Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krpadhám kérdése: A szív lótuszáról, a lótuszvirágról beszélgettünk, melyről eszembe jutott a híres Buddhista mantra, az óm mani padmé hum. Ez összefüggésbe hozható azzal, amiről Te beszéltél? Vagy ez ettől különböző?

Szvámí Tírtha: Különböző, különböző… Mitől is lenne különböző? Hiszen ez is a mi mantránk. Az Úr Buddha is a mi avatárunk. Tehát, hogy mi a jelentése a lótusznak a buddhizmusban? Természetesen számtalan értelmezése van, de a buddhizmusban az egyik meghatározó jellemzője, hogy a női elvet képviseli. Ily módon nagyon hasonlít a teremtett világ egyetemes elvéhez, a kozmikus rendhez – hiszen az is női minőségű. Ebben az értelemben a lótusz mindig befogadó állapotban van, mindig hív valamit. Félig nyitott kelyhe szeretetének nektárjával van teli, és várja, hogy megérkezzen az ezt a nektárt vonzó méhecske. Tehát, ha azt mondjátok, hogy óm (aum), akkor abban az „a”, az akára (az „a” hang) Krisnára utal; az „m” az emberre; és a kettő között az „u” pedig Rádhára. Tehát, ha egy mantrát, óm-mal kezdünk, akkor nekem, ez Rájuk vonatkozik.

A mani („money”), kincset jelent. Magunk között szólva, Sríla Prabhupádnak volt egy nagyon okos tanítványa, Gargamuni, aki igen bölcsen és nagy nyereséggel tudta ezt a mantrát alkalmazni, ezért néha Prabhupád „Gargamoney-nak” szólította. Tehát a mani kincset, a  padmé, vagy tibetiül pémé, pedig azt jelenti, hogy „ a lótusz (padma) belsejében”. A hum pedig olyan, mint egy záró bídzsa-mantra. Tehát mit jelent így együtt az óm mani padmé hum? A lótusz és a poszméh szeretetteljes találkozása, egyesülése. A kicsi, apró poszméh a rejtett kincse a lótusznak, mely által képes megvalósulni a teremtés. Tehát az óm mani padmé hum olyan, mint egy titkos mantra, melynek az összes misztikus, szimbolikus értelmezésében azt láthatjuk, hogy ha a férfi és a női elv egyesül, akkor lassanként ez a titok kezd kibontakozni. Ezért számunkra az óm mani padmé hum, Rádhá és Góvinda találkozása egy teliholdas éjszakán. 

Miért? Mert néha Buddha testén különleges jelek láthatók. Emlékeztek arra, hogy melyek ezek? A mellkasán, és néha a tenyerén a szvasztika jele figyelhető meg. S mi is ez a szvasztika? A napkereszt, az élet szimbóluma, az élet örvénye. Amikor az Úr Buddha mellkasán látható, akkor Laksmí dévít jelöli, mivelhogy az Úr Buddha, Visnu avatár és ő sohasincs külön Laksmí dévítől. Tehát a szvasztikán keresztül van ott Vele. Mit jelent a szvaszti? Egy minőségi, áldott életet, melyben Laksmí déví jelenti ezt az áldást. Tehát a szvasztika az Ő megjelenése a szíven… ezzel ismét visszatértünk a szívcsakrához, az Úr Buddha szívcsakrájához. Tehát kedves férfitársaim, ha úgy szeretitek és védelmezitek feleségeiteket, mintha Laksmí déví lenne a mellkasotokon, akkor minden áldás rátok és családotokra fog szállni. Ha istennőként szeretitek őt – tudom ezt a kifejezés nagyon népszerű a hölgyek körében – istennőként gondoskodtok róla, akkor esélyetek van arra, hogy ti magatok is istenként cselekedjetek, vagy legalábbis félistenként. Hiszen csak egy isten képes felbecsülni egy istennőt. De az is igaz, hogy csak egy istennő képes elégedetté tenni az Urat. Azt hiszem ezzel a családi konfliktusok nagyon egyszerűen megoldhatók, csak viszonyuljatok úgy a párotokhoz, mint Isten küldötte. „Jaj, Istennőm!” Csak a hangnemre kell odafigyelni. 

Jól van, tehát a szívcsakrában, a szívünk lótuszán ott vannak ezek a szenvedélyes felkavaró érzelmek is! De minél inkább sikerül megtisztítanunk ezt a szimbolikus lótuszvirágot, annál tisztábban fog Rádhá-Góvinda teliholdas lílája teljes pompájában megnyilvánulni a szívünkben. Ezért alázatosan kérlek benneteket, hogy igyekezzetek megtisztítani szívetek tükrét. S ha elképzelitek szívetek lótusztrónját, akkor invitáljátok meg az Isteni Párt, hogy kegyesen foglalják el ott a helyüket.