Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

A vita, a dilemma az, hogy vajon a Legfelsőbb valóságot állandóan áramló energiaként érzékelitek, vagy esetleg gyönyörű Személyként látjátok? Ez valójában a lelki hangulatotoktól, a Felsőbb valósághoz való közeledésetek módjától függ. És itt a hangulat az, ami nagyon fontos! A lelki gyakorlat általánosságban olyan, mint egy vacsorameghívás, mert a vacsora már készen áll.

A bhakták… nos, ők az örökkévalóságban élnek, ezért az időbeosztásuk egy kicsit „rugalmasabb”. Tehát a jógik, a gjáník, a bhakták, az összes lelki utat járó lélek, és mindenki más is kapott meghívást erre a vacsorára. A vacsora felszolgálásának ideje pontosan meg van szabva, bár mindenki saját maga vesz az ételből, viszont mindenképpen hat órától kerül a teríték az asztalra.

A gjáník azok, akik nagyon pontosak, illemtudóak és időben érkeznek. Ők vajon melyik részét fogyasztják el a tortának? A szat, az isteni létezés szeletét választják. ‘Igen! Ez az, amit keresünk! Öröklét, ez kell nekünk! Legyőztük a halált, ezzel elégedettek vagyunk.’

A közetkező a jógik csoportja, akik egy kicsit késve érkeznek, mivel lefoglalta őket a meditációjuk. Mint tudjátok, ha belemerültök a meditációba, akkor azt nehéz abbahagyni és visszatérni a jelen tudatállapotba, a hétköznapi életbe. Ők is elfogyasztanak egy adott részt a tortából. A jógik a megvilágosodást keresik, hogy felfedezhessék Istent, a Paramátmát a szívükben. ‘A megvilágosodott tudatállapot legmagasabb szintje a csit, ez az, ami nekünk való!’

A gjáník tehát elégedetten tértek vissza: ‘Megkaptuk a szat-ot, mindig is ezt szerettük volna.’ Majd a jógik is visszatértek egy másik szelet tortával, ez a csit: ‘Igen, ez volt a célunk és meg is kaptuk!’ Majd végül, hét óra után, a bhakták is megérkeznek. Ők pedig ezt mondják ‘Még el kellett mondanom a köreimet, ki kellett takarítanom a templomot, virágfüzért kellett fűznöm illetve még valami nagyon fontosat kellett megbeszélnem a többiekkel…’ Szóval ők később érkeznek. És vajon melyik szelet torta maradt az asztalon? A szatot, az örök életet már választották, a csit, a megvilágosodott tudat is elkelt, mi maradt még? Már csak némi morzsa maradt ebből az Utolsó vacsorából, az ánanda. ‘Rendben, akkor válasszuk ezt. Ők legyenek boldogok az örök élettel, mások örüljenek a teljesen megvilágosodott tudatnak, mi pedig megelégszünk ennek az Utolsó vacsorának a maradékával, az ánandával.’ És ez az igazi nektár!

Látjátok Krisna jelentéktelen dolgokkal huncut módon becsapja a jógikat és a gjáníkat azért, hogy a későn jövő bhaktáit elégedetté tehesse. Örök élet, ugyanmár, nyomába sem fér az ánandának?! Semmi! Tehát, mégha el is késtek, nem fogtok lemaradni semmiről, mert, ha komoly bhaktaként élitek az életeteket Isten, Krisna veletek van, és ha meghaltok, akkor is Vele lesztek. Tehát mit is veszíthetnétek? Semmit. De ehhez igazi bhaktává kell válnunk!

Szóval a filozófia a vádántánk, a teológia a sziddhántánk, és a tortából nekünk az ánanda jut.

(folytatása következik)