Author Archive

(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Сердце часто сравнивают с цветком лотоса. И обычно мы ожидаем от лотоса чистоты, не так ли? Лотос — символ чистоты. Кроме того, лотос — символ божественных сил, символ творения. Когда лепестки лотоса раскрыты, это представляет собой проявленную форму творения, вьякту. А когда он закрыт, как бутон, это состояние авьякты  Вселенной. Поэтому это очень важный символ. Поэтому он находится в руках Господа Вишну — потому что Он держит ключ к творению в виде цветка лотоса.
В санскрите существует множество разных слов для обозначения «лотоса». Этот прекрасный символ также обладает различными биологическими характеристиками. Один вид лотоса расцветает в полночь при лунном свете, другой — днем ​​при солнечном свете. Все эти характеристики помогают нам понять этот универсальный символ.
Часто это используется для описания положения ученика. Мы хорошо знаем это описание: Кришна — это солнце, преданный — это лотос, а гуру — это окружающая вода. Без воды цветок погиб бы под палящим солнцем. Поэтому ученик должен быть чистым, очень чистым. Это также показывает, что он подобен творению в его наиболее устремленной к совершенстве форме. Из бутона лотоса может вырасти самый прекрасный цветок; точно так же из преданного с чистым сердцем может появиться чистый преданный. Таким образом, вы можете развиваться в своем духовном сознании. И также этим космическим символом, лотосом, Господь Вишну благословляет Своих преданных. Поэтому мы можем также сказать, что все это творение является благословением для всех существ.
В санскрите есть несколько слов, описывающих место рождения лотоса. Одно из них — апджа. Ап означает «вода», -джа — «рождение»; таким образом, местом рождения лотоса является вода. Или панкаджа, панка — «грязь», рожденный из грязи. Это также похоже на ученика — рожденного из грязи иллюзий, но расцветающего в божественном свете лилы Радхи-Говинды. Другие имена более поэтичны. Например, кайрава означает белый лотос, который расцветает в полнолуние. Кумуда — это белая водяная лилия, которая расцветает при восходе луны. Аравинда — другое имя лотоса, и оно связано с Камадевом, потому что это одна из его стрел. А знаете, если Камадев пронзает сердце своими стрелами, то никто не может ему противостоять. Пушкара — другое имя лотоса — это голубой лотос. Но обычно говорят падма; или иногда говорят камала. Падма также означает очень большое число – десять в двенадцатой степени.
Хорошо. Здесь же есть йоги, верно? Скажите, где в йоге лотос?
Ведавид: Сахасрара-чакра.
Свами Тиртха: О, очень хорошо. Это один. Другой? Падмасана – поза лотоса. Она тоже очень интересна, потому что таким образом ваше тело образует треугольник, что снова открывает все возможности для духовного возвышения. А что произошло, когда Будда достиг просветления? Он поднялся из позы медитации, начал идти, и на следах его шагов из очень сухой земли стали появляться лотосы. По этому можно проверить, достигли ли вы просветления. Если появляются лотосы, значит, что-то произошло; если нет, то «сейчас работай, потом самадхи»[1].
И, как вы упомянули, коронная чакра также сравнивается с цветком лотоса. Практически все остальные чакры сравниваются с лотосом, но эта — самая важная, уровень просветленного сознания. Опять же, тысяча лепестков; считать не нужно, потому что тысяча — это означает очень много, полностью распустившаяся.

(продолжение следует)

1.  Известная цитата Шрилы Прабхупады



(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“The soldier of eagerness was defeated by the soldier of fear. When Radha and Krishna reached the outskirts of Vraja returning from Their walk, this victory of fear forcibly took away the jewel-like embrace of Krishna’s arm on the shoulder of Shrimati Radharani. Fear personified admonished Radha and Krishna, forbidding Them to walk on the path together. Their maidservants started to cry when they saw how pitifully They looked at each other. Radha and Krishna’s moon-like faces instantly lost their luster out of sorrow over having to separate. When They were forced to walk on separate paths, Radha and Krishna became very sad for having to separate after having first attained the jewels of each other’s hearts. But Their pure love gave them the guarantee for Their next meeting.”[1]
So, this is our pitiful condition as well. Due to some ignorance, some illusion, we have lost this eternal connection to the supreme Divine Couple. Due to our stupidity, we are forced to walk a separate path. But, take this sentence, take this advice: “Their pure love gave them the guarantee for their next meeting.” If we acquire this pure inner spiritual attraction to divinity, then we shall meet again.
“Krishna, feeling great pain of separation, couldn’t walk anymore. And Radhika’s body was full in blisters of severe separation. Shri Radhika said “O friends, I am dying from the pain of separation. How will you take me to Braja? Fate has become my enemy, taking away my blissful union with Krishna. How can you lock me up in my mother-in-law’s house? Lalita, you took me out of my home today and now you are making me enter into it again on the same day! Why did you make me greedy after stepping into the nectarean ocean of Krishna’s company? Sakhi! The sun that I saw setting, now is yet again rising in the east. Now the night has become as illusory as a flower in the sky. Curses on my ears! Curses on my tongue! Curses on my eyes! They are always burning with the fever of loving eagerness, unable to drink even a drop of the nectar of Krishna’s nice voice, nice taste and nice form.”
Then Lalita said “Oh naive girl, today the yoga of nocturnal meeting with Krishna recited the nirveda, or impious activities to you. Now your separation is also reciting the nirveda, that means another meaning – pain to you. The meeting gave you the nectar of Achyuta, Krishna. And the separation made you taste the bitter poison.” Shri Radhika, the supreme goddess of love for Krishna, could not understand the words of her girlfriends, although they surrounded her. She entered her house without being seen by the people of Vraja and had gone to bed.”
From the basic principles, then moral standards, then religious principles and intellectual achievements, finally we have to come to some spiritual realization. And when we remember the bliss of divine union of Radha-Govinda and the very painful separation of Them, then we can come closer to that intensity, which helps us taste a few drops of nectar here. As it is said in the text of Shrila Vishvanatha Chakravarti Thakura, Radhika was happy when the sun was setting, and she was morose when the sun was rising. So, whenever you gaze at the sun – of course, we are very happy to greet the rising sun – but if you remember the reason why Radhika is not happy when the sun is rising; and when you gaze at the setting sun and you say farewell to the light, and also you remember that Radhika is very happy when the sun is setting, because she can greet the darkness, the dark Lord – then, due to your studies, day and night will merge. So, don’t stop – here, there, on the next platform… Go further!

(to be continued)

1.  From Shri Krsna Bhavanamrta Mahakavya by Vishvanatha Chakravarti Thakura

 



(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai reggeli tanításából)

(előző hétfői tanítás folytatása)

„Miután Rádhá és Krisna visszatértek sétájukból, Vradzsa határát elérve a szívüket betöltő felfokozott érzelmek helyébe a félelem lépett. Ahogy ez a nyugtalanság eluralkodott rajtuk, úgy oldotta le Krsna, Srímatí Rádhárání vállán ékszerként nyugvó karjait. A megtestesült ijedelem intette Rádhát és Krisnát, megtiltva Nekik, hogy együtt sétáljanak az úton. A körülöttük lévő szolgálólányok sírva fakadtak, mikor látták, milyen fájón néztek Egymásra. Rádhá és Krisna holdsugárhoz hasonlatos orcájának ragyogása, az Egymástól való elválás fájdalma miatt azonnal elhalványult. Miután elnyerték egymás szívének legdrágább kincsét, Rádhá és Krisna nagyon szomorúak lettek, amikor arra kényszerültek, hogy elváljanak egymástól, és más-más úton térjenek haza. De az egymás iránti tiszta szerelmük volt a biztosíték a következő találkozásra.”[1]
Mi is ilyen fájdalmas helyzetben vagyunk. Valamiféle tudatlanság, és illúzió révén elvesztettük ezt az örök kapcsolatunkat a legfelsőbb Isteni Párral. Ostobaságunknak köszönhetően kénytelenek vagyunk külön úton járni. De fogadjuk meg ezt a tanácsot, és véssük jól a szívünkbe ezt a mondatot: „A tiszta szerelmük a biztosíték a következő találkozásra.” Ha sikerül szert tenni erre a tiszta belső lelki vonzalomra, akkor ismét fogunk találkozni a Legfelsőbbel.
„Krisna, a kínzó elválás fájdalma miatt, nem tudott tovább menni, Rádhika testét pedig fájdalmas kelések borították. Srí Rádhika így szólt „Ó, kedves barátnőim, belehalok a Krisnától való elválás fájdalmába. Hogy fogtok elvinni engem Vradzsába? A sorsom lett a végzetem, ellenségemmé vált, elrabolta tőlem a Krisnával való boldog együttlétemet. Miért kényszerít anyósom házába? Kedves Lalitám, ma elhívtál otthonról, s ugyanaznap pedig arra kérsz, hogy térjek is vissza oda! Miért tettél annyira telhetetlenné, hogy belekóstolhattam a Krisnával való együttlét nektáróceánjába, s most csak azt kívánom? Drága barátnőm, drága szakhim! A nap, melyet láttam lenyugvani, most ismét felkel keleten, az éjszaka pedig olyan illuzórikus lett, mint egy virág az égen. Átkozott füleim, átkozott nyelvem, átkozott szemeim! Állandóan a szerelmes sóvárgás lázában égnek, és füleim nem ihatják Krisna gyönyörű hangjának egyetlen cseppjét se, nem kóstolhatják Őt, s nem láthatom szépséges alakját.”
Majd Lalitá így szólt, „Ó, te jóhiszemű leány, ma a Krisnával való éjszakai találkozás megismertette veled a nirvéda jógát, vagyis a bűnös cselekedeteket, s a kiábrándulást. Így most az elválásotok is ezt a nirvédát zengi, aminek egy másik jelentése, hogy fájdalmas a számodra, és közömbössé tesz az élet más kötelességei számára. Míg a Krisnával való találkozás Acsjuta nektárját, addig az elválás egy keserű méregpoharat adott neked.” Srí Rádhika, a Krisna iránti szeretet legfőbb istennője, nem értette az Őt körülvevő kedves barátnői szavait. Majd anélkül, hogy Vradzsa lakói észrevették volna Őt, belépett otthonába és azonnal nyugodni tért.”
Az egyszerű alapelvektől indulva, az erkölcsi normákon, vallásos eszményeken és intellektuális ismeretszerzésen keresztül, végül el kell jussunk valamiféle lelki megvalósításig. S ha sikerül emlékeznünk Rádhá-Góvinda örömteli együttlétére és a nagyon fájdalmas elválásukra, akkor valamelyest sikerül közelebb kerülnünk ahhoz az intenzitáshoz, mely segít bennünket megízlelni néhány csöppnyi nektárt. Ahogy Sríla Visvanáth Csakravartí Thákur szövegében olvashatjuk, Rádhikát boldogsággal töltötte el a lenyugvó Nap látványa, míg a felkelő Napé elkedvetlenítette. Tehát bármikor is pillantunk rá a Napra – természetesen nagyon boldogok vagyunk, ha köszönthetjük a felkelő Napot – de, ha sikerül emlékeznünk arra, hogy Rádhika ettől miért vált szomorúvá, illetve, ha a lenyugvó Napra nézünk, elbúcsúzunk a fénytől, megintcsak az jut az eszünkbe, hogy Rádhika ettől miért vált boldoggá, hogy végre üdvözölheti a sötétséget, a sötét színű Urat – akkor valóra válik az a védikus tanítás,  mely szerint „tanulmányaink során egybeolvad az éj és a nappal”. Tehát ne álljatok meg, menjetek tovább, a következő szintre!

(folytatása következik)

1.  Visvanáth Csakravartí Thákur: Srí Krsna-bhávanámrta-mahákávja  című művéből



(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Воинът на страстта бе победен от воина на страха. Когато Радха и Кришна достигнаха покрайнините на Враджа, завръщайки се от Своята разходка, тази победа на страха насила отне скъпоценната прегръдка на Кришна от раменете на Шримати Радхарани. Олицетвореният страх порица Радха и Кришна, забранявайки им да вървят по пътечката заедно. Прислужничките Им заплакаха, като видяха колко жално Те се гледаха един друг. Лунноликите Радха и Кришна начаса изгубиха блясъка на образите си от скръб, че трябва да се разделят. Когато трябваше да тръгнат по различни пътеки, Радха и Кришна много тъгуваха, че са принудени да се разделят, след като първо бяха получили скъпоценните сърца един на друг. Ала Тяхната чиста любов Им даваше гаранция за следващата среща.”[1]
И така, такова е и нашето жалко положение. Заради невежество, заради илюзия, ние сме изгубили тази вечна връзка с върховната Божествена Двойка. Заради глупостта ни сме принудени да вървим по отделен път. Но запомнете това изречение, този съвет: „Тяхната чиста любов Им даваше гаранция за следващата среща.” Ако придобием такова чисто, съкровено духовно привличане към божественото, тогава ще се срещнем отново.
„Чувствайки огромна болка от раздялата, Кришна не можеше да върви. А тялото на Радхика бе цялото в пришки от жестоката разлъка. Шри Радхика каза: „О, приятелки! Умирам от болката на раздялата. Как ще ме заведете във Враджа? Съдбата стана мой враг, отнемайки ми блаженото единение с Кришна. Как можете да ме заключите в дома на свекърва ми? Лалите, ти ме изведе днес от вкъщи, а сега ме принуждаваш отново да вляза там още същия ден! Защо ме накара да закопнея така, след като стъпих в нектарния океан на компанията на Кришна? Сакхи! Слънцето, което видях да залязва, сега отново изгрява на изток. Сега нощта стана илюзорна като цвете в небето. Проклети да са ушите ми! Проклет да е езикът ми! Проклети да са очите ми! Те безспир изгарят от треската на любовни желания, без да могат да пийнат дори капка от нектара на прекрасния глас, прекрасния вкус и прекрасния облик на Кришна.”
Тогава Лалита отвърна: „О, наивно момиче, днес йогата на нощната среща с Кришна ти рецитира нирведа, неблагочестивите постъпки. Сега радялата също ти рецитира нирведа, което означава болка за теб. Срещата ти даде нектара на Ачюта, Кришна. А раздялата те накара да вкусиш горчивата отрова.” Шри Радхика, върховната богиня на любовта към Кришна, не можа да разбере какво ѝ говорят приятелките ѝ, макар да я бяха наобиколили. Тя влезе в дома си, невидяна от хората във Враджа, и отиде да си легне.”
От основните правила, през нравствените стандарти, през религиозните принципи и интелектуалните постижения, най-накрая трябва да стигнем до някакви духовни реализации. И когато си спомняме блаженството на божественото единение на Радха-Говинда, както и Тяхната толкова болезнена разлъка, тогава можем да се доближим до онази интензивност, която да ни помогне да вкусим няколко капчици нектар тук. Както е казано в текста от Шрила Вишванатха Чакраварти Тхакура, Радхика се радвала когато слънцето залязва, а тъгувала когато то изгрява. Така че когато съзерцавате слънцето – разбира се, ние с радост посрещаме изгряващото слънце – но ако си спомняте причината защо Радхика не е щастлива, когато слънцето изгрява; а когато съзерцавате залязващото слънце и се сбогувате със светлината, спомняйки си защо Радхика е толкова щастлива по залез-слънце, понеже ще може да приветства мрака, тъмния Бог – тогава, благодарение на изучаването ви, денят и нощта ще се слеят. Затова недейте да спирате – ни тук, ни там, нито на следващото ниво… Вървете по-нататък!

(следва продължение)

1.  От „Шри Кришна Бхаванамрита Махакавя“ от Вишванатха Чакраварти Тхакура



(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

Ma egy fontos témáról szeretnék beszélni veletek, mégpedig a szív lótuszáról. Sok esetben, amikor a szívről hallunk, azonnal nagyon érzelmesek, szentimentálisak leszünk, de nagyon tisztán kell látnunk a létezésünknek ezt a rétegét. Ugyanis ez egy kapu a magasabb isteni  valóság felé, ezért ezt nagyon pontosan kell tudnunk meghatározni és megérteni. 

Ha jól mennek a dolgaink, akkor eljövünk a templomba. De ez a jobbik eset, mert előfordul az is,  hogy nagyon jól alakul az életünk, s éppen ezért egyáltalán nem megyünk el a templomba, ugyanis élvezzük az életet. Viszont, amikor nehézségekbe ütközünk, akkor azonnal eszünkbe jut, hogy hová kell fordulnunk segítségért, s elmegyünk a templomba. Onnan várjuk a segítséget, a támogatást, az iránymutatást. Egyfelől ez teljesen rendben van, nincs ezzel semmi probléma. Viszont, ha jó helyzetben vagytok és nem támogatjátok a lelki központot, akkor hogy várjátok el azt, hogy valaki majd segíteni fog nektek, amikor szükségetek van rá? Mindannyian várjuk a segítséget, ezért kérlek arra is álljatok készen, hogy ti is nyújtsatok támogatást, amikor módotokban áll. Azt hiszem a józan ész is ezt diktálja. Ez egyfajta közös tárháza, gyűjtőmedencéje a segítségnek, isteni áldásnak, melynek nektári vizéből mindenki meríthet egy pohárral. De kérlek ti is adjatok, mert amikor ínségben vagytok, akkor eljöhettek ide. Amikor nem tudtok adni, akkor vennetek kell valahonnan. Viszont, amikor megtehetitek, hogy adjatok, osztozzatok, akkor tegyétek is meg! Eljön az idő, amikor ti, vagy mások szorulnak segítségre. Most azért kell gyűjtenünk, hogy később legyen miből adnunk. 

Próbáljunk erre a közös megértésre jutni, ami olyan, mint egy önsegítő közösség. Ha egyedül vagyunk, akkor önmagunknak kell megoldani az élet valamennyi problémáját. Viszont, ha megtanulunk egy összetartó közösség tagjaként élni, akkor meghatványozódnak az erőink. Ugye jó érzés az, amikor vannak barátaink, akik támogatnak, ha szükségünk van rá? Ez egy jó érzés, tehát legyetek ott úgy is, mint akik segítenek, ne csak úgy, mint akik elvárnak valamit. Ezt az elvet tartsátok észben! 

Például, ha egy nagy összejövetelt, esti tanítást szerveztek, melyre mondjuk 200 ember várható és csupán egy embernek kell állnia az étel, a praszádam költségeit, az nem könnyű! Viszont, ha 100 ember beszáll ennek a finanszírozásába, az már nem lesz olyan megerőltető. Mivel, ha egyesítjük az erőinket, akkor az megsokszorozódik. Viszont, ha megosztódik a közösség, akkor még az erős alapok, gazdag lehetőségek is eltörpülnek. Tehát kérlek tartsatok össze! S ne csak anyagilag, hanem lelkileg is! 

Nos, ezek után beszéljünk arról, hogy mi történik az emberi életben a szív szintjén? Sjáma Tulaszí, mondanál nekünk valamit a szívcsakráról? 

Sjáma Tulaszí: Mivel az alsó és a felső csakrák között helyezkedik el, ezért ez az a hely, ahol a lélek és az anyag találkozik. S amennyire képesek vagyunk meghallani ezt a szívcsakrát, annyira leszünk képesek az élet táncát is lejteni.

Szvámí Tírtha: Ó, azt hittem, hogy annyira leszünk képesek Maháprabhu missziójában táncolni. Rendben, köszönöm. Nagyon fontos dolgot említettél nekünk, ami valójában az ember alaptermészetét is mutatja. Míg az alsó régió, az ösztönszint, addig  a felső rész pedig egy kissé túl intelligens. Nos, akkor mit mondjunk az emberről, hogy ösztönös intellektuális lény, vagy inkább intellektuális ösztönlény? Vagy mondhatjuk esetleg azt is, hogy mi emberek kissé állatiasak és egyben angyaliak is vagyunk? Valahol a kettő között? S ez a találkozási hely, ez a metszéspont fogja eldönteni, hogy inkább ez, vagy az a rész fog dominálni bennünk. Tehát úgy hiszem, hogy egy nagyon mély magyarázatot adtál nekünk. Ez azt jelenti, hogy egy ember érzelmi énje fogja eldönteni, hogy inkább állatias, vagy angyali személyiségünk lesz. Ezért kell gyakorolnunk ezt az érzelmi szintet, hogy egyre inkább megtisztuljunk. Máskülönben az ösztöneink fognak árnyékot vetíteni az érzelmi énünkre.

(folytatása következik)



(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2019 morning, Sofia)

Today I’d like to start to discuss an important topic with you and this is the lotus of the heart. Many times when we hear of the heart, we are emotional or sentimental. But we have to be very clear about this layer of human existence. Because this is a gate to the higher divine reality and therefore we have to be very specific about it and understanding it properly. 

Please don’t lean on the altar. We should support the temple, not lean on the altar. Do you agree on this point? I mean not on the supporting or leaning on – it’s obvious. I don’t ask your consent, you should accept this. 

But alright, let’s stay for a short while on this topic. In good times we come to the temple. That’s a better case; if we are in a very good period, then we don’t go to the temple at all – this is the time to enjoy our life. But when you are in trouble, immediately you will find the way to the temple, correct? And you wait for some help, support, guidance to come. In one way that is normal, no problem. But if you don’t support the spiritual centers when you are in good disposition and abilities, then why do you expect that somebody will help you in need? We all expect the help; please be ready to give your support as well. It’s common sense. This is a joint pool of help and divine blessings. Everybody can take a cup from this nectarian water. But please, supply as well. Because when you are in need, you can come. When you cannot supply, then you have to take. But when you can share, when you can give, please do! The time will come when you are in need; or when others are in need. We have to collect now, in order to share later. 

Try to have this common understanding, this is like a self-help community. If I am alone, I have to resolve all the problems of life. But if I learn how to be a member of a united community, then my powers are multiplied. Isn’t it a good feeling to have friends when you are in need? It’s a good feeling; so be there as a helper as well, not only as a recipient. Don’t forget about this principle. 

If you organize a big event, let’s say 200 people come to an evening lecture and one person has to finance the prasadam, that’s difficult. But if 100 people take part in financing and 200 people take part in receiving, then it’s not a big deal. Because if we are united, the powers are multiplied. If we are divided, even the strong abilities are diminished. So please, be united! Not for material purposes, but in the spirit. 

So shall we discuss the heart platform of human life? Shyama Tulasi, tell us something about the heart chakra. 

Shyama Tulasi: As it is between the lower and the higher chakras, it’s the place where spirit and matter meet. And to the extent one is able to hear his heart chakra, to this extent he is able to dance the dance of life.

Swami Tirtha: Ah, I thought that to dance in Mahaprabhu’s mission. All right, thank you. This is a very important information that you give. And actually it shows the basic human nature. The down part is a little instinctive. The upper side is a little too intelligent. So can we say that we human beings are instinctive intelligence or intelligent instincts? Or can we say that we are a little animal, a little angel? Something in between the two? And this meeting point, this cross section will decide whether this part or rather that part predominates. So I think you gave a very profound explanation. That means the emotional identity, the emotional ego of a person will decide whether he is an animal or an angel. Therefore we need to cultivate this emotional platform, to purify it more and more. Because otherwise the instincts will cast a shadow over our emotional identity.

(to be continued)



(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2019 сутрин, София)

Днес бих искал да започнем да говорим с вас по една важна тема, това е лотосът на сърцето. Често пъти като чуем за сърцето, сме емоционални или сантиментални. Но трябва да сме много наясно с този слой на човешкото съществуване. Защото това е врата към по-висшата божествена реалност; затова трябва да сме много конкретни и да го разбираме правилно. 

Моля ви, не се облягайте на олтара. Ние трябва да поддържаме храма, а не да се облягаме на олтара. Съгласни ли сте по тази тема? Нямам предвид поддържането или облягането – то е очевидно. Не ви искам съгласието, трябва да го приемете. 

Но добре, нека се спрем за малко на този въпрос. В добри времена идваме в храма. Това е по-добрият случай; ако сме в много добър период, тогава въобще не ходим в храма – тогава е време да се наслаждаваме на живота си. Обаче когато сте в беда, незабавно намирате пътя към храма, нали? И очаквате оттам помощ, подкрепа, насока. По някакъв начин това е нормално, няма проблем. Обаче ако не подкрепяте духовните центрове когато сте в добро положение и възможности, тогава защо очаквате някой да ви помага, когато сте в нужда? Ние всички очакваме помощта; но моля ви, бъдете готови да дадете и подкрепата си. Това е разумно. Храмът е като общ водоем от взаимопомощ и божествени благословии. Всеки може да си гребне чаша от тази нектарна вода. Но моля ви, освен това и наливайте. Защото когато сте в нужда, можете да дойдете. Когато не можете да дадете, тогава може да вземете. Ала когато можете да дадете, когато можете да участвате, моля ви, направете го! Ще дойде време да сте в нужда; или други да са в нужда. Нека събираме сега, за да можем да споделяме после. 

Опитайте се да имате такова разбиране за единност, това е като самоподдържаща се общност. Ако съм сам, трябва сам да решавам всичките си житейски проблеми. Но ако се науча как да съм член на единна общност, тогава силите ми се умножават. Не е ли хубаво чувство да имаш приятели, когато си в нужда? Хубаво е; затова участвайте и като помощници, не само като получатели. Недейте да забравяте този принцип. 

Ако организирате голямо събитие, да речем 200 души дойдат на вечерната лекция, и ако един човек трябва да финансира прасадама, това е трудно. Но ако 100 човека участват във финансирането, а 200 човека участват в получаването, тогава не е кой знае какво. Защото ако сме единни, силите се умножават. Ако сме разделени, дори силните способности намаляват. Затова моля ви, бъдете единни! Не с някаква материална цел, а в духа. 

И така, да поговорим ли за сърдечното ниво в живота на хората? Шяма Туласи, кажи ни нещо за сърдечната чакра. 

Шяма Туласи: Тъй като е между по-ниските и по-високите чакри, тя е мястото, където се срещат материята и духът. И до степента, в която човек е способен да се вслушва в своята сърдечна чакра, до тази степен той може да танцува танца на живота.

Свами Тиртха: О, аз помислих да танцува в мисията на Махапрабху. Добре, благодаря ти. Това е много важна информация, която даваш. И всъщност разкрива основната човешка природа. Долната страна е малко инстинктивна. Горната страна е малко прекалено интелектуална. Можем ли тогава да кажем, че ние, човешките същества, сме инстинктивно интелигентни или интелигентно инстинктивни? Или пък можем да кажем, че сме малко животно, малко ангел – нещо между двете? А пък тази пресечна точка ще отсъди дали едната или другата страна ще доминират. Така че мисля, ти даде много задълбочено обяснение. Което означава, че емоционалната идентичност, емоционалното его на човека ще реши дали той е животно или ангел. Затова е нужно да култивираме това емоционално ниво, да го пречистваме все повече и повече. Защото инак инстинктите ще хвърлят сянка върху нашата емоционална самоличност.

(следва продължение) 



(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 09.01.2019, morgens, Sofia)

Heute möchte ich ein wichtiges Thema mit еuch besprechen: die Lotusblume des Herzens. Oftmals verbinden wir mit dem Herzen Emotionen oder Sentimentalität. Doch wir müssen uns über diese Ebene des menschlichen Daseins im Klaren sein. Denn sie ist ein Tor zur höheren, göttlichen Wirklichkeit, und deshalb müssen wir sie genau verstehen und richtig erfassen. 

Bitte lehnt euch nicht an den Altar. Wir sollten den Tempel unterstützen, nicht uns an ihn lehnen. Stimmt ihr dem zu? Ich meine nicht das Stützen oder Anlehnen – das ist selbstverständlich. Ich frage nicht nach eure Zustimmung, ihr solltet dies akzeptieren. 

Gut, bleiben wir kurz bei diesem Thema. In guten Zeiten kommen wir zum Tempel. Das ist der bessere Fall; wenn es uns sehr gut geht, gehen wir gar nicht in den Tempel – das ist die Zeit, unser Leben zu genießen. Aber wenn man in Schwierigkeiten ist, sucht man sofort den Weg zum Tempel, richtig? Und man wartet auf Hilfe, Unterstützung und Führung. In gewisser Weise ist das normal, kein Problem. Aber wenn man die spirituellen Zentren nicht unterstützt, wenn man in guter Verfassung und in der Lage dazu ist, warum erwartet man dann, dass einem jemand in der Not hilft? Wir alle erwarten Hilfe; bitte seid auch bereit, eure Unterstützung zu geben. Das ist gesunder Menschenverstand. Dies ist ein gemeinsame Quelle der Hilfe und des göttlichem Segens. Jeder kann sich einen Becher aus diesem Nektar nehmen. Aber bitte, gebt auch etwas dazu. Denn wenn ihr in Not seid, könnt ihr kommen. Wenn ihr nicht geben könnt, müsst ihr nehmen. Aber wenn ihr teilen könnt, wenn ihr geben könnt, tut es bitte! Die Zeit wird kommen, in der ihr in Not seid; Oder wenn andere in Not sind. Wir müssen jetzt sammeln, um später zu teilen.

Versucht, dieses gemeinsame Verständnis zu entwickeln; es ist wie eine Selbsthilfegruppe. Wenn ich allein bin, muss ich alle Probleme des Lebens selbst lösen. Aber wenn ich lerne, Teil einer vereinten Gemeinschaft zu sein, vervielfachen sich meine Kräfte. Ist es nicht ein gutes Gefühl, Freunde zu haben, wenn man in Not ist? Es ist ein gutes Gefühl; also seid auch als Helfer da, nicht nur als Empfänger. Vergesst dieses Prinzip nicht.

Wenn ihr eine große Veranstaltung organisiert, sagen wir, 200 Menschen kommen zu einem Abendvortrag, und eine Person muss das Prasadam finanzieren, ist das schwierig. Aber wenn sich 100 Menschen an der Finanzierung beteiligen und 200 Menschen am Empfang teilnehmen, ist das kein Problem. Denn wenn wir vereint sind, vervielfachen sich unsere Kräfte. Wenn wir gespalten sind, werden selbst unsere größten Fähigkeiten geschwächt. Deshalb bitte ich euch, vereint zu sein! Nicht aus materiellen Gründen, sondern im Geiste.

Lasst uns über die Herzplattform des menschlichen Lebens sprechen? Shyama Tulasi, erzähl uns etwas über das Herzchakra.

Shyama Tulasi: Da es zwischen den unteren und den oberen Chakren liegt, ist es der Ort, an dem Geist und Materie sich begegnen. Und in dem Maße, wie man sein Herzchakra wahrnehmen kann, in diesem Maße kann man den Tanz des Lebens tanzen.

Swami Tirtha: Ah, ich dachte, es ginge darum, in Mahaprabhus Mission zu tanzen. Gut, danke. Das ist eine sehr wichtige Information. Und sie zeigt tatsächlich die grundlegende menschliche Natur. Der untere Teil ist etwas instinktiv. Der obere Teil ist etwas zu intelligent. Können wir also sagen, dass wir Menschen instinktive Intelligenz oder intelligente Instinkte sind? Oder können wir sagen, dass wir halb Tier, halb Engel sind? Etwas dazwischen? Und dieser Schnittpunkt, dieser Querschnitt, entscheidet darüber, ob dieser oder jener Teil überwiegt. Ich denke, du hast eine sehr tiefgründige Erklärung gegeben. Das bedeutet, die emotionale Identität, das emotionale Ego eines Menschen, entscheidet darüber, ob er ein Tier oder ein Engel ist. Deshalb müssen wir diese emotionale Grundlage kultivieren, sie immer weiter reinigen. Denn sonst werden die Instinkte einen Schatten auf unsere emotionale Identität werfen.

(Fortsetzung folgt)



(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

Сегодня я хотел бы начать обсуждение важной темы — лотоса сердца. Часто, когда мы слышим о сердце, мы испытываем сильные эмоции или сентиментальность. Но мы должны очень четко понимать этот аспект человеческого существования. Потому что это врата в высшую божественную реальность, и поэтому мы должны быть очень внимательны к этому и правильно его понимать.

Пожалуйста, не опирайтесь на алтарь. Мы должны поддерживать храм, а не опираться на алтарь. Вы согласны с этим? Я не имею в виду поддержку или опирание — это очевидно. Я не спрашиваю вашего согласия, вы должны это принять.

Но хорошо, давайте немного остановимся на этой теме. В хорошие времена мы приходим в храм. Это лучший случай; если у нас очень хороший период, то мы вообще не ходим в храм – это время наслаждаться жизнью. Но когда вы в беде, вы сразу же находите путь в храм, верно? И вы ждете помощи, поддержки, руководства. В каком-то смысле это нормально, нет проблем. Но если вы не поддерживаете духовные центры, когда вы в хорошем расположении духа и обладаете необходимыми способностями, то почему вы ожидаете, что кто-то поможет вам в нужде? Мы все ожидаем помощи; пожалуйста, будьте готовы оказать и свою поддержку. Это здравый смысл. Это общий источник помощи и божественных благословений. Каждый может взять чашу из этой нектарной воды. Но, пожалуйста, тоже поддерживайте. Потому что, когда вы нуждаетесь, вы можете прийти. Когда вы не можете помочь, тогда вам придется брать. Но когда вы можете поделиться, когда вы можете дать, пожалуйста, сделайте это! Придет время, когда вы будете нуждаться; или когда другие будут нуждаться. Мы должны собрать средства сейчас, чтобы поделиться ими позже.

Постарайтесь достичь взаимопонимания, это как сообщество взаимопомощи. Если я один, мне придётся решать все жизненные проблемы самостоятельно. Но если я научусь быть членом сплочённого сообщества, мои возможности многократно возрастут. Разве не приятно иметь друзей, когда ты нуждаешься в помощи? Это прекрасное чувство; поэтому будьте рядом не только в качестве получателя помощи, но и как тот, кто её оказывает. Не забывайте об этом принципе.

Если вы организуете крупное мероприятие, скажем, вечернюю лекцию, на которую придут 200 человек, и одному человеку нужно будет оплатить раздачу прасада, это сложно. Но если 100 человек участвуют в финансировании, а 200 — в получении, то это не проблема. Потому что, если мы едины, сила умножается. Если мы разделены, даже сильные способности ослабевают. Поэтому, пожалуйста, будьте едины! Не ради материальных целей, а в духе.

Итак, давайте обсудим сердечную чакру в жизни человека? Шьяма Туласи, расскажи нам что-нибудь о сердечной чакре.

Шяма Туласи: Поскольку она находится между нижними и верхними чакрами, это место, где встречаются дух и материя. И в той мере, в какой человек способен слышать свою сердечную чакру, в той же мере он способен танцевать танец жизни.

Свами Тиртха: Ах, я думал, что это танец в миссии Махапрабху. Хорошо, спасибо. Это очень важная информация, которую ты предоставила. И на самом деле она показывает основную человеческую природу. Нижняя часть немного инстинктивна. Верхняя часть немного слишком разумна. Так можем ли мы сказать, что мы, люди, — это инстинктивный интеллект или разумные инстинкты? Или мы можем сказать, что мы — немного животное, немного ангел? Что-то среднее между ними? И эта точка соприкосновения, этот срез определит, какая часть преобладает. Так что, я думаю, ты дала очень глубокое объяснение. Это означает, что эмоциональная идентичность, эмоциональное эго человека определит, животное он или ангел. Поэтому нам нужно культивировать эту эмоциональную платформу, очищать ее все больше и больше. Потому что иначе инстинкты будут отбрасывать тень на нашу эмоциональную идентичность.

(продолжение следует)



(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

I would like to share with you some pearls from the advice of Gurudev, if you agree. So, from one lecture here about a verse of the “Bhagavatam”, First Canto. He says: “Yamuna is more sacred than the Ganges”. Everybody knows that the Ganges is a holy river. Of course, most of the people in the West don’t know why. But for us Yamuna is more sacred. Do you know why? Because the Ganges comes from the lotus feet of Lord Vishnu, it brings the foot-water of God. But in Yamuna, Radha-Govindaji are bathing and playing in the water. So, it will carry a different quality to all those who respect it properly. 

Then Gurudev says: “At the same time, spiritual things are absolute. Therefore, we have to be very careful in differentiating between them. Same is the situation with the different rasas. The attraction to a certain direction, or rasa, is subjective, but the superiority of madhurya-rasa is an objective fact. Therefore, a devotee should respect the quoted lower platforms, but at the same time, try to reach the highest”. 

Then Gurudev mentions that “In some experiments they try to decrease the bodily heat of insects in order to make their life longer. Why? Because people want to elongate their own life span. But this is only an attachment. You cannot get rid of bodily self-identification on the bodily platform or the mental platform. The goal is not to collect more and more information, but to get rid of the contamination. This is the way to regain the original consciousness. The point to get rid of this aham-mama conception ,“I” and “mine”. It’s better to put Krishna in the center instead of putting ourselves in the center. Even Shankaracharya said at the end of his life his siddhanta, conclusion: “Bhaja Govinda, worship Govinda”. Why? Because speculation will not help you, just worship. 

And an advice of Shrila Shridhara Maharaj: “Before, in the old times, following the varnashrama-dharma principles helped people to get purified. Today, the maha-mantra will bring this purification process.” 

These are some drops for consideration.

Another time, in 1985, in summer, Gurudev said that the karma for children starts when they are 8 years old. Why? Because it depends on the development of the individual consciousness. Before that, children act according to their instincts. Then he said: “On the higher planetary systems there are no atheists.” So, if you meet an atheist, that means it is not heaven yet. 

Other times he mentioned: “A devotee should never ever be morose, because this is a direct sign of illusion.” And we should avoid illusion. So you are forbidden to be sad. And you know, when you are 20 years… I wouldn’t say ‘old’, but 20 years young, and listening to such advice you say “Yes, correct!”. But hardly ever we understand the depth of such a simple sentence. Why? Because if we don’t perceive the natural happiness, then we are not close to our spiritual identity. The joy of self is an everlasting principle. So, if we are forbidden to be sad, that means: come closer to your spiritual identity. 

But don’t think that you had joined a jolly excursion in bhakti-yoga. It is rather a long and sometimes tiresome journey. Yet step by step we should come closer to this original sat-chit-ananda inner identity. And I think at the end our smile is much more profound than at the beginning. Usually in the first moments there is not so much meaning of our smile in spiritual life. Later on our smile should turn first of all into a wisdom smile, then into a spiritual or divine smile. 

But as we are very far from these standards, because we don’t know how to brush our teeth, sometimes we don’t read the signs properly. Just remember this beautiful story with Shrila Prabhupada, when one devotee wanted to paint a picture of him. Of course Prabhupada said “No, I cannot sit here with you for hours and days so that you can finish the picture, but I can give you a photograph and you paint the picture.” After one year Shrila Prabhupada returned to the same place and he asked “Have you accomplished your picture?” Then the disciple said, “No, no, I did not.” “Why?” “Because on that photograph you look so sad.” And then Prabhupada said, “Sad? That was a moment of ecstasy.” So, we need to read the signs properly. And for that we need a very delicate education. 

(to be continued)