Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)

Sokan azt gondolják, hogy a Haré Krsna mahámantra zengése a megtisztulásnak és a rituális imádatnak valamiféle szigorúan vett szabályozó elve. Lehet, hogy ez kezdetben így is van, de nem a magasabb osztályokban. Mert a mantra Rádhá-Krsna találkozásának dicsőítő himnusza. És azt is mondhatjuk, hogy a bhakti legmagasabb eszményét rejti magában. Mert amikor egyértelmű a találkozás, az nem olyan érdekes. Amikor azonban rejtett találkozásról van szó, amikor van valami titok, az sokkal érdekesebb. Ha egy előadást szerveztek és azt mondjátok „a filozófia alaptanításairól fogunk beszélni”, nagyon kevesen jönnek majd el. Ha azonban úgy hirdetitek meg „titkos tanítások” százával jönnek majd az emberek. Mindenkit érdekelnek a titkok. Így van? Ilyen a természetünk, ha valami elérhető, nem becsüljük meg, ha valami titkos: „igen, ez az, ami kell nekem”.

Egyszer Gurudév megemlítette néhány barátunknak: „Nos, itt ez a folyóirat, itt egy alapszintű könyv; EZ a könyv pedig a haladóknak szól.” Mind azt mondták: „EBBŐL adj nekem!” Az emberek tehát képzettebbek akarnak lenni, meg akarják ismerni a titkokat és valahogy jobban meg is becsülik azokat.

Ezért amikor a találkozás nem nyilvánvaló, hanem rejtett; nem közvetlen, hanem valamilyen közvetítőn, keresztül történik, akkor sokkal több íz van benne. Ezért ha azt mondjátok „Rádhé-Sjám” ez egy nyilvánvaló találkozás. Az egyik fél Rádhárání a másik pedig Sjámaszundara, találkoznak tehát és ennyi a történet, egyértelmű. Amikor azonban azt mondjátok „Haré Krsna”… nem mindenki ismeri fel a találkozást, ez sokkal burkoltabb. Mondhatjuk, hogy a szambhóga rejtve van jelen a mahámantrában, vagy a találkozás, az együttlét rejtve van jelen a mahámantrában. Valójában azt mondhatjuk, hogy a mahámantra olyan, mint a rásza-tánc. Futnak egymás után, így van? Egy Krsna, egy gópí, egy Krsna, egy gópí… ki az első? Ha tehát átadjátok magatokat ezen mantra zengésének: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré –  a Rádhá és Krsna szavak körben táncolnak. Így rejtett a találkozásuk.

Ennek az isteni táncnak a fő alakja Srímatí Rádhárání. Amíg Ő ott van, Krsna elégedett. Volt azonban néhány pillanat, amikor (Rádhárání) nem érezte jól magát benne. Ahogy már mondtam nektek, Ő nagyon érzékeny. Felismerte hát, hogy „Krsna táncol, de vannak más hölgyek is a körben, másokra is figyelmet fordít, nem csak rám?! Ezt nem tűrhetem! Csukott szemmel toleráltam, mert csak Őrá volt nyitva a szemem, most pedig másokkal táncol?! Nem, ezt nem tűrhetem.” Aztán úgy döntött: „Elhagyom a táncot!” És bár azt mondják milliónyi gópí táncolt azon az éjszakán, amikor Rádhárání elment, Krsna azonnal megértett, hogy valami megváltozott. Krsna tehát szintén elég érzékeny volt. Azonnal megértette, hogy „Nincs jelen az én szeretettem.” Aztán pedig keresni kezdte Őt (Rádháránít).

A Szépség és Szeretet tehát egymást kutatja. Egymásért élnek, mi pedig éljünk Őértük, ez az odaadó szolgálat. A csodák pedig akkor kezdődnek, amikor az Isteni Szépség és az Isteni Szeretet titkos találkozása megtörténik a szívünkben.