Sharanagati

Vrndávan kincses földjét a következőképpen írják le: a fák, extázisukban nektárt záporoznak és virágok hullnak róluk. Az égből virágeső záporoz, mintha a félistenek virágfelajánlása lenne. Így fejezik ki a fák és a növények odaadásukat Krsna felé – virágoznak, és gyümölcsöt teremnek.

Olyanok vagytok, mint a fák. Hol vannak hát a virágaitok és gyümölcseitek? Növekednetek kell a lelki életben és gyümölcsözőnek kell lennetek. Hogy legyen mit felajánlanotok Krsnának.

Még a fák is virágesőt szórtak Krsnára, amikor arra sétált. És tudjátok Indiában oly sokféle különböző növény, fa, madár és állat létezik! A vaisnavák látásmódja szerint minden kapcsolatban áll Krsnával. Vannak olyan különleges fák is, melyek csak akkor virágoznak, ha egy szerelmes hölgy megérinti őket. Mások csak éjszaka virágoznak. Egy harmadik pedig olyan fekete, mint Krsna… és így tovább…

És ott vannak a madarak is, mert a fák nem szépek madarak nélkül. Mindenki tudja, hogy a Suka papagájt jelent. Suka a hím papagáj, Sárí pedig a nőstény. A papagáj egyfolytában ismételget, folyton beszél. De a lelki papagáj Rádháról és Krsnáról beszél. És tudjátok, hogy az emberek néha háziállatként tartanak papagájt; képesek megtanulni az emberi hangot, szavakat. Ezért nagyon veszélyes papagájt tartani, ha titkaid vannak. Megosztod a titkaid néhány kiválasztottal, de ha a papagáj meghallja, mindenkinek elmondja majd.

Mégis, Rádhárání és Krsna hírvivőkként használták a papagájokat. Mert képesek rá, hogy átadják az üzenetet! Ha nincs lehetőség a találkozásra, a hírvivők segíthetnek. Néha lehetnek emberi hírvivőid, de van amikor még ez is lehetetlen, vagy tilos.

Szívünk és lelkünk magas, vastag falak mögött van. Nem tudsz áthatolni ezeken. De ha szabadon engeded a papagájod, képes átrepülni a falakon. Küldjetek hát hírvivőt Krsnához! És ő is küld egyet hozzátok.

Vrndávan tele van csodákkal. És tudjátok, nagyon furcsa, de azt mondják, hogy a fák gyökerei alatt ékkövek lapulnak. Sosem értettem ezt a verset, amíg… Meséltem már nektek?… amíg egyszer parikramra mentem Vrndávanban. A parikrama-márga[1] körbeveszi egész Vrndávant. Különböző helyeket, Krsna líláinak különböző helyszíneit látogattuk meg. Korábban földút volt, de később kezdték kikövezni – téglákkal! – ami megnehezítette a járást, mert a földúton általában mezítláb mész, és így minimum kettő, kettő és fél órát vesz igénybe, ha gyorsan mész! Néha csak a port látod. Egyszer azonban, amikor befejeztem a nagy-kört, éppen az ásram felé közeledtem, még mindig a parikrama-márgán, és tudjátok miközben dzsapáztam, lefelé néztem. És hírtelen megláttam egy pici drágakövet. Nem hittem a szememnek! Mert a parikrama-márga azon része pont tele volt szeméttel. És ott volt ez a kis drágakő! Lehet, hogy Krsna akart ily módon hatni rám: igen, Vrndávan fáinak gyökerei alatt vannak drágakövek. Néha ezek az apróságok hitet adnak azokban a dolgokban, amik a sásztrákban vagy a könyvekben állnak.

A gószvámík, ebben a csodálatos környezetben, mindig Rádhát és Krsnát imádták. Ez is egy fontos pont, amire emlékeznünk kell. A természet gyönyörű, de a bhakták nélkül csak fagyos szépség. Lehet, hogy egy hely pokoli, de ha jelen vannak a bhakták, mennyországgá változik. A vibráció és az a légkör teszi azzá, amit a tiszta bhakták hoznak magukkal. Teremtsetek hát mind ilyen vibrációt a környezetetekben. A családotokban, az otthonotokban, az ásramokban, a szívetekben. Teremtsétek meg Vrndávant a szívetekben. Mert Vrndávanban nem tudtok mást tenni, mint Rádhá-Krsnát imádni.

Hallottatok már a híres riksa-vezetőkről. Néha olyan szegények, hogy még csengőre sem futja a riksára. Az egész riksa düledezik, mégis ezzel próbálják megkeresni a kenyerüket. És csengő nélkül egy keskeny úton – keskeny útjaik vannak – amely tele van emberekkel, és kaotikus forgalommal,… El tudjátok képzelni mi történik – zarándokok ezrei sétálnak ezeken a szűk utakon, és jönnek a riksák. Amikor tehát jelezni szeretnék, hogy „jövök!” azt mondják „Rádhé, Rádhé!” Még a riksa-vezetők is segítenek emlékezni Rádhára.

Vagy ott vannak a vrndávani graffitik. Nálunk mindenféle butaságokat irkálnak a falakra; ott „emlékezz mindig Rádhára!” A következő falon: „és sose felejtsd el Őt!” Kizárólag kedvező jeleket találunk. Ilyen környezetben nagyon könnyű emlékezni és imádatot végezni. De úgy mondják, még dicsőbb máshol megteremteni a vrndávani hangulatot.

És a gószvámíknak különleges képességeik voltak. És nektek is vannak ilyenek! Használjátok a tehetségeteket a legjobb cél érdekében – hogy átadjátok az embereknek az istenszeretet kincsét.