Sharanagati

Sri Guru a legjobb barátunk, mindig a javunkért dolgozik és fohászkodik. A Gurunak csak egyetlen vágya van, hogy tanítványai elérjék a tökéletességet, a tiszta istenszeretetet. A Guru tehát az út, Krsna pedig a cél.

Sokan azt gondolják, hogy egy lelki tanítómester elfogadásával végére értek a folyamatnak. Ez azonban csak a kezdet. Általában úgy tekintünk lelki tanítómesterünkre, mint ista-dévánkra, imádatunk tárgyára. Mert olyan jó bhakták szeretnénk lenni, mint Ő maga. Olyan szép életet szeretnék, amilyen neki van. Ez azonban nagyon is illuzórikus része a tanítványi létnek. Mert az emberek elképzelése a szannjász-életről vagy a guru életéről általában téves. Nem javaslom ezt a fajta élet utat nektek… Lehet, hogy ez nem a ti hatáskörötök. Lehet, hogy amit egy emelkedett személy képes elviselni, téged ott helyben azonnal megölne.

Persze természetes, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint a mesterünk. Ó Gurudév! Szívverésed a rásza-tánc ritmusa. Minden szépséget és minden érdekes lelki dolgot a mesterünkben szeretnénk megtalálni. Ő a mi imádottunk. De ne utánozzátok. Próbáljátok meg szolgálni, követni. Mert az az Ő élete, ez pedig a tiétek. Mit tehetünk?  Próbáljuk meg ugyanazzal az intenzitással élni az éltünket, ahogyan Ő teszi. Akkor eléred saját életed végső szintjét. Lehet, hogy ez más lesz, de te így tudsz a legtöbbet kihozni önmagadból.

A lelki tanítómester nagyon fontos szerepet tölt be. Mert az emberek általában az érzik, hogy Isten nagyon messze van, a guru azonban nagyon közel. A guru ezért azt jelenti, kapcsolat. Összeköt bennünket a Legfelsőbbel. Ha az Úr saját helyén marad én pedig az enyémen, hogyan alakíthatnánk ki egy kapcsolatot? Azonban ha valaki köztünk áll, mindkettőnk kezét megragadva, létrehozza a kapcsolatot. A guru tehát nem elválaszt minket, hanem összeköt. A guru egyedül a hamis egónktól választ el.

A guru kizárólag azoknak való, akik be akarják fejezni ezt a vándorló anyagi életet. Azoknak, aki haza akarnak térni, vissza Istenhez. Nem azoknak, akik életeken keresztül itt akarnak maradni. Ebből tehát megérthetjük, hogy bár a guru egy egyetemes elv, mégsem való mindenkinek. Ha nem állunk készen az útmutatások követésére, akkor a guru nem nekünk való.

Egyet értek azzal, hogy egy élő guru kockázatos feladat. Mert még valami olyat talál mondani, amit meg kéne tennem! Ha a gurum csak egy kép a falon, vagy a polcomon, néha fejjel lefelé fordítva – ilyet is láttam már –, nem fog beavatkozni az életembe. Élhetünk, ahogy szeretnénk, arra hivatkozva, hogy már van tanítómesterünk.

Bárhogy is, én még ezt a hozzáállást sem szeretném kritizálni. A másik véglet, amikor valaki úgymond „guruizmusban” él. Ez a személyi kultusz egy másik formája. Helyesen kell tehát megértenünk ezt az elvet. Ez azonban egyszerű, a gurut Krsna adja, hogy segítsen minket. Guru Isten egyik funkciója, isteni funkció.

Végső soron a lelki tanítómester olyan, mint egy idegenvezető. Ha egy ismeretlen helyre szeretnél ellátogatni, különféle módszereket vehetsz igénybe. Három módja van annak, hogy megtalálj egy olyan helyet, amit nem ismersz. Nézd meg a térképen, kérdezz meg valakit, aki tudja, vagy neked kell tudnod. A guru tehát a vezető, aki tudja, aki képes téged is vezetni. Ha belépsz a lelki égbe, belépsz Gólóka Vrindávanra elveszettnek érzed magad: „Új nekem ez a hely! Merre induljak!?” De aztán meglátod: „Ó! Ott van Gurudév! Biztonságban vagyok! Ő vezet tovább.”

Természetesen sokáig dicsőíthetnénk még a lelki tanítómester szerepét. De legyen az egész életünk ilyen dicsőítés.