Sharanagati

Az igazi bölcsesség az isteni bölcsesség. A világban jelen lévő tudás, bármily magas szintű legyen is a nullával egyenlő az isteni tudáshoz hasonlítva. Miért mondjuk ezt? Mert minden, ami jelen van a világban múlandó; meg fog szűnni. Az értelmes ember tehát nem dicsőíti a múlandó dolgokat. A korlátozott és átmeneti tudás nem igazi tudás. Ahogyan Sríla Prabhupád szokta volt mondani, a tudomány ennyit tud: „talán… jelenlegi látásmódunk szerint…” de ez a tudás nem igazi tudás. A „lehet” nem tudás. A tudás azt jelenti, hogy tudod.

Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert kapcsolatba kell kerülnünk a tudás végső forrásával. Legtöbben tudjuk, hogy Isten mindent tud. És ha csak ezt az egy dolgot tudod, az már majdnem elég a tökéletes tudáshoz. Miért? Mert a Legfelsőbb Úrnak van néhány felismerhető alaptulajdonsága. Például, hogy Isten az Isten. Egyszer egy ügyvéddel beszélgettem, és valahogy azt mondtam, hogy „Az Isten jó.” Mire így szólt: „Bárcsak valaki be tudná bizonyítani ezt nekem…!” Így válaszoltam. „Nos, ez nem lenne egyszerű.” Bebizonyítani, hogy Isten jó, ez majdnem lehetetlen. Ha számodra ez nem nyilvánvaló, senki nem tudja bebizonyítani neked.

Isten tehát jó. Ő minden végső forrása, mindennek, amink van, és mindennek, amink nincs. Legtöbbször hiányosak az ismereteink. Még ennél is gyakrabban vagyunk a bölcsesség híján. Ne hagyjuk összezavarni magunkat az anyai tudás által, inkább műveljük az isteni tudást. Az anyagi tudás minden információval ellát minket a semmiről. Az isteni tudás pedig teljes tudást biztosít mindenről. Megértheted tehát mindennek a valós értékét. Ezt hívjuk igaz tudásnak.

A tudás két elven mérhető. Az egyik a tudás forrása, a másik a tudás tárgya. Milyen forrásból származnak ismereteid? Legtöbbször az érzékszerveinkkel való észlelésből. Az emberek általában így gondolkodnak: „Hiszem, ha látom”, mert az érzékszerveinktől függünk, az érzékeléstől; nem állunk kapcsolatban a tudás magasabb forrásával. Ez azonban a materialista változat. Mi az idealista változat? „Látom, ha hiszem.” Fordított elven alapul. Az anyagi tudás egy felfelé törekvő folyamat, alulról felfelé építkezik. Összegyűjtöd az információkat és megpróbálod összerakni a képet. Az élet azonban olyan kirakós ahol a legtöbb darab hiányzik. Ha tehát megpróbálod felépíteni a tudást, az életed, az egy nagyon repedezett, nagyon ködös kép lesz. Az isteni tudás alászálló. Isteni forrásból származik, áldás formájában száll alá az emberekhez. Ez a tudás tökéletes forrásból származik, ezért minden szükséges információ megtalálható benne, és képes átváltoztatni. Tehát: információ + transzformáció = bölcsesség.

És hogyan érhetjük el ezt az isteni tudást? Meghódolás által. Ez egy misztikus folyamat. Nem információgyűjtögetésről van szó, hanem szíved-lelked felajánlásáról.

Ezért emlékezzünk mindig erre a csodaszép történetre a Mahábháratából. A tanítvány neve Aruni volt. A mester elküldte őt: „Ellenőriznéd kérlek a rizsföld-gátakat?” Mivel a rizs csak vízben nő, készítenek egy sima földterületet, amit kis gátakkal vesznek körül. Ezek tartják vissza a vizet a rizs számára. Aruni tehát elment, hogy ellenőrizze a gátakat, észrevette, hogy a gát megsérült egy helyen és ömlik kifelé a víz! Megpróbálta sárral és földdel betömni, de nem sikerült. Végül mivel nem talált más lehetőséget, saját testét használta, hogy megállítsa a vizet. És ha a gát része vagy, nemigen mozoghatsz. Így van? Természetes tehát, hogy nem ért vissza estére az ásramba. Az árati és a lecke után a guru megkérdezte: „Hol van Aruni?” de senki sem tudta. Fáklyákkal indultak a keresésére: „Aruni, Aruni, hol vagy?” Végül egy halk hangot hallottak a rizsföld felől. Amikor a guru megértette, hogy Aruni olyan önfeláldozó volt, hogy saját testével állta el a víz útját, így szólt: „Kedves fiam, szálljon rád a Védák minden tudása! Mivel ennyire önfeláldozó vagy, bizonnyal reád száll minden tudás és áldás.”

Ahelyett tehát, hogy túl sokat beszélnénk, vagy gondolkodnánk rajta, inkább tegyünk valamit. Ebből a történetből megérthetjük: ha feláldozzuk önmagunkat elnyerjük az áldást. Az áldással pedig eljön a tudás is.

Csaitanja Maháprabhu azonban nem azért jött, hogy az isteni tudást terjessze, hanem azért, hogy az isteni szeretetet. Egy magasabb eszményt, amit úgy is hívhatunk, hogy az igazi tudás, a valódi bölcsesség. Az istenszeretet, sokkal magasabb eszmény mint a tudás!

Ezért ha tudásról és bölcsességről beszélünk a sásztrák azt javasolják, hogy előbb váljunk tudással telivé. Ez után azonban olyanná kell válnunk, mint egy gyermek, olyan egyszerűvé. A következő lépés pedig a végső megtisztulás. Ne gondoljátok tehát, hogy a tudás képes segíteni rajtatok. A tudás, csak egy köztes állapot. Miután elérted az összes szükséges tudást, fel kell adnod azt. Egyszerűvé kell válnod, könyörületessé és szeretettel telivé, mint egy gyermek. Végül pedig ezt is fel kell adnod. És akkor egyedül csak Krsna kegyétől függsz.