Sharanagati

Szvámí Tírtha: A meditáció nagyon népszerű manapság, mi is a meditáció?

Válasz: Semmittevés.

Szvámí Tírtha: Jó! Egyetértek! Először is abba kell hagynunk a jelentéktelen dolgokkal való foglalkozást, hiszen ha az anyagi síkon aktívak vagyunk, sok-sok hibát követünk el. Tehát a meditáció első körben azt jelenti: hagyd abba az ostoba tevékenységeket. Ám amikor elérjük a szív és az elme belső békéjét, akkor tudunk újra cselekedni. Ha Istennek szentelted az életedet, az isteni elveknek, az univerzális harmóniának, a jóga elveinek – akkor cselekedhetsz probléma nélkül. Lehetséges elérni azt a szintet, amelyen bármit is csinálsz, az meditáció. Nem könnyű és nem fog sikerülni a jógaóráink első hetén, de lehetséges.

És létezik egy nagyon különleges erő, amely segíti ennek létrejöttét – a szeretet. Éppen ezért a nyugati keresztény misztikus hagyományok szerint úgy mondják – kérlek benneteket, most figyeljetek, ez nagyon fontos – „Szeress és tégy, amit akarsz!” Milyen fajta szeretetről beszélnek? Ez nem egy érzés az emberi lények között, nem is egy üzleti csere: ’Szeretlek, amíg te is szeretsz engem’. Nem, ez egy isteni elv. Ha élő és szeretetteljes kapcsolatban állsz a Legfelsőbbel, akkor bármit is fogsz cselekedni, az a helyénvaló lesz.

De kérlek Benneteket, ne engem idézzetek ezzel kapcsolatban, mondván: ’a múltkor azt hallottam Tírtha Mahárádzs leckéjén, hogy ha szeretek bármit megtehetek, amit szeretnék és ez rendben is van.’ Nem! Ahhoz, hogy erre a síkra eljussunk, meg kell tisztítanunk a létezésünket, természetesen! Hogy ezt a célt elérjük, a megtisztuláshoz szükséges valamennyi lehetséges szabályt és utasítást követnünk kell! Ám amikor egy megvalósult síkra érünk, tudni fogjuk, hogyan cselekedjünk helyesen.

A meditáció máskülönben megalapozott kapcsolatot jelent a Legfelsőbbel – mint a kommunikáció egy módja. Elménk lecsendesítésével és testünk ellenőrzés alatt tartásával magasabbrendű képességeink nyilvánulnak meg, és akkor fog valami különleges történni.

Általában a hangok úgy keletkeznek, hogy megütünk egy tárgyat. Megütöm a dobot és ezzel hangot keltek. Ez a hangvibráció a levegőben megérinti a füledet és akkor te is hallgatni fogod, hallani fogod. Ám a jógában létezik egy nagyon különleges hang, amelyet nem tárgy megütésével teremtünk, ennek a neve az anahata hang, ez pedig a szív hangja. Tehát ha jó vagy a meditációdban, a szíved megsúgja majd, hogy mit tegyél. Ez nagyon fontos. Akkor fogod meghallani az isteni rezgést a saját szívedben, és az az isteni hang fog téged vezetni. Az anahata hang a szíved belső rejtekében rejlő különleges rezgés – nem pulzálás, nem is a szívverés ritmusa, hanem valami afölötti. Tehát a helyes meditáció segíteni fog elérni ezt a belső rezgést és hangot.

Bizonyos vagyok benne, hogy néha zengitek az óm mantrát, ugye? Végezzünk egy kísérletet, hogy megmutassuk, vajon mennyi hangvibráció rezonál? Zengjük el hát közösen az óm mantrát és eközben megmutatom Nektek, hogyan teszteljük a rezgést. Valójában az óm a mantrák nagyon magas fajtái közé tartozik, a kali-juga három fő mantráinak egyike. Tudjátok, az óm három hangból tevődik össze, néha A-U-M-ként zengik. Az ’A’ jelenti Krsnát, a Jóistent. Az ’ M’ az emberi élőlényeket, és kettő között az ’U’ az isteni szeretet, amely e kettőt összekapcsolja. Ez az odaadás vallása szerinti jelentés, vagyis a bhakta magyarázat az ómról: Isten, ember és a szeretetteljes kapcsolat. Tetszik ez nektek? Én nagyon kedvelem ezt a magyarázatot. Zengjük hát az ómot egy kis ideig. Óm….Most tegyétek a kezeteket a mellkasotokra. Óm. Most tegyétek a kezeteket a fejetek tetejére. Óm..Köszönöm. Mit éreztetek?

Válasz: Rezgést.

Szvámí Tírtha: Helyes. Itt, a mellkasunkon… és itt, a fejtetőn még inkább, ugye? Éppen ezért igenis számít, hogy mit mondunk. Ha ostobaságokat mondunk, vagy hazudunk, az is rezgést kelt a bensőnkben. Ha gyűlöletből beszélünk, ha rossz szándékkal viseltetünk mások iránt, az is rezgést fog kelteni, és vibrálni fog a testünkben. Ám ha igazat szólunk, ha a Jóistent dicsőítjük, ha elzengjük a mantráinkat – annak a rezgését fogja átvenni a testünk. Tehát ha legközelebb valaki veszekszik veletek, így szólhattok ahhoz az emberhez: „Tedd a kezedet a fejed tetejére és csak érezd meg rossz szavaid rezgését! Kérlek, térj észhez, ez nem jó neked! Nemcsak nekem nem jó, elsősorban neked nem jó megannyi rossz rezgést kelteni.” Próbáljátok ki, bizonyosan abba fogja hagyni az illető a szidalmazást. Hiszen, tudjátok, ha így érintitek meg a fejeteket nem beszélhettek ostobaságot, és nem is tudjátok folytatni a veszekedést. Akárhogyan is, a legjobb karma-jóga a mantrák zengése. És amit nem tudunk szavakkal kifejezni, azt ki tudjuk fejezni éneklés által, hiszen az nagyon gyorsan kitárja a szívet.

(az előző hétfői gondolatsor folytatása)

A cselekvés, a karma-jóga nagyon fontos tényező, és sok különféle út létezik ennek gyakorlására. Ha a testi tevékenységeinket akarjuk ellenőrzés alá vonni, az is egyfajta karma-jóga. Ha napi cselekedeteinket a jóga életmódjával és ajánlásaival hangoljuk össze, azzal képesek vagyunk megtisztítani cselekedeteinket. A karma- jóga szintén tartalmazza a karmát, amely akció-reakció. Nagyon logikus: ha nekimész a falnak, megsérted a fejedet. Nagyon egyszerű: akció – reakció. Ha kissé magasabb szemszögből szemléljük a tetteinket: ha gyűlöletet, bajt vagy fejfájást okozunk másoknak – mi lesz a reakció, amit kapni fogunk? Valószínűleg ugyanaz: akció- reakció.

Biztosan ti is tudjátok, hogy szépen kellene cselekednünk. Ám akkor ezt fogjátok mondani: „Megpróbálok szépen cselekedni, mégis rossz reakciók érnek. Alázatosan cselekszem, és az emberek kihasználnak.” Vagy más egyéb okok… De ez azt jelenti, hogy megannyi kiegyenlítetlen számla hever a postaládátokban, amit már hosszú-hosszú ideje gyűjtögettünk. Ne aggódjatok hát, ha fizetni kell.

Elégedettek vagytok ezzel az akcióval és a reakcióval? Nem annyira. Valami másra van szükségünk, ugye? Akció, reakció – perfekció. Ez az, amire szükségünk van! Úgy kell cselekednünk, hogy az közelebb vigyen minket a tökéletességhez. Ezért ha alkalmazzuk a jóga szabályait és ajánlásait, közelebb fogunk kerülni ehhez az eszményhez. Ha megtisztítjuk cselekedeteinket, jobb eredményeink lesznek majd.

Hogyan fordítsuk át a karmát karma-jógává? Nagyon egyszerű – tegyétek hozzá az odaadásotokat, munkálkodjatok a Jóisten dicsőségére. Hiszen az indiai szentírások egyik legfontosabb kinyilatkoztatásában, a Bhagavad-gítában az áll, hogy „Én vagyok az emberi képesség.” Krsna így szól: „Én vagyok az emberi képesség.”[1] Más helyeken az áll, hogy Isten cselekvéssé válik az emberben. Tehát a cselekvésre való képességünk a Legfelsőbb Úrtól származik. A cselekvésünket – ezt a hatalmat, ezt az esélyt – helyesen kell felhasználni. Ha megpróbáljuk, lassan- lassan eljuthatunk a karmától a karma-jógáig, és ha még tovább megyünk, akkor a karma-jógától eljutunk majd a jógához. Nem karma többé – csupán ez az élő és szeretetteljes kapcsolat a Legfelsőbbel. Hiszen ez a jóga végső célja – egy élő és szeretetteli kapcsolat a Jóistennel.

Ezért jó követnünk a jóga gyakorlatait, hiszen ez segíteni fog nektek észrevenni azt, hogy sokkal kevésbé vagyunk testek és sokkal inkább lelkek. Meg kell értenünk, hogy az élet szattvikus módja nagyon jótékony hatású. A szattva a fény, a tisztaság, a legmagasabb minőség az anyagi világban. Ha életünket egyre inkább a szattva uralja, az megvilágosodást hoz majd. Ha követjük az ahimszát, az erőszakmentességet – az ismét egy fontos nézőpont a jógában. Nem csupán egy vegetáriánus étrendet jelent – ami persze nagyon egészséges és jót tesz a jógagyakorlataidnak – hanem azt is jelenti, hogy kedves emberré válsz. Ha vegetáriánus vagy, de étkezés után felállsz és összerugdosod a testvéreidet – hát az nem valami szép dolog. A lelki fejlődés tehát nem csupán étrend kérdése. Ám ha egyre kevesebb káros energiát adunk a testünknek, egyre jobb eredményeket érhetünk el. Ismét – akció-reakció. Ha rossz, alacsony szintű energiával látjuk el a testünket – étel, ital, gondolatok, bármi – rossz eredményeket fogunk elérni. Akció – reakció. Ám ne feledkezzetek meg a tökéletességről, cselekedjetek úgy, hogy ne legyen reakció!

[1] Bhagavad-gítá 7.8.

Szvámí Tírtha: A jógának sok különböző eleme van, többféle jógaiskola és fokozat létezik. A jógának számos népszerű fajtája ismert – mint a hatha, az integrált jóga, a laya, a mantra, és a raja-jóga, stb. Ám ha az indiai szentírások eredeti forrásait megvizsgáljuk, a jógának három ösvényét különböztetik  meg: az első a cselekvés, a második a tudás, a harmadik a szeretet. Melyikről beszéljünk részletesebben, válasszatok Ti!

Valaki: Karma-jóga.

Szvámí Tírtha: Karma-jóga? Nagyon jó! De hogy tudnánk a karma-jógáról elméletben beszélni? A karma-jóga cselekvést jelent, tehát ha elmegyünk egy jógacentrumba és felsöpörjük a padlót, az a karma-jóga. Vagy ha elmegyünk egy templomba és gondozzuk a kertjét – ez a karma-jóga. Ha művelitek a saját kerteteket – az is karma. Ha szentek kertjét, vagy egy templom kertjét gondozzátok – ez is karma-jóga, mivel a cselekedetünkhöz egy különleges elem is társul. Vajon mi? Az odaadás.

Megjegyzés: Az Isten szolgálatáért dolgozunk.

Szvámí Tírtha: Helyes! Nem ragaszkodunk tetteink gyümölcseihez. Könnyű dolog úgy dolgozni, hogy ne ragaszkodnátok munkátok gyümölcseihez? Nem könnyű. Miért? Mivel a munka jutalma motivál minket. Remélem, majdnem mindegyikőtöknek van állása – ez fontos dolog! Ám ha a főnököd így szól majd: „Hé, kérlek dolgozz többet anélkül, hogy egyetlen levát is kapnál érte!” – akkor hová lesz a motivációd? Könnyű ezt megtenni? ’Ők egyre többet várnak el, és nem kapok cserébe semmit?’ Az önzetlen cselekvés nagyon nehéz, hiszen e mögött az anyagi motiváció mögött meg kell találnunk az isteni motivációt.

Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy jobb adni, mint kapni, ugye? Van ez az Újévi Ünnepségetek, amikor megajándékozzátok egymást. Melyik jobb? Kapni valamit, vagy adni valamit? Hát, kapni valamit nem rossz. Nem mondom, hogy rossz – nagyon jó érzés, hiszen a figyelem és szeretet kifejezése, azt jelenti, hogy ’fontos vagy nekem, törődöm veled’ – szép dolog kapni. De adni…. Azt hiszem, valamennyien megízleltétek már, hogy milyen érzés adni valamit a másiknak és ezáltal boldoggá tenni őt – ez egy nagyon édes érzés! Ugyanez a helyzet a Jóistennel is. Nagyon szép dolog megkapni az áldásait. Ő adja a levegőt például – mostanáig nem kell érte fizetnünk. Mostanáig. De Ő adja a vizet is, nem pedig a vízmű. Megannyi áldást kapunk a Legfelsőbbtől – az életünket, az értelmünket, a munkára való képességünket, az érzéseinket – mindent az isteni forrástól kaptunk. Ám néha elfelejtjük ezt viszonozni. Úgy hisszük, hogy az isteni rendszer más elvek mentén működik, mint az anyagi. Az anyagi rendszer azt jelenti, hogy megnyomjuk a gombot és van áramunk, avagy kinyitjuk a csapot és folyik a víz. A rendszer előnyeit élvezhetjük egy hónapig, majd a hónap végén benyújtják a számlát. Ez egy nagyon fontos tényező, hiszen ha nem egyenlítitek ki a papíron szereplő összeget, a következő hónapban hiába nyomjátok meg a gombot, nem jön semmi, vagy hiába nyitjátok ki a csapot – semmi sem folyik belőle.

Tehát tudjuk, hogy ha élvezni akarjuk az előnyöket, nekünk is hozzá kell járulnunk anyagilag. Mennyivel járulunk hozzá a Legfelsőbb Úrnak? Ő ad nekünk életet, testet, megértést és képességeket – megannyi dolgot! Hogyan fizessük ki azt a számlát? Az a számla is a mi lelki postaládánkba kerül, ám mi ezt figyelmen kívül akarjuk hagyni, el akarunk róla feledkezni. Ha ezt tesszük, nem kell meglepődnünk azon, ha az ellátás leáll. Milyen módon áll le az ellátás? Beteg leszel, bajba kerülsz, lesz néhány nézeteltérésed, nehézséged. Ha nem vagyunk harmóniában ezzel az egész univerzális létezéssel – vagyis ha nem tudjuk a know-how-t – akkor követünk el hibákat. Ezért a karma-jógát helyesen kell gyakorolnunk, hiszen ezáltal lassan-lassan, kicsinyenként törleszthetjük a lelki adósságainkat. Ha önzetlenül cselekszünk, az nagyon jó eredményeket hoz majd, és ez nem pénz kérdése. Azt mondják: Ha nincs semmid, akkor is adakoznod kell. Hátborzongatóan hangzik, ugye? De ha nincs semmid, mégis van egy kevéske hamud – adományozd azt. Valamit! Ha valamit adunk, kapni is fogunk. Ez a cselekvés titkos művészete.

Szvámí Tírtha: Elnézést kérek, amiért én nem beszélem a nyelveteket. Csupán a legfontosabb dolgokat tudom bolgárul, mint például четвъртък (csütörtök) és палачинка (palacsinta). Ám ma nem az anyagi nyelv beszélésének, a szavak nyelvének kedvéért jöttünk össze, hanem a szív nyelvén szeretnénk szólni azért, hogy ráleljünk az isteni hangrezgés jelentőségére és ragyogó távlataira.

A hang energia. Az energia nagyon fontos az életünkben. Ha túl sok energia áramlik ránk, okoz némi problémát. Ha túl kevés energiánk van, az szintén gondot okoz, vagyis energiarendszerünk szempontjából is az arany középút megtalálása a célravezető. Hiszen az emberi élet nagyon becses lehetőség, tehát ezt az életet, ezt az energiát a legjobb célra kell használnunk. Mivel most itt ülünk egy jógacentrumban, és a legtöbben közületek komoly gyakorlók, azt hiszem, tudatában vagytok azoknek a tényeknek, hogy az emberi élet fontos, és van egy isteni célja. Valami csoda folytán erre a Földre jöttünk, vajon tudjátok, hogy miért?

Válasz: Hogy tanuljunk és gyarapodjunk.

Válasz: Hogy teljesítsünk egy küldetést.

Válasz: Hogy érezzük a szeretetet.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó válaszokat adtatok, köszönöm! Mit is mondhatnék? Ti mindent tudtok. Azért jöttünk ide, hogy valami szépet alkossunk, beteljesítsük a küldetésünket és gyakoroljunk, és egy szeretetteljes oda-vissza áramlást tapasztaljunk meg – nagyon jó válaszok.

Ám valójában meg az életünket három különböző nézőpontból kell megvizsgálnunk: Miért, hogyan és mi célból. Miért vagyunk mi itt, hogyan kellene élnünk, és vajon mi cél felé kellene törekednünk. Biztosan világos: az okot, a módot (know-how-t) és a célt keressük.

Valójában e három fázisról szólnak a szentírásaink. Az első elnevezése sambandha, vagyis a mi kapcsolódásunk, a mi eredetünket jelenti. A semmiből jöttünk, vagy érkeztünk valahonnan? Ti mit gondoltok?

Válasz: Valahonnét.

Szvámí Tírtha: Remélhetőleg igen. Hiszen ha a semmiből érkezünk, akkor a semmibe is kell visszatérnünk. Ám ha származunk valahonnét, akkor vissza kell valahová nyúlnunk. Ez egy nagyon fontos pont – jönni egy helyről, valahonnét származni. Eredetünk, forrásunk megtalálása az emberi élet elsődleges kötelessége. A test a mi testjeinkből származik – ám anya és apa nélkül nem tudnánk most ebben a teremben ülni. Tehát a mi testünk más testekből származik. De tudjátok, van egy nagyon különleges részünk is, ez pedig a lelkünk. Ha a test a testekből származik, honnét jön a lélek? A Lélektől, a Legfelsőbb Lélektől.

Válasz: Istentől.

Szvámí Tírtha: Igen! Köszönöm! Ha megértjük ezt a nagyon egyszerű tényt, akkor a második fázis már nagyon egyszerű lesz – hogyan éljünk. Hiszen ha az isteni tartományból származunk, ha valahogyan a Jóistentől jövünk – egyébként ez egy kissé összetett kérdés, de alapjában véve mondhatjuk, hogy fentről származunk – tehát ha Istenhez tartozunk, akkor az Ő vágyai szerint kell élnünk. Rendben, ez logikus. Ha azonban inkább a lélekhez hasonlítunk, akkor annak megfelelően kellene viselkednünk.

Természetesen létezik egy anyagi testünk is, amely bizonyos anyagi alkotóelemektől tevődik össze, javarészt vízből. A paradicsom esetében ez több,  mint 90%, a csecsemőknél ez 90 % fölötti. Az idősek kiszáradnak, mert kevesebb vizet isznak. Mondhatjuk tehát, hogy 50 – 60 doboznyi víz ül itt most körülöttünk. Mégis kissé becsesebbnek érezzük magunkat ennél. Mi nemcsak ez az 50 literes víztömeg és egyéb alkotóelem vagyunk, hanem legbelül valami ennél becsesebbet érzünk, ez a becses részünk pedig a lelkünk.

Mennyit tudunk a testünkről, és mennyit tudunk a lelkünkről? Nem tudunk túl sokat a testről, mivel oly csodálatosan működik. Mégis annyira el vagyunk foglalva a testünkkel – habár alsóbbrendű a lelki identitásunk hoz képest. Ha elmentek egy bevásárlóközpontba, többszáz testápolót találtok, avagy élelmiszert a testeteknek. De vajon mennyi lélekbalzsamot fogtok az ilyen helyeken találni? Nem sokat. Ezért a jógacentrumba kell jönnünk. Itt szép formát vesz fel a testetek, és egyben a lelketek is művelődik.

Mi tehát sokkal becsesebbek vagyunk, mint csupán ez az anyagi test. Éppen ezért egyre jobban meg kell értenünk, hogy örökkévaló lelkek vagyunk, spirituális lelkek, nem csupán anyag. Ez egy hosszú út – ezt a tényt megérteni, felismerni. De ne aggódjatok, valahonnét el kell kezdenünk. Minden nagy utazás az első lépéssel kezdődik

Ha megértjük, hogy nem a test vagyunk, hanem a lélek, van egy lelki minőségünk, akkor ennek megfelelően kellene cselekednünk. Ám célunk azonosítása nélkül hogyan érjük el azt? Ha nem tudjuk a helyes irányt, nem fogjuk elérni. Úgy mondják, hogy annak a hajónak, amelynek nincs célállomása, egyetlen szél sem kedvező. Meg kell tehát találnunk életünk célját, akkor tudni fogjuk az eredetünket, akkor tudni fogjuk a céljunkat – csak ebben a kicsi középső részt kell áthidalnunk, ebben pedig a jóga segítségünkre lehet.

Hiszen a jóga valódi azonosságunk spirituális minőségeire fog megtanítani bennünket. A test korlátozott – születik és meghal. Ám a lélek nem születik és nem hal meg, örökkévaló. Egyetlen élet ezen a Földön csupán egyetlen fejezet a lélek utazásában. A jóga pedig kapcsolódást, kapcsolatot jelent. Azt az eszközt, amely összeköti az ökröket az ekével, magyarul járomnak hívják – ez a szó a szanszkrit jóga kifejezésből ered. Bolgárul “Ярем“ – ez szintén a jóga kifejezésből ered, mivel két állatot köt össze egy eszközzel. Magyarul ugyanígy hangzik – látjátok, testvérek vagyunk.

A jóga tehát össze fog kötni bennünket a Legfelsőbbel.

Kérdés: Mik a mantrák a jógában, és mi a célja a mantrák zengésének és a mantrákon való meditálásnak?

Szvámí Tírtha: Hát, mi is az a mantra? A mantra a meditáció auditív módja (hallásos). A meditációnak három típusa létezik: az egyik vizuális, a másik gyakorlat alapú, a harmadik halláson, hangon alapszik, auditív. Az első tehát, a vizuális meditáció; ennek eszközei a mandalák és a jantrák. A vizuális formák által segítik a mélyebb koncentrációt. A meditáció második típusa a tantra – a tantra cselekedetet jelent, ám nem szabad összetéveszteni a szex miszticizmussal. A tantra tehát bizonyos korlátozott szabályokat és gyakorlatokat jelent, melyek betartása szükséges a magasabb tudatállapot elérésének érdekében. Ez tehát a cselekvés általi meditáció. A harmadik a mantra, mely a meditáció auditív eszköze, és a mantrák zengésével és e hangok vibrálásával, a rezonancia által megváltozhatsz, jobb érzelmeid lehetnek. Meggyógyíthatod a testedet, lecsendesítheted az elmédet és a lelked összekapcsolódhat a Legfelsőbbel. Mivel a test különböző szintű rezgésekből felépülő energiarendszer, a különböző energiaszinteken vannak a csakrák. Mindegyik csakrának, mindegyik központnak van egy saját mantrája. E múla (gyökér) mantrák zengésével aktiválhatod a csakráidat, ez azt jelenti, hogy egyre magasabb szintre emelheted az energiádat. E módon a mantrák zengésével és meditációval – hangokkal – aktiválni tudod tested különböző központjait.

Egyébként a mantra jelentése az elme felszabadítása. A mantrák végső célja az elme felszabadítása, ez az egyéni gyakorlatunk. Ám ha a mantrák jelentését általánosan keressük, akkor az om például a teremtés mantrája. Azt mondják, ez volt az Univerzum első hangja, csakúgy, mint a görög filozófiában a Logosz, vagy a Bibliában a Szó. Ez tehát egy aktív hangvibráció, amely kozmoszt teremt a káoszból.

A hangnak tehát hatalmas ereje van. Az indiai források szerint a világ teremtésekor hetvenmillió alapmantra plusz ezek változatai léteztek. Valójában a Védák valamennyi verse egy-egy mantra – úgyhogy ez egy elég bonyolult rendszer – de a végső cél az emberi tudat felszabadítása valamennyi anyagi feltételtől. Tehát ha zengitek a mantrákat, először aktiváljátok és lecsendesítitek a test-elme együttesét, aztán tudtok kapcsolódni a Legfelsőbbhöz. És ha például Istenségeket dicsőítő mantrákat zengtek, akkor az is egyfajta imádat. Amit szavakkal nem tudunk kifejezni, azt nagyon könnyű dalba önteni, avagy mantraként zengeni.

Kérdés: A mantrák tehát egyéni meditációként is szolgálnak, illetve gyülekezeti éneklésre is lehet őket használni?

Szvámí Tírtha: Így igaz.

Kérdés: A jógának melyik ágához tartozik, és mit tanít a tanítványainak?

Szvámí Tírtha: Jómagam a bhakti jógaiskolához tartozom, amely az odaadás, másként szólva az imádat ösvénye. A Védák egyes részei a karma-kánda, a gjána-kánda és az upászana-kánda. A karma-kánda jelenti a rituális cselekedeteket, a gjána-kánda az elméleti tudakozódást, és az upászana-kánda az imádat útját, amikor személyes hajlandóságunk fejlődik ki arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá és szolgáljuk a Legfelsőbbet. Tehát én ehhez az utóbbi iskolához tartozom, a bhaktihoz, vagyis az odaadás és az isteni szeretet ösvényéhez.

És mit tanítok a tanítványaimnak? Először is szeretnék tanulni a tanítványaimtól, mivel odaadást, lelkesedést és effajta nagyon jó tulajdonságokat tanulhatok tőlük. Cserébe próbálom velük és általában minden emberrel megosztani azt, amit a mestereimtől tanultam. Azt tanítom, hogy a jóga veleje az, hogy az ember sokkal inkább egy testtel rendelkező lélek, mint egy test, aminek néha lelke is van. Segíteni akarok nekik abban, hogy megtalálják a saját útjukat egy eleven és szeretetteljes kapcsolat létesítésére a Legfelsőbbel, és ez ne csupán egy rituális, klasszikus vagy hivatalos út legyen, hanem eleven hit.

Egyébként a mi avatási rendszerünkben három alapkövetelménynek kell megfelelni. A jelöltnek úgy kell közelítenie a Legfelsőbbhöz, mint szerető Istenhez, a szeretet Istenéhez; a lelki gyakorlataink szempontjából kedvező ajánlásokat és elveket kell tanulmányozniuk, követniük és a gyakorlatba átültetniük – beleértve az ahimszát, az egyéni meditációkat és a közös szolgálatokat; s végül aktívan ki kell fejezni elköteleződésüket, a kisebb és nagyobb közösség aktív tagjaivá kell válniuk. Összpontosítás a Jóistenre, a tanításokra és a szangára.

Kérdés: Tudom, hogy nem lehet röviden megválaszolni, de mégis: el tudnád mondani, hogy melyek azok a lelki gyakorlatok, amik segíteni fognak megtisztítani a tudatunkat?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés, köszönöm! Van itt egy nagyon szép könyv, ez a Bhagavad-gítá. Ez olyannyira fontos az indiai filozófiában, mint a mi országunkban a Biblia. Ennek 12. fejezetében találunk útmutatást a kérdésedre vonatkozóan.

Ez a könyv tulajdonképpen egy párbeszéd Isten és az Ő szeretett szolgája között. Krsna, a Jóisten beszélget barátjával, Ardzsunával – Arjdzsuna harcos, és ők egy háború előtt állnak. Ardzsuna, a harcos ezt kérdezi: „Mit tegyek? Mi a helyes cselekedet?” Majd Krsna mindent elmagyaráz neki a helyes cselekedetről, a lélek örökkévalóságáról, a karmáról – az akció-reakció törvényéről. Később Krsna elmondja, hogy miben áll a lelki élet tökéletessége: „Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.” Mivel kérdezted, hogy mik a legjobb lelki gyakorlatok – itt fogod megtalálni a választ: a legjobb, ha mindig a Jóistenre gondolsz, mindig Vele vagy egységben és mindig Őbenne élsz. Ez vajon könnyű?

Válasz: Nagyon nehéz.

Szvámí Tírtha: Nagyon nehéz, Krsna ezt tudja, ezért ad egy másik választási lehetőséget is: „Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám szögezni, akkor kövesd a bhakti-jóga szabályozó elveit! Ily módon majd felébred a vágy benned, hogy elérj Engem.” Tehát ha a tudatotokat nem tudjátok egyfolytában mély meditációban és mélyen Istenben elmerülve összpontosítani, akkor kövessétek a szabályozó elveket! Mondjak nektek néhányat?

Válasz: Igen!

Szvámí Tírtha: Ó! Ez egy hosszú lista. Kerüljétek az erőszakot! Ezt gyakorolhatjuk, ha ezt a nagyon szép, nagyon egészséges vegetáriánus étrendet követjük – ekkor az energia-beviteletekben ez nem játszik szerepet. Ezután próbáljátok meg kerülni a mámorító szereket! Majd próbáljatok meg hűek lenni a partneretekhez! Óvakodjatok a mentális zavarokat okozó cselekedetektől – mint a spekuláció és a hazárdjáték! Szerencsére van négy pozitív szabályozóelv, melyet követni kell, ezek: szatjam, dajá, tapasz, saucsam. Szatjam – igazmondás, az igazsághoz való hűség, dajá – jószívűség könyörületesség, tapasz – egyszerű, lemondott élet, és saucsam –tisztaság – legyetek tiszták testben, elmében, cselekedeteitekben és szavaitokban!

Könnyű ezt megtenni? A Jóisten mindent tud, és tudatában van annak, hogy ez nagyon nehéz ez ember számára, ezért Ő másik választási lehetőséget is ad: ”Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj csak Nekem dolgozni, mert ha Értem cselekszel, akkor majd eléred a tökéletes szintet.” Tehát, ha valamennyi cselekedetünket az isteni oknak szenteljük, ha a Legfelsőbb Isten boldogságára akarunk cselekedni, akkor az automatikusan eljuttat titeket a felsőbb szintre. Ám valamennyi cselekedetedet a Legfelsőbbnek kell szentelni.

Ismét kérdezem tőletek: ez könnyű, vagy nem? A következő vers így szól: „Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalódban!” Ez az önzetlen cselekedeteket jelenti. Legyetek készek segíteni másokon, megosztani azt, amitek van, emberré válni! Ez egy nagyon szép tulajdonság – ha megtanuljuk megosztani mindazt, amink van.

Ám önzetlennek lenni, ismét ugyanaz a helyzet, motiváció nélkül nagyon nehéz. Ezért az utolsó vers így szól: „Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert ez által lelki nyugalomhoz jut az ember.”[1]

Itt tehát van egy gyönyörű rendszer: hogyan gyakoroljunk, honnét induljunk. Kezdhetitek ezzel a tudással, és a lelki tudás azt jelenti, hogy különbséget tesztek az anyagi és a lelki között. Nagyon fontos megkülönböztetni, hogy mi micsoda – ez állandó, ez mulandó. Ekkor a következő lépés a meditáció – ez nagyon népszerű napjainkban. Ha egy fiatal férfi meglát egy fiatal nőt, így szól: ’Ó, meditálok.’ Ám ez nem meditáció, kedveseim. A meditáció az, amikor összekötöd a tudatodat a legfelsőbb tudattal és feltöltöd magadat ezekkel a erőkkel és rezgésekkel. A következő lépés az önzetlen cselekedet, majd cselekedeteid közvetlenül Istennek szentelése. Ezután a még magasabb szinten ezeket a nagyon fontos elveket kell követni, végül eléritek az isteni tudatban való állandó elmerülést.

Ám ha még gyakorlatiasabbak akarunk lenni – ez talán túl általános – elmondom, mit csinálok minden reggel, jó? Korán kelünk, tartunk egy kis istentiszteletet az oltárnál – virágot ajánlunk fel, füstölőt és még néhány dolgot az Istennek, majd éneklünk néhány lelki éneket – ez szintén segít magasabb szintre kerülni, utána pedig egyénileg meditálunk – imádságokat és mantrákat mondunk. Ha van otthon Bhagavad-gítátok, nagyon jó dolog elolvasni legalább egy verset naponta. Ha találtok, mondjuk reggel egy fél órácskát, az lelki gyakorlatokra nagyon jó – imádkozni, olvasni, tanulni, és egy kicsit meditálni. Utána kezdődhet a nap, és látni fogjátok a különbséget. Ha ebben a hangulatban tudjátok kezdeni a napotokat, nagyon békés és gyümölcsöző lesz. Ha tetten akarjátok érni magatokat, hogy vajon a nap folyamán sikerült-e fenntartani ezt a tudatállapotot, este ismét nézzetek magatokba: mit tettetek és mit nem, miben szenvedtetek hiányt és mit kaptatok! Ez éppen elég a kezdéshez.

[1] Bhagavad-gítá 12.8-12.

Kérdés: Úgy hallottuk, hogy Indiában vannak olyan jógik, akik a napsütésből tartják fenn magukat (fényevők – a ford.). Meg tudod mondani nekünk, hogy melyik élelmiszerek biztosítanak magasabb lelki tudatosságot?

Szvámí Tírtha: Köszönöm a kérdést. Igen, néha a jógiknak megvannak ezek a nagyon egyedi és nagyon mágikus képességeik. De más jógiknak nincsenek ilyen mágikus képességeik, mégis jógik. Ami fontos, az a testbe bevitt energia. Tehát az élelmiszer egyfajta energia, és a születéssel arra determináltak minket, hogy élelmet vegyünk magunkhoz. Ha láttok egy kisfiút, ő folyamatosan készen áll az evésre, tehát az ember és az élelem szoros kapcsolatban áll egymással. Ez a tudatosság egyik szintje. A tudatunkat különböző rétegek takarják, és az élelem vagy az ilyen típusú energia egyike a tudatunkat fedő alapvető rétegeknek. Tudvalévő, hogy az emberi test  és az emberi intellektus egy nagyon precíz és nagyon érzékeny eszköz. Ezt az eszközt különböző energiákkal lehet táplálni – táplálhatjátok nagyon negatív energiákkal illetve nagyon finom, nagyon tiszta energiákkal is.

Tehát azok a jógik, akik csak kizárólag napsütéssel táplálkoznak, magas szintű energiát vesznek fel. Nagyon finom, lágy energiát – olyan ez, mint egyfajta rezgés, inkább valamilyen sugárzás, amit elnyelnek, és ez által tudják fenntartani a testüket. A legnagyobb jóindulatommal sem ajánlom nektek, hogy ezt kipróbáljátok, hiszen ez előzetes felkészülés nélkül nagyon veszélyes lehet.

Azonban azt megérthetjük, hogy szervezetünk üzemanyaga az élelmiszer. Mit tesztek egy benzinkúton, ha dízeles autótok van? Benzint, vagy dízelolajt töltötök bele? Természetesen dízelolajt, igen, különben csupán berobban, vagy éppenséggel nem működik az autó. S melyik a bonyolultabb szerkezet – egy autó vagy a testünk? Úgy vélem, a test sokkal, de sokkal összetettebb, sokkal finomabb. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy milyen energiát teszünk a járművünkbe. Minél pozitívabb, minél élőbb, minél tisztább energiát adunk a testnek, az vissza fog tükröződni a tudatunkon – és természetesen az egészségünkön is meglátszik majd.

Ezért a jógiknak ajánlatos, hogy tartózkodjanak a húsevéstől – ők általában vegetáriánus étrenden élnek, amely most a legdivatosabb étrenddé vált Nyugaton. Látjátok hát, hogy a nyugati civilizáció ugyan néhány ezer éves eltéréssel, de követi a keletit. Hiszen ha ezt a nagyon lágy, nagyon tiszta, növényi energiát visszük be a testbe – búza, gyümölcsök, zöldségek, stb. – akkor az segíteni fog a testnek abban, hogy egészséges maradjon, és ez meg fogja tisztítani a tudatot. Jómagam is vegetáriánus étrenden élek, és azt tudom mondani nektek, hogy nagyon jó!

Tudjátok, a természet nagyon odafigyel valamennyi élőlényre. A Jóisten úgy rendezte be ezt a világot, hogy Ő mindenkiről gondoskodik. Ám a világ minden gazdagsága is kevés ahhoz, hogy egyetlenegy ember kapzsiságát kielégítse, ezért megfelelő hozzáállást kell kifejlesztenünk.

Kérdés: Elfogadod Krishnamurti elméletét?

Szvámí Tírtha: Jidu Krishnamurti nagyon híres személyiség ezen a Földön. Nagyon támogató és pozitív volt az emberi tulajdonságokat és kilátásokat tekintve.

Kérdés: Ő azt mondja: „Soha ne keressétek a boldogságot, esélyetek sincs rá mindaddig, amíg a boldogság meg nem talál benneteket.”

Szvámí Tírtha: Ez jól hangzik.

Kérdés: Ez jó? És aztán?

Szvámí Tírtha: És aztán mit cselekedjünk?

Kérdés: Igen.

Szvámí Tírtha: Köszönöm szépen ezt a jó kérdést, hiszen a tökéletesedés finom know-how-ja nagyon közel áll a te elképzelésedhez. Általában úgy gondoljuk, hogy ’Ha keresek, találni is fogok’. Vagy ’Ha elkezdek valamit tanulni, tudni is fogom.’ Hiszen így vagyunk trenírozva – csináltok valamit, és utána megszerzitek, megragadjátok. Ám a lelki élet törvényszerűségei sokkal finomabbak és szövevényesebbek. Tulajdonképpen azt kellene megértenünk, hogy minden úgy száll alá ránk. Nem úgy történik, hogy mi felépítünk valamit az alapoktól a magasba ívelően, hanem minden úgy száll ránk a magasabb, isteni szférából. E módon a megjegyzése nagyon is helytálló, hiszen a boldogság érkezik, megadatik az emberi élőlények számára. Nem úgy van, hogy „’Na majd elkapom. ’Egy alászálló folyamat részesei vagyunk. Hisszük, hogy minden az isteni szférából indul ki, és minden csupán rezgésként kiárad, kiterjed az eredeti forrásból indulóan. A mi feladatunk csupán annyi, hogy felkészítsük magunkat ennek az ajándéknak a befogadására. Tehát amikor azt mondom, hogy a külső irányból befelé kell fordulnunk, ez az, amire gondolok. A megfelelő módszert kell alkalmaznunk a boldogság megleléséhez. Amint a szemléletünk megtisztult, látni fogjuk, hogy csupán áldások vesznek minket körül. Ez egy nagyon figyelemre méltó szemléletváltás.

Egyszer megkérdeztek egy tanítómestert: „Hogyan érjük el ezt a nagyon emelkedett, lelki tudatállapotot?” Így válaszolt: „Elérni mit? Nem veszitek észre, hogy ez mindenütt körülöttünk van?” A következő kérdés így hangzott: „Meg tudná-e mondani nekünk, melyik a legalkalmasabb idő a lelki gyakorlatok végzésére?”  A válasz így szólt: „Idő?!” Tehát azoknak, akik már megtisztultak, egy kissé különbözik a látásmódjuk a miénktől.

Mindazonáltal ha egy kicsit is realisták vagyunk, meg kell tisztítanunk az észlelésünket és a létezésünket olyannyira, hogy képesek legyünk befogadni és elfogadni azt, ami nekünk megadatott. A nap mindig süt, csak néha eltakarják a felhők. Ez az egyetlen dolog, amit el kell távolítanunk – a félreértés és tudatlanság felhőit. Így már élvezhetitek a napsütés valamennyi pozitív hatását.

Szvámí Tírtha: Azt mondják, hogy nem igazán értheted meg saját magadat anélkül, hogy párhuzamosan a Legfelsőbb Urat is megértenéd. Megkérdezhetem Tőletek, hol van Isten?

Válasz: Valahol itt.

Szvámí Tírtha: Valahol itt? Talán közelebb, mint gondolnánk. Van egy nagyon szép vers a tradíciónkban: náham vaszámi vaikunthé – Nem az isteni birodalmamban, nem a jógik meditációjában, hanem tiszta bhaktáim szívében lakozom. [1]

Természetesen a Jóisten nem csupán belül van jelen, hanem kívül is. Ha van hozzá szemünk, látni fogjuk az Ő teremtését, mindenütt látni fogjuk az Ő gyönyörű cselekedeteit. Képesek leszünk arra, hogy érzékeljük a jelenlétét a szívünkben.

A titkos tanításainkban az áll, hogy a test egy fához hasonlatos, ahol a fő ág maga a szív, melyen két madár él. Az egyik az egyéni lélek – mi magunk – a másik pedig ez az isteni jelenlét, az isteni lélek. Az első csipegeti ennek a fának a gyümölcseit. Tudjátok, a gyümölcsök néha keserűek, máskor édesek, néha savanyúak – különbözőek. Tehát ameddig azzal foglalatoskodunk, hogy megpróbáljuk a test s cselekedeteink örömeit élvezni és nem jutunk el a lelki síkra, le kell aratnunk a termést, fel kell vállalnunk cselekedeteink következményeit. Ám amint ez a madár, aki megízleli a gyümölcsöt, a legfelsőbb jelenlét felé fordítja figyelmét, rögtön vége szakad valamennyi szenvedésnek.

Valójában ez az egyetlen kötelességünk ebben az életben: a külsőből a belső felé elmozdulni, az anyagitól a lelki felé. “A valótlanból vezess a valósba! A sötétségből vezess a világosságba! A halálból vezess a halhatatlanságba!”[2] Ez az a gyönyörű általános fohász, amely segíteni fog mindnyájunkat. Amint megszabadulunk az anyagi szennyeződéstől, személyesen is meg fogjuk valósítani a magasabb szintű igazságokat és a magasabb szintű boldogságot.

Most mondhatjátok: ’Ó, ismét üres szavak.’ vagy ‘Most szenvedek, talán a mennyben majd boldog leszek. Azt mondod, hogy most korlátozott tudatszinten vagyok, amikor megtisztul a tudatom, akkor boldog leszek – ám ez olyan messze van!’ Ne higgy hát az ígéreteknek! Próbáld meg magadért! Ingyenes, ez a folyamat nem kerül pénzbe. És ez nem vicc, még akkor sem, ha itt ülünk a Szatíra házában[3]. Tehát, ha megpróbáljuk az önmegvalósítás lelki folyamatát követni, közelebb juthatunk eredeti azonosságunkhoz: örök, tudatos és boldog élőlények vagyunk.

A meditációnk vagy fohászunk középpontjában az ősi mantra áll. A mantra egyfajta fohász a tudatotok felszabadulásáért. Megszámlálhatatlan mennyiségű mantra létezik, ám van egy nagyon különleges, a maha-mantra, vagy a felszabadulás nagy mantrája. Ez a mantra Isten neveiből áll. Látjátok, a Gítában Krsna beszél – tehát Ő a Legfelsőbb Isten. E mantra szavai: Haré – amely isteni áldás, vagy Isten szeretetenergiájának áldása, majd Krsna – Krsna a Legfelsőbb Úr, és Ráma – ami mondjuk a boldogság, amit akkor érzel, ha kapcsolódsz a Jóistenhez. Ez tehát egy nagyon ősi mantra: Haré Krsna, haré Krsna, Krsna Krsna, Haré haré / Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Indiában számtalan helyen megtalálható. Vannak olyan templomok, ahol ötszáz éve folyamatosan zengik ezt a mantrát – ez egy nagyon közvetlen módja az Istenhez való kapcsolódásnak.

[1] Padma-purána

[2] Brihadáranjaka-upanisad  1.3.28.

[3] Az előadás helyszíne a Humor és Szatíra Háza Gabrovóban