Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Jul

31


the two birds

Szvámí Tírtha: Azt mondják, hogy nem igazán értheted meg saját magadat anélkül, hogy párhuzamosan a Legfelsőbb Urat is megértenéd. Megkérdezhetem Tőletek, hol van Isten?

Válasz: Valahol itt.

Szvámí Tírtha: Valahol itt? Talán közelebb, mint gondolnánk. Van egy nagyon szép vers a tradíciónkban: náham vaszámi vaikunthé – Nem az isteni birodalmamban, nem a jógik meditációjában, hanem tiszta bhaktáim szívében lakozom. [1]

Természetesen a Jóisten nem csupán belül van jelen, hanem kívül is. Ha van hozzá szemünk, látni fogjuk az Ő teremtését, mindenütt látni fogjuk az Ő gyönyörű cselekedeteit. Képesek leszünk arra, hogy érzékeljük a jelenlétét a szívünkben.

A titkos tanításainkban az áll, hogy a test egy fához hasonlatos, ahol a fő ág maga a szív, melyen két madár él. Az egyik az egyéni lélek – mi magunk – a másik pedig ez az isteni jelenlét, az isteni lélek. Az első csipegeti ennek a fának a gyümölcseit. Tudjátok, a gyümölcsök néha keserűek, máskor édesek, néha savanyúak – különbözőek. Tehát ameddig azzal foglalatoskodunk, hogy megpróbáljuk a test s cselekedeteink örömeit élvezni és nem jutunk el a lelki síkra, le kell aratnunk a termést, fel kell vállalnunk cselekedeteink következményeit. Ám amint ez a madár, aki megízleli a gyümölcsöt, a legfelsőbb jelenlét felé fordítja figyelmét, rögtön vége szakad valamennyi szenvedésnek.

Valójában ez az egyetlen kötelességünk ebben az életben: a külsőből a belső felé elmozdulni, az anyagitól a lelki felé. “A valótlanból vezess a valósba! A sötétségből vezess a világosságba! A halálból vezess a halhatatlanságba!”[2] Ez az a gyönyörű általános fohász, amely segíteni fog mindnyájunkat. Amint megszabadulunk az anyagi szennyeződéstől, személyesen is meg fogjuk valósítani a magasabb szintű igazságokat és a magasabb szintű boldogságot.

Most mondhatjátok: ’Ó, ismét üres szavak.’ vagy ‘Most szenvedek, talán a mennyben majd boldog leszek. Azt mondod, hogy most korlátozott tudatszinten vagyok, amikor megtisztul a tudatom, akkor boldog leszek – ám ez olyan messze van!’ Ne higgy hát az ígéreteknek! Próbáld meg magadért! Ingyenes, ez a folyamat nem kerül pénzbe. És ez nem vicc, még akkor sem, ha itt ülünk a Szatíra házában[3]. Tehát, ha megpróbáljuk az önmegvalósítás lelki folyamatát követni, közelebb juthatunk eredeti azonosságunkhoz: örök, tudatos és boldog élőlények vagyunk.

A meditációnk vagy fohászunk középpontjában az ősi mantra áll. A mantra egyfajta fohász a tudatotok felszabadulásáért. Megszámlálhatatlan mennyiségű mantra létezik, ám van egy nagyon különleges, a maha-mantra, vagy a felszabadulás nagy mantrája. Ez a mantra Isten neveiből áll. Látjátok, a Gítában Krsna beszél – tehát Ő a Legfelsőbb Isten. E mantra szavai: Haré – amely isteni áldás, vagy Isten szeretetenergiájának áldása, majd Krsna – Krsna a Legfelsőbb Úr, és Ráma – ami mondjuk a boldogság, amit akkor érzel, ha kapcsolódsz a Jóistenhez. Ez tehát egy nagyon ősi mantra: Haré Krsna, haré Krsna, Krsna Krsna, Haré haré / Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Indiában számtalan helyen megtalálható. Vannak olyan templomok, ahol ötszáz éve folyamatosan zengik ezt a mantrát – ez egy nagyon közvetlen módja az Istenhez való kapcsolódásnak.

 

 

[1] Padma-purána

[2] Brihadáranjaka-upanisad  1.3.28.

[3] Az előadás helyszíne a Humor és Szatíra Háza Gabrovóban

 



Leave a Reply