Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.31-i szófiai esti tanításából)

Úgy érzem, hogy a ti szívetek ajtaja mindig nyitva van áll, és ezért jövök én is időről-időre, hogy tanuljak tőletek, miként is lehet nyitva ez a bizonyos ajtó, és hogyan tegyük fel ezt a kérdést, hogy „Jöjj kérlek, csatlakozz hozzánk!” Általában az emberek szeretnek összegyűlni, társaságban lenni. Azt mondják, hogy még a magányos farkasoknak is van néha valamilyen találkozójuk. S, ha sikerül egy szép lelki célból összegyűlnünk, akkor azt hiszem ez a legideálisabb módja egy társulásnak. Tehát köszönöm, hogy nyitva tartjátok az ajtótokat, és segítetek másoknak is, hogy belépjenek ezen az ajtón, ezen a kapun. 

Mahádév: Szeretnék megosztani valamit a kapukkal kapcsolatban. Amikor Jeruzsálemben jártam, akkor láttam azt az Aranykaput, melyen keresztül Jézus szamárháton megérkezett a városba. S úgy mondják, hogy ez az a Kapu, ahol majd a következő Messiás is be fog lépni. Viszont, amikor a Keresztes hadjáratok után a muzulmánok elfoglalták a várost, teljesen befalazták ezt a kaput. Ekkor vált ketté a kereszténység, görög ortodox egyházra, és katolicizmusra, illetve ettől fogva mutat csökkenő tendenciát a keresztény egyház. 

Szvámí Tírtha: Nos, ne aggódjatok, Maháprabhu már eljött, és mit tett, amikor az istenszeretet kincsestárát, bezárva, lepecsételve találta? Feltörte a pecsétet, szélesre tárta annak kapuját, és az ott talált kincset megragadta, de nem azért, hogy magának megtartsa, hanem, hogy mindenkinek ingyen szétoszthassa azokat. Viszont tudjátok, hogy egy hatalmas misszió véghezviteléhez, nem elég egyetlen ember. Például egy monumentális templom felépítéséhez minimum ötven munkás szükséges, s az istenszeretet kincsestárának a kirablásához, Maháprahunak is segítőkre volt szüksége. A gószvámík, Haridász Thákur, és még sokan mások segítették Öt a Szent Név kincsének a szétosztásában. S ez a jelen világkorszak valódi kincse! Ezért található a Miatyánkban is, „Szenteltessék meg a Te Neved!” Tehát a Szent Néven van a hangsúly, s ez közös valamennyi vallásban. Ezért van mindig nyitva a mi ajtónk, mert Maháprabhu feltörte annak pecsétjét. Igen, az Aranykapu rendkívül fontos. 

Krisna-prijá: A szívnek erről a nyitott ajtajáról szeretnék kérdezni, hogy ez nem úgy van, hogy akárkit azért nem engedünk be? Mivel ez egy különleges hely, kivételes személyek számára fenntartva. 

Szvámí Tírtha: Igen, mindenképpen! Azért vannak még ott, szellemek, boszorkányok, fekete mágusok, a negatív vágyaink, ragaszkodásaink, tévképzeteink is a szívünk trónusán, amit nekik tartunk fenn. Aztán még sötétséggel, pókhálóval dekoráljuk, és érezhetjük annak a szemétdombnak a maró szagát, amikor belépünk oda. Tehát a pókháló szolgál virágfüzér gyanánt, a gyertyák helyett sötétség van, illetve a füstölő helyett érezhetjük azt a borzalmas bűzt is. S ebben a környezetben ezek a negatív alakok nagyon jól érzik magukat, hiszen azt gondolják, hogy ott ezekkel a kellékekkel imádják őket. 

Űzzétek ki őket a szívetekből, az összes tévképzetet, az összes frusztráló dolgot, valamennyi problémátokat. Valójában mindezek a múlt történései, tehát többé már nem léteznek. Számoljátok fel a múltatokat! Mindaddig, amíg az anyagi vágyak, a hamis tévképzetek, a felszabadulás utáni vágy kísértetként ott lebeg a szívünkben, addig az odaadás nagyon gyengéd Istennője nem tud megérkezni oda. Először takarítsatok ki, rendezzétek el azt a helyet szépen, a sötétség helyett vigyetek oda világosságot, a pókháló helyett készítsetek igazi virágfüzéreket, és vigyétek oda a legfinomabb füstölőt. Ezután elkezdhettek imádkozni, hogy az odaadás Istennője  beléphessen oda. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. 

S egyetértek abban, hogy az életünk legfontosabb részét azt meg kell őriznünk a legnemesebb cél érdekében. Tehát ne elégedjetek meg a szerelemmel, mert az általában jön, megy. Törekedjetek inkább az istenszeretetre, ami ha egyszer eljön hozzátok, akkor sohasem fog elhagyni benneteket. 

(folytatása következik)