Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egyesek azt mondják, hogy a lelki fejlődés nehéz, mások pedig azt, hogy könnyű. Gurudév pedig azt tanította, hogy a lelki életben kétféle módon lehet fejlődni, lassan és kitartóan, vagy pedig gyorsan és kitartóan. Csupán ez a kétféle alternatíva létezik. Természetesen, amikor vele társultunk, az mindig nagyon intenzív volt, egyáltalán nem lassú, de mindenképpen komolyság és szilárdság jellemezte. Miért? Mert egy tiszta személy közvetlen közelében az összes lelki inspirációnk felkavarodik. Elkezdenek valóra válni a dolgok. Egyfajta különleges vibráció veszi körül, mely segít bennünket átlépni a határainkat. Ezért teljesen lényegtelen, hogy gyors vagy lassú a fejlődésetek, de mindenképpen folyamatosnak kell lennie.

A lelki élet egyfajta aktív meditáció, ahol a tetteinkkel, szavainkkal, gondolatainkkal tudjuk szolgálni a magasabb isteni célt. S ez a fejlődés nagyon is lényeges, mégha tudtunkon kívül vagy véletlenül gyakoroljuk, akkor is segíteni fog bennünket a fejlődésben.

Elmesélhetek nektek ezzel kapcsolatban egy rövid történetet? Volt egyszer egy hivatásos tolvaj, akinek a felmenői is mind tolvajok voltak. És tudjátok, ha a családban egy adott hivatás öröklődik, akkor abban igazán jók vagyunk. ‘Az Apám, a Nagyapám is tolvaj volt, tehát megörököltem mindazokat a képességeket, amik ahhoz kellenek, hogy jó tolvaj váljék belőlem.’ Viszont ez a tolvaj igencsak ambiciózus volt. ‘Kisstílűen elemelni apróságokat a bazárból, á az bagatell, az degradáló. Én a legjobb akarok lenni, és olyasvalamit akarok lopni, ami igazán megéri.‘ Ezért elhatározta, hogy egy nagyon gazdag földesúr vagyonát fogja ellopni. Éjszaka belopakodott a kertjébe, s mivel mindenféle ruhák voltak kiteregetve a bokrokra, így észrevétlenül a ház közelébe tudott osonni. Odaérve kinyitotta az ajtót és lassan odasettenkedett a kincses ládikához. Mohón mindent megakart kaparintani, de óvatlanul belerúgott az egyik korsóba, ami aztán zajt csapott. Erre a ház összes szolgálója ott termett, üldözni kezdték, de mivel ki kellett ugrania az ablakon, így nem túl sok dolgot tudott magával vinni. Kijutva megpróbált elfutni, és amikor már majdnem elkapták az őrök, akkor az ott lévő sáfrány színű kiteregetett ruhákba bújva próbált elrejtőzni. Szóval gyorsan turbánt készített, a többi ruhát meg a teste köré tekerte, majd mint egy szádhu leült meditálni a fűbe.

Mikor az őrök odaértek, akkor csak egy szádhut láttak és így szóltak hozzá, „Ó, dandavat pranám, namaszté. Nem láttál elrohanni itt egy tolvajt?” „De igen, arrafelé szaladt!” Mire hajnal lett, mindenki tudta már a faluban, hogy egy szent érkezett hozzájuk, és aki ott meditál a kertben. Erre az történt, hogy a falubeliek elkezdtek a szádhuhoz járulni, kis csapátit, rizst, adományokat vitetk neki, áldásáért cserébe. „Szvámidzsí, megáldanád a gyerekünket?” S bár valójában tolvaj volt, aki legfeljebb olyan áldást tud adni, hogy jobb rablók lehessetek, mégis szádhuként kellett viselkednie, ezért azt mondta, „Igen, igen, áldásom fiadra, áldásom a lányodra.” Gondolta, így majd lesz esélye elmenekülni. Idővel megértette, hogy most már ő lett a falu híres szádhuja, úgyhogy nem tud elmenekülni.

És minél több ember jött hozzá áldásért, annál több rizst hoztak ajándékba neki. Majd végül azt mondta, „Nos ez mégiscsak kevesebb rizikóval jár, és jobb üzlet, mint a földesúr kincses ládájának az ellopása, inkább akkor áldást osztok az embereknek, nem is olyan nehéz.”  Viszont mi lett ennek a sok áldás osztásnak a következménye, az hogy ő is megváltozott. Végül elhatározta, hogy véget vet a családi tradíciónak és inkább szádhu lesz, ami teljesen ellenkezett az eredeti vágyával. Alapvetően csak lopni akart valamit, de végül mégis szádhu lett belőle.

Nos, kedveseim, nem ismerem a családotok foglalkozását, de legyetek óvatosak! Ha belefogtok ezekbe a lelki gyakorlatokba, akkor szádhukként fogjátok végezni. Miért? Mert ez teljesen magával ragad benneteket, megtisztítja a tudatotokat. A mantrák zengése meg fogja változtatni a tudatunkat. Ez egy nagyon komoly dolog. Ha gyakoroljátok a folyamatot, akkor annak lesz eredménye.

Ezért kell tovább folytatni a lelki törekvéseinket. Lehet, hogy a legelején a motivációnk nem 100%-ig tiszta, de ha tovább végezzük, követjük a folyamatot, akkor meg fogunk tisztulni, ez biztos. Tehát ne aggódjatok a hiányosságaitok miatt, ápoljátok a jobbik éneteket. Hiszen tiszta lelkek vagytok, amit részben az illúzió fed be, de eredendően tiszta lelkek vagyunk. És ezt a részünket kell gondoznunk. Az anyaggal való hamis önazonosítástól, az egótól, el kell jutnunk jómagunkíg. Értitek ezt jelenti a lelki út, a hami egótól el kell jussunk önmagunkig. Ez egy hosszú út, de ez egy dicsőséges út.

(folytatása következik)