Sharanagati

Múlt, jelen és jövő – az élőlények változó körülményei. Mégis van ami állandó. Mi az állandóság? Ha a létezés egészét nézzük – kezdet, fennmaradás és vég – van valami állandóság, és mi ez? Nézzük meg például a testet – megszületünk, élünk és meghalunk, de valami mégis állandó. Mi az? A lélek. És hogyan érzékelhetjük a lelket? Hogyan ragadhatjuk meg? Felismerhetjük bizonyos tünetek alapján. Mik ezek? Az élet jelen van, de nem képes saját magát érzékelni. Az élet létezik, de nem értheti meg saját magát. Kell lennie valami többnek, és ez a tudatosság. A tudatosság már tudja saját magát kutatni. Kell lennie valakinek, aki kutat, aki próbálja elérni a megértést. És ha jelen van ez a tudatosság, az képes látni, észlelni saját eredetét, ami a létezés. Bizonyos szempontból mondhatjuk, hogy a létezés a tudatosság múltja. Ha a létezés a tudatosság múltja, akkor mi a tudatosság jövője? A létezés a múlt, abban az értelemben, hogy az az eredet. A tudatosság eredete a létezés. Mi a tudatosság jövője, mi a célja? A lélek megvalósítása. És mi történik az után? Visszatérünk Istenhez. Milyen állapotban? Mogorván lépünk be Gólóka Vrndávanba? Szomorúan, savanyú arccal? Rendben, nem tudjuk hogyan kellene belépnünk a lelki égboltra. De akkor figyeljetek csak. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy ezt a folyamatot örömmel gyakorolják. Szu-szukham kartum avjajam*  – ezt a folyamatot örömmel gyakorolják. És ez a folyamat közelebb visz minket a lélek eredeti öröm állapotához. Mondhatjuk tehát, hogy a tudatosság jövője, vagy célja a boldogság ánanda. A szat a létezés, ez a múltunk, az eredetünk. Az önazonosságunk, csit, a tudatosság, keresi az eredetét, a létezésének okát, a célját. És tudatosságunk célja az öröm, a boldogság, ánanda.

Ez is mutatja, alátámasztja a lelki fejlődés különböző fokozatait, lépéseit. Mert először a tudatossággal azonosítjuk magunkat – gondolkodom, tehát vagyok. Hogy is mondta Descartes: “Cogito ergo sum” – “Gondolkodom, tehát vagyok.” Ez úgymond egy pozitív materialista nyilatkozata: “Cogito ergo sum, gondolkodom, tehát vagyok.” Néhány száz évvel később, erre a filozófiára alapozva, mire változtatták meg a szlogent? „Dubito ergo sum – Kételkedem, tehát vagyok.” Ilyen az anyagi irány. Az által azonosítod magad, hogy kételkedsz dolgokban. Csak gondoljatok bele, miféle önazonosítás ez: kételkedem, tehát vagyok. Ez a természetem; kételkedem, ilyen vagyok, én vagyok maga a kételkedés. Egy nagy kérdőjel vagyok. Ezért a vaisnava tilakot sem hagyományos módon viselem, hanem mint egy nagy kérdőjelet. Ez az önazonosságom. Ez az én szampradájám – Kérdőjel.

Bárhogy is, a tudatosság az identitásuk, ez az, amit érzékelni tudunk. Ezért ez a kutatás egy tudatos kutatás, az elején intellektuális. Ha visszanézünk, megpróbáljuk megtalálni az eredetünket, a múltunkat, intellektuális kutatást kell alkalmaznunk, ésszerű kutatást. Ez a létezés megértésének módja. És mi az ánanda megértésének módja? Alkalmazzuk ugyan ezt a racionális módszert? Ah, ez egy költői kérdés. Ugyan az a módszer nem fog működni, mert az ánanda irracionális. Akkor milyen módszert alkalmazzunk? Milyen módszert használhatunk a tudatosság jövőjének és céljának kutatására? Azt mondanám, hogy hittel kell kutatnunk a célunkat. Ha a hitet használjuk a kutatás módszereként, sikerrel járunk. Megtaláljuk a lelki boldogságot.

Az intellektuális módszer által szert tehetünk némi megértésre a létezéssel kapcsolatban, de nem erről. Elég intelligensnek kell tehát lennünk ahhoz, hogy megértsük, hogy nem ez a módja. És, hogy elérjük – a hit, a mély hit a módja, hogy megértsük mi a boldogság, mi az öröm. És ha mély hittel zengjük az Úr neveit, nem kétséges, hogy megváltozik a tudatosságunk. Ez a varázsszőnyeg effektus. Leülsz a szőnyegre, és amikor elkezdesz mantrázni, repülsz. Azonnal egy másik tudatállapotba kerülsz.

Ez a létezés beteljesülése – ánanda. Mondhatjuk, hogy a létezés legfőbb eredménye a tudatosság; a tudatosság legfőbb tapasztalata pedig a boldogság. Mindig próbáljatok megmaradni a bhakták társaságában, szenteljétek magatokat a szolgálatnak, próbáljátok meg követni lelki tanítómesteretek útmutatását, dicsőítsétek az Urat, és meglátjátok mi lesz az eredménye.

*Bg. 9.2.