Sharanagati

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2019 вечер, София)

Аз чувствам, че вашите врати са винаги отворени. Затова идвам от време на време, за да науча това от вас – как да има човек отворени врати, как да сложи поканата: „моля ви, елате, присъединете се към нас”. Обикновено хората харесват компания, нали? Обикновено хората се събират заедно. Казва се, че дори самотните вълци понякога имат конференции. А ако се събираме с някаква добра духовна цел, мисля, че това е най-добрият начин на общуване. Затова благодаря ви, че държите вратите си отворени. Помагайте на останалите да влизат през вашите врати и порти. 

Махадев: Бих искал да споделя нещо за портите. Бях в Йерусалим и видях Златната Порта, през която Исус е влязъл в града, яхнал магаре. И се казва, че през тази врата ще дойде следващият Месия. Обаче когато след кръстоносните походи мюсюлманите завзели града, те изцяло зазидали портата. Това е бил моментът, в който християнството се разделя на католицизъм и православие. И оттогава насетне има упадък в християнската църква. 

Свами Тиртха: Не се притеснявай, Махапрабху вече дойде. И се казва, че Той намерил съкровищницата на божествената любов затворена и заключена. И какво направил? Строшил катинара, отворил вратата и започнал да разграбва всички съкровища. Ала не за да ги запази за себе си, а да ги раздаде безплатно. Обаче знаете, за да свършиш една голяма задача не е достатъчно да си сам. За да се построи една голяма църква са нужни поне петима. И за да разграби съкровищницата на божествената любов, Той също си имал помощници. Госвамите, Харидас Тхакур и толкова много други му помагали да раздава съкровището на святото име. А то е истинското съкровище за тази епоха. Затова в молитвата „Отче наш“ се казва: „Да се свети името Ти!” Святото име, фокусът е върху святото име. Независимо от религиозните практики, този фокус остава. Затова нашите врати са винаги отворени, защото Махапрабху е счупил портите и катинарите. Да, Златната Порта – много важно нещо. 

Въпрос на Кришнаприя: Искам да попитам за тези отворени врати на сърцето – не е ли така, че не може просто да пускаш всекиго вътре? Това е специално място за специални личности. 

Свами Тиртха: Да, определено. Призраци, вещици, черни магьосници – обичайно те обитават сърцето ни. Нашите лоши желания и привързаности, цялото неразбиране, което имаме – те са на трона на нашето сърце. Ние го пазим за тях. И го украсяваме с мрак, с паяжини и с този толкова лош влажен дъх на мазе. И така, вместо гирлянд – паяжини; вместо свещи – мрак; а инсенсът е тази толкова лоша миризма. И те се чувстват добре. Чувстват се обожавани. 

Изпъдете ги от сърцето си – всички фалшиви разбирания, всички разочарования, всички проблеми, които имате. Всъщност всички те са се случили в миналото, така че вече не съществуват. Приключете с миналото си. Докато материалните желания, лъжовните разбирания и надеждата за освобождение присъстват като призраци в нашето сърце, нежната Богиня на предаността не може да дойде. Най-напред почистете мястото. Заменете тъмнината със светлина. Вместо тези паяжини, нанижете истински гирлянди. Донесете най-добрите благоухания и тогава ще можете добре да подготвите мястото. И после може да се помолите на Богинята на предаността да влезе. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе. 

И съм съгласен, трябва да пазим най-добрата страна на същността си за най-добрата цел. Затова не се задоволявайте просто с любов. Понеже обикновено тя идва и си отива. Търсете божествена любов. Тя ще дойде и никога няма да ви напусне. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 03.01.2019, Abend, Sofia)

Ich spüre, dass eure Türen immer offen stehen. Deshalb komme ich von Zeit zu Zeit, um von euch zu lernen – wie man offene Türen öffnet und wie man einlädt: „Kommt doch, macht mit!“. Normalerweise mögen die Menschen Gesellschaft, nicht wahr? Normalerweise kommen sie zusammen. Man sagt, selbst die einsamen Wölfe treffen sich manchmal. Und wenn wir zu einem guten spirituellen Zweck zusammenkommen, ist das meiner Meinung nach die beste Art der Gemeinschaft. Danke also, dass ihr eure Türen offen haltet. Und helft den anderen, durch eure Türen und Tore zu treten.

Mahadev: Ich möchte etwas über die Tore erzählen. Ich war in Jerusalem und sah das Goldene Tor, durch das Jesus auf einem Esel die Stadt betrat. Und es heißt, dass durch dieses Tor der nächste Messias kommen wird. Doch als die Muslime nach den Kreuzzügen die Stadt einnahmen, mauerten sie dieses Tor vollständig zu. Dies war der Moment, als sich das Christentum in Katholizismus und Orthodoxie spaltete. Von da an nahm die Zahl der christlichen Kirchen ab.

Swami Tirtha: Keine Sorge, Mahaprabhu ist bereits gekommen. Und es heißt, er habe die Schatzkammer der göttlichen Liebe verschlossen und versiegelt vorgefunden. Was tat er also? Er brach das Siegel, öffnete die Tür und begann, alle Schätze zu bergen. Aber er behielt sie nicht für sich, sondern verteilte sie großzügig. Doch für ein großes Werk reicht es nicht, allein zu sein. Um ein riesiges Kirchengebäude zu errichten, braucht man mindestens fünf. Und um die Schatzkammer der göttlichen Liebe zu rauben, hatte er auch einige Helfer. Die Goswamis, Haridas Thakur und viele andere halfen ihm, den Schatz des Heiligen Namens zu verteilen. Und dies ist der wahre Schatz dieses Zeitalters. Deshalb heißt es im Vaterunser: „Geheiligt werde dein Name!“ Der Heilige Name, der Fokus liegt auf dem Heiligen Namen. Unabhängig von der religiösen Praxis liegt der Fokus dort. Deshalb stehen unsere Türen immer offen, weil Mahaprabhu die Türen und Siegel aufgebrochen hat. Ja, das Goldene Tor – es ist sehr wichtig.

Frage von Krishnapriya: Ich möchte etwas über diese geöffneten Türen des Herzens wissen – ist es nicht so, dass man nicht einfach jeden hereinlassen kann? Es ist ein besonderer Ort für besondere Menschen.

Swami Tirtha: Ja, definitiv. Manche Geister, manche Hexen, manche schwarze Magier – sie besetzen normalerweise unser Herz. Unsere schlechten Wünsche und Anhaftungen und all unsere falschen Vorstellungen sitzen auf dem Thron unseres Herzens. Deshalb bewahren wir es für sie. Und wir schmücken es mit Dunkelheit, mit Spinnweben und mit diesem unangenehmen Geruch, den man beim Betreten wahrnimmt. Die Girlande ist das Spinnennetz; anstelle von Kerzen ist es Dunkelheit; und der Weihrauch ist dieser sehr unangenehme Geruch. Und sie fühlen sich sehr wohl. Sie fühlen sich verehrt. Verbannt sie aus eurem Herzen – all die falschen Vorstellungen, all die Frustrationen, all den Ärger, den ihr habt. Eigentlich ist alles vergangen und existiert nicht mehr. Schließt eure Vergangenheit ab. Solange materielle Wünsche, falsche Vorstellungen und die Hoffnung auf Befreiung wie Geister in unserem Herzen schlummern, kann die zarte Göttin der Hingabe nicht kommen. Säubert diesen Ort zuerst. Ersetzt die Dunkelheit durch Licht. Statt dieser Spinnweben bindet echte Girlanden. Bringt das beste Räucherwerk mit und bereitet den Ort schön vor. Und dann könnt ihr beten, damit die Göttin der Hingabe eintritt. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. Und ich stimme zu, wir müssen das Beste unserer Existenz für den besten Zweck bewahren. Also, gebt euch nicht mit der Liebe zufrieden. Denn sie kommt und geht. Strebt nach göttlicher Liebe. Das wird kommen und euch nie verlassen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 03.01.2019 вечером, София)

Я чувствую, что ваши двери всегда открыты. И поэтому я время от времени прихожу к вам, чтобы научиться этому – как сделать так, чтобы двери были открыты, как приглашать: «Приходите, присоединяйтесь к нам». Обычно люди любят компанию, не так ли? Обычно люди собираются вместе. Говорят, даже одинокие волки иногда собираются вместе. И если мы собираемся вместе ради какой-то благой духовной цели, я думаю, это лучший способ общения. Так что спасибо вам за то, что вы открываете свои двери. И помогайте другим войти через ваши двери и ворота.

Махадев: Хочу рассказать о воротах. Я был в Иерусалиме и видел Золотые ворота, через которые Иисус въехал в город на осле. Говорят, что через эти ворота придёт следующий Мессия. Но когда после Крестовых походов мусульмане захватили город, они полностью заложили эти ворота. Именно тогда христианство разделилось на католичество и православие. С тех пор христианская церковь начала приходить в упадок.

Свами Тиртха: Что ж, не волнуйся, Махапрабху уже пришёл. И сказано, что Он нашёл сокровищницу божественной любви закрытой и запечатанной. И что же Он сделал? Он сломал печать, открыл дверь и начал захватывать все сокровища. Но не для Себя, а раздавая их щедро. Но, знаете ли, для большого дела недостаточно быть одним. Чтобы построить огромное церковное здание, нужно как минимум пятеро. И чтобы ограбить сокровищницу божественной любви, у Него были помощники. Госвами, Харидас Тхакур и многие другие помогали Ему распространять сокровищницу Святого Имени. И это настоящее сокровище этой эпохи. Поэтому в молитве «Отче наш» сказано: «Да святится имя Твоё!» Святое Имя, фокус на Святом Имени. Независимо от религиозной практики, фокус именно там. Поэтому наши двери всегда открыты, потому что Махапрабху сломал двери и печати. ​​Да, Золотые Ворота – это очень важно.

Вопрос Кришнаприи: Я хочу спросить об этих открытых дверях сердца – разве не так, что нельзя просто так впускать кого попало? Это особое место для особых людей.

Свами Тиртха: Да, определённо. Какие-то призраки, какие-то ведьмы, какие-то чёрные маги – обычно они занимают наше сердце. Наши дурные желания, привязанности и все наши заблуждения – они на троне нашего сердца. Мы оберегаем его для них. И украшаем его тьмой, паутиной и этим ужасным запахом мрачной дыры и свалки, который чувствуется, когда входишь. Гирлянда – это паутина; вместо свечей – тьма; а благовония – этот ужасный запах. И они чувствуют себя очень хорошо. Они чувствуют себя обожаемыми.

Выгоните их из своих сердец – все ложные представления, все разочарования, все проблемы, которые у вас есть. На самом деле, все это было в прошлом, поэтому их больше нет. Покончите со своим прошлым. Пока материальные желания, ложные представления и надежда на освобождение призраками живут в наших сердцах, нежная Богиня преданности не сможет прийти. Сначала очистите это место. Замените тьму светом. Вместо этой паутины приготовьте настоящие гирлянды. Принесите лучшие благовония, и тогда вы сможете красиво подготовить место. А затем вы сможете помолиться, чтобы Богиня преданности вошла. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе.

И я согласен, мы должны сохранить лучшую часть нашего существования ради благих целей. Поэтому не довольствуйтесь любовью. Ведь она обычно приходит и уходит. Ищите божественную любовь. Она придёт и никогда вас не покинет.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“Humility, pridelessness, non-violence, tolerance, simplicity, approaching a bona fide spiritual master, cleanliness, steadiness, self-control, renunciation of the objects of the sense gratification, absence of a false ego, the perception of the evil of birth, death, old age and disease, detachment, freedom from entanglement with children, wife, home and the rest, even-mindedness amid pleasant and unpleasant events, constant and unalloyed devotion to Me; aspiring to live in a solitary place, detachment from the general mass of people, accepting the importance of self-realization and philosophical search for the Absolute Truth – all these I declare to you to be knowledge and besides this whatever there may be is ignorance.”[1]
Something important was mentioned here – to observe and to realize the problems of these four essential sufferings of life: to take birth, to face old age, to have some disease and finally to exit. I know that this is not a very popular topic, but nevertheless, we need to discuss it a little bit. Let’s take the birth of a human being. It is a happy, jolly event, right? I learned that the expected answer to all the questions ‘right?’ is ‘yes’. Usually we consider the delivery of a child a happy event. But let’s ask the child. He comes crying. He or she is crying and you are smiling. The brutal dualities of life. But I have learned something about the Thracians. Not only that they were heavy drunkards, but also that they had a vision about life and death. They were crying when a child was born. Because they knew how difficult it is to survive the whole lifetime and finally to enter the oblivion again. And they were smiling when someone passed away. So, it depends on the vision – what kind of vision you have about life and death. Usually, our vision about life or taking birth is a happy event. We are happy and the child is crying. Just imagine yourself on your death bed: you cry again and the people around you smile. Are you satisfied with such a situation? So, beware! Better we stick to the social patterns that we have about death: that they will cry and you will smile. Because that means you can pass away with an easy heart. You accomplished your journey. I think this is a better version of your life if people will miss you. Therefore, we need to train ourselves to come to that quality. First, we need to become a good human being. Not a burden on the shoulders of others, but such a nice person that everybody wants to enjoy our company, that everybody feels elated in our company.
Nevertheless, it is said that the birth of a new child means that God hasn’t lost all the hope in humanity. Maybe this one will accomplish or fulfil the expectations. Why not? It is possible. So, birth is really a very happy event – if you, as parents, have the proper consciousness. What is the purpose of inviting a new soul into this material life? It is not to bring somebody into the limited experience of suffering, but to invite somebody to accomplish the journey. So that they can eliminate and burn up all their karma, the burden that they have, and finally, in a purified manner, rejoin the eternal divine blissful reality – this is the purpose of inviting any soul to this planet.
Therefore, in our line it is said: one child is good, two children are better and three children is the minimum. It means if you have only one: two parents will die, one child is left – it’s nothing. That’s not multiplication. If you have two children: two will go and two will remain – that’s only a substitution. Three is a minimum, right? So, to give a chance to a soul to accomplish a spiritual journey – this is a duty, this is a dharma of a senior – parent, teacher, whatever.
Question of Krishna Priya: You said that it is a good case if, when leaving this world, you are smiling. But isn’t it so that you will smile if you know where are you going?
Swami Tirtha: You know, a fully realized devotee is not so much concerned about the destination. Because if we really trust our Lord, who will guide us mercifully, whichever place He chooses for us, we should accept it happily. If He wants to bring us to heaven – all right, we accept. If He wants to put us into hell – all right, hellish conditions, we accept.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 13.8-12

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egótól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás – ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig tudatlanságnak.”[1]
Valami igazán fontos dolog van itt megemlítve, hogy észrevegyük és felismerjük az élet négyféle szenvedéséből adódó problémát, mint a születés, az öregséggel való szembenézés, a betegség, és végül a halál. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egy túl népszerű téma, mindenesetre egy kicsit azért kell róla beszélnünk. Vegyük először is a születést, ami egy boldog, örömteli esemény. Tehát általában a gyerek születését egy örömteli eseménynek tartjuk, de vajon neki mi a véleménye erről? Hiszen ő sírva érkezik, miközben mi örömmel mosolygunk. Az élet kegyetlen kettősségei. Viszont ezzel kapcsolatban tanultam valamit a Trákoktól. Nem csak azt, hogy ők milyen nagyivók voltak, hanem azt is, hogy nekik valódi víziójuk volt az életről, és a halálról. Ők valóban sírtak, amikor egy gyermek született, mert tudták milyen nehéz is megélni, túlélni az életet, majd újra átlépni a feledés birodalmába. Ezért ők, amikor valaki eltávozott, akkor mosolyogtak. Tehát, ez a látásmód függvénye, hogy milyen víziótok van az életről és a halálról. Általában a születésről, az élet kezdetéről egy igen pozitív képünk van, mi örülünk, a gyermek pedig sír. Aztán képzeljétek el magatokat a halálos ágyatokon, ti ismét sírtok, míg a körülöttetek lévők mosolyognak. Ti örültök egy ilyen helyzetnek? Tehát vigyázzatok! Jobb, ha inkább ragaszkodunk a társadalmilag megszokott mintához, hogy ők búslakodnak, ti pedig boldogok vagytok, mivel ez azt jelenti, hogy könnyű szívvel távoztok. Beteljesítettétek az életutatokat. Szerintem ez a kedvezőbb verziója az életnek, amikor hiányozni fogtok az embereknek. Ezért az életünk során azt kell gyakorolnunk, hogy elérjük ezt a beteljesített minőséget. Először is jó emberré kell válnunk, nem pedig olyanná, aki terhet jelent mások számára. Olyan kedves személlyé kell lennünk, akivel mindenki szívesen tölti az időt, aki mellett mindenki boldognak érzi magát.
Viszont azt is mondják, hogy egy gyermek születése a bizonyíték arra, hogy Isten még nem vesztette el bizalmát az emberiségben. Talán ez a gyermek majd képes lesz beteljesíteni az összes elvárást. Miért is ne? Erre van esély. Tehát a születés az valóban egy nagyon boldog esemény, ha ti, mint szülők, megfelelően tudatosak vagytok. Mi a célja egy új lélek meginvitálásának ebbe az anyagi világba? Nem az, hogy belekóstoljon ennek az ideiglenes világnak a szenvedéseibe, hanem az, hogy hozzásegítsünk valakit az életútja befejezéséhez. Hogy képes legyen elégetni, megszüntetni valamennyi karmáját, az eddig hordozott terheit, és végül megtisztulva újra csatlakozzon az örökké boldog isteni valósághoz. Ez a célja egy lélek Földre való meginvitálásának.
Ezért a mi vonalunkban azt mondják, hogy egy gyermek az jó, kettő, az még jobb, három pedig a minimum. Ez annyit jelent, hogy ha csak egy gyermeketek van és eltávoztok, akkor mivel egy gyermek marad utánatok, azzal még magatokat sem adtátok vissza, tehát az semmi. Ha két gyermeketek van, és eltávoztok, akkor azzal még csak magatokat helyettesítettétek. Viszont három gyermek esetében már adtatok valamit a világnak, ezért ez a minimum. Tehát, hogy esélyt adjunk egy léleknek arra, hogy befejezze a lelki utazását, ezt jelenti a dharma beteljesítése egy érett szülő, tanító, bárki esetében.
Krisna-prijá kérdése: Említetted, hogy jó esetben mosolyogva hagyjuk el ezt a világot. Viszont ez nem úgy van, hogy akkor mosolygunk, ha tudjuk, hogy hová tartunk?
Szvámí Tírtha: Tudjátok, egy teljesen megvalósított bhakta nem igazán aggódik amiatt, hogy hová megy. Mivel, ha igazán bízunk az Úrban, aki kegyesen vezérel bennünket, akkor bárhová is vezet, azt örömmel fogadjuk. Ha azt szeretné, hogy a Mennybe jussunk, akkor az is jó, elfogadjuk, de ha a pokolba küld bennünket, az is rendben van, azt is elfogadjuk.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 13.8-12.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Смирение, отсъствие на гордост, ненасилие, търпение, простота, обръщане към автентичен духовен учител, чистота, устойчивост, себевладеене, отричане от обектите на сетивно наслаждение, липса на фалшиво его, осъзнаване, че раждането, смъртта, старостта и болестите са злини, непривързаност, свобода от заплитане с деца, жена, дом и др., уравновесеност при приятни и неприятни събития, постоянна и чиста преданост към Мен; стремеж към живот на уединено място, разграничаване от общата маса от хора, приемане на важността на себереализацията и философско търсене на Абсолютната Истина – всичко това Аз ти заявявам, че е знание, а каквото е извън него е невежество.”[1]
Нещо важно е споменато тук – да се наблюдават и осъзнават проблемите на тези четири най-главни страдания в живота: да се родиш, да срещнеш старостта, да имаш болести, и накрая да напуснеш. Знам, че това не е много популярна тема, но въпреки това трябва да поговорим малко по нея. Да вземем например раждането на човека. То е щастливо, радостно събитие, нали? Научил съм, че очакваният отговор на всички въпроси „нали?“ е „да“. Обикновено считаме раждането на дете за щастливо събитие. Но да попитаме детето. То идва с плач. То плаче, а вие се усмихвате. Грубите житейски дуалности. Обаче сме научили нещо за траките. Не само, че много са пиели, но са имали и визия за живота и смъртта. Те плачели, когато се раждало дете. Защото знаели колко трудно е да оцеляваш през целия този живот и накрая пак да влезеш в забвението. А когато някой си отивал, те се усмихвали. Така че зависи от визията – какво виждане имате за живота и смъртта. Обичайно виждането ни за живота или раждането е, че е щастливо събитие. Ние се радваме, а детето плаче. Представете си себе си на смъртното си ложе: отново вие плачете, а хората наоколо се усмихват. Ще сте доволни ли в такава ситуация? Затова внимавайте! По-добре да се придържаме към обществените модели, които имаме за смъртта: останалите да плачат, а вие да се усмихвате. Защото това означава, че можете да си заминете с леко сърце. Завършили сте пътуването си. Мисля, че това е по-добра версия на живота ви – да липсвате на хората. Затова трябва да се обучаваме, за да достигнем това качество. Най-напред трябва да станем добро човешко същество. Не товар на гърба на другите, а такъв прекрасен човек, на чиято компания всеки иска да се радва, в която всеки се чувства вдъхновен.
Въпреки това се казва, че раждането на всяко ново дете означава, че Бог не е изгубил надежда в човечеството. Може би това дете ще постигне очакванията. Защо не? Възможно е. Така че раждането наистина е много щастливо събитие – ако вие, като родители, имате правилното съзнание. Какъв е смисълът да се канят нови души в този материален свят? Той не е да доведеш някого да страда насред ограниченията на живота, а да го поканиш да извърви пътя си. За да може да елиминира, да изгори своята карма, товара, който носи, и накрая, пречистен, да се върне във вечната, духовна, блажена реалност – това е смисълът да се покани душа на тази планета.
Затова в нашата традиция се казва: едно дете е добре, две деца е по-добре, а три деца са минимумът. Това означава, че ако имате само едно: двама родители ще умрат, едно дете ще остане – това не е размножаване. Ако имате две деца: двама ще си идат и двама ще останат – това е само заместване. Три е минимумът, нали? Така че да даде възможност на една душа да осъществи духовното си пътуване – това е дълг, това е дхарма на всеки по-старши – бил той родител или учител.
Въпрос на Кришна Прия: Казахте, че е добре ако, напускайки този свят, човек се усмихва. Но не е ли така, че той ще се усмихва, ако знае накъде се е запътил?
Свами Тиртха: Знаете, че напълно себеосъзнатият предан не се интересува особено накъде се е запътил. Защото ако наистина имаме доверие в нашия Бог, който ще ни насочва милостиво, каквото и място да избере Той за нас, ние с радост ще го приемем. Ако иска да ни заведе в рая – добре, приемаме. Ако иска да ни захвърли в ада – добре, приемаме адските условия.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 13.8-12

(from a talk of woman’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continued from the previous Friday)

Question of Labanga: Gurudev started with what men think of women. If Gurudev could share what a saint thinks about women?

Swami Tirtha: Well, returning to the original story of this invitation, when we had to say goodbye, the lady of the home was driving me to the station and during this visit we discussed certain basic rules or basic suggestions concerning the relationship between ascetics and women, between male devotees and women, etc. And you know there are certain rules, for example the ladies of Dvaraka couldn’t embrace Krishna when He was returning. But in their hearts they would run and embrace Him. So usually ladies don’t embrace a sanyasi. This and many other things we discussed with her. But she is a very warmhearted lady and when saying goodbye and saying hello to someone, naturally she wants to embrace them. So when she said ‘goodbye’ to me at the airport, she said: “Ah, Maharaj!” and she was about to embrace me, but she was frozen. And I remember properly, because we discussed that a monk shouldn’t embrace the ladies, but should embrace the female principle. But when she wanted to say ‘goodbye’, nevertheless this was an embrace of a female, therefore she stopped. But then finally, of course, I embraced her and said ‘goodbye’ and it was somehow very nice and very meaningful.

So what is the opinion of a saintly person of a woman – this was your question. Show me other religion where the most dignified position, a male, wants to become a female in the next life, wants to become a gopi.

And what is my opinion about the ladies? I have learned from your husband that the voice of the ladies is far-reaching. It means that you are very powerful preachers. You can preach where I cannot reach. You can convert what I cannot convert. You can raise what I cannot – if you live the life of a dignified, dedicated, saintly woman, and not a simple woman from the outside world. This is my personal opinion about women.

Labanga: Does it mean that we disciples can practice mercy where Guru has decided not to practice?

Swami Tirtha: Yes. If we are in the sampradaya of mercy, it means that the last person in that sampradaya should be the most merciful. Because Kṛiṣhṇa is merciful, Radharani is more merciful than Him, Balaram is more merciful than Radharani, Gurudev is more merciful than Him. From the spiritual masters – disciples are more merciful, etc. The last one at the end of the chain should be the most merciful.

Krishnapriya: Can I ask something about men? I just want to know what is your opinion about men who change their partners very often? I see a lot of such examples around me.

Swami Tirtha: I don’t support this.

Krishnapriya: For sure. But what do you think – why is this person doing this?

Swami Tirtha: I have a question from the other side: who is that stupid partner to believe such a person? He has given up two or three ladies before and now I think that he will take care of me forever?! Then you are stupid; it’s not his fault, it’s your fault. Always have another version of the story. This person who is changing ladies, maybe he is not a mature soul, maybe he is too much under the influence of the material nature, who knows. But if you believe such a person, you are fool number one. I don’t know what is the reason for his behavior, but I should examine what is the reason for my behavior.

Otherwise, just recently I received a small little booklet of the Master (Beinsa Duno). I thought that I am ultra-orthodox, then I understood I’m too liberal. He was really orthodox! He said, if a woman ever tells a harsh word, she is not a real woman. So, shall we upgrade our preaching for the ladies’ topics? Very, very strict rules and very high standards, almost impossible to accomplish. But at least we should go for the high ideal; it’s not necessary that you already have it, but strive for it, worship it. Be dignified ladies, but don’t stay only on the very good sattvic moral platform – become a real spiritual practitioner. For you it’s very easy to identify with the gopis, whose life and heart is only service and only divine dedication. Most of the time we live in expectation of fulfillment to come. It’s nice to have dreams. Have your dreams!

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Labanga kérdése: Gurudév, még a legelején említetted, hogy mit gondolnak a férfiak a nőkről. Esetleg meg tudnád osztani velünk, hogy egy szent ember hogyan gondolkodik a hölgyekkel kapcsolatban?

Szvámí Tírtha: Köszönöm szépen, ez a kérdés is ott volt a listámon. Nos, visszatérve ahhoz a történethez, amikor egy, addig ismeretlen bhakta hölgyhöz kaptam meghívást, aki azzal a kérdéssel kezdte a beszélgetést, hogy: „Mahárádzs, mi a véleményed a nőkről?” Mire ezt feleltem, „Tudod, kevesebb agykapacitással rendelkeznek, és másodrendű emberek.” Erre aztán úgy reagált, hogy: „Mahárádzs, hol akarsz ma este aludni, mert az én házamban nem fogsz!” S ezzel meg is alapoztuk a barátságunkat. Ezen a látogatáson megbeszéltünk bizonyos alapvető szabályokat, hogy például milyen viselkedés ajánlott az aszkétáknak, vagy a férfi bhaktáknak a nőkkel kapcsolatban. Tudjátok vannak bizonyos szabályok, mint például Dváraka hölgyei nem ölelhetik meg Krisnát, amikor hazatér hozzájuk, de a szívükben odaszaladtak és magukhoz ölelték Őt. A lényeg, hogy a hölgyek általában nem ölelik meg a szannjászíkat. Ilyesféle dolgokról beszélgettünk még az otthonában, majd később kivitt a reptérre, és mivel egy nagyon melegszívű valaki volt, így amikor elbúcsúztunk, akkor természetesen lendítette ölelésre a karjait modván „Ó, Mahárádzs!”, majd hirtelen megdermedt a levegőben. Közben eszébe jutott az, amiről beszélgettünk, hogy egy szannjászí ne a nőt ölelgesse, hanem a női princípiumot ölelje magához. Azonban ez mégiscsak egy nő ölelése lett volna, ezért torpant meg a levegőben. Majd végül természetesen mégis átöleltem a hölgy vállát, és így ez egy nagyon szép és jelentőségteljes búcsúzás lett.

Tehát a kérdésed az volt, hogy mi egy szent ember véleménye a nőkről. Mutassatok még egy vallást, amiben a legtekintélyesebb, legmagasabb pozíciót elérő férfi legközelebb nőként, azaz gópíként akar megszületni. Azt hiszem ez elmondja az egész folyamatnak az eszményét, illetve azt is, hogy miként viszonyulunk az egyetlen férfihoz ebben a világmindenségben.

S az én személyes véleményem a hölgyekről az, amit jóférjedtől tanultam, hogy az asszonynépek a hangja messzire ér. Ez azt jelenti, hogy ti nagyon erőteljes prédikátorok vagytok, elértek oda is, ahová én nem, ti meg tudjátok változtatni, amit én nem. Ti fel tudtok emelni ott is, ahol én már nem, de csak akkor, ha igazi lelki nőként éltek. Ha a hétköznapi nők életét folytatjátok, akkor ezeket a lehetőségeket, amik pontosan ennek a tekintélyes női létformának a szentségével adatnak meg, sajnos elszalasztjátok. Ez az én személyes véleményem a hölgyekről.

Labanga: Ez azt is jelentheti, hogy van olyan eset, amikor a tanítvány a Guru ellenére is kegyet gyakorol ott, ahol Ő azt nem teheti meg?

Szvámí Tírtha: Igen. Ez minden tanítványra igaz, ha a kegyelem szampradájába tartozunk, akkor aki a legvégén van a láncolatnak, azzal kell a legkegyesebbnek lennünk. Mert Kṛiṣṇa kegyes, Rádhárání még kegyesebb, Balarám pedig még Rádháránínál is kegyesebb. Gurudév pedig még Rádháránínál is kegyesebb, és akkor ki a legkegyesebb? A vaisnava. Tehát, aki a láncolat végén van, annak kell a legkegyesebbnek lennie.

Krsna-prijá: Kérdezhetek valamit a férfiakkal kapcsolatban? Mi a véleményed az olyan, férfiakról, akik gyakran váltogatják a partnereiket, mivel sok ilyen esetet látok magam körül.

Szvámí Tírtha: Ezt nem támogatom.

Krsna-prijá: Igen, nyilvánvaló, hogy nem támogatod, de mit gondolsz, mégis mi késztet egy embert arra, hogy így viselkedjen?

Szvámí Tírtha: Az, hogy valakit miért üldöz ez a vágy, ez a keresés, azt nem lehet tudni. Erősebb illúziórikus befolyás, valamiféle hiány, vagy esetleg nem túl érett lélek, ki tudja?! De nem is ez a kérdés, hanem hogy ki az, aki még hisz egy ilyen embernek? Mondjuk ez az illető már éppen  az ötödik nőjét fogyasztja el, ti meg azt hiszitek, hogy ő örökre gondoskodni fog rólatok? Ha ezt elhiszitek, akkor az a ti hibátok lesz!  Tehát mindig éljünk a helyzet megfordításának az esélyével. Tehát, hogy az illető miért viselkedik úgy, azt nem tudom, de hogy én miért viselkedek úgy, na ezt érdemes vizsgálni! De, ha hisztek egy ilyen alaknak, akkor ti vagytok a legostobábbak. Tehát azt kell megnézni, hogy mi az oka az én viselkedésemnek.

Máskülönben, nemrégiben került a kezembe Beinsa Duno könyvecskéje az asszonyokról. Eddig azt hittem, hogy én ultraortodox vagyok a meggyőződésemben, de elolvasva ezt a könyvet be kellett látnom, hogy én abszolút liberális, szabadelvű gondolkodó vagyok ezen a téren, míg ő teljesen ortodox. Például azt mondja, hogy ha egy nő csak egyszer is csúnyán szól, az nem igazi asszony. Ezek nagyon, nagyon szigorú szabályok, és nagyon magas eszmék, gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Én ezt nem bánom, hogyha még nincs a birtokotokban, tudom hogy ez megvalósíthatatlan, de ez nem baj, csak törekedjetek rá, tekintsétek ezt egy eszménynek. S, ha van egy eszményképetek, akkor tudtok afelé haladni. Van cél, s ez mennyire szépen megemeli az ember tudatszintjét! Hihetetlen! Azt hiszem az időnk lejárt, de csak félbeszakítani tudjuk ezt a beszélgetést. Az elmélet után most itt az idő, hogy éljetek a gyakorlás lehetőségével. Javarészt arról beszélgettünk, hogy mit jelent egy nagyon erkölcsös, nagyon szattvikus, tiszta standard szerint élni, de ne maradjatok meg csupán itt, hanem váljatok egy tökéletes női gyakorlóvá. S azt hiszem nektek nagyon könnyű azonosulni a gópíkkal, akiknek az élete és szíve csak odaadással és szolgálattal van tele. A legtöbb esetben egy ilyen várakozásban élünk. Lehet, hogy ez még nincs a birtokotokban, de az jó, ha vannak álmai az embernek. Legyenek álmaitok!

(от беседа за женските роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Лабанга: Гурудев започна с това какво мислят мъжете за жените. Ако може Гурудев да сподели какво мисли един светец за жените. 

Свами Тиртха: Връщайки се към историята за онази покана, когато трябваше да се сбогуваме, домакинята ме откара до летището. По време на това посещение бяхме разговаряли за различни основни правила или препоръки, касаещи взаимоотношенията между аскетите и жените, между мъжете и жените в кръга на преданите. И знаете, има определени правила, например жените от Дварака не са можели да прегърнат Кришна, когато той се връщал там. Но в сърцата си те тичали и Го прегръщали. По същия начин, обичайно жените не прегръщат саннясите. За тези и за много други неща разговаряхме с нея. Но тя е много топлосърдечна жена и когато казва „сбогом“ или пък „здравей“ на някого, тя естествено иска да го прегърне. Така че когато се сбогуваше с мен на летището, тя каза: „О, Махарадж!” и аха да ме прегърне, но застина. И си спомням много добре, бяхме говорили, че един монах не бива да прегръща жени, но трябва да прегръща женския принцип. Ала когато тя искаше да се сбогува, това все пак беше прегръдка от жена, затова се спря. Обаче накрая аз, разбира се, я прегърнах на сбогуване и това по някакъв начин беше много хубаво и значимо.

Така че какво е мнението на светия човек за жените – това беше твоят въпрос. Покажете ми друга религия, където мъж в най-достойна позиция, иска в следващия си живот да стане жена, да стане гопи.

А какво е моето мнение за жените? От твоя съпруг съм научил, че гласът на жените стига далеч. Това означава, че вие сте много могъщи проповеднички. Вие можете да достигнете там, където аз не мога. Можете да преобърнете онова, което аз не мога. Можете да въздигнете онова, което аз не мога – стига да живеете живота на достойни, отдадени, свети жени, а не просто на жени от света навън. Това е моето лично мнение за жените.

Лабанга: Означава ли това, че ние, учениците, можем да упражняваме милостта там, където Гуру е решил да не я упражнява? 

Свами Тиртха: Да. Щом сме в сампрадаята на милостта, това означава, че последният човек в тази сампрадая трябва да е най-милостив. Защото Кришна е милостив, Радхарани е по-милостива от Него, Баларам е по-милостив от Радхарани, Гурудев е по-милостив от Него. А от духовния учител по-милостив е ученикът, и т.н. Последният в края на веригата трябва да е най-милостив.

Кришнаприя: Може ли да попитам нещо за мъжете? Гурудев, просто искам да знам какво е твоето мнение за мъже, които много често си сменят партньорката? Виждам доста такива примери около себе си. 

Свами Тиртха: Аз не подкрепям това.

Кришнаприя: Със сигурност. Но какво мислиш – защо такъв човек постъпва така?

Свами Тиртха: Аз имам въпрос от обратната страна: коя е тази глупава партньорка, дето ще повярва на такъв човек? Той вече е изоставил две или три жени, пък ти сега си мислиш, че ще се грижи за теб завинаги?! Значи ти самата си глупава; това не е негова грешка, а твоя. Винаги гледайте другата версия на историята. Човек, който си сменя жените, вероятно не е зряла душа, вероятно е прекалено силно под влиянието на материалната природа, кой знае. Но ако ти повярваш на такъв човек, значи си първа глупачка. Не зная каква е причината за неговото поведение, но трябва да се вгледам каква е причината за собственото ми поведение.

Иначе, наскоро получих една малка книжка от Учителя (Беинса Дуно). Мислех си, че аз съм ултра-ортодоксален, обаче тогава разбрах, че съм доста либерален. Той е бил истински ортодоксален! Той казва, че ако една жена някога продума груба дума, тя не е истинска жена. И така, да изведем ли на ново ниво проповядването си по темата за жените? Много строги правила и много висок, почти непостижим стандарт. Но нека поне се стремим към високия идеал; не е задължително вече да сте го постигнали, обаче стремете се към него, почитайте го. Бъдете достойни жени; но не оставайте само на това толкова хубаво, саттвично, нравствено ниво – станете истински практикуващи в духа. За вас е много лесно да се отъждествявате с гопите, чиiто живот и сърца са изпълнени единствено със служене, единствено с божествена посветеност. През повечето време живеем в очакване да дойде удовлетворението. Хубаво е да имаме мечти. Мечтайте!

(Aus einem Gespräch über die Rolle der Frau mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage von Labanga: Gurudev begann mit der Frage, was Männer über Frauen denken. Könnte Gurudev uns mitteilen, was ein Heiliger über Frauen denkt?

Swami Tirtha: Um auf die ursprüngliche Geschichte dieser Einladung zurückzukommen: Als wir uns verabschieden mussten, fuhr mich die Dame des Hauses zum Bahnhof. Bei diesem Besuch besprachen wir bestimmte Grundregeln und grundlegende Vorschläge zum Verhältnis zwischen Asketen und Frauen, zwischen männlichen Anhängern und Frauen usw. Es gibt bestimmte Regeln, zum Beispiel durften die Damen von Dvaraka Krishna nicht umarmen, als er zurückkehrte. Aber in ihren Herzen liefen sie zu ihm und umarmten ihn. Normalerweise umarmen Frauen einen Sanyasi nicht. Dies und vieles mehr besprachen wir mit ihr. Aber sie ist eine sehr warmherzige Frau, und wenn sie jemanden verabschiedet oder begrüßt, möchte sie ihn ganz natürlich umarmen. Als sie sich am Flughafen von mir verabschiedete, sagte sie: „Ah, Maharaj!“ und wollte mich gerade umarmen, aber sie war wie erstarrt. Ich erinnere mich noch gut daran, denn wir besprachen, dass ein Mönch keine Frauen umarmen sollte, sondern das weibliche Prinzip. Als sie sich jedoch verabschieden wollte, war dies dennoch eine Umarmung einer Frau, deshalb hielt sie inne. Schließlich umarmte ich sie dann doch und sagte „Auf Wiedersehen“, und es war irgendwie sehr schön und bedeutungsvoll.
Was hält also eine heilige Person von einer Frau – das war deine Frage. Zeigt  mir eine andere Religion, in der die würdigste Position, nämlich die eines Mannes, im nächsten Leben eine Frau werden möchte, eine Gopi.

Und was ist meine Meinung zu den Frauen? Ich habe von deinem Mann gelernt, dass die Stimme der Frauen weitreichend ist. Es bedeutet, dass ihr sehr mächtige Prediger seid. Ihr könnt dort predigen, wo ich es nicht kann. Ihr könnt etwas herumdrehen, was ich nicht herumdrehen kann. Ihr könnt erheben, was ich nicht kann – wenn ihr das Leben einer würdigen, hingebungsvollen, heiligen Frau führt und nicht das einer Frau von der Außenwelt. Das ist meine persönliche Meinung über Frauen.

Labanga: Bedeutet das, dass wir Schüler Barmherzigkeit praktizieren können, wo Guru sich entschieden hat, sie nicht zu praktizieren?

Swami Tirtha: Ja. Wenn wir uns in der Sampradaya der Barmherzigkeit befinden, bedeutet das, dass die letzte Person in dieser Sampradaya die barmherzigste sein sollte. Denn Kṛiṣhṇa ist barmherzig, Radharani ist barmherziger als er, Balaram ist barmherziger als Radharani, Gurudev ist barmherziger als er. Von den spirituellen Meistern sind die Schüler barmherziger usw. Der Letzte am Ende der Kette sollte der Barmherzigste sein. 

Krishnapriya: Darf ich etwas über Männer fragen? Gurudev, ich möchte nur wissen, was du von Männern haltest, die ihre Partnerin sehr oft wechseln? Ich sehe viele solcher Beispiele in meinem Umfeld.

Swami Tirtha: Ich unterstütze das nicht.

Krishnapriya: Natürlich. Aber was denkst du – warum tut diese Person das?

Swami Tirtha: Ich habe eine Frage von der anderen Seite gesehen: Wer ist diese dumme Partnerin, die so jemandem glaubt? Er hat schon zwei oder drei Frauen aufgegeben, und jetzt denkst du, er wird sich für immer um dich kümmern? Dann ist sie dumm; es ist nicht seine Schuld, es ist deine Schuld. Denkt immer an die andere Version der Geschichte. Dieser Mensch, der die Frauen wechselt, ist vielleicht keine reife Seele, vielleicht steht er zu sehr unter dem Einfluss der materiellen Natur, wer weiß. Aber wenn du so jemandem glaubst, bist der größte Narr. Ich weiß nicht, was der Grund für sein Verhalten ist, aber ich sollte den Grund für mein Verhalten untersuchen.

Außerdem habe ich erst kürzlich ein kleines Büchlein von Meister Beinsa Duno erhalten. Ich dachte, ich sei ultraorthodox, doch dann wurde mir klar, dass ich sehr liberal bin. Er war wirklich orthodox! Er sagte, wenn eine Frau jemals ein hartes Wort sagt, ist sie keine richtige Frau. Sollen wir also unsere Predigten auf die Themen der Frauen ausweiten? Sehr, sehr strenge Regeln und sehr hohe Standards, fast unmöglich zu erreichen. Aber wir sollten zumindest nach dem hohen Ideal streben; es ist nicht notwendig, dass man es bereits hat, aber strebt danach und verehrt es. Seid würdevolle Frauen, aber verharrt nicht nur auf der sehr guten sattvischen Moral – werdet wahre spirituelle Praktizierende. Es fällt euch sehr leicht, euch mit den Gopis zu identifizieren, deren Leben und Herz nur Dienst und göttliche Hingabe ist. Die meiste Zeit leben wir in Erwartung zukünftiger Erfüllung. Es ist schön, Träume zu haben. Träumt!