Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: A Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj közötti beszélgetés következő kérdése így hangzott: „A számos különböző meditáció közül, melyik a legjobb?”
Válasz: A mahámantra zengése.
Szvámí Tírtha: Igen, tehát ez a dzsapa meditáció. A dzsapázásunknak a lótuszlábakra való koncentrálást kell segítenie. Rámánanda Ráj eredeti válasza így hangzott, „A  legjobb meditáció, ha Rádhá és Krisna lótuszlábain meditálunk.” Krisnának sok szép szimbólum található a  testén, mint például a lótuszvirág, és a telihold van a hasán, az arcán, és a szemén. De vajon miért éppen a lótuszlábait említik a leggyakrabban? Az embereknél általában a láb tekinthető a legkevésbé tiszteletre méltónak, viszont ezzel szemben a szentek, és Isten lábait nagyon magasztosnak, nagyon szentségesnek tartjuk. Ám örömmel készek vagyunk a fejünket, ami a legmagasabban van, az Úr legalacsonyabban lévő testrészéhez helyezni, meghajolni a Lótuszlábai előtt. Tehát miért éppen az Isteni Pár lótuszlábain való meditáció a legkiválóbb? Mivel a Lábaik azonnal a szolgálatteljes hozzáállást ébresztik fel bennünk. Isten egyetlen lépése olyan hatalmas és erőteljes, hogy az egész világ beleremeg. Ezért ezt a tiszteletteljes hangulatot kell, hogy felébressze egy bhaktában. Magyarul van egy olyan mondás, hogy „Megfogta az Isten lábát”, ami annyit jelent, hogy valaki nagyon szerencsés. Nézzük ezt meg kicsit közelebbről, hiszen ez a bölcselet nem azt mondja, hogy Isten cipőjét, vagy kabátját ragadjuk meg, hanem közvetlen Őt magát. Tehát a lábak azonnali szolgálatra ösztönöznek bennünket.
Jópáran közületek gyakorló édesanyák és édesapák vagytok, és amikor megérintitek a gyermeketek lábát az milyen érzést ébreszt bennetek? Megcsókoljátok a lábukat, mert az olyan édes érzés. Csak képzeljük el, hogy Krisnával találkozva, az Ő lábai vajon milyen szeretetteljes érzéseket ébresztenek bennünk?! Erre kell, hogy legyen valamilyen metódusunk, protokollunk, hogy ha találkozunk Krisnával, akkor mit fogunk tenni? Először is, természetesen a hódolatunkat ajánljuk Neki, közel a lótuszlábaihoz, s ezután mit tegyünk? Mindenki meditáljon ezen a protokollon! Forduljunk inkább vissza? Értelmetlen. Vagy inkább maradjunk ott? Ez már jobban hangzik. Érintsük meg a Lábait? Ez jó ötletnek tűnik. Öleljük át azokat? De akkor nem tud megmozdulni, s mi meg örökre összekapcsolódunk Ővele. Ez néhány lehetőség, pár választható út a protokollotokhoz. Hiszen korábban olvastuk, hogy „Emlékezzünk Krisna gyönyörű tulajdonságaira”. Nos, ha erre a protokollunkra is emlékezni tudunk, hogy mit tegyünk, ha találkozunk szeretett Urunkkal, az is csodálatos lesz.
Beszélgetésük következő kérdése így hangzott, „Hol áldásos élnünk?”
Válasz: Szent helyen.
Szvámí Tírtha: Így van. „Vrndávanban kellene élnünk, ahol a rasza-tánc kedvtelése játszódott.” Azt mondhatjuk, hogy az a világmindenség középpontja. Ez az isteni ‘хоро’[1], Krisna és a gópík körtánca. Itt ahol vagyunk Szófiában az ásram utcáját úgy hívják, hogy ‘Народно хоро’[2], „népi körtánc” és a lelki világban pedig ott van a ‘Дивно хоро’[3] , a „csodálatos körtánc”. Még azok az emberek is, akik ezt az utcanevet adták erre próbáltak emlékeztetni bennünket! Tehát ragadjatok meg minden lehetőséget, ne szalasszatok el egyetlen esélyt sem!
Természetesen a kérdés az, hogy miként élhetünk Vrndávanban? Ez nem fizikális lokáció, egy bhakta élete nem földrajzi, hanem egy lelki utazás, tehát emeljük fel a tudatunkat. Ha az életünk, minden gondolatunk a lélek és Isten találkozásáról, erről a rasza-táncról szól, ami az egyéni lélek és a Legfelsőbb Úr örök, szeretetteljes kapcsolódását szimbolizálja, ha ez van az életünk középpontjában, akkor Vrndávanban élünk. S ezzel kapcsolatban néha idézzük a Csaitanja-csaritamrtát is, „Bárhol is légy, ott van Vrndávan”. Ha találunk egy olyan személyt, aki ebben a legfőbb meditációban, a tudatosság legmagasabb szintjén él, ahol az isteni Szeretet és Szépség találkozik az ember szívében, aki mindig kapcsolatban áll ezzel a lenyűgöző igazsággal, akkor az Vrndávan. S ha mi is közel vagyunk egy ilyen személyhez, akkor mi is Vrndávanban élünk. Tehát így tudunk szent helyen élni, hogy társulunk azokkal a szentekkel, akik ott élnek.
A következő kérdése így szólt, „Mi az a legfontosabb téma, amiről beszélnünk, hallanunk kell?”
Jasódá: Rádhá és Krisna kedvtelései.
Szvámí Tírtha: Igen ez a legfontosabb, amiről hallanunk kell, „Rádhárání és Krisna szeretetteljes kapcsolatáról.” S el kell ismernünk, hogy ez az, amiben nektek bolgároknak előnyötök van, mert nekünk ugyan van egy közmondásunk, „Megfogta az Isten lábát!”, de a ti néphagyományotokban ott van ez a tudás a falu legszebb lányáról, Rádháról. Tehát ezt a versenyt, mi magyarok elvesztettük, ti vagytok a rasza nyertesei! Még Beinsa Dunónak, a bolgár Mesternek is van egy nagyon szép beszéde Rádháról. Tehát nagy előnyötök van más népekhez viszonyítva, becsüljétek ezt meg! Mert miről szól ez a jótanács, mi az üzenete annak, hogy hallgassuk Rádhárání és Góvinda kedvteléseit? Az, hogy ezzel mindig arra emlékeztetnek bennünket, hogy mi is csatlakozzunk ehhez az isteni valósághoz.
A következő kérdés, pedig így hangzott, „Mi a leginkább imádandó szent tárgy?”
Jasódá: A Tulasí növény?
Szvámí Tírtha: Igen, a tulaszí, de a dzsapa-málá formájában, így van. „A legimádandóbb szent tárgy, Rádhá és Krisna Szent Neve, a mahámantra.”

(folytatása következik)

1.  Bulgárul: körtánc
2.  ‘Népi körtánc’
3.  Isteni körtánc