Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Tudjátok, a büszkeség az emberi természet, az emberi karakter része. Az emberek büszkék bármire, amijük van vagy épp arra, amijük nincs. „Elértem valamit” – ezért büszkék. „Lemondtam valamiről” – ezért büszkék. Minden buta okot megtalálunk rá, hogy büszkék legyünk. „Tudok valamit” – és büszke vagy rá. „Nem tudok semmit!” – nos, erre nem lehetsz túlságosan büszke. De az emberek általában ilyen elit csoportokat építenek. És ha mélyen megvizsgáljuk és tanulmányozzuk a lelki tudományt, ily módon lelki elit válhat belőletek. Mert sokat tudtok. Vagy ha egy aktív személy vagy és sokat teljesítesz, akkor aktív elit lesz belőled. Kell az, hogy a vaisnavák, a bhakták valamilyen elit csoporttá váljanak? Mit gondoltok?

Valaki: Igen, kell. Mert van egy vers, ahol Krsna azt mondja, hogy bármit is csináljon egy nagy személyiség, a többiek követni fogják[1].

Tírtha Mahárádzs: Igen, ez igaz. De az, hogy mi hogyan ítéljük meg, hogy ki a nagy személyiség és ki nem… Azt gondolom a világi és a lelki mérleg kicsit más. Az anyagi világban az autód teljesítménye után ítélnek meg. Ha elég nagy, akkor egy nagy személyiség vagy. Így van? Vagy – a bankszámlád alapján, vagy bármi más alapján. Ha találkozol egy tiszta bhaktával – sem autója, sem bankszámlája, sem nem áll semmilyen befolyás alatt, semmije sincs… És mi az üzenete? „Légy alázatos, szolgáld az Urat feltételek nélkül, ne fogadj el semmi viszonzásként…” Ki fogja követni ezt az üzenetet?! Lehet tehát, hogy kicsit mások számunkra a fontos dolgok, mint a világ számára. És ne feledjétek, hogy ma kali-juga van – kívül. Kívül a kali-juga emelkedik ki. Itt nincs kali-juga! És még csak nem is szatja-juga; ez a lelki égbolt. Mert lelki elvek nevében gyűltünk össze. Azért ülünk itt, mert igazi elit csoporttá akarunk válni. Nem egy bankszámla elitté, nem Maserati elitté. Még csak nem is a lelki tudományok elitjévé. A bhakták inkább váljanak az érzelmek elit csoportjává. Képesnek kell lennünk Krsnáért érezni – mennyire tudjuk átadni magunkat az Ő szolgálatának, mit tudunk felajánlani Neki, és mennyire vagyunk képesek azt is odaadni, amit magunknak akarunk megtartani. Ez a mértéke a mi elit csapatunknak – mennyi odaadást tudunk felajánlani Krsnának.

Igazából ez ennek az utolsó versnek az üzenete[2] – hogy kutasd bár közvetlenül vagy közvetve, addig kell folytatnod, amíg meg nem találod. Ne hagyd abba ez előtt. Feszegesd a határokat; és menj még azokon is túl. A legvégső határig kell gyakorolnunk a meghódolást. Nem úgy hogy van egy kis odaadás és nagy elvárások. Fordítva – teljes szolgálat, teljes odaadás, elvárások nélkül. Tudjátok: nincsenek elvárások, nincsen csalódás.

Úgy mondják: tudományos magyarázatokkal vagy mély megértéssel, vagy akár sok hallgatással vagy odafigyeléssel – nem lehet elérni az Urat. Csak azok érhetik el Őt, akiket Ő választ. Végső soron tehát az Ő választásától függünk. De azon személy számára, akit kiválaszt, teljesen felfedi Magát. Ha tehát az érzelmi elithez tartozol majd, a kiválasztottak között lehetsz. Készen kell állnunk erre az utazásra.



[1] Bhagavad-gítá 3.21.

[2] Srímad Bhágavatam 2.9.36.



Leave a Reply