Sharanagati

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 03.01.2019, Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage von Paramananda: Shrila Shridhara Maharaj verwendet gerne das Zitat: „Narren stürzen sich hinein, wo Engel sich nicht hineintrauen.“ Auf unserem spirituellen Weg gibt es viele Türen, die sehr verlockend aussehen. Und sie stehen offen. Aber wir werden nicht immer eingeladen. Und nicht immer erhalten wir die Anweisung, diese Türen zu betreten. Ich frage mich, ob es Momente gibt, in denen wir eine Schwelle überschreiten sollten.

Swami Tirtha: Ja. Weitere Fragen? Eine lange und ausführliche Frage, eine einfache Antwort. Entschuldigt mich, ich bin ein einfacher Mensch. Ich kann keine so ausführlichen Antworten geben. Aber du hast einen wichtigen Punkt erwähnt – die Einladung. Ich möchte noch einen weiteren wichtigen Punkt erwähnen – die Stimmung. Wenn du Lust hast und eingeladen bist, kannst du eintreten. Denn es gibt eine objektive und eine subjektive Verantwortung. Die objektive ist die Einladung, und die subjektive ist, dass wir zustimmen. Wenn ihr also Lust dazu habt, könnt ihr eintreten.

Es gab einen sehr berühmten Philosophen in Indien, Charvaka Muni. Er wusste, wie man lebt. Er hatte eine ganz besondere Philosophie. Er sagte: „Nein, nein, nein, es gibt kein Karma. Vergesst die Ewigkeit der Seele. Von Reinkarnation ganz zu schweigen! Das ist nichts … Genuss – darum geht es. Vergesst alles andere. Genießt es!“ Seht ihr, was für ein moderner Philosoph er war? Sehr aktuell im 21. Jahrhundert, nicht wahr? Genießt es! Und er sagte: „Das beste Essen ist Ghee. Versucht, so viel Ghee wie möglich zu bekommen. Vergisst sündige Handlungen. Vergisst Anweisungen für das zukünftige Leben. Es gibt kein Karma. Ghee! Holt euch das Ghee. Bettelt, leiht oder stehlt, so viel ihr könnt, und nehmt es euch! Jetzt! Es gibt keine Zukunft. Kein Morgen. Nehmt es euch heute!“

Und wir können ihm zu 99 % zustimmen. Ghee ist gut. Wer weiß, ob es ein Morgen gibt oder nicht? Und außerdem sollten wir keine Gelegenheit für echten Genuss verpassen. Verpasst keinen Moment. Nun, in anderen Punkten fällt es mir etwas schwerer, ihm zuzustimmen. Aber in diesem Grundsatz: Betteln, leihen oder stehlen – ja, da stimme ich zu. Denn auch unsere Lehrer unterstützen ihn: Wo immer ihr echte spirituelle Inspiration findet, geht dorthin. Bettelt, leiht oder stehlt – versucht einfach, sie zu erlangen.

Dieses innere Verlangen, dieser innere Wunsch, bringt den Erfolg. Wenn wir also die Einladung und die Neigung dazu haben, können wir frei eintreten. Ich stimme zu, die meisten Türen im spirituellen Leben stehen offen. Aber in den meisten Fällen sind wir nicht bereit, einzutreten. Realistisch betrachtet, müssen wir dem zustimmen. Wenn wir jedoch unser Engagement in unserer spirituellen Praxis aufrechterhalten und versuchen, uns von falschen Anziehungen zu lösen, werden wir unserem endgültigen Ziel höchstwahrscheinlich näherkommen. Oder es kann in einem Augenblick geschehen. Wir haben verschiedene Möglichkeiten, diese endgültigen Ziele zu erreichen. Sadhana ist eine spirituelle Praxis. Und was ist das Ergebnis von Sadhana? Man wird ein Sadhu, ein Mensch, der sich der Wahrheit verpflichtet fühlt. Das ist die eigentliche Frucht von Sadhana. Oder: Ein Tropfen Barmherzigkeit kommt von jemandem, der sie erlangt hat. Und dann braucht man nichts weiter zu tun. Man kann natürlich, aber diese barmherzige Einladung ist ein so überwältigendes Ergebnis, dass man sich sehr leicht danach richten kann. 

Es gibt drei Wege, Vollkommenheit zu erreichen. Vollkommenheit heißt im Sanskrit Siddha. Entweder bist du Nitya–Siddha oder ewig vollkommen. Oder deine zweite Chance ist Sadhanas-Siddha oder du erlangst Vollkommenheit durch spirituelle Praxis. Oder du hast die Chance, Kripa-Siddha zu werden – Vollkommenheit durch Barmherzigkeit zu erreichen. Ich weiß nicht, wie eure Chancen stehen, aber wenn ich mich selbst betrachte, bin ich sicher kein Nitya-Siddha, keine ewig vollkommene Seele. Sadhana, spirituelle Praxis … man sagt, dass es im Kali Yuga nur ein Tapas gibt, Entsagung, das wir tun können. Was denkt ihr, was ist das?

Antwort: Den Heiligen Namen chanten.

Swami Tirtha: Aber das ist kein Tapas! Das ist der Nektar.

Antwort: Die Wahrheit sagen.

Swami Tirtha: Das wäre schön. Das ist im Satya Yuga.

Antwort: Kein Fleisch zu essen.

Swami Tirtha: Das ist eine Voraussetzung, um sich Mensch zu nennen. Kann ich euch helfen? Andere zu tolerieren – das ist das einzige Tapas, das wir praktizieren können. Es ist so schwierig, oh mein Gott! So schwierig! Also, wenn ihr nur dieses eine kleine Tapas macht, und ihr könnt eine Art Vollkommenheit erreichen. Aber wenn ich mich selbst überprüfe, melde ich mich definitiv für die Abteilung für Barmherzigkeit an.

(из лекци Свами Тиртхи, 03.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Парамананды: Шрила Шридхара Махарадж любит приводить такую ​​цитату: «Глупцы прут туда, куда ангелы боятся войти». На нашем духовном пути есть множество дверей, которые выглядят очень привлекательными. И они открыты. Но нас не каждый раз приглашают. И не всегда нам дают указание войти в эти двери. Интересно, бывают ли такие моменты, когда нам следует переступить какой-то порог?

Свами Тиртха: Да. Ещё вопросы? Длинный и сложный вопрос, простой ответ. Извините, я человек простой, понимаете. Я не могу давать такие подробные ответы. Но ты упомянул один важный момент – приглашение. Я хотел бы упомянуть ещё один важный момент – настроение. Если у вас есть настроение войти и приглашение, то можете идти. Потому что есть объективная и есть субъективная ответственность. Объективная – приглашение, а субъективная – согласие. Так что, когда у вас есть настроение, тогда можете идти.

В Индии был один очень известный философ, его звали Чарвака Муни. Он знал, как жить. У него была совершенно особая философия, он говорил: «Нет, нет, нет, кармы нет. Забудьте о вечности души, таковой нет. Что уж говорить о реинкарнации? Это ничто… Наслаждение — вот в чем суть. Забудьте обо всем остальном. Наслаждайтесь!» Видите, каким современным философом он был? Очень актуально в 21 веке, правда? Наслаждайтесь! И он сказал: «Лучшая еда — это гхи. Постарайтесь приобрести как можно больше гхи. Забудьте о греховных поступках. Забудьте о наставлениях будущей жизни. Кармы нет. Гхи! Идите за гхи. Выпрашивайте, занимайте или крадите столько, сколько можете, и берите его! Сейчас! Нет будущего. Нет завтра. Берите его сегодня!».

И на 99% мы с ним согласны. Гхи – это хорошо. Кто знает, наступит ли завтра или нет? И ещё, нельзя упускать ни малейшей возможности по-настоящему насладиться. Не упускайте ни мгновения. Что ж, в других вопросах мне с ним согласиться немного сложнее. Но вот насчёт принципа: проси, занимай или кради – да, я согласен. Потому что это поддерживают и наши учителя: где бы вы ни нашли настоящее духовное вдохновение, идите туда. Проси, занимай или кради – просто постарайся его обрести.

Это внутреннее стремление, это внутреннее желание приносит успех. Итак, если у нас есть приглашение и есть склонность, то мы можем свободно войти. Согласен, большинство дверей в духовной жизни открыты. Но в большинстве случаев мы не готовы войти. Если мы реалистичны, нам придётся согласиться с этим. Но если мы сохраним приверженность духовной практике и постараемся отстраниться от ложных влечений, то, скорее всего, мы приблизимся к нашей конечной цели. Или же это может произойти в один миг.

У нас есть разные средства для достижения этих конечных целей. Садхана – это духовная практика. И каков результат садханы – то, что вы станете садху, человеком, преданным истине? Это и есть истинный плод садханы. Или – капля милосердия приходит к нам от такого человека, который её обрёл. И тогда вам не нужно ничего делать дальше. Конечно, вы можете, но это милосердное приглашение – настолько ошеломляющий результат, что очень легко им воспользоваться.

Есть три пути к достижению совершенства. Совершенство на санскрите называется «сиддха». Итак, либо вы нитья-сиддха, то есть вечно совершенный. Или ваш второй шанс — вы садхана-сиддха, тоесть достигаете совершенства через духовную практику. Или у вас есть ещё один шанс — крипа-сиддха — достичь совершенства по милости. Не знаю, каковы ваши шансы, но если я присмотрюсь к себе, то точно не нитья-сиддха, не вечно совершенная душа. Садхана, духовная практика… говорят, что в Кали-югу есть только один тапас, отречение, которое мы можем совершить. Как вы думаете, что это?

Ответ: Повтарять Святое Имя.

Свами Тиртха: Но это не тапас! Это нектар. 

Ответ: Говорить правду.

Свами Тиртха: Было бы хорошо. Но это относится к Сатя Юге.

Ответ: Не есть мясо.

Свами Тиртха: Это необходимое условие человеческого существования. Могу я вам помочь? Терпеть других – это единственный тапас, который мы совершаем. Это так сложно, ах, Боже мой! Так сложно! Так что, совершив всего лишь этот маленький тапас, можно достичь своего рода совершенства. Но если я сам себя буду оценивать, то обязательно встану в очередь за милостью.

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Usually we consider the expectation, the blessed state of becoming a mother as something very unusual, very nice, a great feeling. And you start to communicate with your child. You start to listen to music in order for him to become a great musician. Or if you are very braminical, you start to chant mantras so that he becomes like a superhero, etc. But please, don’t listen to the stupid news while you are pregnant. Or don’t quarrel with your husband, because then that vibration will enter the mind of the child. And instead of a pink fairy, a red dragon will take birth. Beware – you can influence the mind of the child.
But what does the shastra say about this expecting period? Today we discuss birth as a reality of life. And I have to tell you that the Shrimad Bhagavatam gives quite a different version of this blessed expecting period. Don’t be surprised, because even an unusual opinion might help us to have a more detailed vision. So, it is said in the Third Canto, Chapter 31 Lord Kapila’s Instructions on the Movements of the Living Entities:
„The Personality of Godhead said: Under the supervision of the Supreme Lord and according to the result of his work, the living entity, the soul, is made to enter into the womb of a woman through the particle of a male semen to assume a particular type of body.”[1]
So, these are, so to say, the material instruments or ingredients of formulating a body, but the first step is the conception – and not the conception in the womb, but the conception of the concept. Because when the original soul starts to formulate false egotism, then according to this ideal he will develop a certain type of body; and then all the ingredients are coming together to make it happen. Everything is under divine control.
“On the first night, the sperm and the ovum mix. And on the fifth night, the mixture ferments into a bubble. On the tenth night, it develops into a form like a plum. And after that, it gradually turns into a lump of flesh or an egg, as the case may be.” You see, a quite precise description of this conception.
“In the course of a month, a head is formed, and at the end of two months, the hands, feet and other limbs take shape. By the end of three months, the nails, fingers, toes, body hair, bones and skin appear, as do the organs of generation and the other apertures in the body, namely the eyes, nostrils, ears, mouth and anus.” Beautiful! In one way, this is really a miracle! How is it that you mix two cells and something starts to happen?!
“Within four months from the date of conception, the seven essential ingredients of the body, namely the child, blood, flesh, fat, bone, marrow and semen come into existence. And at the end of five months, hunger and thirst make themselves felt, and at the end of the sixth month, the fetus, enclosed by the amnion, begins to move on the right side of the abdomen.” You see, this is the prediction of the gender of the child. If he moves on the right side, he is a male; if he starts to move on the left side, he is a female.
“Deriving its nutrition from the food and drink taken by the mother…”So far this is nice. Everything describes the situation, how it is: you don’t have a separate system, you derive whatever is provided by the body of the mother. Dear mothers, do you remember how it happened? You started to have desires. ‘I want to take this. I want to have that.’ Why? It’s not your desire, somebody else is with you. For example, you always hated strawberries. And then in December you want to eat strawberries. And your dear husbands, they go mad to satisfy your desires. Why? Because somebody else is with you; your future child has a desire. He wants, she wants to something. And then the sad story of the father starts. You say it’s your duty to cook as before, but you start to cook in a very baby-food manner. Because you yourself cannot take something spicy or this and that – immediately there is a reaction, isn’t that so? So, there is a very direct relationship between the mother and the baby.
“And the fetus grows and remains in that abominable residence of stool and urine, which is the breeding place of all kinds of worms.“ So, another version of this blessed expectation.
“Beaten again and again all over the body by the hungry worms in the abdomen itself, the child suffers terrible agony because of his tenderness. He thus becomes unconscious moment after moment because of the terrible conditions.”[2] I told you before, it’s a different version.
I’m sure you have seen people when they are really frightened or in a panic situation, they start to embrace themselves just like a fetus. If the external conditions are very difficult, we might react in such a manner. Either to recall the memory of that protected state in the womb, or – according to this version – it gives the same feeling of this compressed suffering state.

(to be continued)

1. Shrimad Bhagavatam 3.31.1
2. Shrimad Bhagavatam 3.31.5-6

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában a várandósságot, az áldott állapotba kerülést, az anyává válást, valami nagyon szokatlannak, kivételesen szép, nagyszerű érzések tartjuk. Ekkor elkezdek kommunikálni a gyermeketekkel, különféle szép zenéket hallgattok, azért, hogy majd nagyszerű zenész váljon belőlük, vagy, ha nagyon brahminikusok vagytok, akkor mantrákat zengtek, hogy valamiféle szuperhőssé váljanak, és így tovább. Azonban kérlek ne hallgassátok meg a világról szóló ostoba híreket, vagy ne veszekedjetek a férjetekkel, mert az a rezgés eljut a gyermeketek elméjébe, és akkor egy rózsaszín kis tündér helyett, majd egy vörös sárkány fog megszületni. Vigyázzatok, mert befolyásolni tudjátok a gyermeketek tudatát!
Eddig a születésről, mint az élet valóságáról beszélgettünk. De most nézzük meg, hogy mit mondanak a sásztrák a várandósság időszakáról? Meg kell mondjam, hogy a Bhágavata-purána meglehetősen más szemszögből láttatja a várandósságnak ezt az áldott időszakát. Ne lepődjetek meg túlzottan, mert még egy szokatlan vélemény is segíthet nekünk abban, hogy még részletesebb képet kapjunk a világ történéseiről. Tehát a Harmadik Ének 31. fejezetében ezt olvashatjuk az Úr Kapilának az élőlények tetteiről szóló tanításában:
„Az Istenség Személyisége így szólt: Az élőlény, a lélek a Legfelsőbb Úr irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelően egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet.”[1]
Tehát ebben az áll, hogy úgymond bizonyos anyagi összetevők révén jön létre a test, melynek során az első lépés a fogantatás, ami nem a méhben, hanem egy bizonyos elv, anyagi vágy szerint keletkezik. Tudniillik, amikor az eredeti lélek kialakítja a hamis egoizmusát, akkor ennek megfelelően egy bizonyos fajta testet kezd el kialakítani, és akkor az ehhez szükséges valamennyi összetevő elkezd összeállni, hogy ez létrejöhessen. S mindez a Legfelsőbb Úr irányításával történik.
„Az első éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően.” Tehát itt a fogantatás egy nagyon pontos leírását olvashatjuk.
„Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szőrzet, a csontok és a bőr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás.” Gyönyörű! Bizonyos értelemben ez egyfajta csoda! Máskülönben, hogyan lenne lehetséges az, hogy két sejtet összekeverünk és onnantól fogva valami elkezdődik?!
„A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett fiú magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.” Látjátok, itt történik a gyermek nemének a prognosztizálása, jóslása. Ha az anya hasának a jobb oldalán kezd el mozogni, akkor fiú, ha pedig a bal oldalon, akkor lány gyermek fog születni.
„A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát…” Eddig minden nagyon szépen hangzik, pontosan leírja azt a helyzetet, ahogy a magzat növekszik, melynek nincs külön rendszere, tehát azt kapja, amit az anya teste biztosít a számára. Kedves Anyukák, ugye emlékeztek arra, hogy hogyan is volt ez? Egyszercsak elkezdtetek vágyakozni, ‘Ilyen ennivalóra, meg amolyan dolgokra.’ Miért? Mivel valójában ezek nem a ti vágyaitok voltak, hanem másvalakié, aki veletek volt. Például, világ életetekben utáltátok az epret, aztán egyszer csak télvíz idején, decemberben azt akartatok enni. Aztán a drágalátos férjetek majd meg őrült, hogy teremtsen nektek valahonnan epret. Miért? Mert valaki más is ott volt veletek, tehát ez a leendő kisfiatok, vagy lányotok óhaja volt valójában. S ezzel kezdetét vette az apukák sanyarú sorsa. Ti pedig tudjátok, hogy a ti dolgotok az, hogy főzzetek, mint ahogy korábban is tettétek, de most már babáknak való ételeket főztök, semmi fűszereset, semmi hascsikarósat, azonnal figyelembe vesztek minden őt érintő dolgot. Tehát, nagyon erős kapcsolat él az anya és gyermeke között.
„S ebben az ürülékkel, és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él a magzat, amely különféle férgek táptalaja.“ Tehát ez egy kicsit másfajta nézőpontja az áldott állapotnak.
„A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.”[2] Szóval, mint mondottam ez más szemszögből írja le a dolgokat.
Biztosan láttatok már olyan embereket, akik annyira megrémültek valamitől, hogy ebbe a magzatpózba kuporodnak össze. Ha a külső körülmények annyira megterhelőek, akkor arra mi is ilyen pánikreakcióval tudunk reagálni. Vagy azért, mert az anyaméhnek arra a védett helyzetére emlékeztet bennünket, vagy pedig azért, mert az itt leírtak alapján, a jelen nehézségek ugyanarra a szorongató gyötrelemre emlékeztetnek, amit akkor kellett elszenvednünk.

(folytatása következik)

1. Srímad Bhágavatam 3.31.1-6.
2. Srímad Bhágavatam 3.31.5-6.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Обичайно считаме очакването, благословеното състояние на бременност за много необикновено, много хубаво, велико чувство. Започвате да общувате с бъдещото си дете. Започвате да слушате музика, за да стане то велик музикант. Или ако сте много брамински тип започвате да повтаряте мантри, за да стане то супергерой, и т.н. Но моля ви, недейте да слушате глупави новини по време на бременността си. Нито се карайте със съпрузите си, защото тогава тази вибрация ще влезе в ума на вашето дете и вместо розова фея, ще се роди червен дракон. Внимавайте, тъй като можете да въздействате върху ума на детето.
Обаче какво казват шастрите за този период на очакване? Днес говорим за раждането като житейска реалност. И трябва да ви кажа, че „Шримад Бхагаватам“ дава доста различна версия за този блажен период на очакване. Не се изненадвайте, понеже дори едно необичайно мнение може да ни помогне да добием по-детайлна визия. И така, четем в Трета Песен, Глава 31, „Бог Капила описва пътя на живите същества“:
„Божествената личност каза: Под надзора на Върховния Бог и според резултата от собствените му дела, живото същество, душата, е принудено да влезе в утробата на някоя жена чрез частичка от мъжкото семе, за да приеме определен вид тяло.”[1]
И така, съществуват, така да се каже, материални инструменти или съставки, които образуват едно тяло, обаче първата стъпка е зачатието – но не зачатието в утробата, а зачеването на концепцията. Защото когато изначалната душа започне да си създава фалшиво его, тогава в съответствие с този идеал тя развива определен тип тяло; и чак после всички съставки се събират заедно, за да се получи. Всичко е под божествен контрол.
„През първата нощ спермата и яйцеклетката се сливат. На петата нощ тази смес се превръща в мехурче. На десетата нощ то добива формата на слива. След това постепенно става буца плът или яйце, според случая.” Виждате, доста прецизно описание на зачатието.
„В рамките на първия месец се оформя главата, а до края на втория месец ръцете, краката и останалите телесни части. До края на третия месец са се появили ноктите, пръстите на ръцете и краката, космите, костите и кожата, също както репродуктивните органи и останалите отвори в тялото – очите, ноздрите, ушите, устата и ануса.” Красота! По някакъв начин това е истинско чудо! Как така: смесваш две клетки и нещо започва да се случва?!
„През четвъртия месеца от датата на зачатието, се появяват седемте основни съставки на тялото: хилус, кръв, плът, мазнина, кости, костен мозък и семе. В края на петия месец вече има усещане за глад и жажда, а в края на шестия месец зародишът, обвит в амниотичната течност, започва да се придвижва към дясната страна на корема.” Виждате ли, това е предсказание за пола на детето. Ако отива на дясно е момче; ако отива наляво е момиче.
„Хранейки се с това, което яде и пие майката…”Дотук е добре. Всичко описва ситуацията каквато е: нямате отделна система, извличате онова, което ви осигурява тялото на майката. Скъпи майки, спомняте ли си как се случва? Появяват ви се желания. „Искам да ям това, искам да ям онова.“ Защо? Това не е ваше желание, някой друг е във вас. Например, винаги сте ненавиждали ягоди. И изведнъж пред декември ви се дояждат ягоди. И скъпите ви съпрузи полудяват да изпълняват желанията ви. Защо? Защото някой друг присъства във вас, бъдещото ви дете има желания. Той или тя искат нещо. И тогава започва тъжна история за бащата. Вие казвате, че ваш дълг е да готвите както дотогава, но започвате да готвите като за бебе. Защото самите вие не можете да хапнете нищо люто, подправено и т.н. – иначе моментално има реакция, нали? Така че има съвсем пряка връзка между майката и бебето.
„…плодът постепенно нараства, затворен в това отвратително място, пълно с екскременти и урина, и развъдник на разнообразни микроорганизми.“ Ето ви друга версия на това блажено очакване.
„Хапано отново и отново по цялото тяло от гладните микроорганизми в корема, детето страда в страшна агония, тъй като е съвсем нежно. То всеки миг губи съзнание в това ужасно състояние.”[2] Предупредих ви, че тази версия е различна.
Сигурен съм, че сте виждали хора, които са истински уплашени или в ситуация на паника – те започват да прегръщат себе си като зародиш. Ако външните условия са много тежки, можем да реагираме по такъв начин. Или за да извикаме спомена от онова защитено състояние в утробата, или пък – в съответствие с тази версия – защото изпитваме същото усещане за притискане и страдание.

(следва продължение)

1. „Шримад Бхагаватам“   3.31.1-6.
2. „Шримад Бхагаватам“  3.31.5-6

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2019 evening, Sofia)

I feel that your doors are ever open. And therefore I come from time to time to learn this from you – how to have open doors, how to put the invitation, “please come, join us”. Usually people like company, isn’t that so? Usually people come together. They say even the lonely wolves have some conference sometimes. And if we come together for some good spiritual purpose, I think this is the best way of association. So, thank you for having your doors open. And help others to enter through your doors and gates. 

Mahadev: I would like to share something about the gates. I was in Jerusalem and I saw the Golden Gate where Jesus entered the city on a donkey. And it is said that through this door the next Messiah will come. But when after the Crusades the Muslims took the city, they completely walled this gate. This was the moment when Christianity separated into Catholicism and Orthodox. And from then on there is a decrease in the Christian church. 

Swami Tirtha: Well, don’t worry, Mahaprabhu has already come. And it is said that He had found the treasure-house of divine love closed and sealed. So what did He do? He broke the seal, opened the door and started to grab all the treasures. But not preserving it for Himself, rather distributing it freely. But you know, for a big job it is not enough to be alone. To construct a huge church building, you need at least five. And to rob the treasure-house of divine love, He also had some helpers. The goswamis, Haridas Thakur and many others were helping Him to distribute the treasure of the Holy Name. And this is the real treasure of this age. Therefore it is said in the Lord’s Prayer: “Hallowed be Thy name!” The Holy Name, the focus is on the Holy Name. Irrespective of religious practice, the focus is there. Therefore our doors are ever open, because Mahaprabhu has broken the doors and the seals. Yes, the Golden Gate – this is very important. 

Question of Krishnapriya: I want to ask about these opened doors of the heart – isn’t it so that you cannot just let anybody in? It is a special place for special persons. 

Swami Tirtha: Yes, definitely. Some ghosts, some witches, some black magicians – usually they occupy our heart. Our bad desires and attachments and all the misconceptions that we have, they are on the throne of our heart. So we preserve it for them. And we decorate it with darkness, with cobwebs and with this very bad dump smell you feel when you enter. So the garland is the cobweb; instead of candles – darkness; and the incense is this very ugly smell. And they feel very well. They feel adored. 

Expel them from your hearts – all the false conceptions, all the frustrations, all the trouble that you have. Actually, they all happened in the past, so they don’t exist anymore. Finish your past. As long as the material desires and the false concepts and the hope of liberation are there as ghosts in our heart, then the very tender Goddess of devotion cannot come. Clean up this place first. Replace the darkness with light. Instead of these cobwebs, prepare some real garlands. Bring the best incense and then you can prepare the place nicely. And then you can pray, so that the Goddess of devotion enters. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. 

And I agree, we have to preserve the best part of our existence for the best purpose. So don’t be satisfied with love. Because usually it comes and goes. Go for divine love. That will come and it will never leave you. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.31-i szófiai esti tanításából)

Úgy érzem, hogy a ti szívetek ajtaja mindig nyitva van áll, és ezért jövök én is időről-időre, hogy tanuljak tőletek, miként is lehet nyitva ez a bizonyos ajtó, és hogyan tegyük fel ezt a kérdést, hogy „Jöjj kérlek, csatlakozz hozzánk!” Általában az emberek szeretnek összegyűlni, társaságban lenni. Azt mondják, hogy még a magányos farkasoknak is van néha valamilyen találkozójuk. S, ha sikerül egy szép lelki célból összegyűlnünk, akkor azt hiszem ez a legideálisabb módja egy társulásnak. Tehát köszönöm, hogy nyitva tartjátok az ajtótokat, és segítetek másoknak is, hogy belépjenek ezen az ajtón, ezen a kapun. 

Mahádév: Szeretnék megosztani valamit a kapukkal kapcsolatban. Amikor Jeruzsálemben jártam, akkor láttam azt az Aranykaput, melyen keresztül Jézus szamárháton megérkezett a városba. S úgy mondják, hogy ez az a Kapu, ahol majd a következő Messiás is be fog lépni. Viszont, amikor a Keresztes hadjáratok után a muzulmánok elfoglalták a várost, teljesen befalazták ezt a kaput. Ekkor vált ketté a kereszténység, görög ortodox egyházra, és katolicizmusra, illetve ettől fogva mutat csökkenő tendenciát a keresztény egyház. 

Szvámí Tírtha: Nos, ne aggódjatok, Maháprabhu már eljött, és mit tett, amikor az istenszeretet kincsestárát, bezárva, lepecsételve találta? Feltörte a pecsétet, szélesre tárta annak kapuját, és az ott talált kincset megragadta, de nem azért, hogy magának megtartsa, hanem, hogy mindenkinek ingyen szétoszthassa azokat. Viszont tudjátok, hogy egy hatalmas misszió véghezviteléhez, nem elég egyetlen ember. Például egy monumentális templom felépítéséhez minimum ötven munkás szükséges, s az istenszeretet kincsestárának a kirablásához, Maháprahunak is segítőkre volt szüksége. A gószvámík, Haridász Thákur, és még sokan mások segítették Öt a Szent Név kincsének a szétosztásában. S ez a jelen világkorszak valódi kincse! Ezért található a Miatyánkban is, „Szenteltessék meg a Te Neved!” Tehát a Szent Néven van a hangsúly, s ez közös valamennyi vallásban. Ezért van mindig nyitva a mi ajtónk, mert Maháprabhu feltörte annak pecsétjét. Igen, az Aranykapu rendkívül fontos. 

Krisna-prijá: A szívnek erről a nyitott ajtajáról szeretnék kérdezni, hogy ez nem úgy van, hogy akárkit azért nem engedünk be? Mivel ez egy különleges hely, kivételes személyek számára fenntartva. 

Szvámí Tírtha: Igen, mindenképpen! Azért vannak még ott, szellemek, boszorkányok, fekete mágusok, a negatív vágyaink, ragaszkodásaink, tévképzeteink is a szívünk trónusán, amit nekik tartunk fenn. Aztán még sötétséggel, pókhálóval dekoráljuk, és érezhetjük annak a szemétdombnak a maró szagát, amikor belépünk oda. Tehát a pókháló szolgál virágfüzér gyanánt, a gyertyák helyett sötétség van, illetve a füstölő helyett érezhetjük azt a borzalmas bűzt is. S ebben a környezetben ezek a negatív alakok nagyon jól érzik magukat, hiszen azt gondolják, hogy ott ezekkel a kellékekkel imádják őket. 

Űzzétek ki őket a szívetekből, az összes tévképzetet, az összes frusztráló dolgot, valamennyi problémátokat. Valójában mindezek a múlt történései, tehát többé már nem léteznek. Számoljátok fel a múltatokat! Mindaddig, amíg az anyagi vágyak, a hamis tévképzetek, a felszabadulás utáni vágy kísértetként ott lebeg a szívünkben, addig az odaadás nagyon gyengéd Istennője nem tud megérkezni oda. Először takarítsatok ki, rendezzétek el azt a helyet szépen, a sötétség helyett vigyetek oda világosságot, a pókháló helyett készítsetek igazi virágfüzéreket, és vigyétek oda a legfinomabb füstölőt. Ezután elkezdhettek imádkozni, hogy az odaadás Istennője  beléphessen oda. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. 

S egyetértek abban, hogy az életünk legfontosabb részét azt meg kell őriznünk a legnemesebb cél érdekében. Tehát ne elégedjetek meg a szerelemmel, mert az általában jön, megy. Törekedjetek inkább az istenszeretetre, ami ha egyszer eljön hozzátok, akkor sohasem fog elhagyni benneteket. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2019 вечер, София)

Аз чувствам, че вашите врати са винаги отворени. Затова идвам от време на време, за да науча това от вас – как да има човек отворени врати, как да сложи поканата: „моля ви, елате, присъединете се към нас”. Обикновено хората харесват компания, нали? Обикновено хората се събират заедно. Казва се, че дори самотните вълци понякога имат конференции. А ако се събираме с някаква добра духовна цел, мисля, че това е най-добрият начин на общуване. Затова благодаря ви, че държите вратите си отворени. Помагайте на останалите да влизат през вашите врати и порти. 

Махадев: Бих искал да споделя нещо за портите. Бях в Йерусалим и видях Златната Порта, през която Исус е влязъл в града, яхнал магаре. И се казва, че през тази врата ще дойде следващият Месия. Обаче когато след кръстоносните походи мюсюлманите завзели града, те изцяло зазидали портата. Това е бил моментът, в който християнството се разделя на католицизъм и православие. И оттогава насетне има упадък в християнската църква. 

Свами Тиртха: Не се притеснявай, Махапрабху вече дойде. И се казва, че Той намерил съкровищницата на божествената любов затворена и заключена. И какво направил? Строшил катинара, отворил вратата и започнал да разграбва всички съкровища. Ала не за да ги запази за себе си, а да ги раздаде безплатно. Обаче знаете, за да свършиш една голяма задача не е достатъчно да си сам. За да се построи една голяма църква са нужни поне петима. И за да разграби съкровищницата на божествената любов, Той също си имал помощници. Госвамите, Харидас Тхакур и толкова много други му помагали да раздава съкровището на святото име. А то е истинското съкровище за тази епоха. Затова в молитвата „Отче наш“ се казва: „Да се свети името Ти!” Святото име, фокусът е върху святото име. Независимо от религиозните практики, този фокус остава. Затова нашите врати са винаги отворени, защото Махапрабху е счупил портите и катинарите. Да, Златната Порта – много важно нещо. 

Въпрос на Кришнаприя: Искам да попитам за тези отворени врати на сърцето – не е ли така, че не може просто да пускаш всекиго вътре? Това е специално място за специални личности. 

Свами Тиртха: Да, определено. Призраци, вещици, черни магьосници – обичайно те обитават сърцето ни. Нашите лоши желания и привързаности, цялото неразбиране, което имаме – те са на трона на нашето сърце. Ние го пазим за тях. И го украсяваме с мрак, с паяжини и с този толкова лош влажен дъх на мазе. И така, вместо гирлянд – паяжини; вместо свещи – мрак; а инсенсът е тази толкова лоша миризма. И те се чувстват добре. Чувстват се обожавани. 

Изпъдете ги от сърцето си – всички фалшиви разбирания, всички разочарования, всички проблеми, които имате. Всъщност всички те са се случили в миналото, така че вече не съществуват. Приключете с миналото си. Докато материалните желания, лъжовните разбирания и надеждата за освобождение присъстват като призраци в нашето сърце, нежната Богиня на предаността не може да дойде. Най-напред почистете мястото. Заменете тъмнината със светлина. Вместо тези паяжини, нанижете истински гирлянди. Донесете най-добрите благоухания и тогава ще можете добре да подготвите мястото. И после може да се помолите на Богинята на предаността да влезе. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе. 

И съм съгласен, трябва да пазим най-добрата страна на същността си за най-добрата цел. Затова не се задоволявайте просто с любов. Понеже обикновено тя идва и си отива. Търсете божествена любов. Тя ще дойде и никога няма да ви напусне. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 03.01.2019, Abend, Sofia)

Ich spüre, dass eure Türen immer offen stehen. Deshalb komme ich von Zeit zu Zeit, um von euch zu lernen – wie man offene Türen öffnet und wie man einlädt: „Kommt doch, macht mit!“. Normalerweise mögen die Menschen Gesellschaft, nicht wahr? Normalerweise kommen sie zusammen. Man sagt, selbst die einsamen Wölfe treffen sich manchmal. Und wenn wir zu einem guten spirituellen Zweck zusammenkommen, ist das meiner Meinung nach die beste Art der Gemeinschaft. Danke also, dass ihr eure Türen offen haltet. Und helft den anderen, durch eure Türen und Tore zu treten.

Mahadev: Ich möchte etwas über die Tore erzählen. Ich war in Jerusalem und sah das Goldene Tor, durch das Jesus auf einem Esel die Stadt betrat. Und es heißt, dass durch dieses Tor der nächste Messias kommen wird. Doch als die Muslime nach den Kreuzzügen die Stadt einnahmen, mauerten sie dieses Tor vollständig zu. Dies war der Moment, als sich das Christentum in Katholizismus und Orthodoxie spaltete. Von da an nahm die Zahl der christlichen Kirchen ab.

Swami Tirtha: Keine Sorge, Mahaprabhu ist bereits gekommen. Und es heißt, er habe die Schatzkammer der göttlichen Liebe verschlossen und versiegelt vorgefunden. Was tat er also? Er brach das Siegel, öffnete die Tür und begann, alle Schätze zu bergen. Aber er behielt sie nicht für sich, sondern verteilte sie großzügig. Doch für ein großes Werk reicht es nicht, allein zu sein. Um ein riesiges Kirchengebäude zu errichten, braucht man mindestens fünf. Und um die Schatzkammer der göttlichen Liebe zu rauben, hatte er auch einige Helfer. Die Goswamis, Haridas Thakur und viele andere halfen ihm, den Schatz des Heiligen Namens zu verteilen. Und dies ist der wahre Schatz dieses Zeitalters. Deshalb heißt es im Vaterunser: „Geheiligt werde dein Name!“ Der Heilige Name, der Fokus liegt auf dem Heiligen Namen. Unabhängig von der religiösen Praxis liegt der Fokus dort. Deshalb stehen unsere Türen immer offen, weil Mahaprabhu die Türen und Siegel aufgebrochen hat. Ja, das Goldene Tor – es ist sehr wichtig.

Frage von Krishnapriya: Ich möchte etwas über diese geöffneten Türen des Herzens wissen – ist es nicht so, dass man nicht einfach jeden hereinlassen kann? Es ist ein besonderer Ort für besondere Menschen.

Swami Tirtha: Ja, definitiv. Manche Geister, manche Hexen, manche schwarze Magier – sie besetzen normalerweise unser Herz. Unsere schlechten Wünsche und Anhaftungen und all unsere falschen Vorstellungen sitzen auf dem Thron unseres Herzens. Deshalb bewahren wir es für sie. Und wir schmücken es mit Dunkelheit, mit Spinnweben und mit diesem unangenehmen Geruch, den man beim Betreten wahrnimmt. Die Girlande ist das Spinnennetz; anstelle von Kerzen ist es Dunkelheit; und der Weihrauch ist dieser sehr unangenehme Geruch. Und sie fühlen sich sehr wohl. Sie fühlen sich verehrt. Verbannt sie aus eurem Herzen – all die falschen Vorstellungen, all die Frustrationen, all den Ärger, den ihr habt. Eigentlich ist alles vergangen und existiert nicht mehr. Schließt eure Vergangenheit ab. Solange materielle Wünsche, falsche Vorstellungen und die Hoffnung auf Befreiung wie Geister in unserem Herzen schlummern, kann die zarte Göttin der Hingabe nicht kommen. Säubert diesen Ort zuerst. Ersetzt die Dunkelheit durch Licht. Statt dieser Spinnweben bindet echte Girlanden. Bringt das beste Räucherwerk mit und bereitet den Ort schön vor. Und dann könnt ihr beten, damit die Göttin der Hingabe eintritt. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. Und ich stimme zu, wir müssen das Beste unserer Existenz für den besten Zweck bewahren. Also, gebt euch nicht mit der Liebe zufrieden. Denn sie kommt und geht. Strebt nach göttlicher Liebe. Das wird kommen und euch nie verlassen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 03.01.2019 вечером, София)

Я чувствую, что ваши двери всегда открыты. И поэтому я время от времени прихожу к вам, чтобы научиться этому – как сделать так, чтобы двери были открыты, как приглашать: «Приходите, присоединяйтесь к нам». Обычно люди любят компанию, не так ли? Обычно люди собираются вместе. Говорят, даже одинокие волки иногда собираются вместе. И если мы собираемся вместе ради какой-то благой духовной цели, я думаю, это лучший способ общения. Так что спасибо вам за то, что вы открываете свои двери. И помогайте другим войти через ваши двери и ворота.

Махадев: Хочу рассказать о воротах. Я был в Иерусалиме и видел Золотые ворота, через которые Иисус въехал в город на осле. Говорят, что через эти ворота придёт следующий Мессия. Но когда после Крестовых походов мусульмане захватили город, они полностью заложили эти ворота. Именно тогда христианство разделилось на католичество и православие. С тех пор христианская церковь начала приходить в упадок.

Свами Тиртха: Что ж, не волнуйся, Махапрабху уже пришёл. И сказано, что Он нашёл сокровищницу божественной любви закрытой и запечатанной. И что же Он сделал? Он сломал печать, открыл дверь и начал захватывать все сокровища. Но не для Себя, а раздавая их щедро. Но, знаете ли, для большого дела недостаточно быть одним. Чтобы построить огромное церковное здание, нужно как минимум пятеро. И чтобы ограбить сокровищницу божественной любви, у Него были помощники. Госвами, Харидас Тхакур и многие другие помогали Ему распространять сокровищницу Святого Имени. И это настоящее сокровище этой эпохи. Поэтому в молитве «Отче наш» сказано: «Да святится имя Твоё!» Святое Имя, фокус на Святом Имени. Независимо от религиозной практики, фокус именно там. Поэтому наши двери всегда открыты, потому что Махапрабху сломал двери и печати. ​​Да, Золотые Ворота – это очень важно.

Вопрос Кришнаприи: Я хочу спросить об этих открытых дверях сердца – разве не так, что нельзя просто так впускать кого попало? Это особое место для особых людей.

Свами Тиртха: Да, определённо. Какие-то призраки, какие-то ведьмы, какие-то чёрные маги – обычно они занимают наше сердце. Наши дурные желания, привязанности и все наши заблуждения – они на троне нашего сердца. Мы оберегаем его для них. И украшаем его тьмой, паутиной и этим ужасным запахом мрачной дыры и свалки, который чувствуется, когда входишь. Гирлянда – это паутина; вместо свечей – тьма; а благовония – этот ужасный запах. И они чувствуют себя очень хорошо. Они чувствуют себя обожаемыми.

Выгоните их из своих сердец – все ложные представления, все разочарования, все проблемы, которые у вас есть. На самом деле, все это было в прошлом, поэтому их больше нет. Покончите со своим прошлым. Пока материальные желания, ложные представления и надежда на освобождение призраками живут в наших сердцах, нежная Богиня преданности не сможет прийти. Сначала очистите это место. Замените тьму светом. Вместо этой паутины приготовьте настоящие гирлянды. Принесите лучшие благовония, и тогда вы сможете красиво подготовить место. А затем вы сможете помолиться, чтобы Богиня преданности вошла. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе.

И я согласен, мы должны сохранить лучшую часть нашего существования ради благих целей. Поэтому не довольствуйтесь любовью. Ведь она обычно приходит и уходит. Ищите божественную любовь. Она придёт и никогда вас не покинет.

(продолжение следует)