Sharanagati

A bhakti-jógát gyakoroljuk. Ez azt jelenti, hogy megpróbálunk lelki, isteni elvek szerint élni. Általános szinten az első alapelv, hogy odaadod amid van. Voltatok katonák? Jönnek az újoncok, mindenféle megpróbáltatásokon mennek keresztül, és amikor ők lesznek az öregek, ugyanezt adják azoknak az újoncoknak, akik utánuk jöttek.

Ez itt nem a katonaság. Még ha nehézségeink is vannak; mivel lelki lények vagyunk, fogadjuk tanításként és csak a nektárt adjuk tovább. Ne mondjátok tehát „nos, mivel nehéz múltam volt a lelki életemben, ezért most én is jól megkínzom a körülöttem lévő bhaktákat”. Nem, ezt nem tehetjük. Nekünk kell megemésztenünk a nehézségeinket és csakis a nektárt adjuk tovább.

Épp ezért tehát ha valakinek ilyen problémái vannak, imádhatja a tehenet. Mert a tehén csak egyszerű füvet eszik, ami – gondolhatnánk – bizonyos értelemben nem egy nagyon jó dolog. Azonban egy nagyon egyszerű tapasztalatból képes tejet adni. A fűből képes tejet létrehozni. Van valamiféle tapasztalata és egy annál sokkal jobbat ad tovább. Vagy imádhatjuk a narancsot. Akárhogy is csavarod a narancsot, kizárólag narancslé jön belőle. Ha tehát egyszerűen olyanok leszünk, mint a narancs, akármilyen nyomás, szorítás, szakítás és hatás érjen is, csakis narancslevet adunk, az már elég jó. Még egy narancsról is példát vehetünk. És ha nektár van benned, hogyan is adhatnál mérget? Ez lehetetlen! Mert mi a szeretet jógáját gyakoroljuk!!! Hogyan is adhatnánk gyűlöletet?!  Hogyan adhatnánk bizalmatlanságot, rossz bánásmódot, vagy erőszakot? Ez nem bhakti-jóga! Ez a tapasztalat valami más lehetett. Jól van, most pedig kezdjük el gyakorolni a bhakti jógát!

Légy tehát narancs! „Trnád api szunícséna, légy alázatosabb a fűszálnál, béketűrőbb a fánál.” Maháprabhu nem említi, de ebben a titkos ezoterikus tanításban az is benne van, hogy ne légy ostoba. Ha tehát valami rossz, vagy támadás ér minket, el kell fogadjuk. A sásztrákban az áll: még ha valaki megpróbál megölni – úgy értem megölni egy vaisnavát -, a vaisnava elfogadja azt is. Mit sem szólva akkor valami kis támadásról, rosszindulatú szavakról; ismeritek ezeket az apró dolgokat, apró kritikákat; ez semmiség! El tudjuk viselni. Nem nagy ügy. Ha azonban valaki a testvéreinket támadja, Istenünket, vagy a mesterünket, akkor kimutathatjuk ellenállásunkat.

Mégis, azt mondanám, ha a társaság, a helyzet nem visz előre lelki gyakorlataidban, menj és keress olyan környezetet, amely előrevisz. Meg kell próbálnunk toleránsnak lenni, változtatni magunkon, de ha végül mégsem megy, jobb kilépni a nehéz helyzetből, hogy ne okozzunk újra és újra aggodalmat másoknak.

Egyszer Bhakti Vallabha Tírtha Mahárádzsot a vaisnava világban jelenlévő véleménykülönbségekről kérdeztem. Azt mondta: „Maháprabhu főzi a levest.” Röviden összefoglalva.

De vigyázz: a világ az elméd tükörképe. Bármit is sugározz ki, az tükröződik vissza rád. Mert a világ olyan, mint a visszhang. Ha azt mondod „Szenvedés!”… szenvedésben lesz részed. Ha azt mondod „Üresség!” semmi sem jön vissza, mert az üresség nem tud visszhangozni. Hm? Ha azonban azt mondod „Rádhé! Vrndávanésvari!!!!” A visszhang „Krsna!” lesz.