Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában a várandósságot, az áldott állapotba kerülést, az anyává válást, valami nagyon szokatlannak, kivételesen szép, nagyszerű érzések tartjuk. Ekkor elkezdek kommunikálni a gyermeketekkel, különféle szép zenéket hallgattok, azért, hogy majd nagyszerű zenész váljon belőlük, vagy, ha nagyon brahminikusok vagytok, akkor mantrákat zengtek, hogy valamiféle szuperhőssé váljanak, és így tovább. Azonban kérlek ne hallgassátok meg a világról szóló ostoba híreket, vagy ne veszekedjetek a férjetekkel, mert az a rezgés eljut a gyermeketek elméjébe, és akkor egy rózsaszín kis tündér helyett, majd egy vörös sárkány fog megszületni. Vigyázzatok, mert befolyásolni tudjátok a gyermeketek tudatát!
Eddig a születésről, mint az élet valóságáról beszélgettünk. De most nézzük meg, hogy mit mondanak a sásztrák a várandósság időszakáról? Meg kell mondjam, hogy a Bhágavata-purána meglehetősen más szemszögből láttatja a várandósságnak ezt az áldott időszakát. Ne lepődjetek meg túlzottan, mert még egy szokatlan vélemény is segíthet nekünk abban, hogy még részletesebb képet kapjunk a világ történéseiről. Tehát a Harmadik Ének 31. fejezetében ezt olvashatjuk az Úr Kapilának az élőlények tetteiről szóló tanításában:
„Az Istenség Személyisége így szólt: Az élőlény, a lélek a Legfelsőbb Úr irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelően egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet.”[1]
Tehát ebben az áll, hogy úgymond bizonyos anyagi összetevők révén jön létre a test, melynek során az első lépés a fogantatás, ami nem a méhben, hanem egy bizonyos elv, anyagi vágy szerint keletkezik. Tudniillik, amikor az eredeti lélek kialakítja a hamis egoizmusát, akkor ennek megfelelően egy bizonyos fajta testet kezd el kialakítani, és akkor az ehhez szükséges valamennyi összetevő elkezd összeállni, hogy ez létrejöhessen. S mindez a Legfelsőbb Úr irányításával történik.
„Az első éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően.” Tehát itt a fogantatás egy nagyon pontos leírását olvashatjuk.
„Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szőrzet, a csontok és a bőr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás.” Gyönyörű! Bizonyos értelemben ez egyfajta csoda! Máskülönben, hogyan lenne lehetséges az, hogy két sejtet összekeverünk és onnantól fogva valami elkezdődik?!
„A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett fiú magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.” Látjátok, itt történik a gyermek nemének a prognosztizálása, jóslása. Ha az anya hasának a jobb oldalán kezd el mozogni, akkor fiú, ha pedig a bal oldalon, akkor lány gyermek fog születni.
„A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát…” Eddig minden nagyon szépen hangzik, pontosan leírja azt a helyzetet, ahogy a magzat növekszik, melynek nincs külön rendszere, tehát azt kapja, amit az anya teste biztosít a számára. Kedves Anyukák, ugye emlékeztek arra, hogy hogyan is volt ez? Egyszercsak elkezdtetek vágyakozni, ‘Ilyen ennivalóra, meg amolyan dolgokra.’ Miért? Mivel valójában ezek nem a ti vágyaitok voltak, hanem másvalakié, aki veletek volt. Például, világ életetekben utáltátok az epret, aztán egyszer csak télvíz idején, decemberben azt akartatok enni. Aztán a drágalátos férjetek majd meg őrült, hogy teremtsen nektek valahonnan epret. Miért? Mert valaki más is ott volt veletek, tehát ez a leendő kisfiatok, vagy lányotok óhaja volt valójában. S ezzel kezdetét vette az apukák sanyarú sorsa. Ti pedig tudjátok, hogy a ti dolgotok az, hogy főzzetek, mint ahogy korábban is tettétek, de most már babáknak való ételeket főztök, semmi fűszereset, semmi hascsikarósat, azonnal figyelembe vesztek minden őt érintő dolgot. Tehát, nagyon erős kapcsolat él az anya és gyermeke között.
„S ebben az ürülékkel, és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él a magzat, amely különféle férgek táptalaja.“ Tehát ez egy kicsit másfajta nézőpontja az áldott állapotnak.
„A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.”[2] Szóval, mint mondottam ez más szemszögből írja le a dolgokat.
Biztosan láttatok már olyan embereket, akik annyira megrémültek valamitől, hogy ebbe a magzatpózba kuporodnak össze. Ha a külső körülmények annyira megterhelőek, akkor arra mi is ilyen pánikreakcióval tudunk reagálni. Vagy azért, mert az anyaméhnek arra a védett helyzetére emlékeztet bennünket, vagy pedig azért, mert az itt leírtak alapján, a jelen nehézségek ugyanarra a szorongató gyötrelemre emlékeztetnek, amit akkor kellett elszenvednünk.

(folytatása következik)

1. Srímad Bhágavatam 3.31.1-6.
2. Srímad Bhágavatam 3.31.5-6.