Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai reggeli tanításából)

(előző hétfői tanítás folytatása)

Baladév: Legutóbb, az időről beszélgettünk, s ezzel kapcsolatban azt a tanácsolják, hogy mindegy, hogy melyik periódusában is vagyunk az életünknek, a lényeg, ami nagyon fontos, hogy legyen tervünk az életünk hátralévő részére. S attól még, hogy az intelligenciánk fejlesztéséről beszélgettünk, nem biztos, hogy képesek is vagyunk intelligens tervet készíteni. A kérdésem, vagy inkább a kérésem pedig az lenne Hozzád, hogy hadd kérjünk némi gyakorlati útmutatást ahhoz, hogy milyen helyes dolgokat vegyünk bele ebbe a tervbe. 

Szvámí Tírtha: Elnézést, hogy anyagi példát hozok, de remélhetőleg, azért meríthetünk belőle némi megszívlelendő dolgot. Egyszer megkérdezett egy száz fős hallgatókból álló csoportot az oktatójuk arról, hogy van-e tervük az életükre vonatkozóan? Közülük húszan felelték azt, hogy „Igen, van.” Majd még azt is megkérdezte, hogy „Le is írtátok a terveiteket?” A száz főből mindössze három személy készített írásos listát arról, amit el szeretne érni az életben. Néhány év múlva azt látták, hogy ennek a három embernek magasabb volt a fizetése, illetve komolyabb eredményeket értek el, mint a maradék 97 ember. 

Tehát, ha van tervetek, az hatékonyabbá tehet benneteket. Viszont, ha lelkileg akarunk fejlődni, akkor miben mérhetőek az eredményeink? Sem a megszerzett pénz mennyiségében, se pedig az eladott könyvek számában, hiszen a lelki siker nem mérhető anyagilag. Mivel az egyik olyan, mint az alma, a másik pedig olyan, mint a körte – nem hasonlíthatók össze, teljesen különbözőek. 

Mindenesetre úgy hiszem, hogy hasznos egy ilyen feladatlista készítése, mert az segítségünkre lehet abban, hogy szervezettebbek legyünk. Amíg aktív életet élünk, addig szerintem jól tud jönni egy ilyesfajta időgazdálkodás. Van egy barátom, aki maga is készített ilyen feladatlistát az életére vonatkozóan és szerepelt benne egy pont, melyben leírta, hogy minden hónapban szervezni fog egy nagyszabású prédikáló összejövetelt. Néhány év múlva felvett a listájába egy újabb programpontot, mégpedig azt, hogy mentesüljön a nagyszabású rendezvényektől, hiszen ezt a célt már elérte, utána pedig ideje volt továbblépni a következő szintre.

Valamikor jómagam is tele voltam tervekkel. Mondván „Végre vannak terveim: ezt csinálom, meg amazt elérem, így fogok tenni, meg amúgy… Végül végtelenül szervezettnek éreztem magam!” S ezen a listán szerepelt az is, hogy minden nap olvasok valamit Sríla Srídhar Mahárádzstól. Így is tettem, és aznap, amikor kinyitottam Srídhar Mahárádzs könyvét egy kérdés szerepelt benne. „Mahárádzs, mi legyen a terveinkkel?” Mire Ő így válaszolt „Tervek, az nagyon rossz, ha vannak! Nagyon veszélyes a lelki életben! Semmi köze a megvalósításhoz! És így tovább.” Miért? „Mivel, ha vannak terveink, az azt jelenti, hogy mi akarunk irányítani, mivel függetlennek érezzük magunkat Krisna akaratától. Ettől kicsit összezavarodtam, mert a tervem része volt az is, hogy minden nap olvasok Sríla Srídhar Mahárádzstól, aki épp arról írt, hogy „Ne legyenek terveitek.” Úgyhogy próbáltam kibúvót találni ez alól, mivel úgy hiszem mi is teljesen egyetértünk azzal, hogy ha ilyen hamis elképzeléseink vannak, hogy mi akarunk irányítani, vagy elhatározzuk, hogy Krisna jóváhagyása nélkül akarunk valamit eldönteni – az hiba. Viszont, ha olyan tervet készítünk, melyben az szerepel, hogy „Azt teszem, amit az Úr szeretne”, akkor nem hiszem, hogy  azt Srídhar Mahárádzs ellenezné. Tehát, az én tervem az, hogy teljesen összhangba kerüljek az Isteni akarattal. 

Ugyanakkor a gyakorlati életben is jól szervezettnek kell lennünk. Ha van ilyen feladatlistánk, tervünk, akkor ellenőrizni tudjuk magunkat – mi az amit már elértünk, mi az, amit megvalósítottunk a lelki szolgálatainkat illetően. Viszont egyfelől azt is mondhatjuk, hogy ez a szervezett tervszerűség olyan, mint egy szádhana. De a legvégső cél mégsem a szigorú szádhana, hanem hogy magukkal ragadjanak az eksztatikus istenszeretet hullámai.‘Kedves Lalitám, miért hoztál el engem Krisna nektáróceánjához? Az élet azt várja tőlem, hogy fegyelmezett és szabálykövető legyek, maradjak a parton, de én arra vágyok, hogy megfürödjek, ússzak ezekben a hullámokban. Miért kellett idehoznod? Annyira fáj, hogy nem merülhetek el a Krisna iránti szeretet hullámaiban.” Tehát a cél az, hogy magukkal ragadjanak a nektáróceán hullámai. Ha ez szerepel a terveitekben, akkor azzal én is egyet tudok érteni. De vajon mik vannak a ti listátokon? „Először is, hogy túldzsapázzam magam, másodszor pedig, hogy belemerüljek az odaadás nektáóceánjába, és hogy kipukkadásig egyem tele magam praszádammal.” A nektárral kapcsolatos terveket támogatjuk. Igen, rajta, csak így tovább! ‘Vagy, ma este extázisban akarok táncolni.’ Ilyenek a jó tervek. Ahhoz nagyon szervezettnek kell lennünk, hogy megvalósítsuk ezeket a spontán terveket. Használjátok az intelligenciátokat a céljaitok eléréséhez. Nagyon okosnak kell lennünk, mert minden ellenünk dolgozik. Az illúzió nem akar gyorsan és könnyen elengedni bennünket, neki is vannak tervei velünk, és ha menekülni próbálunk, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy megállítson bennünket. Viszont, szerencsére az isteni vonzerő sokkal erősebb, mint a mi ellenállásunk. S mi ebben reménykedünk. 

(folytatása következik)