Sharanagati

Indulékhá kérdése: A bhaktiban azt mondják „Halj meg, hogy élhess” – meg kell halnunk önmagunk számára, és újra születni a szolgálatnak. Egyszeri halált jelent ez, vagy egy tartós folyamatot? Egy bizonyos időpontban érhető el a meghódolás, vagy ez egy folyamatos állapot?

Tírtha Mahárádzs: Azt mondhatjuk, hogy mindkét nézőpont jelen van. Mert ha oda szenteljük az életünket, akkor az oda van szentelve; de ez nem jelenti azt, hogy nincs már lehetőség a további fejlődésre. És azt hiszem már említettem, hogy a ksatriják meghalnak egyszer és elérik a mennyet; de a bráhminok sokszor halnak meg a hamis elképzelések számára. Az ő haláluk tehát folyamatos. De mi szerencsére nem bráhminok, hanem vaisnavák vagyunk. „Azok, akik azt gondolják, hogy egy vaisnava meghalhat tévednek, mert a vaisnava örökké él a Szent Névben.” [1]

Az önátadás, az odaadás egy örök folyamat, végtelen.

Kérdés: Csaitanja Maháprabhu azt mondta, hogy mélyre kell hatolnunk. A mélység és a sötétség nagyon közel áll egymáshoz. Azon gondolkodtam, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy szembe kell néznünk a sötét oldalunkkal. Mi a módja annak, hogy szembe nézzünk önmagunkkal, hogy megtaláljuk a mélységeket?

Tírtha Mahárádzs: Azt hiszem a módszert már megkaptunk. Zengd a Szent Neveket, végezd a szolgálatod, szenteld oda az életed. A bhakták sokszor azt gondolják: „Ah, itt vannak nekem az általános gyakorlatok és valami extrára is szükségem van!” Nem, mindent megkaptál. A Szent Név egy transzcendentális érintőkő, képes arannyá változtatni a vasat. Óh Istenem, lehet, hogy nem is kell a bánya mélyére mennünk! Elég ha van egy érintőkövünk! Ezen isteni érintésre még a rozsdás egónk is tiszta arannyá válik.

Minden megadatott tehát; és azt kell, hogy mondja, hogy ha valaki maradéktalanul gyakorolja a bhaktit, abból a gyakorlatból nem hiányzik semmilyen más misztikus vagy ilyen-olyan folyamat. Mert például a jógík reggel végzik a légzésgyakorlataikat. Mi a mi légző gyakorlatunk? „Szamszára-dávánala-lídha-lóka…” Vagy: a jógík sanyargatják a testüket azáltal, hogy korlátozzák az evést. Hogyan kontrolláljuk mi az evést? Az ékádasíval, stb. Semmi sem hiányzik ebből a gyakorlatból. Csak végezzétek szépen és próbáljatok meg a Szent Név titkainak a mélyére hatolni.

Abhaj-csaran: Ez a „hatolj mélyebbre” onnan származik, amikor Rámánanda Ráj és Csaitanja Maháprabhu beszélgetnek. Maháprabhu arról kérdezi, hogy mi az élet célja, és Rámánanda először azt mondja: „Nos, a társadalmi szabályok követése, Visnu elégedettségére.” Aztán Maháprabhu azt mondja: „Ez nagyon felületes; mondj mást!” De amikor Rámánanda a préma-bhaktit említi, akkor így válaszol: „Most áss mélyebbre! Folytasd, folytasd, többet akarok tudni!”

Krpadhám kérdése: Azt mondtad, hogy a vaisnava a Szent Névben rejtőzik. Pontosan hol?

Tírtha Mahárádzs: Ezt mondtam volna? „Rosszul érvel, aki azt mondja, hogy egy vaisnava meghalhat, mert a vaisnava örökké él a Szent Névben.” Ez az, amire gondolsz? Nem rejtőzik – a Szent Névben és a Szent Név által él. Ez a mi szívünk-lelkünk, a Szent Név. Ez a pránánk. Ez amrta! A Szent Név amrta, hogy halhatatlanná tegyen. Azt gondolom, az Úr rejtőzik a Szent Névben!

Krpadhám: Keressük a vaisnavákat a Szent Névben vagy inkább csak próbájuk meg szolgálni azt?

Tírtha Mahárádzs: Rendben, mi a Szent Név? Krsna, az Úr Maga, így van? Hol van Isten? A tiszta bhakta szívében. Ez azt jelenti, hogy a Szent Név ott van a tiszta bhakták szívében. De had kérdezzek valami mást: ki van Krsna szívében? A tiszta bhakta. Tehát… keresed az egyiket, és a másikat is megtalálod; keresed a másikat és… olyan ez mint a…

Krpadhám: Tánc?

Tírtha Mahárádzs: Hahaha! Azt akartam mondani, hogy olyan, mint egy marketing trükk. Meg akarod szerezni az Urat és a vaisnavát is meg kell szerezned. Ami, azt gondolom, egy jó üzlet. Ez tehát azt jelenti, hogy foglyul kell ejtenünk a tiszta bhakták szívét, és akkor megszerezhetjük Krsnát. Keményen kell dolgoznod ezért.

Szaraszvatí: De az Úr mindenhol jelen van, akkor miért szabjuk meg: a tiszta bhakták szívében?

Tírtha Mahárádzs: Nem, az Úr nincs jelen mindenhol. Lehet, hogy az Univerzális Forma itt is ott is jelen van; és a Brahman-sakti ott van mindenhol, de ez nem az Úr. Az Úr Nandanandana Krsna, aki fuvolán játszik. Azt mondja: „Nem a Vaikunthán élek, nem a jógik szívében, de ahol bhaktáim Szent Neveimet zengik, ott bizonnyal jelen vagyok.”

Krpadhám: Azt jelenti ez, hogy amikor dzsapázunk, ahogy mondtad, jó úgy fohászkodni, hogy: „Uram, foglalj el szolgálatodban.” Azt jelenti ez, hogy a szolgálat azt jelenti, hogy egy tiszta bhaktát szolgálni? És akkor Ő felfedi Önmagát?

Tírtha Mahárádzs: Igen, mondhatjuk…