Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Swami Tirtha: “From among the many different types of meditation, which is the best one?”
Answer: Chanting.
Swami Tirtha: All right, this is japa. Our japa should help us focus on the lotus feet. This is the real answer of Ramananda Raya: “The best meditation is if we meditate on the lotus feet of Radha and Krishna”. Krishna has many lotuses on His body. He has many full moons on His body as well – like His abdomen, His face, His eyes; there are so many beautiful spots on His body. But why most of the time it is the lotus feet that are mentioned? Usually the feet of a human being are the lowest position, right? Nevertheless, we consider the feet of the saints and the feet of our God to be something very high, very sacred. And we are ready to put the highest portion of our body at the lowest portion of the body of God – to bow down at the lotus feet. So, why lotus feet? Because feet invite service mood. One step of God is so wide and so strong that the whole world will tremble. Therefore it invokes this reverential mood in a devotee. In Hungarian we have a proverb “To catch onto the feet of God” – it means you are very fortunate. Well, go one step closer. Because the proverb doesn’t say to catch onto the shoes of God, but the feet. Not the coat, not the shoes – Himself, directly. So, feet will always invite service mood.
And many of you are practicing mothers and fathers – when you touch the feet of your baby, what kind of feeling is that? You kiss the feet of your baby, because it’s so sweet, right? Just imagine, if you meet your Krishna, His lotus feet will invite very-very sweet feelings. You need to develop a protocol. If you will meet your Krishna, of course you bow down, you will be very close to His lotus feet, then what will you do? Work out your protocol. Go back? Useless. Stay there? Sounds better. Catch onto them? Yeah, improved. Embrace them? Then He cannot move. And you are ever connected to Him. These are some options, some directions for your protocol. Because earlier it was said that we have to remember Krishna’s beautiful qualities. Well, if you remember this protocol – what am I to do when I meet my Lord – that’s also good.
“Where should we live?” is the next question.
Answer: In a holy place.
Swami Tirtha: Correct. “We should live in Vrindavan, in the place where the rasa-dance happens”. We can say that this is the ultimate center of all that exists. This divine ‘хоро’[1] of the gopis and Krishna. Here on the street we have ‘Народно хоро’[2], and in the spiritual sky we have ‘Дивно хоро’[3]. Everything, even the guys who were giving the name of this street, they were trying to help you remember. So, grab every opportunity, don’t miss a chance.
Of course, how can we live in Vrindavan? This is not simply a physical location. Devotional life is not a geographical journey. It’s a spiritual journey. So, raise the level of your consciousness. If your life and every thought is about the meeting of the soul and God, this rasa-dance, about joining the eternal and beautiful expression of this union between the individual soul and the Supreme – if this is the focus of your life, then you live in Vrindavan. And sometimes we can also quote the Chaitanya Charitamrita, “Wherever you are, this is Vrindavan”. If we find a person who lives in that supreme meditation, union, this topmost level of consciousness, of Divine Love and Beauty meeting in the heart, of always being connected to this fascinating truth – then this is Vrindavan; and if we are close to them, we are also in Vrindavan. This is the way to live in a holy place – associate with the saints, who are living there.
“What is the most important topic that we should discuss, that we should hear about?”
Yashoda: The pastimes of Radha-Krishna.
Swami Tirtha: Yeah, this is the most important, that we should listen to – “The loving connection between Radharani and Krishna”. And here you have some advantage, I have to acknowledge, because we have only this proverb – to catch onto the feet of God – but in your tradition there is this knowledge about Rada, the most beautiful girl in the village. So, we Hungarians, unfortunately, we lost this competition. You are the winners of rasa. Even the master, Beinsa Duno, also gave a very nice speech about Radha. So, you have a very high advantage compared to other nations. Cultivate this! Because what is the message, what is the meaning of listening to these divine pastimes of Radha and Govinda? They will always remind us that we also should be reintegrated into this divine reality.
Then “What is the most worshipable sacred object?”
Yashoda: Tulasi?
Swami Tirtha: Yes, tulasi, but in the form of the japa-mala. Correct. “The most worshipable divine sacred item is the holy name of Radha-Krishna – the mahamantra.”

(to be continued)

1.  Circular dance in Bulgarian
2.  ‘Folk circular dance’ – the name of the street where the ashram in Sofia is
3.  Divine circular dance

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: A Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj közötti beszélgetés következő kérdése így hangzott: „A számos különböző meditáció közül, melyik a legjobb?”
Válasz: A mahámantra zengése.
Szvámí Tírtha: Igen, tehát ez a dzsapa meditáció. A dzsapázásunknak a lótuszlábakra való koncentrálást kell segítenie. Rámánanda Ráj eredeti válasza így hangzott, „A  legjobb meditáció, ha Rádhá és Krisna lótuszlábain meditálunk.” Krisnának sok szép szimbólum található a  testén, mint például a lótuszvirág, és a telihold van a hasán, az arcán, és a szemén. De vajon miért éppen a lótuszlábait említik a leggyakrabban? Az embereknél általában a láb tekinthető a legkevésbé tiszteletre méltónak, viszont ezzel szemben a szentek, és Isten lábait nagyon magasztosnak, nagyon szentségesnek tartjuk. Ám örömmel készek vagyunk a fejünket, ami a legmagasabban van, az Úr legalacsonyabban lévő testrészéhez helyezni, meghajolni a Lótuszlábai előtt. Tehát miért éppen az Isteni Pár lótuszlábain való meditáció a legkiválóbb? Mivel a Lábaik azonnal a szolgálatteljes hozzáállást ébresztik fel bennünk. Isten egyetlen lépése olyan hatalmas és erőteljes, hogy az egész világ beleremeg. Ezért ezt a tiszteletteljes hangulatot kell, hogy felébressze egy bhaktában. Magyarul van egy olyan mondás, hogy „Megfogta az Isten lábát”, ami annyit jelent, hogy valaki nagyon szerencsés. Nézzük ezt meg kicsit közelebbről, hiszen ez a bölcselet nem azt mondja, hogy Isten cipőjét, vagy kabátját ragadjuk meg, hanem közvetlen Őt magát. Tehát a lábak azonnali szolgálatra ösztönöznek bennünket.
Jópáran közületek gyakorló édesanyák és édesapák vagytok, és amikor megérintitek a gyermeketek lábát az milyen érzést ébreszt bennetek? Megcsókoljátok a lábukat, mert az olyan édes érzés. Csak képzeljük el, hogy Krisnával találkozva, az Ő lábai vajon milyen szeretetteljes érzéseket ébresztenek bennünk?! Erre kell, hogy legyen valamilyen metódusunk, protokollunk, hogy ha találkozunk Krisnával, akkor mit fogunk tenni? Először is, természetesen a hódolatunkat ajánljuk Neki, közel a lótuszlábaihoz, s ezután mit tegyünk? Mindenki meditáljon ezen a protokollon! Forduljunk inkább vissza? Értelmetlen. Vagy inkább maradjunk ott? Ez már jobban hangzik. Érintsük meg a Lábait? Ez jó ötletnek tűnik. Öleljük át azokat? De akkor nem tud megmozdulni, s mi meg örökre összekapcsolódunk Ővele. Ez néhány lehetőség, pár választható út a protokollotokhoz. Hiszen korábban olvastuk, hogy „Emlékezzünk Krisna gyönyörű tulajdonságaira”. Nos, ha erre a protokollunkra is emlékezni tudunk, hogy mit tegyünk, ha találkozunk szeretett Urunkkal, az is csodálatos lesz.
Beszélgetésük következő kérdése így hangzott, „Hol áldásos élnünk?”
Válasz: Szent helyen.
Szvámí Tírtha: Így van. „Vrndávanban kellene élnünk, ahol a rasza-tánc kedvtelése játszódott.” Azt mondhatjuk, hogy az a világmindenség középpontja. Ez az isteni ‘хоро’[1], Krisna és a gópík körtánca. Itt ahol vagyunk Szófiában az ásram utcáját úgy hívják, hogy ‘Народно хоро’[2], „népi körtánc” és a lelki világban pedig ott van a ‘Дивно хоро’[3] , a „csodálatos körtánc”. Még azok az emberek is, akik ezt az utcanevet adták erre próbáltak emlékeztetni bennünket! Tehát ragadjatok meg minden lehetőséget, ne szalasszatok el egyetlen esélyt sem!
Természetesen a kérdés az, hogy miként élhetünk Vrndávanban? Ez nem fizikális lokáció, egy bhakta élete nem földrajzi, hanem egy lelki utazás, tehát emeljük fel a tudatunkat. Ha az életünk, minden gondolatunk a lélek és Isten találkozásáról, erről a rasza-táncról szól, ami az egyéni lélek és a Legfelsőbb Úr örök, szeretetteljes kapcsolódását szimbolizálja, ha ez van az életünk középpontjában, akkor Vrndávanban élünk. S ezzel kapcsolatban néha idézzük a Csaitanja-csaritamrtát is, „Bárhol is légy, ott van Vrndávan”. Ha találunk egy olyan személyt, aki ebben a legfőbb meditációban, a tudatosság legmagasabb szintjén él, ahol az isteni Szeretet és Szépség találkozik az ember szívében, aki mindig kapcsolatban áll ezzel a lenyűgöző igazsággal, akkor az Vrndávan. S ha mi is közel vagyunk egy ilyen személyhez, akkor mi is Vrndávanban élünk. Tehát így tudunk szent helyen élni, hogy társulunk azokkal a szentekkel, akik ott élnek.
A következő kérdése így szólt, „Mi az a legfontosabb téma, amiről beszélnünk, hallanunk kell?”
Jasódá: Rádhá és Krisna kedvtelései.
Szvámí Tírtha: Igen ez a legfontosabb, amiről hallanunk kell, „Rádhárání és Krisna szeretetteljes kapcsolatáról.” S el kell ismernünk, hogy ez az, amiben nektek bolgároknak előnyötök van, mert nekünk ugyan van egy közmondásunk, „Megfogta az Isten lábát!”, de a ti néphagyományotokban ott van ez a tudás a falu legszebb lányáról, Rádháról. Tehát ezt a versenyt, mi magyarok elvesztettük, ti vagytok a rasza nyertesei! Még Beinsa Dunónak, a bolgár Mesternek is van egy nagyon szép beszéde Rádháról. Tehát nagy előnyötök van más népekhez viszonyítva, becsüljétek ezt meg! Mert miről szól ez a jótanács, mi az üzenete annak, hogy hallgassuk Rádhárání és Góvinda kedvteléseit? Az, hogy ezzel mindig arra emlékeztetnek bennünket, hogy mi is csatlakozzunk ehhez az isteni valósághoz.
A következő kérdés, pedig így hangzott, „Mi a leginkább imádandó szent tárgy?”
Jasódá: A Tulasí növény?
Szvámí Tírtha: Igen, a tulaszí, de a dzsapa-málá formájában, így van. „A legimádandóbb szent tárgy, Rádhá és Krisna Szent Neve, a mahámantra.”

(folytatása következik)

1.  Bulgárul: körtánc
2.  ‘Népi körtánc’
3.  Isteni körtánc

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Свами Тиртха: „От всички различни видове медитация, кой е най-добрият?”
Отговор: Мантруването.
Свами Тиртха: Добре, това е джапа. Нашата джапа трябва да ни помага да се фокусираме върху лотосовите нозе. Това е истинският отговор на Рамананда Рая: „Най-добрата медитация е да медитираме върху лотосовите нозе на Радха и Кришна”. Кришна има много лотоси по Своето тяло. Има и много пълни луни по тялото си – като Неговия пъп, Неговото лице, Неговите очи; има толкова много красиви места по тялото Му. Но защо най-често се споменават лотосовите Му нозе? Обикновено нозете на човека са в най-ниската позиция, нали? Въпреки това ние считаме нозете на светците и нозете на нашия Бог за нещо много висше и свято. И сме готови да поставим най-високата част на своето тяло при най-ниската част от тялото на Бога – да склоним глава в лотосовите Му нозе. И защо лотосови нозе? Защото нозете извикват настроение на служене. Една стъпка на Бога е толкова широка и силна, че целият свят потреперва. Затова тя предизвиква такова благоговейно настроение у поклонниците. На унгарски имаме поговорка: „Да хванеш нозете на Бога” – което означава, че си голям късметлия. Минете една стъпка по-близо. Защото поговорката не казва да хванеш Бога за обувките, а за нозете. Да уловиш не шлифера Му, не обувките Му – а самия Него, директно. Така че нозете винаги приканват към служене.
Мнозина от вас са практикуващи майки и бащи – когато докосвате краченцата на вашето бебе, какво е чувството? Вие целувате краченцата на бебето си, защото е толкова сладко, нали? Просто си представете, ако видите вашия Кришна, Неговите лотосови нозе ще извикат много сладостни чувства. Трябва да си измислите протокол. Ако срещнете вашия Кришна, разбира се ще се поклоните и ще бъдете много близо до лотосовите Му нозе; какво ще направите тогава? Изработете си протокол. Ще се върнете назад? Би било безполезно. Ще останете там? Звучи по-добре. Ще ги хванете? Да, още по-добре. Ще ги прегърнете? Тогава Той няма да може да помръдне. И ще бъдете завинаги свързани с Него. Това са някои възможности и насоки за вашия протокол. Защото преди беше казано, че трябва да помним прекрасните качества на Кришна. Е, ако помните този протокол – какво да правя когато срещна моя Бог – това също е добре.
„Къде трябва да живеем?” е следващият въпрос.
Отговор: На свято място.
Свами Тиртха: Правилно. „Трябва да живеем във Вриндаван, на мястото, където се е случил танцът-раса”. Можем да кажем, че това е най-висшият център на всичко, което съществува – това божествено „хоро“ на гопите с Кришна. Тук улицата се нарича „Народно хоро“, а в духовното небе имаме „Дивно хоро“. Всичко, дори хората, които са дали името на тази улица, са се опитвали да ви накарат да помните. Затова уловете всяка възможност, не изпускайте нито един шанс.
Разбира се, как можем да живеем във Вриндаван? Това не е просто физическа локация. Животът в преданост не е географско пътуване. То е духовно пътуване. Затова издигнете нивото на съзнанието си. Ако животът ви и всяка ваша мисъл са за срещата на душата и Бога, за този раса-танц, за включването в това вечно и красиво изражение на единението между индивидуалната душа и Бога – ако това е средоточието на живота ви, тогава живеете във Вриндаван. А понякога и ние можем да цитираме „Чайтаня Чаритамрита“: „Където си ти, там е Вриндаван”. Ако намерим такъв човек, който живее в тази върховна медитация и единение, на това най-извисено ниво на съзнание, на срещата на божествената Красота и Любов в сърцето, на вечната свързаност с тази пленителна истина – тогава това е Вриндаван; и ако сме близо до такъв човек, значи сме във Вриндаван. Това е начинът да заживеем на свято място – като общуваме със светците, които живеят там.
„Коя е най-важната тема, която трябва да обсъждаме и да слушаме?“
Яшода: Игрите на Радха и Кришна.
Свами Тиртха: Да, това е най-важното, за което трябва да слушаме – „Любящата връзка между Радхарани и Кришна”. В това отношение трябва да призная, че вие имате предимство, понеже ние имаме само тази поговорка – да хванеш нозете на Бога – но във вашата традиция го има и това знание за Рада, най-красивата девойка в селото. Така че ние, унгарците, уви, губим това състезание. Вие сте победителите в раса. Учителят Беинса Дуно даже е дал много красива беседа за Радха. Така че вие имате много високо преимущество спрямо останалите нации. Култивирайте го! Защото какво е посланието, какъв е смисълът в слушането на божествените игри на Радха и Кришна? Те винаги ще ни напомнят, че и ние трябва да се завърнем в тази божествена реалност.
След това: „Кой е най-почитаемият свещен обект?”
Яшода: Туласи?
Свами Тиртха: Да, туласи, но във формата на джапа-мала. Правилно. „Най-обожаемият божествен свещен обект е святото име на Радха-Кришна, махамантрата.”

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Swami Tirtha: „Welche der vielen verschiedenen Meditationsarten ist die beste?“
Antwort: Chanten.
Swami Tirtha: Gut, das ist Japa. Unser Japa sollte uns helfen, uns auf die Lotusfüße zu konzentrieren. Dies ist die eigentliche Antwort von Ramananda Raya: „Die beste Meditation ist, wenn wir über die Lotusfüße von Radha und Krishna meditieren.“ Krishna hat viele Lotusblüten an seinem Körper. Er hat auch viele Vollmonde an seinem Körper – wie an seinem Bauch, seinem Gesicht, seinen Augen; es gibt so viele schöne Stellen an seinem Körper. Aber warum werden meistens nur die Lotusfüße erwähnt? Normalerweise sind die Füße eines Menschen doch die niedrigste Position, oder? Dennoch betrachten wir die Füße der Heiligen und die Füße unseres Gottes als etwas sehr Erhabenes, sehr Heiliges. Und wir sind bereit, den höchsten Teil unseres Körpers dem niedrigsten Teil des Körpers Gottes zuzuwenden – uns vor den Lotusfüßen zu verneigen. Warum also Lotusfüße? Weil Füße eine Haltung des Dienens hervorrufen. Ein Schritt Gottes ist so weit und so kraftvoll, dass die ganze Welt erbebt. Daher ruft er diese ehrfürchtige Stimmung im Gläubigen hervor. Im Ungarischen gibt es das Sprichwort „An den Füßen Gottes haften“ – es bedeutet, dass man sehr glücklich ist. Nun, gehen wir noch einen Schritt weiter. Denn das Sprichwort sagt nicht, man solle an den Schuhen Gottes haften, sondern an den Füßen. Nicht am Mantel, nicht an den Schuhen – an Ihm selbst, direkt. Füße werden also immer eine Haltung des Dienens hervorrufen.
Und viele von euch sind praktizierende Mütter und Väter – wenn ihr die Füße eures Babys berührt, was für ein Gefühl ist das? Ihr küsst die Füße eures Babys, weil es so süß ist, nicht wahr? Stell euch vor, ihr begegnet Krishna. Seine Lotusfüße werden sehr, sehr süße Gefühle in euch wecken. Ihr solltet euch ein Protokoll überlegen. Wenn ihr Krishna begegnet, verbeugt ihr euch natürlich. Ihr werder seinen Lotusfüßen sehr nahe sein. Was tut ihr dann? Überlegt euch ein Protokoll. Zurückgehen? Sinnlos. Dort bleiben? Klingt besser. Sie berühren? Ja, besser. Sie umarmen? Dann kann er sich nicht bewegen. Und ihr seid für immer mit ihm verbunden. Dies sind einige Möglichkeiten, einige Richtlinien für euer Protokoll. Denn zuvor wurde gesagt, dass wir uns an Krishnas wundervolle Eigenschaften erinnern müssen. Nun, wenn ihr euch an dieses Protokoll erinnert – was soll ich tun, wenn ich meinem Herrn begegne? – ist das auch gut.
„Wo sollen wir leben?“ ist die nächste Frage.
Antwort: An einem heiligen Ort.
Swami Tirtha: Richtig. „Wir sollten in Vrindavan leben, an dem Ort, wo der Rasa-Tanz stattfindet.“ Man kann sagen, dass dies das ultimative Zentrum allen Seins ist. Dieses göttliche „хоро“[1] der Gopis und Krishnas. Hier die Straße heißt „Народно хоро“[2], und im spirituellen Himmel haben wir „Дивно хоро“[3]. Alles, sogar die Leute, die dieser Straße ihren Namen gaben, versuchten, euch daran zu erinnern. Nutzt also jede Gelegenheit, verpasst keine Chance!
Aber wie können wir in Vrindavan leben? Es ist nicht einfach nur ein physischer Ort. Das hingebungsvolle Leben ist keine geografische Reise. Es ist eine spirituelle Reise. Erhöht also euer Bewusstsein. Wenn sich euer Leben und jeder Gedanke um die Begegnung der Seele mit Gott dreht, um diesen Rasa-Tanz, um die Vereinigung mit dem ewigen und wunderschönen Ausdruck dieser Einheit zwischen der individuellen Seele und dem Höchsten – wenn dies der Fokus eures Lebens ist, dann lebt ihr in Vrindavan. Und manchmal können wir auch das Chaitanya Charitamrita zitieren: „Wo immer du bist, ist Vrindavan.“ Wenn wir einen Menschen finden, der in dieser höchsten Meditation, dieser Vereinigung, dieser höchsten Bewusstseinsebene lebt, in der göttliche Liebe und Schönheit im Herzen zusammentreffen und er immer mit dieser faszinierenden Wahrheit verbunden ist – dann ist dies Vrindavan; und wenn wir ihnen nahe sind, sind auch wir in Vrindavan. So lebt man an einem heiligen Ort – indem man sich mit den Heiligen umgibt, die dort leben.
„Was ist das wichtigste Thema, das wir besprechen, über das wir hören sollten?“
Yashoda: Die Spiele von Radha und Krishna.
Swami Tirtha: Ja, das ist das Wichtigste, worüber wir hören sollten – „Die liebevolle Verbindung zwischen Radharani und Krishna“. Und hier habt ihr einen Vorteil, das muss ich anerkennen, denn wir haben nur dieses Sprichwort – sich an Gottes Füße zu klammern –, aber in eurer Tradition gibt es das Wissen um Rada, das schönste Mädchen im Dorf. Wir Ungarn haben diesen Wettstreit leider verloren. Ihr seid die Gewinner des Rasa. Selbst der Meister, Beinsa Duno, hielt eine sehr schöne Rede über Radha. Ihr habt also einen großen Vorteil gegenüber anderen Nationen. Kultiviert es! Denn was ist die Botschaft, was ist die Bedeutung des Zuhörens dieser göttlichen Spiele von Radha und Govinda? Sie werden uns immer daran erinnern, dass auch wir in diese göttliche Wirklichkeit zurückkehren sollten.
Dann: „Was ist das verehrungswürdigste heilige Objekt?“
Yashoda: Tulasi?
Swami Tirtha: Ja, Tulasi, aber in Form der Japa-Mala. Richtig. „Das verehrungswürdigste göttliche Heiligtum ist der heilige Name von Radha-Krishna – das Mahamantra.“

(Fortsetzung folgt)

1. Kreistanz auf Bulgarisch
2. „Volkskreistanz“ – der Name der Straße, in der sich der Ashram in Sofia befindet
3.  Göttlicher Kreistanz

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Lila Avatar: My question is connected with the quote of Shridhara Maharaj that “We shouldn’t be humble with the fools, but with the saints.” How can we recognize who is a fool and who is a saint?

Swami Tirtha: Oh, very good question! So, what is your opinion? 

Hari Lila: By the topics they discuss. 

Krishna Shakti: It is easy for me to be humble before saintly people, but to others it is difficult. I recognize them by their behaviour and example.

Swami Tirtha: Ah, it is easy to behave like a saint. But this is what we can see, what we can perceive. 

Sanatana: You will recognize them by their deeds.

Hari Lila: Saintly people usually come to give something and the others want to take something.

Comment: I recognize them by my personal feeling: if I feel good and elated with this person, and if I feel bad and like loosing something.

Manjari: My observation is that those who are not sincere sooner or later start to criticise some situations or people. And those who are satisfied with the situations and don’t have problems with people, for me it is easier to take them as spiritual authorities. 

Comment: I cannot recognize them, but I have read that there are saintly people who are very eccentric and with strange behaviour. And for me it is important to quickly recognize them. And I don’t know how, because I don’t have spiritual vision, but I may offend somebody in this way.

Swami Tirtha: Very nice. 

Comment: And there are many people who are shining and attractive, but they are not spiritual. And I personally have this experience that it is dangerous to go closer to such people. 

Swami Tirtha: The real ones or the fake ones? 

Comment: Both. There are many magicians, with big and attractive power. How to recognize one from the other? 

Swami Tirtha: Thank you all for these opinions, I think they are very important. Once there was a discussion between devotees: “How come that this guy is like this!?” Then somebody said “Well, because he has got some charisma.” And then a more clever person said “Charisma, charisma; any cheater can have a charisma”. How many people do we see with great charisma and a very low character?! So, this is not the quality. It’s a second face that you use in a carnival, it’s a mask. 

But let me remind you of this beautiful conversation with Shrila Shridhara Maharaj when he asked the devotees “How can you recognize if somebody is intelligent or not?” What was the answer? “If you are intelligent, immediately you will understand who is intelligent.” Right? So if you have some saintly qualities, you will recognize the saintly qualities of others. If you have the qualities of a fool, you will immediately enjoy the company of the fools, it’s a home comfort for you. Therefore we need, we desperately need to improve our saintly qualities. Then we will immediately understand what is favourable and what is not favourable. 

And all those different methods that you mentioned apply – that you read from the actions and you read your feelings, of course! If you don’t want to be a kali-chela, a student of the Kali Yuga, then you have to qualify yourself.

It is also said, if you meet a fake person, a fake saint, so to say – he doesn’t exist, but in case you meet one – then you have to pay attention, because that means there is a real one. So even a fake person gives a signal of the original. We have to search for that original source. Be very intent in your search. 

Fortunately, our God is merciful. He is not just, He is not a God of justice. Because according to justice, we can expect what we deserve. Everybody gets what he or she deserves – according to justice. Yet fortunately, Krishna is merciful. He doesn’t give what we deserve, but He gives a little bit better. A little bit better.

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Lílávatár: Kérdésem a Sríla Srídhar Maharádzstól való idézetre vonatkozik, ami úgy hangzott, hogy „Ne az ostobákkal szemben legyünk alázatosak, hanem a szentekkel.” Hogyan tudjuk felismerni, hogy ki az ostoba és ki a szent?

Szvámí Tírtha: Ó ez nagyon jó kérdés! Nos, ti mit gondoltok? 

Hari-lílá: Az alapján, amiről beszélnek. 

Krsna-sakti: Nekem könnyebb alázatosnak lennem a szentekkel, míg másokkal szemben nehezebb. A viselkedésük és a példájuk alapján lehet felismerni őket.

Szvámí Tírtha: Ó, szentként is könnyű viselkedni! De valójában ez az, amit láthatunk. 

Szanátan: Az emelkedett tudatú cselekedeteik alapján vagyunk képesek felismerni őket.

Hari-lílá: A szentek általában adni szeretnének valamit, míg mások inkább kapni, és elvenni.

Hozzászólás: Általában, a személyes érzéseim alapján tudom felismerni őket, mivel nagyon kellemesen érzem magam a társaságukban, illetve a nem ilyen emberek társaságában inkább kényelmetlenül érzem magam, mintha elvesztenék valamit. 

Manydzsarí: Én azt figyeltem meg, hogy akik nem őszinték, azok előbb utóbb kritizálni kezdenek másokat, különböző helyzeteket. Viszont, akik elégedettek mindennel, azoknak nincs problémájuk az emberekkel, s nekem könnyebb őket elfogadnom, mint lelki tekintélyt. 

Hozzászólás: Én nem tudom felismerni őket, viszont olvastam, hogy vannak szentek, akik nagyon excentrikusak, igen furcsán viselkednek. Nekem fontos, hogy gyorsan felismerhessem őket, mivel nincs lelki látásmódom és félő, hogy sértést követek el ellenük. 

Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép! 

Hozzászólás: S vannak olyan emberek is, akik ragyogó és nagyon vonzó személyiségek, de egyáltalán nem lelkiek. A személyes tapasztalatom az, hogy igen veszélyes az ilyen emberekkel közelebbi kapcsolatba kerülni. 

Szvámí Tírtha: Az őszintén vonzóakhoz, vagy azokhoz, akik csak színlelik? 

Hozzászólás: Mindkettőhöz. Vannak olyan illuzionisták, akiknek hatalmas erejük van és képesek elkápráztatni bennünket. Hogyan tudunk különbséget tenni az igazi és a színlelt között?

Szvámí Tírtha: Nagyon köszönöm ezeket a különböző véleményeket, és úgy hiszem ezek valóban hasznosak voltak. Egyszer azon tanakodtak a bhakták, „Hogyan lehetséges, hogy ez az ember ilyen különleges!?” Majd valaki azt mondta, „Nos azért, mert ekkora karizmája van.” Majd egy bölcs valaki hozzátette „Karizma, karizma, bármelyik csaló lehet karizmatikus.” Hány olyan embert látunk, akik nagy karizmával rendelkeznek, de a jellemük igencsak kifogásolható?! Tehát ez nem egy emelkedett tulajdonság, hanem olyan, mint egy másik arc, egy maszk, amiben az álarcosbálban maskarázunk. 

Viszont, hadd emlékeztesselek benneteket Sríla Srídhar Maharádzsnak egy másik gondolatára. Egyszer megkérdezte a bhaktákat, „Hogyan lehet felismerni egy intelligens embert?” S mi volt a válasz erre? „Ha ti magatok intelligensek vagytok, akkor azonnal felismeritek a másik intelligens embert.” Ugye ez így van? Tehát, ha ti magatok rendelkeztek ezzel a szent minőséggel, akkor fel fogjátok ismerni a másikban is. Viszont, ha ti magatok ostobák vagytok, akkor az olyanok társaságában fogjátok jól érezni magatokat, otthonérzésetek lesz közöttük. Ezért muszály, feltétlenül szükséges ezt a szent minőséget kibontakoztatnunk magunkban. Akkor majd azonnal meg fogjuk érteni, mi kedvező, és mi nem, a számunkra. 

S mindezek a különböző módszerek, amelyeket említettetek, mint például olvasni mások  cselekedeteiből, saját érzéseitekből, természetesen alkalmazhatók! Ha nem akarunk kali-csélák, a kali-juga tanulói lenni, akkor más minőségűvé kell válnunk.

Azt mondják, hogy ha találkozunk egy  álszent emberrel, ami elvileg nem lehetséges, de ha mégis találkoznánk eggyel, akkor is figyeljünk oda rá, mert ez azt jelenti, hogy létezik a valóban szent ember is. Tehát még egy csaló is arról biztosít bennünket, hogy létezik az igaz ember. Tehát meg kell keresni mindennek az eredeti formáját, a forrását. Legyetek nagyon figyelmesek, elővigyázatosak ebben a kutatásban! 

Szerencsére a mi Urunk nagyon kegyes. Ő nem szigorúan igazságos, és nem az igazságszolgáltatás Istene. Mivel, ha csak az igazság létezne, akkor azt kapnánk, amit megérdemlünk. De szerencsére Krisna kegyes, és nem azt adja, amit megérdemlünk, hanem mondjuk úgy, hogy egy kicsit jobbat. Egy kicsit jobbat.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Лилаватар: Въпросът ми е свързан с цитата от Шридхара Махарадж, че „Не бива да сме смирени с глупците, а със светците.” Как можем да разпознаем кой е глупец и кой светец?

Свами Тиртха: О, много хубав въпрос. Вашето мнение какво е? 

Хари Лила: По темите, за които разговарят. 

Кришна Шакти: За мен е лесно да съм смирена пред светите хора, но пред другите ми е трудно. Разпознавам ги по тяхното поведение и пример.

Свами Тиртха: О, лесно е човек да се държи като светец. Но това е, което се вижда отвън. 

Санатана: „По делата им ще ги познаете.“

Хари Лила: Светите хора обикновено идват да дадат нещо, а другите искат да вземат нещо.

Коментар: Аз ги разпознавам по личното усещане: дали се чувствам добре и въодушевен с този човек, или се чувствам зле и като че съм изгубил нещо.

Манджари: Моето наблюдение е, че тези, които не са искрени, рано или късно започват да критикуват някакви ситуации или хора. А тези, които са удовлетворени със ситуациите и нямат проблеми с хората, за мен е по-лесно да ги приема за духовни авторитети. 

Коментар: Аз не мога да ги разпознавам, но съм чела, че има свети хора, които са с много ексцентрично и странно поведение. И за мен е важно бързо да ги разпозная. А не знам как, защото нямам духовно виждане, пък мога да оскърбя някого по този начин.

Свами Тиртха: Много добре. 

Коментар: Има много хора, които са сияйни и привлекателни, обаче не са духовни. И лично съм преживявала колко е опасно да се доближаваш до такива хора. 

Свами Тиртха: Към истинските или към фалшивите? 

Коментар: И двете. Има много магьосници с големи привличащи сили. Как да ги разпознаем? 

Свами Тиртха: Благодаря ви за всички тези мнения, считам ги за много важни. Веднъж имаше разговор между преданите: „Как така този човек е такъв!?” Тогава някой каза: „Ами защото има харизма.” Тогава друг по-умен отвърна: „Харизма, харизма – всеки измамник може да има харизма”. Колко хора сме виждали с голяма харизма и много низък нрав?! Така че това не е квалификация. Това е двуличие, карнавална маска. 

Но позволете да ви припомня онази красива беседа с Шрила Шридхара Махарадж, в която той пита преданите: „Как можеш да разпознаеш дали някой е интелигентен или не?” Какъв бил отговорът? „Ако ти самият си интелигентен, незабавно ще разбереш кой е интелигентен или не е.” Нали? Така че ако вие имате свети качества, ще разпознавате светите качества и у другите. Ако имате качествата на глупци, на мига ще се озовете в компанията на глупаци. Това ще е домашен уют за вас. Затова е нужно, отчаяно е нужно да усъвършенстваме светите си качества. Тогава веднага ще разбираме кое е благоприятно и кое неблагоприятно. 

И всички тези различни методи, които споменахте, са приложими – че се разбира по действията им, че се разбира по собственото ви усещане, разбира се! Ако не искате да сте кали-чела, ученици на Кали Юга, значи трябва да се квалифицирате.

Казва се, освен това, че ако срещнете фалшив човек, фалшив светец, така да се каже – такъв всъщност не съществува, но в случай, че срещнете – тогава трябва да внимавате, понеже това означава, че има и истински. Така че дори фалшивият човек дава сигнал за оригинала. Трябва да търсим оригинала. Бъдете много решителни в своето търсене. 

За щастие, нашият Бог е милостив. Той не е справедлив, не е Богът на справедливостта. Защото според справедливостта, можем да очакваме каквото заслужаваме. Всеки получава каквото заслужава – според справедливостта. Ала за щастие Кришна е милостив. Той не ни дава каквото заслужаваме, а ни дава малко по-добро. Малко по-добро.

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

A Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj közötti beszélgetés következő kérdése így hangzott: „Mi a legkedvezőbb és legjámborabb cselekedet?” Erről mit gondoltok?

Krpádhám: Az odaadó szolgálat.

Manóram: Lelkileg felvilágosítani valakit.

Védavid: Szádhu-szanga. 

Szvámí Tírtha: Te olvastad ezt a beszélgetést? Valóban a válasz, a legkedvezőbb a bhaktákkal való társulás, ez a legjobb és az egyetlen, ahol az istenszerető életet leginkább gyakorolhatjuk. Miért? Azért, mert a bhaktákkal való társulás során biztos, hogy istenről  fogunk beszélgetni, és az odaadó szolgálat pedig garantált. Ez a szent társulás, nehéz és kedvező időkben egyaránt a rendelkezésünkre áll. Ugye aktuális ez az üzenet napjainkban is, hogy a legistenszeretőbb cselekedet a szent személyekkel való társulás? Mert ez fog megmenteni bennünket. A tudás, vagy bármi más, amit megszereztünk, anyagi és lelki értelemben egyaránt, aligha fog segíteni rajtunk. Viszont a szádhu-szanga, az igen. Ha életünk utolsó pillanatában a bhaktákra tudunk gondolni, akkor velük fogjuk folytatni. Ha erről szól az életünk, ez a lényege, akkor ott, majd onnan folytatjuk, ahol itt abbahagytuk. S a bhaktákat Krisna küldte a számunkra, Krisna adja a szádhukat, és a szádhuk adják Krisnát, s akkor biztonságban vagyunk. Egy mindenható Isten és meghódolt szolgája, az egy legyőzhetetlen páros! 

Beszélgetésük következő kérdése pedig így hangzott: „Mire kell mindig emlékeznünk?”

Válasz: Isten lótuszvirág lábára.

Rága-manydzsarí: A bhakták lótuszvirág lábára.

Mahárání: Bármi is történik, emlékezzünk Istenre, Ő legyen az elsődleges gondolatunk.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép. Rámánanda Ráj eredeti válasza így hangzott: „Emlékezni Krisna Szent Neveire, tulajdonságaira, és kedvteléseire”. Mint tudjuk, Krisna nagyon kegyes. Mi a sharanágatí, a meghódolás hat eleme? Kérlek segítsetek felsorolni!

  Krsna-prijá: A kedvező dolgok gyakorlása és az ezzel ellentétesek kerülése. 

Szvámí Tírtha: Helyes, ez az első.

Védavid: A hit abban, hogy Krisna mindentől megvéd.

Szvámí Tírtha: Igen, és még?

Védavid: Meghódolás Visnu, Isten előtt.

Szvámí Tírtha: Igen, alázatossság. Az alázatosság, és az önátadás azok az egyéni lelki gyakorlatok, amiket fel kell ajánlanunk. S még valamit Krisnáról, Ő mindannyiunk védelmezője, mindennek a fenntartója. Hányszor beszélgettünk már a meghódolásnak ezeknek az elemeiről, amikről a hétköznapi életünk során oly könnyen megfeledkezünk? Azt gondoljuk, hogy: ‘Ó, ez garantált a számunkra, tutibiztos, esetleg, hogy nem is olyan fontos, vagy hogy jelenleg olyan elfoglalt vagyok, ide-oda kell rohangálnom.’ Viszont, ha válságos helyzetbe kerülünk, azonnal eszünkbe jut: ‘Ó, Krisna mindannyiunkat megvéd, Ő mindennek a fenntartója, minden az Ő irányítása alá tartozik.’ Ő, Bhakta-vatszala, a bhaktáinak a védelmezője. Csak nekünk kell méltóvá válnunk a bhakta névre… De szerencsére Ő még ennél is kegyesebb, mert nem csupán megvédelmezi a bhaktáit, hanem Őt Dínabandhunak is hívják, azaz minden élőlény barátjának. Tehát, ha még nem is leszünk igazi bhakták, csak egy elesett lélek, akkor sem vagyunk magunkra hagyva. Mind az ide való leszületésünk, mind a távozásunk, sőt minden pillanat, amit itt töltünk, az Ő felügyeletével történik. Ezért az elején,  a közepén, és a végén is emlékeznünk kell Krisna Szent Neveire, nektári kedvteléseire és kiváló tulajdonságaira

Krsna-sakti: Hogyan válhatunk méltóvá a bhakta névre, ha nagyon elesett helyzetben vagyunk? Hogyan tudunk fejlődni? 

Szvámí Tírtha: Ezt egy bhaktától kell megkérdezned. Kövesd a jó példát, próbálj becsatlakozni ebbe a bhaktikus gyakorlatba, odaadó szolgálatba. Dolgozz magadon, mert egy bizonyos fokú megtisztulásra, életmódváltásra azért szükség van. Aktívnak kell lennünk a lelki törekvéseinkben. S ha majd visszatérünk az eredeti lelki helyzetünkhöz, önazonosságunkhoz, akkor majd méltók leszünk a bhakta névre. 

A bhakták számtalan csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek, mint például a tudás, az alázat, a szolgálatkészség, az önmegtartóztatás. Ebből a listából a kedvencem az, hogy egy bhakta az költői. Tehát tegyél valamit ezért, s akkor majd fogsz fejlődni, haladni. De végső soron azt mondják, hogy egy bhaktának két tulajdonságra van szüksége: hitre és akaratra. Tehát, ha van hitünk és akarunk, akkor közelebb kerülhetünk Krisnához. S akkor már csak egy kérdés marad,  hogyan lehet jobban akarni? Erre a válasz a sistácsár, vagyis az, hogy olyan tudásra, olyan információra, amire a bhaktákkal való társulás során tudunk szert tenni. Valahogy össze kell gyűjtögetni azt a titkot, hogy ők hogyan csinálják. Ezek csupán javaslatok arra, hogy hogyan tudjuk emelni az életünket lelkileg. 

(folytatása következik)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2019 morning, Sofia)

The discussion between Chaitanya Mahaprabhu and Ramananda Raya continues. The next question is “What is the best and uttermost auspicious and pious activity?” What is your answer?

Kripadham: Devotional service.

Manoram: To give spiritual knowledge.

Vedavid: Sadhu-sangha. 

Swami Tirtha: Did you read this issue? Yes, to associate with the devotees – this is the best – best and only – pious activity. Why? Because if we associate with the devotees, we shall definitely receive and distribute the divine knowledge. Then devotional service is guaranteed. This holy company stands by us in good times and in difficulties. Isn’t this message very actual today– that the best pious activity is to associate with the holy saintly personalities? Because this will save us. Knowledge or whatever else you have accomplished, in a material sense or even in a spiritual sense, hardly ever will help us. But sadhu-sangha will help us. If in your last moment you remember the devotees, then you will continue with that. If this is the sum and substance of your life, the summary of your life, then you will continue from that moment. And the devotees are sent by Krishna. Krishna provides the sadhus and the sadhus provide Krishna. Then you are safe. The omnipotent God and the surrendered soul – this is an invincible company. 

And then comes: “What should we always remember?”

Answer: The lotus feet of God.

Raga Manjari: The lotus feet of the devotees.

Maharani: To always think of God, no matter what, for Him to be our primary thought.

Swami Tirtha: Very nice. The original answer of Ramananda Raya is “To remember the holy names of Krishna, His qualities and His pastimes”. Krishna is merciful, right? What are the six elements of sharanagati, surrender? Please help me!

  Krishna Priya: To accept the favorable and reject the unfavorable. 

Swami Tirtha: Correct. This is the entrance.

Vedavid: To believe that Krishna will always protect us.

Swami Tirtha: Correct. And?

Vedavid: Surrender to Vishnu.

Swami Tirtha: Correct. And humility. These two: dedication of the self and humility, are the individual practice that we have to offer. And something about Krishna – He is the protector of all and He will maintain everything. How many times you have discussed these steps? But in the general way of life we forget about this. We think that: ‘Ah, this is granted. It is not so important. I am busy today running here and there’. But when there is a crisis moment, immediately you remember: ‘Oh, Krishna is the protector of all. He is the maintainer of all. Everything is under control.’ He is Bhakta-vatsala, the shelter of the devotees. Only we have to qualify ourselves to become devotees… But fortunately, He is even more merciful than just simply protecting the devotees, because He is also called Dina-bandhu, or the friend of the simple living beings. So, even if we cannot qualify ourselves as real devotees, if you are a simple fallen guy, you are not neglected. The way in and the way out is also under His control. Plus all the time that we spend here is under His control. Therefore, at the beginning, meanwhile and at the end we should remember the holy names, the sweet pastimes and the super excellent qualities of Krishna.

Question of Krishna Shakti: How can one qualify to be a devotee? If he is a fallen, simple soul, how can he or she improve? 

Swami Tirtha: This you have to ask from a devotee. But, follow a good example. Try to participate in this devotional practice. Work over yourself. Because we need a certain purification, a certain change of life. We need to be active in our spiritual endeavors. And if we come back to our original spiritual position and identity, then we qualify ourselves as devotees. 

Devotees, they have innumerable glorious qualities. Like knowledge, humility, service mood, chastity. My favorite of this list is that a devotee is poetic. So, do something about it and then you can improve, you can go forward. But ultimately it is said, there are only two qualifications for a devotee. They are faith and willingness. So, if you believe and if you want to, you can come closer to Krishna. Then comes only one question: how to want more? But this is shishtachar or such a knowledge, such an information that we have to collect by associating with the devotees. You can somehow collect this secret – how they do it. These are some suggestions on how to improve our life. 

(to be continued)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2019 сутрин, София)

Разговорът между Чайтаня Махапрабху и Рамананда Рая продължава. Следващият въпрос е: „Коя е най-добрата, най-възвишената благочестива дейност?” Вие как бихте отговорили?

Крипадхам: Преданото служене.

Манорам: Да се дава духовно знание.

Ведавид: Садху-санга. 

Свами Тиртха: Чел ли си това издание? Да, да се общува с преданите е най-добрата – най-добрата и единствената – благочестива дейност. Защо? Защото ако общуваме с преданите, определено ще получаваме и ще разпространяваме божественото познание. Тогава и преданото служене е гарантирано. Тази свята компания стои рамо до рамо с нас в добри времена и в трудности. Не е ли това послание съвсем актуално и днес – че най-добрата благочестива дейност е да общуваме със светите люде? Защото това ще ни спаси. Знанието, и каквото и друго да сте натрупали в материален, а дори и в духовен смисъл, едва ли ще ни помогне. Обаче садху-санга ще ни помогне. Ако в последния си миг си спомняте преданите, тогава ще продължите с тази мисъл. Ако това е същината на вашия живот, резюмето на живота ви, ще продължите от този момент нататък. И преданите са ни изпратени от Кришна. Кришна ни дава садху, а садху ни дават Кришна. Така сте в безопасност. Всемогъщият Бог и отдадената душа – това е непобедима компания. 

И тогава следва: „Какво трябва да помним винаги?”

Отговор: Лотосовите нозе на Бога.

Рага Манджари: Лотосовите нозе на преданите.

Махарани: Винаги да мислим за Бога, независимо от всичко, това да бъде нашата първа мисъл.

Свами Тиртха: Много добре. Оригиналният отговор на Рамананда Рая е: „Да помним светите имена на Кришна, Неговите качества и игри”. Кришна е милостив, нали? Кои са шестте елемента на шаранагати, отдаването? Моля помогнете ми!

  Кришна Прия: Да приемаме благоприятното и да отхвърляме неблагоприятното. 

Свами Тиртха: Правилно. Това е входът.

Ведавид: Да вярваме, че Кришна винаги ще ни закриля.

Свами Тиртха: Правилно. И?

Ведавид: Отдаденост към Вишну.

Свами Тиртха: Правилно. И смирение. Тези двете, себеотдаването и смирението, са индивидуалните практики, които са нашият принос. А онова, което касае Кришна – че Той е закрилникът на всички и че поддържа всичко. Колко пъти сме разговаряли за тези стъпки? Но в обичайния ход на живота забравяме за тях. Мислим си: „Това си го има. Не е толкова важно. Днес съм зает да тичам насам-натам.“ Но в критичен момент незабавно си спомняте: „О, Кришна е закрилникът на всички. Той е поддръжникът на всички. Всичко е под контрол.“ Той е Бхакта-ватсала, убежището на преданите. Само дето трябва да се квалифицираме да станем предани… За щастие, Той е дори още по-милостив от това просто да закриля преданите, защото Го наричат още и Дина-бандху, приятеля на обикновените човешки същества. Така че даже да не можете да се окачествите като истински предани, ако сте прости пропаднали душици, пак не сте изоставени. И пътят за влизане, и пътят за излизане са под Негов контрол. Плюс цялото време, което прекарваме тук, пак е под Негов контрол. Затова и в началото, и в средата, и в края трябва да помним светите имена, сладостните игри и свръх-превъзходните качества на Кришна.

Въпрос на Кришна Шакти: Как човек може да се квалифицира да бъде предан? Ако е паднала, обикновена душа, как може да напредне? 

Свами Тиртха: Този въпрос трябва да го зададеш на някой предан. Всъщност: следвайки добрия пример. Опитвай се да се включваш в тези предани практики. Работи върху себе си. Понеже имаме нужда от някакво пречистване, от някаква промяна в живота. Нужно е да сме активни в духовните си усилия. А ако се върнем в изначалната си духовна позиция и идентичност, тогава можем да се квалифицираме като предани. 

Преданите имат безбройни славни качества. Например знание, смирение, настроение на служене, вярност. Любимото ми от този списък е, че преданият е поетичен. И така, прави нещо и така ще се усъвършенстваш, ще вървиш напред. Но в крайна сметка се казва, че за да си предан има само две квалификации – вяра и желание. Така че ако вярваш и ако искаш, ще можеш да се доближиш до Кришна. Тогава идва само един въпрос: как да го искаме повече? Но това е шиштачар, или такова знание, такава информация, която трябва да съберем в общуването с преданите. По някакъв начин да се сдобиете с тази тайна – как те го правят. Това са някои препоръки как да усъвършенстваме живота си. 

(следва продължение)