


Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói esti tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Honnan is kezdtük a teológiai, illetve teoretikus tudakozódásunkat? A Legfelsőbb előtti hódolatajánlással és hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy Ő szvarát, tehát teljesen független. Kaptunk egy invitálást is „Most pedig meditáljunk a Legfelsőbb Abszolút Igazságon!” Ezt követően áttanulmányoztuk azokat a kérdéseket, melyeket Szúta Gószváminak tettek fel a bölcsek, akik ezeréves áldozatra gyűltek össze Naimisáranja erdejében: ‘Alázatosan kérünk téged, oszd meg velünk, hogy mi az, ami valamennyi élőlény javát szolgálja! Majd ezt követően, szeretnénk, ha mesélnél Krisna kedvteléseiről is.’ Ne feledkezzetek meg erről! Tehát a bölcsek nem elégedtek meg, az élőlények javát szolgáló válasszal, hanem ők a krisna-kathá után vágyódtak. S kaptatok egy házi feladatot is – megtanulni egy verset. Ki ismeri ezt a verset?
sza vai pumszán paró dharmó
jató bhaktir adhóksadzsé
ahaitukj apratihatá
jajátmá szupraszídati [1]
„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak”.
Mit gondoltok, kaptunk ebből némi ízelítőt ezen a héten? Igen, úgy érzem, megízlelhettük ezt a nektárt – a folyamatos szolgálatot, mivel annyi tennivaló volt, annyi minden történt; és mindezt teljesen önzetlenül, anyagi motivációtól mentesen tettétek – mivel a szolgálat hangulata hatott át mindent. Ennek az örömteli hatása tükröződött az arcotokon is.
Ezután következett Krisna különleges megjelenése, melyre egész nap várakozással készültünk. S végül a fohászaitok meghallgatásra találtak – Góvinda Magát adta ajándékul. Sríla Prabhupád néha így jellemezte a bhakti folyamatát, hogy „ti csak táncoljatok és énekeljetek!” Kinek ne tetszene egy ilyen vallásos folyamat?! Megjelenési napja alkalmából pedig, e tiszta bhakta lótuszlábainál ajánlhattuk hódolatunkat. S ezen felül a jelenlévő friss házasokra is kérhettünk áldást.
Mindezek az elfoglaltságok ugyanarról szólnak, mint amiről az az ősi, elmúlt évezredben történt esemény, amit próbáltam feleleveníteni nektek, melynek a legfőbb mondanivalója: együttlét az elválásban, elválás az együttlétben. Hogyan is találkozhatnánk, ha korábban nem voltunk távol egymástól? Ez olyan, mint egy érme két oldala. Az egyik nem létezik a másik nélkül és a másik nem létezik az egyik nélkül. Krisna pedig általában szereti az együttlétet, azonban néha Ő szereti az elválást is.
A beszélgetésünk kezdetén próbáltunk egy kvantumugrással visszarepülni a bölcsek erdejébe, most pedig engedjük, hogy az éneklésünk által kapcsolódjunk ehhez az emelkedett hangulathoz, és Őhozzá, Aki iránt érdeklődtek a bölcseink.
[1]Bhágavata-purána 1.2.6.
Leave a Reply
