Author Archive

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 утром, София)

В начале творения, когда Брахме предстояло приступить к своей работе по устраиванию всей вселенной, он начал медитировать. Из этого примера вы должны извлечь урок: если вам предстоит начать что-то великое – выполнение долга, служение, стремление в жизни – лучше начать с медитации. Сначала подумайте, потом действуйте. Потому что если вы сначала начнете действовать, то потом пожалеете. Больше размышлений – победа; меньше размышлений – поражение.
Итак, Брахма начал медитировать как аскезу. И каков результат правильной медитации? Видение. Вы что-то поймете, вам что-то откроется. Часто мы теряемся в жизни, не знаем, что делать, что выбрать, куда идти и т. д., даже если очень активно действуем. Когда вы чувствуете, что что-то не так, нужно остановиться. Вместо эйфории от действия лучше остановиться и медитировать. Потому что, когда мы активны, это дает хорошее чувство – мы не думаем, просто делаем, это как поток. Но иногда это требует всей нашей осознанности, и поэтому необходимо остановиться и медитировать: каково наше состояние, что происходит в нашей жизни и т. д. Тогда мы можем получить откровение – сделать лучший выбор, понять ситуацию. И это произошло и с Господом Брахмой – после медитации он получил это откровение, которое суммировано в Брахма-самхите. Так что, изучая ее, вы входите в медитацию Брахмы.
И что же последовало за этим видением, за этим полным пониманием? После этого он начал прославлять Кришну-Говинду. Медитация, откровение, прославление. Итак, какой из этих гимнов первый? Ишварах парамах кришнах/ сат-чит-ананда-виграхах/ анадир адир говиндах/ сарва-карана-каранам[1].
Это вы должны выучить, мои дорогие. Это вы должны выучить! Почему? Я вам скажу. Потому что, если вас пригласят выступить с лекцией, некоторые могут подумать, что вы, возможно, не такой уж эксперт в этой области. Однако, если вы начнете свою речь с такой цитаты: «Мои дорогие братья и сестры, сегодня я пришел к вам с посланием: ишвара парамах кришна…» – все будут поражены. Но, помимо шуток, это вы должны запомнить, потому что это дает полное завершение нашего подхода, нашего духовного служения.
Ишвара парамах; ишвара — это «Господь, надзиратель». Таким образом, Он — верховный надзиратель, ишвара парама, парам ишвара; и этот ишвара парамах — это Кришна — Кришна — верховный надзиратель. А какова Его природа, какова природа этого абсолютного Господа? Это сат-чит-ананда плюс виграха — то есть вечная, сознательная и блаженная личность, виграха в этом смысле означает «личность». Поэтому мы посвящаем себя личностному аспекту Бога — сат-чит-ананда-виграха.
Анадир адир; ади означает «первый», анади означает настолько первый, что перед Ним ничего нет, нет другого начала до Него – это анади. Мы не находим начала, нет начала. Тогда что находится на другом полюсе этой временной шкалы? Одно – это отсутствие начала, другое – это отсутствие конца, верно. Анадир адир говиндах – Говинда – это первый-первый, самый-самый первый. Сарва-карана-каранам; сарва означает «все», карана означает «причина» – Он является причиной всех причин.
Это изложение Брахма-самхиты. Во-первых, Брахма заявляет о существовании Бога, Кришны. Но в каком Его аспекте? В образе Говинды – вот почему это очень важно.

(продолжение следует)

1.  „Брахма Самхита“ 5.1



(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

What is death? And who is dying? The body is composed of material elements, right? Matter cannot die. There is no death for matter, it just transforms from one state to another. The proteins break down, it gives a little smell – actually, this is what happens. So, the smell of death is a decomposing body – when matter transforms from one state to another. But it doesn’t explain death as an experience.
So, matter cannot die. We know that the soul is eternal, right? The soul cannot die either. The eternal soul cannot die. It has no beginning and no end – where is death for the soul? So, if matter cannot die and the spirit cannot die either, then where is death? Yes, the form changes. Actually we can trace death in the mind. And there is one important message in philosophy – that existence exists. But it also means that death doesn’t exist. Death is dead. If only life is there, there is no death. Yet, we experience this – in the case of others, in the case of ourselves. So, most probably, this transition happens in the mind, in the conception.
But this very unique experience of transformation, transition, happens practically due to a miracle. Because we can call the soul anti-matter and the body is matter. When these two meet, when a spiritual soul has to accept a body, it’s just like the meeting of anti-matter and matter – there is a huge explosion, because they are incompatible. Therefore, we all are a little bit afraid of death – it’s unknown to us. Only life is known to us, this is according to our nature. Death is not according to our nature of spirit souls. Therefore this fear of death is a kind of reaction or energy release of the meeting of anti-matter and matter. Actually, death, as a practically non-existent experience, is also a result of that meeting. Therefore we know, we hope, that it doesn’t exist. Yet we have to face this experience.
But better we cultivate the mystery of life. We are pro-life. Although, if we had started this journey, we shall finish it for sure. Nevertheless, we have to be life-pro, not death-pro. Death will come anyway. You don’t have to cultivate that too much. But to live properly and to be prepared for this last moment, I think we have to cultivate life in a spiritual manner.
In the “Gita” Krishna says that “Those who remember Me at their last moment will definitely achieve Me”[1]. Therefore it is suggested to be prepared. You never know which one is the last moment; maybe this is the last moment. Shall we be able to remember God in the last moment? I am sure you will be able, because you are very nicely prepared spiritual practitioners. And actually, as we practice this bhakti – which means a free flow of the soul to its source, the Supreme Soul – a real devotee doesn’t have to think of something at the end of his life, because naturally he will think of his beloved God.
But it is suggested that we live in such a prepared manner, that we can leave any moment. And when can you leave with an easy heart? If you have accomplished your duty. Therefore, we should live in such a manner as if this is our last day; yet we should act in such a manner that we are prepared for eternity. Please, don’t forget this.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 7.30



(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mi a halál, és ki az, aki meghal? A test anyagi elemekből áll, de az anyag nem tud meghalni, az anyag számára nincs halál, az csak egyszerűen átalakul egyik állapotból a másikba. A bennünket alkotó fehérjék bomlanak le, jellegzetes szagot árasztva – és valójában ez történik, miután meghaltunk. Tehát a halál szaga a bomló testből származik, amikor az anyag egyik állapotból a másikba átalakul. De ez nem magyarázza meg a halált, amit tapasztalunk, amit átélünk.
Tehát az anyag nem halhat meg, és azt is tudjuk, hogy a lélek is örök, a lélek sem halhat meg. Az örökkévaló lélek nem tud meghalni, nincs kezdete és nincs vége. Akkor mit jelent a lélek halála? Tehát, ha sem az anyag, sem a lélek nem képes a halálra, akkor mi a halál? Csak a forma átalakulása. Valójában a halál az elmében létezik. A filozófiában van egy nagyon fontos üzenet, mégpedig az, hogy, a lét létezik. De ez azt is jelenti, hogy a halál viszont nem. A halál halott. Ha csak az élet létezik, akkor nincs halál, mégis, mások illetve a magunk esetében is azt tapasztaljuk, hogy ez létezik. Tehát nagy valószínűséggel ez az egyik anyagból, a másikba történő átmenet az elmében történik, ez egy képzeletbeli dolog, egy elképzelés.
Ez a rendkívül különleges átalakulás, átmenet, valójában egy csoda következtében valósul meg. Hiszen a lelket antianyagnak, a testet pedig anyagnak nevezhetjük, és amikor ez a kettő találkozik, amikor a léleknek fel kell vennie egy testet, az olyan, mint amikor az antianyag és az anyag találkozik. Ekkor ez egy hatalmas robbanással jár, mert ez a két dolog összeférhetetlen egymással. Ezért félünk mindannyian egy kicsit a haláltól, mivel ez egy ismeretlen dolog a számunkra. Természetünkből adódóan csak az életet ismerjük, a halál nem a lélek természete. Emiatt félünk a haláltól, mert ez az anyag és az antianyag találkozásából származó energia-felszabadulás. E két dolog találkozásának az eredménye a halál, mint a nemlét élménye. Ezért tudjuk, és reméljük, hogy ez egy nem létező dolog. Mégis szembe kell néznünk ennek a megtapasztalásával.
Mi inkább hiszünk az élet misztériumában, és életigenlők vagyunk. S, ha már egyszer elindultunk ezen az úton, akkor biztos, hogy be is fogjuk fejezni. Mindenesetre inkább életigenlők, mint életellenesek legyünk, a halál úgyis mindenképp eljön, ezzel nem kell túlságosan foglalkoznunk. De ahhoz, hogy fel tudjunk készülni erre az utolsó pillanatra, ahhoz úgy hiszem mindenképpen lelki módon kell élnünk,
A Gítában Krisna azt mondja, hogy: „Azok, akik életük utolsó pillanatában Rám emlékeznek, azok biztosan eljutnak Hozzám” [1]. Ezért azt javasolják, hogy erre legyünk felkészülve, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy melyik lesz ez az utolsó pillanat. Meglehet épp a mostani. Vajon képesek leszünk-e Istenre emlékezni abban az utolsó pillanatban? Biztos vagyok benne, hogy Ti igenis képesek lesztek rá, mert nagyon felkészült lelki gyakorlók vagytok! S valójában, a bhakti gyakorlása által – ami gyakorlatilag a lélek szabad áramlását jelenti a forrásához, a Legfőbb Lélekhez, – egy igazi bhakta nem is kell, hogy nagyon tudatosan gondoljon valamire az élete végén, mert természetesen szeretett Istenére fog gondolni.
De azt javasolják, hogy éljünk olyan felkészült életet, mintha bármelyik pillanatban el kellene mennünk. S mikor tudunk nyugodt szívvel távozni? Akkor, ha beteljesítettük a feladatunkat. Ezért úgy kell élnünk, mintha ez lenne az utolsó napunk, és fel kell készülnünk az örökkévalóságra. Kérlek, ne felejtkezzetek meg erről!

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 7.30



(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Какво е смъртта? И кой умира? Тялото е изградено от материални елементи, нали? Материята не може да умре. Няма смърт за материята, тя просто се преобразува от едно състояние в друго. Протеините се разграждат, което издава миризма – всъщност това е, което се случва. Така че миризмата на смъртта е разлагащото се тяло – когато материята се трансформира от едно състояние в друго. Обаче това не обяснява смъртта като опит.
И така, материята не може да умре. А знаем, че душата е вечна, нали? Душата също не може да умре. Вечната душа не може да умре. Тя няма нито начало, нито край – как би могла да умре душата? Тогава, щом материята не може да умре и духът не може да умре, къде е смъртта? Да, формата се променя. Всъщност можем да проследим смъртта в ума. Има едно важно послание във философията – че съществуването съществува. Но това означава и че смъртта не съществува. Смъртта е мъртва. Щом има само живот, значи няма смърт. При все това ние се натъкваме на нея – и по отношение на другите, и по отношение на самите себе си. Така че най-вероятно този преход се случва в ума, в разбирането.
Но това толкова необикновено преживяване на трансформация, на преход, на практика се случва по чудо. Защото можем да наречем душата анти-материя, а тялото – материя. Когато те се срещат, когато духовната душа трябва да приеме тяло, това е като среща на анти-материята и материята – има голяма експлозия, защото двете са несъвместими. Затова всички ние малко се боим от смъртта – защото тя ни е непозната. Ние познаваме единствено живота, той съответства на нашата природа. Смъртта не съответства на природата на духовните души. Така този страх от смъртта е един вид реакция или освобождаване на енергия от срещата на анти-материята с материята. И всъщност смъртта, като практически несъществуващо преживяване, също е резултат от тази среща. Затова ние знаем, надяваме се, че тя не съществува. Въпреки това ни се налага да се срещаме с този опит.
Но е по-добре да отглеждаме мистерията на живота. Ние сме за живота. Макар че, щом сме започнали това пътуване, със сигурност ще го и приключим. Въпреки това трябва да сме за живота, не за смъртта. Тя така или инак ще дойде. Няма какво толкова много да я мислим. Но за да живеем правилно и да сме подготвени за сетния миг, мисля, че трябва да живеем по духовен начин.
В „Гита“ Кришна казва: „Тези, които си спомнят за Мен в сетния си миг, несъмнено ще дойдат при Мен”[1]. Затова се препоръчва да сме подготвени. Човек никога не знае кой ще е сетният му миг; може да е сега. Ще можем ли да си спомним Бога в сетния си миг? Сигурен съм, че вие ще можете, понеже сте много добре подготвени духовни практикуващи. И всъщност, докато практикува бхакти – което означава волния полет на душата към нейния извор, Върховната Душа – на истинския предан не му се налага да мисли за нещо конкретно в края на живота си, защото по естествен начин ще мисли за своя възлюбен Бог.
Ала се препоръчва да живеем по такъв подготвен начин, че да можем да напуснем всеки миг. А кога човек може да си тръгне с леко сърце? Ако е изпълнил дълга си. Затова нека живеем така, като че това е последният ни ден; ала нека действаме така, че да сме подготвени за вечността. Моля ви, не забравяйте това.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 7.30



Jun

19

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Kripadham: As we were talking about lotuses, there is a popular Buddhist mantra, om mani padme hum. Is it connected somehow to what you were describing? Or is its meaning different?
Swami Tirtha: Different, different – what different? This is our mantra. Lord Buddha is our avatar. So, what is the lotus in Buddhism? Of course there are unlimited meanings there, but one important meaning of the lotus in Buddhism is the female principle. It’s very similar to the concept of the created world, the universal principle, the cosmic order – because that is also female. In this respect the lotus is always inviting something. It’s half open and waits for the bee to enter. So, if you say om, for us this is: ‘a’ – akara, ‘a’ is Krishna; ‘m’ is the human, and the ‘u’ between the two is Radha. So, if you start a mantra with om, it cannot belong to anybody else.
Mani is the money, is the treasure. Between you and me, there was one very clever disciple of Shrila Prabhupada, who could generate much from this energy. His name was Gargamuni. But sometimes Prabhupada called him ‘Gargamoney’. So, mani is the treasure. Padme, or peme in Tibetan, means ‘inside the padma, inside the lotus’. And hum is like a concluding bija-mantra. So, om mani padme hum – what does it mean? The lotus is united with the bumblebee. The small little bumblebee is the hidden treasure inside the lotus. That will bring the whole manifestation of the creation. So, om mani padme hum is like a secret mantra and on all the different levels of mystic and symbolical understanding we can see that if the male and female principles are united, then this secret starts to evolve. Therefore, for us om mani padme hum means that Radha-Govinda meet under the full moon.
Why? Because sometimes on the body of Lord Buddha you see special signs. Do you remember what kind of special symbols are there on Buddha’s body? On the chest and sometimes on the palms? There is swastika. And what is swastika? This is the sun-cross, the symbol of life, the vortex of life. But when it is on the chest of Lord Buddha, then this is Lakshmidevi, as Lord Buddha is Vishnu avatar and Lord Vishnu is never separated from Lakshmidevi. How is she there with Buddha? Through the swastika. Swasti, what is the meaning of swasti? Quality life, that is the blessed life. And Lakshmidevi is this blessing. So swastika is her representation on the heart… again the heart chakra of Lord Buddha. So, my dear brothers, if you cherish your good wives as Lakshmidevi on your chest, then all the blessings are bestowed on your family. If you cherish your wife as a goddess – I know that this is a very popular remark between the ladies – but if you cherish your wife as a goddess, then you will have a chance to act as a god. All right, a demi-god. Because only a god can appreciate a goddess. But that is also true – only a goddess can satisfy a god. I think family conflict management is very simple: just treat the other as a divine messenger. “Ah, goddess!” Only the tone, you should modify the tone.
All right. These passionate disturbances are also there in the heart chakra, the heart lotus. But if we wash more and more this symbolic lotus, it will become more purified, and under the full moon of Radha-Govinda lila, it will fully blossom in your heart. So, this is my humble request to you all – try to purify the mirror of your heart. And if now you imagine your heart as a lotus throne, try to invite the Divine Couple to accept this throne.



Jun

19

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krpadhám kérdése: A szív lótuszáról, a lótuszvirágról beszélgettünk, melyről eszembe jutott a híres Buddhista mantra, az óm mani padmé hum. Ez összefüggésbe hozható azzal, amiről Te beszéltél? Vagy ez ettől különböző?

Szvámí Tírtha: Különböző, különböző… Mitől is lenne különböző? Hiszen ez is a mi mantránk. Az Úr Buddha is a mi avatárunk. Tehát, hogy mi a jelentése a lótusznak a buddhizmusban? Természetesen számtalan értelmezése van, de a buddhizmusban az egyik meghatározó jellemzője, hogy a női elvet képviseli. Ily módon nagyon hasonlít a teremtett világ egyetemes elvéhez, a kozmikus rendhez – hiszen az is női minőségű. Ebben az értelemben a lótusz mindig befogadó állapotban van, mindig hív valamit. Félig nyitott kelyhe szeretetének nektárjával van teli, és várja, hogy megérkezzen az ezt a nektárt vonzó méhecske. Tehát, ha azt mondjátok, hogy óm (aum), akkor abban az „a”, az akára (az „a” hang) Krisnára utal; az „m” az emberre; és a kettő között az „u” pedig Rádhára. Tehát, ha egy mantrát, óm-mal kezdünk, akkor nekem, ez Rájuk vonatkozik.

A mani („money”), kincset jelent. Magunk között szólva, Sríla Prabhupádnak volt egy nagyon okos tanítványa, Gargamuni, aki igen bölcsen és nagy nyereséggel tudta ezt a mantrát alkalmazni, ezért néha Prabhupád „Gargamoney-nak” szólította. Tehát a mani kincset, a  padmé, vagy tibetiül pémé, pedig azt jelenti, hogy „ a lótusz (padma) belsejében”. A hum pedig olyan, mint egy záró bídzsa-mantra. Tehát mit jelent így együtt az óm mani padmé hum? A lótusz és a poszméh szeretetteljes találkozása, egyesülése. A kicsi, apró poszméh a rejtett kincse a lótusznak, mely által képes megvalósulni a teremtés. Tehát az óm mani padmé hum olyan, mint egy titkos mantra, melynek az összes misztikus, szimbolikus értelmezésében azt láthatjuk, hogy ha a férfi és a női elv egyesül, akkor lassanként ez a titok kezd kibontakozni. Ezért számunkra az óm mani padmé hum, Rádhá és Góvinda találkozása egy teliholdas éjszakán. 

Miért? Mert néha Buddha testén különleges jelek láthatók. Emlékeztek arra, hogy melyek ezek? A mellkasán, és néha a tenyerén a szvasztika jele figyelhető meg. S mi is ez a szvasztika? A napkereszt, az élet szimbóluma, az élet örvénye. Amikor az Úr Buddha mellkasán látható, akkor Laksmí dévít jelöli, mivelhogy az Úr Buddha, Visnu avatár és ő sohasincs külön Laksmí dévítől. Tehát a szvasztikán keresztül van ott Vele. Mit jelent a szvaszti? Egy minőségi, áldott életet, melyben Laksmí déví jelenti ezt az áldást. Tehát a szvasztika az Ő megjelenése a szíven… ezzel ismét visszatértünk a szívcsakrához, az Úr Buddha szívcsakrájához. Tehát kedves férfitársaim, ha úgy szeretitek és védelmezitek feleségeiteket, mintha Laksmí déví lenne a mellkasotokon, akkor minden áldás rátok és családotokra fog szállni. Ha istennőként szeretitek őt – tudom ezt a kifejezés nagyon népszerű a hölgyek körében – istennőként gondoskodtok róla, akkor esélyetek van arra, hogy ti magatok is istenként cselekedjetek, vagy legalábbis félistenként. Hiszen csak egy isten képes felbecsülni egy istennőt. De az is igaz, hogy csak egy istennő képes elégedetté tenni az Urat. Azt hiszem ezzel a családi konfliktusok nagyon egyszerűen megoldhatók, csak viszonyuljatok úgy a párotokhoz, mint Isten küldötte. „Jaj, Istennőm!” Csak a hangnemre kell odafigyelni. 

Jól van, tehát a szívcsakrában, a szívünk lótuszán ott vannak ezek a szenvedélyes felkavaró érzelmek is! De minél inkább sikerül megtisztítanunk ezt a szimbolikus lótuszvirágot, annál tisztábban fog Rádhá-Góvinda teliholdas lílája teljes pompájában megnyilvánulni a szívünkben. Ezért alázatosan kérlek benneteket, hogy igyekezzetek megtisztítani szívetek tükrét. S ha elképzelitek szívetek lótusztrónját, akkor invitáljátok meg az Isteni Párt, hogy kegyesen foglalják el ott a helyüket. 



(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Крипадхам: Понеже говорихме за лотоси, има една известна будистка мантра, ом мани падме хум. Тя свързана ли е по някакъв начин с това, което описахте? Или има друго значение? 

Свами Тиртха: Друго, друго – колко да е друго? Това е наша мантра. Бог Буда е наш аватар. Какво символизира лотосът в будизма? Разбира се, има безброй значения, но едно от важните значения на лотоса в будизма е женският принцип. Това е много подобно на концепцията за сътворения свят, вселенския принцип, космическия порядък – понеже той също е женски. В този смисъл лотосът винаги приканва нещо. Той е полу-отворен и очаква пчелата да влезе. И така, като казваме ом, за нас това означава: „а“ – акара, „а“ е Кришна; „м“ е човекът, а „у“ помежду им е Радха. Така че щом една мантра започва с ом, тя не може да принадлежи на някой друг.

Мани – това са „мъни“, парите; означава „съкровище“. Между нас казано, имало един много умен ученик на Шрила Прабхупада, който можел да генерира много от тази енергия. Името му било Гаргамуни. Но понякога Прабхупад го наричал „Гаргамъни“. И така, мани е съкровището. Падме, или пеме на тибетски, означава „вътре в падма, вътре в лотоса“. А хум е завършваща биджа-мантра. Така че какво значи ом мани падме хум? Че лотосът се е съчетал с пчелата. Мъничката пчела е скритото съкровище вътре в лотоса. И това довежда до проявлението на цялото творение. И така, ом мани падме хум е тайна мантра и на всички различни нива на мистично и символично тълкувание можем да видим, че ако мъжкият и женският принцип са обединени, тогава тайната започва да се разгръща. Затова за нас ом мани падме хум означава, че Радха и Говинда се срещат под лунната светлина. 

Защо? Защото понякога по тялото на Бог Буда се виждат специални знаци. Помните ли какви са специалните символи по тялото на Буда? На гръдта, а понякога и на дланите? Там има свастика. А какво е свастика? Това е слънчевият кръст, символът на живота, водовъртежът на живота. Но когато той е върху гръдта на Бог Буда, символизира Лакшми Деви, понеже Бог Буда е аватар на Вишну, а Вишну никога не е разделен от Лакшми Деви. По какъв начин тя присъства у Буда? Чрез свастиката. Какво е значението на свасти? Качествен живот, благословен живот. А Лакшми Деви е тази благословия. Така че свастиката олицетворява нея върху сърдечната… отново сърдечната чакра на Бог Буда. Така че, мои скъпи братя, ако пазите съпругите си като Лакшми Деви на своята гръд, тогава всички благословии ще споходят семействата ви. Ако се отнасяте към съпругата си като към богиня – знам, че това е много популярно всред женските кръгове – но ако се отнасяте към съпругата си като към богиня, тогава имате шанса да постъпвате като бог. Е добре, полу-бог. Защото единствено един бог може да оцени една богиня. Ала и обратното е вярно – единствено богиня може да удовлетвори един бог. Мисля, че справянето с конфликтите в семейството е много лесно: просто се отнасяйте един с друг като с божествени пратеници. „О, богиньо!” Обаче тона, трябва да модифицирате тона. 

Е добре, вярно е, че в сърдечната чакра, в лотоса на сърцето присъстват и смущенията на страстите. Но ако все повече и повече умиваме този сърдечен лотос, той ще става все по-чист и под пълната луна на Радха-Говинда-лила изцяло ще разцъфне в сърцето ви. Така че това е смирената ми молба към всички вас – стремете се да почиствате огледалото на своето сърце. И ако сега си представите сърцето си като лотосов трон, опитайте се да поканите Божествената Двойка да заеме този трон.



(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 09.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Kripadham: Da wir über Lotusblumen sprachen, gibt es ein bekanntes buddhistisches Mantra: Om Mani Padme Hum. Besteht ein Zusammenhang mit dem, was Sie beschrieben haben? Oder hat es eine andere Bedeutung?

Swami Tirtha: Eine andere Bedeutung? Das ist unser Mantra. Buddha ist unser Avatar. Was bedeutet der Lotus im Buddhismus? Natürlich gibt es unzählige Bedeutungen, aber eine wichtige Bedeutung des Lotus im Buddhismus ist das weibliche Prinzip. Es ist sehr ähnlich dem Konzept der geschaffenen Welt, dem universellen Prinzip, der kosmischen Ordnung – denn auch das ist weiblich. Insofern lädt der Lotus immer etwas ein. Er ist halb geöffnet und wartet darauf, dass die Biene hineinfliegt. Wenn du also Om sagst, bedeutet das für uns: „a“ – Akara, „a“ steht für Krishna; „m“ für den Menschen, und das „u“ zwischen den beiden für Radha. Wenn du also ein Mantra mit Om beginnst, kann es niemand anderem gehören. 

Mani ist das Geld, der Schatz. Unter uns gesagt, gab es einen sehr klugen Schüler von Shrila Prabhupada, der viel aus dieser Energie erzeugen konnte. Sein Name war Gargamuni. Manchmal nannte Prabhupada ihn aber auch „Gargamoney“. Mani ist also der Schatz. Padme oder Peme auf Tibetisch bedeutet „im Inneren des Padma, im Inneren des Lotus“. Und Hum ist wie ein abschließendes Bija-Mantra. Om Mani Padme Hum – was bedeutet das? Der Lotus ist vereint mit der Hummel. Die kleine Hummel ist der verborgene Schatz im Lotus. Das wird die gesamte Manifestation der Schöpfung bringen. Om Mani Padme Hum ist wie ein geheimes Mantra, und auf allen Ebenen mystischen und symbolischen Verständnisses erkennen wir, dass sich dieses Geheimnis entfaltet, wenn die männlichen und weiblichen Prinzipien vereint sind. Für uns bedeutet Om Mani Padme Hum daher, dass Radha und Govinda sich bei Vollmond begegnen.

Warum? Weil man manchmal besondere Zeichen auf dem Körper Buddhas sieht. Erinnert ihr euch, welche besonderen Symbole sich auf Buddhas Körper befinden? Auf der Brust und manchmal auf den Handflächen? Dort ist die Swastika. Und was ist die Swastika? Sie ist das Sonnenkreuz, das Symbol des Lebens, der Wirbel des Lebens. Wenn sie sich jedoch auf Buddhas Brust befindet, dann ist sie Lakshmidevi, denn Buddha ist ein Avatar Vishnus, und Vishnu ist niemals von Lakshmidevi getrennt. Wie ist sie mit Buddha verbunden? Durch die Swastika. Swasti, was bedeutet Swasti? Ein erfülltes Leben, das ist ein gesegnetes Leben. Und Lakshmidevi ist dieser Segen. Die Swastika ist also ihre Repräsentation auf dem Herzen… dem Herzchakra Buddhas. Meine lieben Brüder, wenn ihr eure guten Frauen wie Lakshmidevi auf eurer Brust verehrt, dann werden alle Segnungen eurer Familie zuteil. Wenn ihr eure Frau wie eine Göttin verehrt – ich weiß, das ist eine sehr beliebte Bemerkung unter Frauen –, aber wenn ihr eure Frau wie eine Göttin verehrt, dann habt ihr die Möglichkeit, wie ein Gott zu handeln. Nun gut, ein Halbgott. Denn nur ein Gott kann eine Göttin wertschätzen. Aber das ist auch wahr: Nur eine Göttin kann einen Gott zufriedenstellen. Ich denke, die Bewältigung von Familienkonflikten ist sehr einfach: Behandelt einfach den anderen wie einen göttlichen Boten. „O, du Göttin!“ Nur den Tonfall solltet ihr anpassen.

Gut. Diese leidenschaftlichen Unruhen sind auch im Herzchakra, dem Herzlotus, vorhanden. Doch wenn wir diesen symbolischen Lotus immer öfter reinigen, wird er reiner, und unter dem Vollmond des Radha-Govinda-Lila wird er in eurem Herzen in voller Pracht erblühen. Daher meine demütige Bitte an euch alle: Versucht, den Spiegel eures Herzens zu reinigen. Und wenn ihr euch euer Herz nun als Lotusthron vorstellt, ladet das göttliche Paar ein, diesen Thron einzunehmen.



(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Крипадхама: Поскольку мы говорили о лотосах, есть популярная буддийская мантра ом мани падме хум. Это как-то связано с тем, что вы описали? Или смысл у нее другой?

Свами Тиртха: Другой, другой – насколько другой? Это наша мантра. Господь Будда — наш аватар. Итак, что такое лотос в буддизме? Конечно, здесь есть безграничные значения, но одно важное значение лотоса в буддизме – это женское начало. Это очень похоже на концепцию сотворенного мира, универсального начала, космического порядка – потому что это тоже женское начало. В этом отношении лотос всегда что-то приглашает. Он наполовину открыт и ждет, пока пчела войдет. Итак, если сказать ом, для нас это: «а» — акара, «а» — Кришна; «м» — это человек, а «у» между ними — Радха. Итак, если вы начинаете мантру с ОМ, она не может принадлежать кому-либо другому.

Мани — это деньги, это сокровище. Между нами говоря, у Шрилы Прабхупады был один очень умный ученик, который мог много извлечь этой энергии. Его звали Гаргамуни. Но иногда Прабхупада называл его «Гаргамани». Итак, мани — это сокровище. Падме, или пеме на тибетском, означает «внутри падмы, внутри лотоса». А хум — это как заключительная биджа-мантра. Итак, ом мани падме хум — что это значит? Лотос соединяется со шмелем. Маленький шмель — это скрытое сокровище внутри лотоса. Это приведет к полному проявлению творения. Таким образом, ом мани падме хум — это как тайная мантра, и на всех разных уровнях мистического и символического понимания мы видим, что если мужское и женское начала объединяются, то эта тайна начинает развиваться. Поэтому для нас ом мани падме хум означает, что Радха и Говинда встречаются под полной луной.

Почему? Потому что иногда на теле Будды можно увидеть особые знаки. Помните, какие особые символы были на теле Будды? На груди, а иногда и на ладонях? Свастика. Что такое свастика? Это солнечный крест, символ жизни, вихрь жизни. Но когда она находится на груди Будды, это Лакшмидеви, поскольку Будда — аватар Вишну, а Вишну никогда не расстаётся с Лакшмидеви. Как она может быть с Буддой? Через свастику. Что означает свасти? Качественная жизнь, то есть благословенная жизнь. И Лакшмидеви — это это благословение. Таким образом, свастика — это её изображение на сердце… опять же, на сердечной чакре Будды. Поэтому, мои дорогие братья, если вы будете хранить своих прекрасных жён как Лакшмидеви на своей груди, то все благословения будут ниспосланы вашей семье. Если вы относитесь к своей жене как к богине – я знаю, что это очень популярно среди женщин, – но если вы относитесь к своей жене как к богине, тогда у вас появится шанс вести себя как бог. Ладно, как полубог. Потому что только бог может оценить богиню. Но также правда, что только богиня может удовлетворить бога. Я думаю, что разрешение семейных конфликтов очень просто: просто относитесь к другому как к божественному посланнику. «Ах, богиня!» Только тон, тон нужно изменить.

Хорошо. Эти страстные волнения присутствуют и в сердечной чакре, в сердечном лотосе. Но если мы будем все больше и больше омывать этот символический лотос, он станет более чистым, и под полной луной лилы Радхи-Говинды он расцветет в вашем сердце. Поэтому я смиренно прошу вас всех – постарайтесь очистить зеркало своего сердца. И если сейчас вы представите свое сердце как лотосовый трон, попробуйте пригласить Божественную пару занять этот трон.

 



(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Do you remember how the definition of knowledge was mentioned in the Bhagavad Gita? It starts with humility and ends with the philosophical search for the absolute truth. So, this is what we see in the case of Lord Buddha. When he realized these shortcomings, these realities of life – old age, disease and death – immediately he wanted to give up this heavenly enjoying life and to find a solution to these problems. So, if you want to study this very beautiful encounter of Siddhartha with these problems, these were some verses from the “Buddha Charita” – it’s a very enlightening book.
If we accept that knowledge ends with the philosophical search for the absolute truth, you know, in the ancient times they called philosophy ars moriendi, or ‘the art of dying’. Well, it’s good to be prepared. But I also say it’s good to learn the science of life as well, so that the supreme philosophy is ars vivendi, or the art of living. Many people live unprepared. Few die in a wise way. The majority live in ignorance. So, we have to choose our attitude to these realities of life.
Death is a little bit of a taboo in our culture, in our civilization, right? Has anybody been close to a dying person? Some of you have experienced this. I think this is a very meaningful moment. Something happens there. Just like taking birth is an initiation into the mysteries of life, death is another initiation into the mysteries of leaving.
Once in India we visited a very special place, Varanasi. They call it ‘The eternal city of India’. A very ancient place, and it is very auspicious to die there. Because they say it’s a direct connection to the spiritual world – if you die there, liberation is guaranteed. This city is on the Ganges and on one end of the city, by the river, there is the famous cremation ground for burning the bodies. All documentaries will definitely shoot some pictures there, because they want to chew on this topic, which is not very nice. But you know, when we approached that part of the city, a young brahmin boy came to us and offered his help as a guide. It was very strange – that a young man guides us and shows us the cremation ground. And he was a jolly guy, while all these funeral pyres were smoking and burning… It was such a strange experience, you know; and he was coming to us in a smiling manner and said: “Do you want to come closer? Do you want to see?” Like a real guide. Of course, we tried to pay our respects to this sanctity of passing. But all of a sudden he said something very substantial: “Every cremation is a kind of education”. Because there we shall face this very important point – that we are not the body. You are not the body. Only the material elements that will burn in the fire – it’s not your father, it’s not your friend; it’s only, so to say, the body, it’s not the person. I don’t want to go into too much detail, but in one sense it’s a horrifying experience. Yet actually this is also a help for us to think for a while: What is death? And who is dying?

(to be continued)