Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 8-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A magam részéről négy dolgot sikerült megértenem a bhaktival kapcsolatban. Azt, hogy teljesen öntörvényű, mindentől független, saját akaratából nyilvánítja meg önmagát, nagyon hathatós, kifürkészhetetlen, és hogy ellenállhatatlan.
Tehát úgy gondolom, hogy számomra teljesen érthetetlen. Bár van némi homályos elképzelésem róla, de inkább hiszek benne. Hiszem, hogy működik. Még akkor is, ha azt látom, hogy magammal szemben nem igazán sikeres, de amikor másokat figyelek, akkor azt látom, hogy nagyon hathatós. Ezért valóban hiszek benne. Tehát, ha képtelenek vagyunk elhinni, hogy ez a folyamat olyan, ahogy leírják, még akkor is követnünk kell. S idővel majd az ellenállásunk is teljesen szétfoszlik. A bhakti által a magasabb valóság megközelítésének egy olyan módszerét kaptuk a kezünkbe, mely úgy hiszem nagyon is alkalmazható, mivel teljesen lenyűgöző és hihetetlen! A hit a magasabb valóság megközelítésének egy lelki látásmódja, egy kifinomult látásmód: „Ha valamit nem tudsz bizonyítani, azzal egyet kell értened. Ha valamit nem tudsz megérteni – azt el kell hinned. És ha valamit nem tudsz elhinni – azt csodáld, szeresd, és kövesd.” 

Ez nem egy elmebeli analizálás, vagy intellektuális képesség kérdése, hanem egy nagyon finom érzékelés … gyakorlati adottság, mint a megbecsülés, tisztelettudás, a hit, a szeretet illetve az engedelmes követői hozzáállás. Ez gyönyörű módja valami megközelítésének! Úgy hiszem ez egy ultramodern hozzáállás, a magasabb valóság forradalmian új megközelítése. Mit gondoltok honnan származik ez a jótanács, amit most felolvastam nektek?

Paramánanda: Mintha Beinsa Duno stílusára emlékeztetne engem.

Szvámí Tírtha: Más vélemény?

Pavitra: Engem egy keleti történetre emlékeztet, amelyben filozófusok két csoportja egy adott témáról vitatkozik, és akik veszítenek, azok a másik csoport követőivé válnak.

Szvámí Tírtha: Tehát Pavitra azon a véleményen van, hogy ez keletről származik, Param szerint pedig ez egy kortárs jótanács. Valójában Jeremy Taylortól, egy 17. századbeli angol püspöktől származik. Nagyon figyelemre méltó! „Ha valamit nem tudunk bebizonyítani, azzal egyet kell értenünk. Ha valamit nem tudunk megérteni, azt el kell hinnünk. És ha valamit nem tudunk elhinni, azt követnünk kell.” Ezért: náham vaszámi vaikunthé – „Én nem Vaikunthán lakozom, nem is a jógik szívében, de valahányszor bhaktáim együtt dicsőítenek, ott biztosan jelen leszek, Óh Nárada”.

Mint tudjátok a bhakták elég egyszerű gondolkodású emberek, amit egyszer Puri Mahárádzs viccesen így fogalmazott meg. Azt mondta, „Bonyolult filozófia? Á, mi erre csak azt mondjuk, hogy Hariból!” Szóval látjátok a bhakták elég egyszerű népség, nem igazán akarják a maguk igazát bizonygatni, inkább egyetértenek mindennel. Nem akarják azt állítani, hogy  a bhakti-jóga a legtökéletesebb módja Isten megismerésének, egyszerűen egyetértenek ebben a kérdésben. Hogy miként működik, ők sem értik. ‘A mi abszolút megértésünk a Haré Krisna és a mahápraszád. Ezt biztosan tudjuk.’ Szóval a bhakták nem értik, hanem ők hiszik. És mivel idealisták és optimisták, illetve hallották a leckén, hogy ‘transzcendencia azt jelenti, hogy hiszünk a lehetetlenben’ így igazán hisznek abban, hogy idővel csatlakozni fognak az isteni kedvtelésekhez, lílákhoz. Ezt nem tudják bebizonyítani, nem is értik, de csodálattal viszonyulnak ehhez a koncepcióhoz.

Mert a tökéletes voltunk az valóban hihetetlen! Azt mondják, hogy a megtisztulásunk éppen olyan, mintha szenet mosnánk, és próbálnánk kifehéríteni. Próbálkozunk, próbálkozunk, de mégis fekete marad a szén. Ezért inkább elhisszük, hogy fehérré válhat, hiszen ezt se bizonyítani, se megérteni nem tudjuk, de szilárdan hisszük, hogy egyszer majd sikerül és hazatalálunk, vissza Istenhez. Hogy ez miként történik, azt nekünk teljesen mindegy. Az az Isteni Pár dolga, a miénk csupán az, hogy valóban higgyünk benne.

(folytatása következik)

Padma-purána, Uttara-khanda,  92.21-22.