Sharanagati

Az egyik kedvenc történetem… nem is igazán történet, inkább egy viselkedési forma, egy érzés, egy hangulat… amikor Srimati Radharáni szomorú. Általában olyan történeteket szeretünk hallani, ami örömteli. És az öröm a jógából, vagy szambhógából származik, amikor találkoznak, amikor együtt vannak a szerelmesek. A szerelmi történeteket tehát nem Hollywoodban találták fel. Ez egy ősi történet. Azonban, mint ahogy az igazán megható filmek mindig az elválásról szólnak – mert a beteljesült szerelem nem is igazán érdekes – a beteljesületlen szerelem az, ami valóban érdekes!

Szomorúság és fájdalom jellemzi. Mégis az a fajta fájdalom olyan mély érzés, hogy szeretjük az ilyen történeteket. Az ilyen szerelmi történetek a mozik slágerei. Milliók mennek el megnézi. Néha tehát ezekről az érzésekről… Amikor Rádhá és Krsna találkozik ott az öröm és ez egy nagyon intenzív és magas szintű érzés. Amikor azonban nem tudnak találkozni… akkor az érzések még ennél is sokkal mélyebbek. Gondoljatok csak bele, itt ülünk és eszmét cserélünk a különböző megközelítésekről, extatikus! Nagyon jó, és elégedetté tesz minket. Amikor azonban haza mentek és hiányoljátok majd Srila Szadhu Maharádzs társaságát, akkor tudjátok majd igazán megbecsülni az értékét. Jógában lenni, együttlétben, az nagyon jó. Amikor azonban nincsen összeköttetés az még áthatóbb érzés. Rádhá és Krsna találkozása nagyon intenzív és magas szintű, semmi kétség. De amikor elválásban vannak…! Amikor szükség van, az sokkal érdekesebb.

És néha ezek az érzések annyira intenzívek, hogy Rádhika közel áll a halálhoz. A testhőmérséklete nagyon magas lesz, majd hírtelen lecsökken, szinte jéghideggé válik. Az egész teste kiszárad – eltűnik belőle a víz elem… Élet energiája majdnem megszűnik… Szinte nem is lélegzik… Egész Vrindávanra szomorúság borul… Mert Vrindávannak nincsen királya, ez nem egy királyság, ez egy királynőség. Vrindávanban csak egy királynő van. Nélküle pedig az egész falú haldoklik!

Máskor pedig, amikor Krsna kikosarazza, csak hempereg a porban.., képtelen megszólalni… olyan mélyek az érzései, annyira csalódott, hogy csak ábrákat rajzol a porba. Ez a kedvencem…

És amikor a bhaktákat ugyan ebben a szomorú hangulatban látom az teljesen megolvasztja a szívem. Megteszek tehát minden tőlem telhetőt, hogy minél közelebb kerülhessenek ezekhez az érzésekhez, az elválás isteni mélységeihez.

Az egyetlen probléma az elválással kapcsolatosan az, ha azt gondoljuk, hogy ez az egyetlen lehetséges út.