dominanz keine Fehler geben wird. Warum? Denn wenn man sich nur auf dieses oder jenes konzentriert, ist das nicht richtig, das ist nicht die höhere Synthese.

Es geht also um den theoretischen Hintergrund dieser Unterschiede zwischen den Geschlechtern, der Unterschiede zwischen Menschen, der Talente und körperlichen Einschränkungen, die wir durch unsere Geburt mitbekommen haben. Die Hauptfrage lautet: Wie erreicht man einen höheren spirituellen Bewusstseinszustand? Denn wenn wir uns auf einer niedrigen Stufe der Existenz befinden, werden wir mit diesen Konflikten konfrontiert; und wie gelangt man auf eine höhere Stufe?

Ich habe hier einen Vorschlag, ich weiß nicht, was ihr dazu meint. Kurz gesagt: Würde. Würde – wie sehr fehlt dieses Wort in der heutigen Sprache. Wenn man sich selbst respektiert, muss man natürlich auch andere respektieren, und höchstwahrscheinlich werden andere einen auch respektieren. Wenn man also ein würdevolles Erscheinungsbild und ein würdevolles Aussehen hat, wird man andere Art von Aufmerksamkeit erregen, als wenn man beispielsweise etwas anderes ist. Das ist es, was ich Würde nenne.

Ein sehr lieber Freund sagte: „Ich musste drei Jahre lang meiner Frau hinterherlaufen. Sie war nicht leicht.“ Das nenne ich Würde. Und diese Familie führt ein vorbildliches Leben. Ich denke, das ist ein wertvolles Gut, auf das man sich verlassen kann, auf dem man aufbauen und auf dem man sich weiterentwickeln kann – Würde. Wer verantwortungsbewusst und würdevoll ist, wird auch würdevolle Menschen treffen.

(Fortsetzung folgt)

(из беседы о женских ролях со Свами Тиртхой, 13.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Наша тема — обсуждение пути женщины. И даже в одиночку очень сложно интерпретировать жизнь женщины. Но проблема возникает, когда ты находишься в компании — будь то женской или мужской. Потому что есть взаимодействие. Если нет общения, нет и взаимодействия. Когда есть взаимодействие, возникают и проблемы.

Я всегда говорю своим друзьям мужчинам и преданным мужчинам, что то, что мужчины думают о женщинах заполняет целые библиотеки. Но то, что они знают о женщинах, — это небольшая тетрадь с пустыми страницами. Почему так? Потому что вы олицетворяете скрытые тайны, а не явные. А мужчинами, в основном, движет разум. Вами, в основном, движет сердце. Солнце и Луна — вечный конфликт. Понять сердце невозможно. Но почувствовать мысли других — очень интересно.

Есть ещё одна пословица, которую мне сказала одна женщина. Она консумировала около двенадцати мужей. И она сказала: «Женщина для мужчины — всегда вопросительный знак. А мужчина для женщины — всегда решение». Мне кажется, это интересно. Потому что мужчины не понимают женщин. Можно использовать энергию, но можно использовать и другую сторону, другой принцип для решений. И я думаю, если мы останемся на платформе тела и ума, мы всегда будем сталкиваться с этими конфликтами и противоречиями. Потому что это область различий. Это не антагонистично, тем не менее, это различие. Поэтому я считаю, что лучше всё больше и больше переходить на духовную платформу, где мы не сталкиваемся с различиями и где мы также можем найти единство.

Сто лет назад произошло очень странное явление – эмансипация женщин. И, по-моему, этому вопросу придают слишком большое значение. Недавно я слышал о человеке, посетившем кампус американского колледжа. Он интересовался мужской кафедрой. Ему сказали: «Мужская кафедра? У нас здесь только женские, а не мужские». Затем он спросил: «Можете ли вы назвать мне долю ваших студентов?» «Да, да, две трети – женщины, но у нас нет мужских отделений. Потому что мы должны защищать права женщин». Видите ли, теперь эта игра перешла в другую сторону. И если я выдвину инициативу по созданию мужских отделений, думаю, меня порицают.

Почему? Потому что вы считаете, что до сих пор человеческое общество находилось под властью авторитарной и патриахальной мужской власти. Им правил Марс, который вы видите так красиво сияющим на горизонте. Но это время прошло, теперь мы перейдём к господству Венеры. Мы убьём Марс – во имя любви, или прав женщин, или я не знаю ради чего ещё. И я не говорю, что при мужском господстве не было ошибок. Но я сомневаюсь, что при женском господстве ошибок не будет. Почему? Потому что если вы предвзяты только к одному – это неправильно, это не высший синтез.

Итак, речь идёт о теоретической основе этих различий между полами, различий между людьми, этих талантов и физических ограничений, которые мы получили от рождения. Возникает главный вопрос: как достичь более высокого духовного состояния сознания? Ведь если мы находимся на низшей ступени существования, то нам придётся столкнуться с этими конфликтами; и как достичь более высокой ступени?

У меня есть предложение, не знаю, что вы об этом думаете. Одним словом, это достоинство. Достоинство – как же этого слова не хватает в сегодняшней речи. Если вы уважаете себя, то, естественно, вы должны уважать и других, и, скорее всего, другие тоже будут уважать вас. Поэтому, если у вас достойная осанка и достойный внешний вид, это привлечёт иное внимание, чем, скажем, если вы представляете собой что-то другое. Вот что я называю достоинством.

У меня есть очень близкий друг, и он сказал: «Мне пришлось три года ухаживать за своей женой. Она была непростой». Вот что я называю достоинством. И эта семья ведёт себя очень достойно. Поэтому я считаю, что это ценный актив, на который можно положиться, на котором можно строить и который затем можно совершенствовать, опираясь на него. Если вы ответственный и достойный человек, вы встретите достойных людей.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, summer 2024, Poland)

(continues from the previous Monday)

Ideals will motivate only idealistic persons. High ideals will motivate only high-class people. And what do you think, what is the process to become a mahajan, a great soul? What do you think?
Answer: Follow the teacher.
Swami Tirtha: Yes, because if we follow the mahajanas, we are in a good direction and very soon we can qualify as mahajanas. So, mahajana yena gatah sa pantha[1] – we have to follow the footsteps of the great souls and we are fortunate enough if we have the eyes to see these footsteps.
But who are the mahajanas, how to find the mahajanas? I’m sure that you have checked many different verses and important verses of the Gita – from the beginning till the end. But have you ever checked the middle section of the Gita? Which verses are in the very middle of the Gita? Correct, mahatmanas tu mam partha[2]… So Krishna discusses the human factor in the center point of the Gita. He puts His devotees in the focus, in the center. Isn’t that beautiful? The Supreme Lord glorifies mahatmas, the great souls, He draws all our attention to them and describes their engagements nicely, also that “They unconditionally serve Me with never-ending bhajan and full dedication.”[3] From this verse of the Ninth Chapter you can understand what is the engagement of a mahajana, what is the behavior of a mahajana – that uninterruptedly and selflessly they serve the Supreme.
So if you want to qualify as a mahajana: – the first step is to follow nicely and the second step is to invite, to acquire the qualities of this uninterrupted service, of this full dedication, of this bliss of the glorification. This should be our engagement in order to become a great soul. Of course, it is not a material ambition for us that we be acknowledged as a great soul, because we want to be the servants of the servants, right? But we know that this is the proper method to become a mahajana. And as soon as you try to be the last one in the row, you will see that everybody wants to stand behind you. This type of real spiritual identification, a real humility will automatically bring you to the front. This is the engagement, the behavior, the attitude of the great souls – they are ever connected, there is not a moment lost for them from being in this divine embrace.

(to be continued)

1. Mahabharata, Vana-parva 313.117
2.  Bhagavad Gita 9.13
3.  Bhagavad Gita 9.14

(Szvámí Tírtha, 2024. nyári lengyelországi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az eszmények csak az idealista embereket motiválják. Az emelkedett eszmények, csak a lelki elitet, a magas színvonalú embereket fogják motiválni. S mit gondoltok, hogyan lesznek a nagy lelkek, a mahádzsanák? Mi a véleményetek erről?
Válasz: Követik a tanítómestert.
Szvámí Tírtha: Igen, mivel ha követjük a mahádzsanákat, akkor a helyes úton járunk, és hamarjában mi is mahádzsanákká válhatunk. Tehát, mahádzsano jéna gatah sza pantháh[1] – követnünk kell a nagy lelkek nyomdokait, és nagyon szerencsések vagyunk akkor, ha van szemünk meglátni ezeket a lábnyomokat.
De kik is a mahádzsanák, hogyan lehet őket felismerni? Biztos vagyok abban, hogy már jópár fontos versét áttanulmányoztátok a Gítának, az elejétől a végéig, de mi a helyzet a Gítá középső részével? Mely versek találhatók a Gítá közepén? Igen, helyes, mahátmánasz tu mám pártha[2]… Tehát Krisna a Gítá közepén az emberről szól. A bhaktáit, a híveit helyezi a figyelem középpontjába. Hát nem gyönyörű? A legfelsőbb Úr a mahátmákat, a nagy lelkeket dicsőíti, rájuk irányítja a figyelmünket, és nagyon szépen ecseteli az ismertetőjegyeiket. „Ők feltétel nélkül szolgálnak Engem, véget nem érő bhadzsanával és szüntelen odaadással zengik dicsőségem.”[3] A kilencedik fejezetnek ebből a verséből megérthetjük, hogy mi van egy mahádzsana figyelmének a középpontjában, hogyan viselkedik, miként foglalják le magukat teljesen a Legfelsőbb Úr szüntelen és önzetlen szolgálatában.
Szóval, ha mahádzsanákká szeretnénk válni, akkor az első lépés, a megfelelő követés. A második lépés pedig az, hogy meginvitáljuk, illetve elsajátítjuk ennek a zavartalan, teljes odaadással történő szolgálatnak, és az állandó dicsőítésnek a képességét. Tehát ilyen elfoglaltságok kellenek ahhoz, hogy nagy lelkekké váljunk. Természetesen, ez nem egy anyagi ambíció, hogy nagy léleknek tekintsenek bennünket, mivel mi a szolgák, szolgáinak a szolgái akarunk lenni. Mégis tudjuk, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy mahádzsanává váljunk. S  azon nyomban, hogy a legutolsókká váltok a sorban, azt fogjátok tapasztalni, hogy mindenki mögétek akar majd sorakozni. Önmagunk ilyen fajta valódi lelki önazonosítása, és az igazi alázat automatikusan az első sorba repít bennünket. Szóval egy nagy lélek ilyen tettekkel foglalatoskodik, így viselkedik, ilyen tulajdonságok jellemzők rá. Mindig kapcsolatban áll a Legfelsőbbel, egy pillanatot sem mulasztana el ebből az isteni ölelésből.

(folytatása következik)

1. Mahábhárata, Vana-parva  313.117.
2. Bhagavad-gítá 9.13.
3. Bhagavad-gítá 9.14.