Archives

Calendar

October 2022
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.07-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 Térjünk vissza Bharat Mahárádzs és az őz történetének fő mondanivalójához. Arról beszélgettünk, hogy miközben ebben az ideális, nagyon szép környezetben Bharat Mahárádzs a lelki gyakorlatait végezte, hírtelen megjelent egy őzike és minden figyelme nyomban őrá szegeződött. Szeretet és együttérzés ébredt benne az őzsuta iránt és gondoskodni kezdett róla. Azonban egyre jobban fokozódott a ragaszkodása, melynek hatására szinte minden gondolatát teljesen lefoglalta a kis állat. Tapasztaltatok már ti is ehhez hasonlót, amikor olyasvalami történt az életetekben, ami teljesen magával ragadott benneteket? Egészen gúzsba kötött titeket, nem tudtatok szabadulni tőle?

„Észrevette a holdsugarakat, majd Bharat Mahárádzs folytatta őrült szavait. „Az őz fia annyira átadta magát nekem és annyira kedves volt hozzám, hogy megválni tőle olyan érzés, mintha saját fiamtól választottak volna el. A távollét égető vágyától úgy szenvedek, mintha egy erdőtűz lángjai emésztenének. Szívem, ami olyan, mint a földi liliom, most lángokban ég. A hold látja szenvedésemet, ezért ragyogó nektárt önt rám, ahogy egy barát locsolja a vizet barátjára, akinek nagy láza van. Így okoz nekem boldogságot a hold.” Sukadév gószvámí folytatta: „Kedves királyom! Bharat Mahárádzson fékezhetetlen vágy lett úrrá, ami egy őz formájában nyilvánult meg. Múltbeli tetteinek gyümölcseként elbukott a misztikus jóga, a lemondás és az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának útján. Ha nem a múltban elkövetett gyümölcsöző cselekedetei miatt történt volna, hogyan vonzódott volna egy őzhöz, miután elhagyta saját fiát és családját, mert akadálynak tekintette őket a lelki élet útján? Hogyan érezhetett volna ilyen leküzdhetetlen vonzódást egy őzhöz? Ennek kétségkívül múltbeli karmája volt az oka. A király annyira belefeledkezett az őz dédelgetésébe és nevelgetésébe, hogy kudarcot vallott lelki cselekedeteinek útján.”[1]

Szóval néha előfordul ilyesmi, hogy úgy érzitek nagyon stabilak vagytok a lelki megvalósításotokat, lelki gyakorlataitokat illetően, egyfajta sikert tapasztaltok. S akkor kezdetét veszi egy másik fejezet az életetekben, amikor úgy tűnik mindez köddé válik. Amitek csak volt kicsúszott a kezetek közül, és ezért néha kellemetlenül éreztétek magatokat, fájó volt a veszteség. De ebben az esetben Bharat Mahárádzs elégedett volt, mert neki ott volt az őz. ‘Egyfajta eleven helyettesítő az elméleti dolgok – az abszolút tökéletesség, a béke és a meditáció helyett. Na ne már, legyünk gyakorlatiasak! Itt van nekem az őzike, akit ölelgethetek!’ Más esetben viszont bánkódunk és félünk a lelkiség iránti odaadásunk, ragaszkodásunk lanyhulása miatt.

Egyetértetek azzal, hogy ebben az esetben így helyettesítjük ezt a visszaesést? A Jóisten helyett egy őzet imádunk? Ez egy jó üzlet? Nos, hogyan is szól Raghunáth dász gószvámí fohásza? „A lelki tanítómestereim nélkül, még Vrndávan sem kell és a Góvardhan hegy barlangja is olyannak tűnik, mint egy kígyó hatalmas szája.” Tehát nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk.

S „Amikor aztán elérkezett az ideje, a legyőzhetetlen halál toppant elé, amit az egérlyukba bekúszó mérgeskígyóhoz hasonlítanak”.

Ez csupán egy aprócska része az életünknek, amivel jó szembenéznünk. Rövid földi pályafutásunk valójában három dologról szól: élni, szeretni és elmenni. Beléptünk az anyagi élet e labirintusába, és egy napon majd elhagyjuk ezt a helyet. Ezért azt javasolják, hogy éljünk úgy, mintha ez lenne az utolsó napunk, és cselekedjünk aszerint, mintha az örökkévalóságnak tennénk. Kérlek, ezt ne felejtsétek el! 

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.8.25-26.



Leave a Reply