Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(из лекции Свами Тиртхи, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Крипадхама: У меня есть давний вопрос, который я хотел задать, и он как-то снова спровоцирован. Конечно, он немного более философский, чем мой уровень. Но я хотел бы услышать ваш комментарий по этой теме, где в писаниях мы можем прочитать об этом, а также кто тот мастер, который осознал это. Вопрос касается випраламбхи и самбхоги. Я слышал от некоторых преданных, что випраламбха является частью садхана-дехи ученика и в какой-то степени проявляется в Гокуле. В то время как в сиддха-дехе есть только самбхога. Есть ли такое, что према, нисходя в этот материальный мир, разделяется на самбхогу и випраламбху, и мы воспринимаем ее так, в то время как в духовной сфере это одно — только самбхога? Или что-то другое, чего мы не понимаем. Есть ли випраламбха в духовной сфере?

Рамвиждай: Возможно, эти термины неизвестны некоторым присутствующим здесь.

Свами Тиртха: Ну, я надеюсь, они известны. Випраламбха — это чувство разлуки, а самбхога — это чувство единства. Ну, онтологически все принадлежит Кришне. Итак, если мы можем проследить все до изначального источника, то все исходит оттуда и все связано там, все принадлежит там. Но говорится, что в духовном небе это чувство, что «я принадлежу кому-то другому, кроме Кришны», почти отсутствует. Конечно, вы можете менять Кришну или Радху; вы знаете, что я имею в виду — принадлежность к центру, это преобладающее чувство. Однако здесь, в материальной сфере, мы живем отчужденной жизнью, мы отделены от божественного, от божественности в целом.

Рама считается Марьяда Пурушоттамом – верным и дхармичным властелином и мужем. Кришна – Лила Пурушоттам – Он приходит ради Своих собственных игр, собственных игр и удовлетворения. Он вне правил и моральных ограничений. Поэтому, чтобы явить Свою полную славу в этом отношении, Ему нужны границы – чтобы пересечь их. Рамачандра – Марьяда Пурушоттам. Например, вы никогда не увидите, чтобы Рамачандра давал совет сломать ногу противостоящему врагу, верно? Кришна дает такой совет Бхиме: «Разбей бедро Дурьодханы в битве на булаве». Иногда он дает очень странные советы, ведет себя очень странно – за пределами моральных границ и ограничений. Он крадет масло у матери Яшоды. Хотя у него достаточно масла, тем не менее он приходит и крадет то, что сохранено для других целей. Поэтому его поведение выходит за рамки представлений о дхарме. Поэтому он дает дхарму – чтобы пересечь ее.

Точно так же преданные Кришны, у них есть эта очень особая смесь чувств, особенно гопи. Хотя они замужние жены других, они чувствуют, что принадлежат Кришне. Это довольно большой конфликт. Официальная и эмоциональная стороны находятся в конфликте. И некоторые говорят, что там, на Голоке Вриндаване, это чувство принадлежности к кому-то другому отсутствует в каком-то смысле. И некоторые говорят, что когда Кришна хочет воспринять эти очень сильные чувства, Он приходит и воспринимает их здесь.

Также ты попросил о какой-то ссылке – пожалуйста, проверь дневник Сварупа Дамодара Госвами. Вы найдете по крайней мере один стих, легко доступный, где он описывает отношения между Радхой-Говиндаджи и Махапрабху. Что хотя Они вечно вместе, вечно едины, так сказать, иногда из-за экстаза Они разделяются, и когда Они начинают искать друг друга, Их поиск настолько интенсивен, что Они объединяются – и это Махапрабху.

(продолжение следует)



(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Harilila: You said that to overcome the weakness of the heart, we have to practice enthusiasm; but this is exactly what is missing when we have weakness of the heart.

Swami Tirtha: We should practice enthusiasm in order to avoid the weakness of the heart, so that it doesn’t come. But if irrespective of your enthusiasm it comes, then of course you cannot be enthusiastic, because you are not in the moment. Then you need an enthusiastic company. If somebody is happy around you in spiritual life, just catch their sari and dhoti, and they’ll bring you to the next stage. Therefore sadhu-sanga is so good. Even if you have only one devotee around, let’s say your wife or husband, usually it doesn’t happen that you both are in maya. Usually one is in maya – then the other can come and help. And later they exchange the roles. So we need to find somebody who is in good shape, and then follow him, follow her.

Harilila: So when we are going on the spiritual path, we take this identity, ‘I am the servant of my master’. We were talking before that when we practise some form, even if we don’t feel it, with time we start to fill it up. In this connection, if we are in a state full of different shortcomings, we want to practice positive values, which will start to change us and push away our shortcomings, I would like to hear something practical. Because during the whole Gita Arjuna is praying for enthusiasm. So it’s obvious that it’s not so easy to get this impetus and this mercy, because at the end Krishna says: “Simply surrender to Me”, but in the beginning it’s not so simple. So to be practical, I would like to ask, even if we don’t have enthusiasm, should we practise it a little bit falsely, so that it can come?

Swami Tirtha: Yes, yes, yes, yes, I agree. Sometimes we show the signs of enthusiasm, but we don’t have the essence, we don’t have the quality of enthusiasm. There is a big difference between showing the signs and possessing the qualities. But how shall we achieve the quality, if we don’t practise the signs? So I fully agree with you; first we have to a little over-push ourselves. And if we are in a good environment where everybody knows that this is the initial stage, then nobody is offended, nobody is surprised, but everybody is favorable: ‘All right, yes, yes, try your wings, go!’ But we have to come to a profound level of enthusiasm, when it is not only the external signs, but when this is an inner quality. It will take some time. And usually the enthusiasm of a realized person – I mean not a fully realized maha-bhagavata pure devotee, but a committed devotee – his or her enthusiasm is a little different from the beginner’s. Maybe he will show less signs, but he possesses more quality. And when the moment comes, he or she can show the depths of his enthusiasm. In the beginning we show many signs, but when the moment comes, we fail to practise. And I especially like your rendering of the Gita – that it’s a cry for enthusiasm.

Harilila: I am amazed when I read because Arjuna is really a highly elevated soul and still he doesn’t understand, although Krishna is telling him what to do, and still he says “But please, tell me more, tell me more, tell me more…”

Swami Tirtha: This is not a question, this is an inquiry. Better we develop the quality, it is not necessary to show too many signs.

 

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-ei szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hari-lílá kérdése: Említetted, hogy a szív gyengeségének a legyőzéséhez, leginkább lelkesedésre van szükségünk. De éppen ez az, aminek a hiányában vagyunk ilyenkor!

Szvámí Tírtha: A  lelkesedést azért kell gyakorolnunk, hogy elkerüljön bennünket a szív gyengeségének az állapota, és ne is legyen hatással ránk. Viszont, ha ez a gyengeség a  lelkesedésetektől függetlenül mégis megjelenik, akkor természetesen nem tudtok lelkesek lenni, mert nem tudjátok a pillanatot megélni. Ilyen esetben olyanokkal kell társulnotok, akik lelkesek. Ha láttok olyasvalakit magatok körül, aki boldog a lelki életben, akkor azonnal ragadjátok meg a száriját vagy a dhótiját, és ő majd átlendít benneteket a következő szintre. Ezért olyan áldásos a szádhu-szanga. Még, ha csak egyetlen bhakta van is körülöttetek, mondjuk a házastársatok, – mivel általában ritkán fordul elő, hogy mindkét fél majában van. Többnyire csak az egyikőtök van majában, és akkor ott a másik, hogy segítsen rajtatok, aztán majd cseréltek. Tehát találnunk kell valakit, aki éppen nagyon lelkes és őt kell követnünk.

Hari-lílá: Amikor a lelki utat járjuk, akkor azonosulunk azzal az eszménnyel, hogy ‘Én a mesterem szolgája vagyok’. Nemrég arról beszélgettünk, hogy amikor egy adott formát gyakorlunk, akkor még ha nem is érezzük mögötte a tartalmat, idővel az is el fog jönni. Ezzel kapcsolatban, azt szeretném kérdezni, hogy ha éppen tele vagyunk különböző nehézségekkel, és szeretnénk pozitív dolgokat gyakorolni, ami majd segít túljutni a hiányosságokon, akkor mi az a konkrét gyakorlati dolog ami segíteni fog bennünket. Hiszen az egész Gítában épp a lelkesedésért fohászkodik Ardzsuna, tehát nyilvánvaló, hogy nem olyan könnyű megkapni ezt a lendületet, ezt a kegyet, mivel a végén azt mondja Krisna, hogy „Egyszerűen add át magad Nekem”. Viszont a legelején ez mégsem olyan könnyű. Szóval szeretnék gyakorlatias lenni és megkérdezni, hogy ha éppen nem is vagyunk lelkesek, akkor erőltessük kicsit mesterkélten, és majd azok leszünk?

Szvámí Tírtha: Igen, igen, igen, úgy hiszem ezt kell tennünk! Néha mutatunk némi lelkesedést, de mégsincs ott a lényeg mögötte, nem rendelkezünk a lelkesedés minőségével. Ezért van nagy különbség, aközött ha mutatjuk vagy ha birtokoljuk a lelkesedést. De hogyan tegyünk szert erre a minőségre, ha még csak nem is mutatjuk azt? Szóval teljesen egyetértek veled, hogy először kicsit meg kell játsszuk magunkat. S ha alapvetően minden körülmény adott, illetve mindenki tisztában van azzal, hogy ez még csak egy kezdő szint, akkor senki sem fog megsértődni, senki sem lesz meglepődvei, mindenki örülni és biztatni fog: ‘Rajta, csak próbálj meg repülni, indulj!’ De el kell jutnunk a lelkesedés egy mélyebb szintjére, amikor már nem külsőleg akarunk lelkesek lenni, hanem ez már egy mély szívbéli minőség. Ehhez azért időre van szükség. S általában egy megvalósított személy lekesedése, s itt nem egy teljesen megvalósított maha-bhágavatára, tiszta bhaktára gondolok, hanem egy elkötelezett bhaktára, hiszen az ő lelkesedése kicsit más, mint egy kezdő bhaktáé. Tehát egy elkötelezett bhakta lehet, hogy kevesebb külső lelkesedést mutat, mégis birtokában van ennek a minőségnek. Viszont, amikor eljön a pillanat, akkor megmutatja  a lelkesedésének, az odaadásának a mélységét. Eleinte külsőleg nagyon lelkesek vagyunk, de amikor eljön egy adott pont, akkor elbukunk a gyakorlás terén. Nagyon tetszett a Gítával kapcsolatos véleményed, hogy alapvetően az egy kiáltás, könyörgés a lelkesedésért.

Hari-lílá: Nagyon meglepett, amikor ezt olvastam, mert Ardzsuna egy nagyon emelkedett lélek és még ő sem értette meg, pedig Krisnától hallhatta, hogy mit kell tennie, hiszen azt felelte „De kérlek magyarázd meg, mondd meg nekem, hadd értsem meg…”

Szvámí Tírtha: Ez részéről nem kérdés, hanem tudakozódás. Tehát jobb, hogyha minőségileg fejlődünk, és nem csak külsőleg vagyunk nagyon lelkesnek.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Харилила: Казахте, че за да преодолеем слабостта на сърцето трябва да практикуваме ентусиазъм; обаче нали именно той липсва, когато изпитваме слабост на сърцето?

Свами Тиртха: Трябва да практикуваме ентусиазъм, за да избегнем слабостта на сърцето, тя да не ни сполита. Но ако въпреки ентусиазма ви тя дойде, разбира се няма как да сте ентусиазирани, тъй като в момента не сте. Тогава се нуждаете от ентусиазирана компания. Ако някой край вас е щастлив в духовния живот, просто уловете тяхното дхоти или сари и те ще ви пренесат на следващото стъпало. Именно затова садху-санга е нещо толкова добро. Дори да имате само един бхакта наоколо, да кажем съпругата или съпруга ви, обичайно не се случва и двамата да сте в мая. Обикновено единият е в мая – тогава другият може да дойде и да му помогне. А пък след това ролите се разменят. Така че трябва да намерим някой, който е в добра форма и после да го следваме.

Харилила: Значи когато вървим по духовния път, приемаме тази идентичност: „Аз съм слуга на моя учител“. Говорили сме преди, че когато практикуваме дадена форма, дори и да не я чувстваме, с времето ще започнем да я изпълваме. В тази връзка, ако сме в състояние пълно с какви ли не недостатъци и искаме да упражняваме позитивните ценности, които ще започнат да ни променят и да изтласкват недостатъците ни, бих искала да чуя нещо практично. Защото през цялата „Гита“, Арджуна се моли за ентусиазъм. Значи очевидно не е толкова лесно да се получи този импулс и тази милост, понеже накрая Кришна казва: „Просто ми се отдай”, обаче в началото не е толкова просто. Така че съвсем практично бих искала да попитам, дори да нямаме ентусиазъм трябва ли все пак да го практикуваме, даже и мъничко фалшиво, за да може наистина да дойде?

Свами Тиртха: Да, да, да, да, съгласен съм. Понякога ние показваме признаците на ентусиазма, но нямаме същината, нямаме качеството на ентусиазма. Има голяма разлика между това да проявяваш признаците и да притежаваш качеството. Обаче как ще постигнем качеството, ако не практикуваме признаците? Така че съм напълно съгласен с теб; първо трябва малко да се попринудим. И ако сме в добра среда, където всички знаят, че това е начална фаза, никой няма да е оскърбен, нито изненадан, а всички ще са благоразположени: „Да, добре, пробвай крилцата си, давай!“ Обаче трябва да достигнем до едно проникновено ниво на ентусиазъм, когато не става въпрос просто за външни признаци, но и за вътрешно качество. Ще отнеме известно време. И обикновено ентусиазмът на себеосъзнатия човек – нямам предвид някой напълно реализиран маха-бхагавата чист предан, а просто един отдаден бхакта – неговият ентусиазъм е малко по-различен от този на начинаещия. Може би той показва по-малко признаци, но притежава повече качество. И когато дойде моментът, той може да разкрие дълбочината на своя ентусиазъм. В началото проявяваме много признаци, обаче като опре ножът до кокала се проваляме в практиката. И много ми хареса твоето тълкувание за „Гита“ – че тя е плач за ентусиазъм.

Харилила: Удивлявам се като я чета, защото Арджуна наистина е изключително извисена душа, и пак не разбира; въпреки че Кришна му казва какво да прави, той пак настоява: „Моля те, кажи ми още, кажи ми още, кажи ми още…”

Свами Тиртха: Това не е въпрос, а запитване. По-добре е да развием качеството, без да е необходимо да показваме кой знае какви признаци.

(следва продължение)



(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Question: We learned that we have to be non-attached and in this way satisfied. And at the same time, we have to be dissatisfied with the intensity that we have achieved. So, where is the balance and harmony?

Swami Tirtha: Well, Mahaprabhu’s philosophy is of a unique type. It’s called achintya bheda-abheda tattva. Tattva is ‘truth’ or ‘spiritual conclusion’. Bheda means ‘difference’, abheda means ‘non-difference’. And achintya means ‘incomprehensible’. So, this is bheda-abheda – a devotee is satisfied and dissatisfied.

Which side do you know? Which side do you feel? If you feel dissatisfaction, that’s very good – improve your satisfaction. If you feel satisfied, that’s very good – improve your dissatisfaction. How it will bring ultimate success and total fulfilment is achintya – I don’t know. I have no idea. Therefore, we need to unite the advantages of both feelings – being satisfied and dissatisfied. If you are satisfied, then you are happy, but a little slow. If you are dissatisfied, then you are bitter, but passionate, not so slow, you are ready to work. So, if you unite the cons of the two feelings – you are morose and slow – it doesn’t help. Better we unite the positive sides of these two feelings: the impetus to do something – like a motivation, dissatisfaction sometimes works like this – and the happiness coming from the other side. So if you are happy and active, positive and active, I think it’s a much better combination, of course.

But then comes a problem. I see a very active devotee and I think that he is a very dedicated person. But maybe this is only the raja-guna working over him – being active, but not selflessly devotional. Other times you see a very slow bhakta – I wouldn’t say lazy, better we say suboptimally motivated – and you think, “Oh, tama-guna is over this guy”. But maybe he is experiencing the highest ecstasy of pure devotion. So don’t judge by the external. But follow the example of Madhavendra Puri – when due to the things happening around him, he understood: ‘Oh, wait a minute. People will respect me as a great vaishnava. I’d better hide and run away.’

In the same way, all the devotees are very attentively listening to the lecturer. And they understood, they had learned that being a little slow means ecstasy, high ecstasy. Better you run away from this fame attacking you. Don’t expose yourself to this danger – that due to your laziness people will think that you are in a high ecstasy. Be active. Hide behind devotion of service. Then you are safe from being considered a very deeply mediating highly ecstatic vaishnava.

I think you know what I mean – don’t judge by the external. And yes, cultivate both feelings: be satisfied with the line that you belong to and use dissatisfaction as a motivational power to improving in your devotional life. Don’t forget, one main practice in yoga is the practice of contentment.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha 2018.08.17. ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Mint ahogy azt megtanultuk, ha sikerül ragaszkodás nélkül élnünk, akkor ily módon elégedetteknek kell lennünk. Ugyanakkor, legyünk elégedetlenek az elért eredményeink intenzitásával. De akkor hol van itt az egyensúly és a harmónia?

Szvámí Tírtha: Nos, Maháprabhu filozófiája eléggé különleges, melyet acsintja-bhéda-abhéda-tattvának nevezünk. A tattva ‘igazságot’ vagy ‘lelki végkövetkeztetést’, a bhéda ‘különbözőséget’, az abhéda ‘nem-különbözőt’, az acsintja‘ pedig felfoghatatlant’ jelent. Tehát itt van az ahol a bhakta elégedett és elégedetlen is egyben, a ‘bhéda-abhéda’ elvben.

Nektek melyik ismerős inkább, melyiket érzitek legbelül magatokénak? Ha elégedetlenséget éreztek, az nagyon jó, akkor törekedjetek az elégedettségre. Ha elégedettek vagytok, az is nagyon jó, akkor igyekezhettek elégedetlennek lenni. Hogy ez miként fogja elhozni számunkra a végső sikert, a teljes elégedettséget az teljesen felfoghatatlan, tehát acsintja. Én sem tudom, fogalmam sincs. Ezért kell egyesíteni mindkét érzés, mind az elégedettség, mind az elégedetlenség előnyeit. Ha elégedettek, akkor boldogok is vagytok, de ez egy kicsit lassabb út. Viszont ha elégedetlenek, vagyis kissé megkeseredettek vagytok, akkor egyben szenvedélyesek is, ami már nem olyan lassú, hiszen ebben az esetben készen álltok eltökélten dolgozni az intenzívebb lelkiségért. Ha pedig egyesítitek a két érzés hátrányait, akkor morózusok és lassúak lesztek, és ez egyáltalán nem visz sehová. Jobban tesszük, ha e kétféle érzés kedvező momentumait egyesítjük: a tenniakarást, mint motivációt, mely az elégedetlenségből is fakadhat néha, mire válaszul a másik oldal boldogsággal fog válaszolni. Tehát, ha boldogok, pozitívak és aktívak vagyunk, akkor szerintem az egy sokkal jobb kombináció.

S ekkor felmerül egy probléma. Ha látunk egy nagyon szorgos bhaktát, azt gondolhatjuk, hogy ő egy nagyon elkötelezett valaki, de lehet, hogy csak a radzsa-guna hat rá. Tehát nagyon aktív, de az nem nevezhető önzetlen odaadó szolgálatnak. Máskor meg látunk egy nagyon lassú bhaktát, akiről nem mondanám, hogy lusta, inkább azt, hogy szuboptimálisan motivált (az elvárhatónál kevésbé motivált), s azt gondolhatjuk, hogy „Ó, ez az ember tama-gunában van”. Holott meglehet, hogy a legtisztább odaadásból származó eksztázist éli át éppen. Tehát ne ítéljetek külsőleg! Inkább kövessétek Mádhavéndra Purí példáját, amikor felkavarodtak körülötte az események, akkor rögtön megértette: ‘Ó várjunk csak egy pillanatra, lehet, hogy az emberek nagy vaisnavaként fognak tisztelni engem, így jobb, ha inkább elrejtőzöm és elmenekülök Rémunából.’

Ugyanígy előfordulhat, hogy a bhakták nagyon figyelmesen hallgatják az előadót, és megértik, hogy kicsit lassúnak lenni, az a magasfokú eksztázis jele, ezért jobban teszik, ha elszaladnak a nagyfokú tisztelet elől. Ne tegyétek ki magatokat ennek a veszélynek, hogy a lustaságotok miatt az emberek azt higgyék rólatok, hogy nagyon nagy eksztázisban vagytok! Legyetek aktívak, és rejtőzzetek inkább az odaadó szolgálat mögé! Így biztonságban lesztek attól, hogy nagyon elmélyült, magasfokú eksztázisban élő vaisnavának tartsanak benneteket.

Úgy hiszem értitek mire gondolok, ne ítéljetek külsőleg! És igen gyakoroljátok mindkét érzést: legyetek elégedettek azzal a tanítványi vonallal, amihez tartoztok, és merítsetek erőt az elégedetlenségetekből, hogy fejlődhessetek a lelki életben. S ne feledkezzetek meg a jóga fő tanításáról, gyakoroljátok az elégedettség kultúráját.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Научихме, че трябва да сме непривързани и по този начин удовлетворени. В същото време, трябва да сме недоволни от постигнатия интензитет. Къде е балансът и хармонията между двете?

Свами Тиртха: Философията на Махапрабху е уникална по вид. Тя се нарича ачинтя бхеда-абхеда таттва. Таттва значи „истина“ или „духово заключение“. Бхеда означава „различие“, абхеда – „не-различие“. А ачинтя значи „неразбираемо“. Така че това е бхеда-абхеда – преданият е и удовлетворен, и неудовлетворен.

Вие коя страна познавате? Коя страна усещате? Ако усещате неудовлетворение, много добре – работете върху удовлетворението си. Ако се чувствате доволни, много добре – работете върху недоволството си. Как това в края на краищата ще доведе до успех и до цялостна пълнота е ачинтя, непонятно. Нямаме идея. Затова е нужно да обединим предимствата и на двете усещания – и на доволството, и на недоволството. Когато си доволен си щастлив, но малко муден. Когато си недоволен си кисел, но пламенен, не се мотаеш, готов си да действаш. Ако обедините недостатъците на тези две усещания – тоест сте умърлушени и мудни – това не помага. По-добре да обединим позитивните страни на тези две чувства: подтикът да се направи нещо – като мотивация, защото неудовлетворението понякога действа по такъв начин – и щастието, произтичащо от другата страна. Така че ако сте щастливи и активни, позитивни и активни – разбира се, считам това за много по-добра комбинация.

Но тогава възниква един проблем. Виждам някой много активен бхакта и си мисля, че е много посветен човек. Обаче може би просто му въздейства раджа-гуна – активен е, но не с безкористна преданост. Друг път виждаш някой много бавен бхакта – не бих казал мързелив, по-добре да го кажем суб-оптимално мотивиран – и си мислиш: „О, тама-гуна го е обзела”. А може той да изпитва най-висшия екстаз на чистата преданост. Така че не съдете по външното. Но следвайте примера на Мадхавендра Пури – когато заради случващото се около него той разбрал: „О, чакай малко. Хората ще вземат да ме почитат като велик ваишнава. Я по-добре да се скрия и да избягам.“

По същия начин, всички бхакти много внимателно слушат лектора. И са разбрали, научили са, че да си малко муден значи, че си във висш екстаз. Но по-добре избягайте надалеч от славата, която ще ви сполети. Не се излагайте на тази опасност – заради леността ви хората да си мислят, че сте в най-върховен екстаз. Скрийте се зад предаността на служенето. Тогава ще сте в безопасност от това да ви считат за дълбоко медитиращ изключително екстатичен ваишнава.

Мисля, че знаете какво имам предвид – недейте да съдите по външното. И култивирайте и двете усещания: бъдете удовлетворени от школата, към която принадлежите, и използвайте неудовлетворението като мотивираща сила, за да напредвате в живота си на предани. Не забравяйте, една от основните практики в йога е да се практикува доволство.

(следва продължение)



(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage: Wir haben gelernt, dass wir ungebunden und dadurch zufrieden sein müssen. Gleichzeitig müssen wir mit der erreichten Intensität unzufrieden sein. Wo ist also das Gleichgewicht und die Harmonie?

Swami Tirtha: Mahaprabhus Philosophie ist einzigartig. Sie heißt Achintya Bheda-Abheda Tattva. Tattva ist „Wahrheit“ oder „spirituelle Schlussfolgerung“. Bheda bedeutet „Unterschied“, Abheda bedeutet „Nicht-Unterschied“. Und Achintya bedeutet „unverständlich“. Das ist also Bheda-Abheda – ein Devotee ist zufrieden und unzufrieden.

Welche Seite kennt ihr? Welche Seite fühlt ihr? Wenn ihr Unzufriedenheit spührt, das ist sehr gut – verbessert eure Zufriedenheit. Falls ihr Zufriedenheit spührt ist das sehr gut – verbessert eure Unzufriedenheit. Wie das zu ultimativem Erfolg und vollkommener Erfüllung führt, weiß ich nicht. Ich habe keine Ahnung. Deshalb müssen wir die Vorteile beider Gefühle – Zufriedenheit und Unzufriedenheit – vereinen. Wenn  man zufrieden ist, fühlt man sich glücklich, aber etwas träge. Unzufriedenheit hingegen macht uns etwas verbittert, aber leidenschaftlich, nicht so träge und bereit zu arbeiten. Die Nachteile beider Gefühle – Niedergeschlagenheit und Langsamkeit – zu vereinen, hilft nichts. Besser ist es, die positiven Seiten beider Gefühle zu vereinen: den Antrieb, etwas zu tun – wie als Motivation zu nutzen, Unzufriedenheit wirkt manchmal so – und das Glück, das von der anderen Seite kommt. Wenn man also glücklich und aktiv, positiv und aktiv ist, ist das meiner Meinung nach natürlich eine viel bessere Kombination.

Doch dann gibt es ein Problem. Ich sehe einen sehr aktiven Devotee und halte ihn für einen sehr hingebungsvollen Menschen. Aber vielleicht ist es nur das Raja-Guna, das auf ihn einwirkt – er ist aktiv, aber nicht selbstlos hingebungsvoll. Manchmal sieht man einen sehr langsamen Bhakta – ich würde nicht faul sagen, besser wäre es, suboptimal motiviert – und denkt: „Oh, dieser Typ ist von Tama-Guna besessen.“ Aber vielleicht erlebt er gerade die höchste Ekstase reiner Hingabe. Urteilt also nicht nach Äußerlichkeiten. Folgt dem Beispiel von Madhavendra Puri – als er aufgrund der Dinge um ihn herum verstand: „Oh, Moment mal. Die Leute werden mich als großen Vaishnava respektieren.“ Ich verstecke mich lieber und laufe weg.’

Genauso hörten alle Anhänger der Lektion aufmerksam zu. Und sie verstanden, sie hatten gelernt, dass etwas Langsamkeit Ekstase, hohe Ekstase bedeutet. Lauft lieber weg von diesem Ruhm, der euch angreift. Setzt euch nicht der Gefahr aus, dass die Leute aufgrund eurer Faulheit denken, dass ihr in hoher Ekstase seid. Seid aktiv. Versteckt euch hinter Hingabe und Dienst. Dann seid ihr sicher davor, als tief meditierender, hochekstatischer Vaishnava angesehen zu werden.

Ich denke, ihr versteht, was ich meine – urteile nicht nach Äußerlichkeiten. Und ja, kultiviere beide Gefühle: seid zufrieden mit eurer Linie und nutzt Unzufriedenheit als Motivation, um euer hingebungsvolles Leben zu verbessern. Vergisst nicht, eine Hauptübung im Yoga ist die Praxis der Zufriedenheit.

(Fortgesetzt follgt)



(из  лекции Свами Тиртхи, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Вопрос: Мы узнали, что нам нужно быть непривязанными и таким образом удовлетворенными. И в то же время нам нужно быть неудовлетворенными той интенсивностью, которой мы достигли. Так где же баланс и гармония?

Свами Тиртха: Ну, философия Махапрабху — это уникальный тип. Она называется ачинтья бхеда-абхеда таттва. Таттва — это «истина» или «духовное заключение». Бхеда означает «различие», абхеда означает «неразличие». А ачинтья означает «непостижимое». Итак, это бхеда-абхеда — преданный удовлетворен и неудовлетворен.

Какую сторону вы знаете? Какую сторону вы чувствуете? Если вы чувствуете неудовлетворенность, это очень хорошо — улучшите свою удовлетворенность. Если вы чувствуете удовлетворенность, это очень хорошо — улучшите свою неудовлетворенность. Как это принесет окончательный успех и полное удовлетворение — это ачинтья — я не знаю. Понятия не имею. Поэтому нам нужно объединить преимущества обоих чувств — быть удовлетворенным и неудовлетворенным. Если вы удовлетворены, то вы счастливы, но немного медлительны. Если вы неудовлетворены, то вы едкие, но страстны и не так медлительны, вы готовы работать. Так что, если объединить минусы двух чувств – вы угрюмы и медлительны – это не поможет. Лучше объединить положительные стороны этих двух чувств: импульс что-то сделать – как мотивация, неудовлетворенность иногда работает так – и счастье, приходящее с другой стороны. Так что если вы счастливы и активны, позитивны и активны, я думаю, что это гораздо лучшее сочетание, конечно.

Но затем возникает проблема. Я вижу очень активного преданного и думаю, что он очень преданный человек. Но, может быть, это просто раджа-гуна работает над ним — быть активным, но не бескорыстно преданным. В других случаях вы видите очень медленного бхакту — я бы не сказал ленивого, лучше сказать, недостаточно мотивированного — и вы думаете: «О, тама-гуна над этим парнем». Но, может быть, он испытывает высший экстаз чистой преданности. Так что не судите по внешнему. Но следуйте примеру Мадхавендры Пури — когда из-за того, что происходило вокруг него, он понял: «О, подождите минутку. Люди будут уважать меня как великого вайшнава. Мне лучше спрятаться и убежать».

Точно так же все преданные очень внимательно слушают лектора. И они поняли, они усвоили, что быть немного медлительным означает экстаз, высокий экстаз. Лучше убегите от этой славы, которая нападает на вас. Не подвергайте себя этой опасности – что из-за вашей лени люди подумают, что вы находитесь в высоком экстазе. Будьте активны. Спрячьтесь за преданностью служения. Тогда вы в безопасности от того, чтобы вас считали очень глубоко медитирующим высоко экстатичным вайшнавом.

Думаю, вы понимаете, что я имею в виду – не судите по внешнему. И да, развивайте оба чувства: будьте довольны линией, к которой принадлежите, и используйте неудовлетворенность как мотивационную силу для улучшения вашей религиозной жизни. Не забывайте, что одна из основных практик в йоге – это практика удовлетворенности.

(продолжение следует)



(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Prem Gopal: Are there inner and outer reasons for the weakness of the heart? If there is some period of tama-guna or our karma? Or this weakness of the heart, of the will-power comes from our ignorance and lack of faith?

Swami Thirtha: Of course, there are some external factors and some internal ones. Therefore we need the purification. As long as there is too much influence of the gunas and the karma, we are a puppet. Especially when you feel that you are free, then you are a slave. So, we need a profound purification – to diminish the karma influence, to diminish the guna influence. Even then it will come. And then we need this inner cultivation. Faith – this is something very strong. But you know, usually people, we, have weak faith. We need some proofs for our faith. Because ‘If I get feedback, I am stronger’. But on the higher platform your faith doesn’t need this feedback. Yet this is not the highest platform. The highest platform is when everything tells the opposite and still your faith is not broken. So, find your place, where are you on this scale? It’s no problem, of course we all need feedback. It will help us, no doubt. And therefore we need to provide that to each other. This is also a service. And slowly, slowly, this inner weakness of the heart will diminish. Once we have a real superior taste, we cannot forget that.

And we have to improve our weakness of the heart. Because so far it concerns us, this story is about us. But just imagine, what is the weakness of the heart of a pure devotee? What kind of emotional waves he has got in the heart? Or what is the weakness of the heart of the gopis? Or what is the weakness of the heart of God Supreme, of Lord Krishna? At which point will He feel: ‘Oh, My heart is melting’? Weakness of the heart is not only a lack of enthusiasm, but also a kind of melting. So, improve! We have to improve that weakness of the heart, tenderness of the heart, in the spiritual sense. If Shrimati Radharani doesn’t enjoy the company of Krishna, She feels left alone. And what does She do? She sits on the ground and with Her finger She draws some pictures in the sand. Weakness of the heart? Yes. But this is what we want, you see?

So, on the higher octave, in the spiritual sense, even the weakness of the heart is an incredibly high achievement. Alright, this we cannot prove and we cannot explain, therefore we admire it. But we can have very similar feelings: ‘Oh, my Lord, I’ve been calling You here for ages. Why don’t You come? Why don’t You pay attention on me?’ It’s a bona fide weakness of the heart.

Definitely, to eliminate the external factors and to purify the inner substance so much that less and less negative influences are there – it is very useful. And if you see a devotee, or in general, a human being around you, who has this moment, this weakness of the heart – just go there, embrace them and help. Usually, what advice do we need in such moments? ‘Don’t worry. Just go ahead. Come along!’ – very simple. Compassion. But when can we give this compassion? Only if we know how it is. So, this is a kind of initiation into the mysteries of the hopes of a human soul. Sometimes you feel frustrated in your hopes, but then somebody comes, embraces you and says: ‘Hey! Your prospect is there. Come! Take your share in perfection. It’s waiting for you’. And Gurudev was very precise on that. He said: “To be sad in devotional life means that you are in maya”. Right? Because if you are not enthusiastic, if you don’t feel good about this whole thing, that means your picture is broken. You have lost it. That means illusion. So – positive cultivation.

(to be continued)



« Older Entries Newer Entries »