Sharanagati

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 09.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Priya: Was müssen wir aufgeben, um rein zu werden?

Swami Tirtha: Egoismus. Kurz gesagt. Einst fragte ein Anhänger Gurudev: „Gurudev, bitte sag mir, was stimmt nicht mit mir? Was ist mein eigentliches Problem?“ Das  war nicht ich, also fügt es nicht zu der Legende von Tirtha hinzu. Gurudev schwieg eine Weile, dann sagte er: „Wie in allen anderen Fällen: falsches Ego.“ Letztendlich ist es also das, was wir ablegen müssen – diese falsche Identität und alles, was damit verbunden ist: „Ich bin groß, ich bin klein, ich bin jung, ich bin alt, ich bin ein Mann, ich bin eine Frau.“ Ich kann, ich kann nicht – all das hängt mit deiner falschen Identität zusammen. Anders gesagt, wir können sagen, dass dies eine Einschränkung des menschlichen Bewusstseins ist und wir in diesem Sinne Freiheit brauchen. Aber Freiheit hat ihren Preis. 

Manchmal fragen die Leute: „Was ist der Preis deiner Errungenschaften?“ Das ist eine berechtigte Frage, nicht wahr? Shrila Shridhara Maharaj gab eine sehr tiefgründige Antwort. Am Anfang verstehen wir, dass kein Risiko auch keinen Gewinn bedeutet. Dann versuchen wir, unsere spirituelle Reise zu beginnen, und plötzlich denken wir: „Alles Risiko und kein Gewinn! Ich muss alles opfern. Ich habe es in der ersten Vorlesung gehört: ‚Totale Hingabe!‘ Und dann fügten sie hinzu: ‚Bedingungslose Gnade‘. Wenn sie kommt – gut, wenn nicht … Alles Risiko – ich muss mich ergeben; und kein Gewinn – vielleicht passiert gar nichts.“ Später, wenn ihr bei eurer Selbstanalyse realistisch wart, werdet ihr verstehen: „Etwas Risiko, etwas Gewinn.“ Und wenn ihr euer Ziel erreicht habt und zurückblickt, werdet ihr sehen: „Kein Risiko, nur Gewinn. Ich habe nichts verloren. Aber ich habe alles gewonnen, was möglich war.“

Genau das müssen wir ablegen – diese falsche Identität und alles, was damit zusammenhängt. Ich hörte einmal von einem Prediger; in seinen besten Zeiten hatte er ein großes Gefolge. Viele Menschen folgten ihm und dienten ihm, er war ein berühmter Prediger… Und dann plötzlich änderte sich alles, und er musste wie ein Bettler an Türen klopfen. Keine Helfer, keine Einladungen, keine lange Warteliste für seinen Darshan (persönliche Begegnung), sondern er musste als demütiger Bettler an Türen klopfen. Welche Situation ist vorteilhafter? Es ist offensichtlich, nicht wahr? Es ist viel besser, ein demütiger Bettler zu sein als ein aufgeblasener Asket. Das sollte unser Profil sein.

Und auch wenn wir denken: „Ach, ich bin so unbedeutend, dass ich an diesem speziellen Dienst nicht teilnehmen sollte“, dann ist das auch unser falsches Ego, nicht wahr? Einst sagte ein Anhänger zu Shrila Prabhupada: „Prabhupada, ich bin dein unbedeutendster Diener.“ Daraufhin sagte Prabhupada: „Mein Lieber, du bist in keiner Hinsicht der Unbedeutendste.“ Wir wollen in etwas großartig sein – entweder in Größe oder in unserer Unbedeutendheit, aber wir wollen einfach nur „groß“ sein. Krishna ist barmherzig genug, all unsere falschen Vorstellungen zu zerstören.

So wie im Fall von Brahma, als er um Darshan beim Herrn bat und dem Torwächter sagte: „Ich bin hier, lass mich ein.“ „Aber wer bist du?“ „Ich bin Brahma, Brahma! Sag einfach, dass ich hier bin.“ Da kam der Torwächter zurück: „Sie fragen: ‚Welcher Brahma?‘ Welcher Brahma  von den vielen?“ Und dann wurde er eingelassen und staunte. Er hatte vier Köpfe; und es gab einige, die ihm ähnlich waren, mit einem Kopf, zwei Köpfen. Aber er sah andere – mit zehn Köpfen, hundert Köpfen, tausend Köpfen. Da erkannte er seinen Platz. Richtig, manchmal müssen wir der Realität ins Auge sehen. Dann wurde er etwas demütiger. „Gut, ich bin nicht der Brahma. Ich bin nur ein kleiner Brahmche.“ Ob groß oder klein, jeder kann diese falsche Identität haben; im Grunde ist es das, was wir ablegen müssen.

Und im hingebungsvollen Leben ist dies kein schmerzhafter Verzicht oder Selbstkasteiung – das wahre Selbst zu erlangen, indem man sein eigenes Fleisch von sich abschneidet– nein. Nein, einfach Prasadam essen, singen, tanzen, chanten. Auf diese Weise wird sich deine wahre Identität offenbaren. Soll ich euch einen geheimen Weg der Reinigung verraten? Es heißt, der beste Weg, schlechte Gewohnheiten, Begierden und alle falschen Vorstellungen loszuwerden, sei Kirtan. Und nicht einfach Kirtan – Kirtan, bei dem man tanzt. Und nicht einfach nur tanzender Kirtan, sondern springender Kirtan. Denn es heißt, wenn man mit hoch erhobenen Händen springt, wird alles Schlechte durch die Finger abgeschüttelt, man befreit sich von jeglicher Verunreinigung. Wenn wir also Bilder von Mahaprabhus Sankirtan-Gruppe betrachten, tanzen sie immer so. Nicht um sich zu reinigen, sondern um uns zu belehren.

Im Bhakti sind diese Selbstanalyse und Reinigung also wohltuend. Ein Freund fragte mich: „Ist es möglich, das falsche Ego auf sanfte Weise zu überwinden?“ Es ist möglich. Aber selbst dann wird es etwas schmerzhaft sein. Denn unsere Anhaftungen sind da.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Кришна Прия: От чего нам нужно отречься, чтобы очиститься?

Свами Тиртха: Эгоизм. Одним словом. Однажды преданный спросил Гурудева: «Гурудев, пожалуйста, скажи мне, что со мной не так? В чём моя настоящая проблема?» Это был не я, поэтому не надо преувеличивать Тиртха легендариум. Гурудев некоторое время молчал, а затем сказал: «Как и во всех других случаях, ложное эго». В конечном итоге, именно от этого нам и нужно избавиться – от этой ложной идентичности и всего, что с ней связано: «Я большой, я маленький, я молодой, я старый, я мужчина, я женщина. Я могу, я не могу» – всё это связано с вашей ложной идентичностью. Другими словами, можно сказать, что это ограничение человеческого сознания, и нам нужна свобода в этом смысле. Но у свободы есть цена.

Иногда люди спрашивают: «Какова цена ваших достижений?» Это вполне разумный вопрос, не так ли? Знаете, Шрила Шридхара Махарадж дал очень глубокий ответ. Вначале мы понимаем, что без риска нет выгоды. Затем мы пытаемся начать свой духовный путь, и вдруг чувствуем: «Сплошной риск и никакой выгоды! Мне придётся пожертвовать всем. Я слышал это на первой лекции: «Полное смирение!». А потом добавили ещё и «безусловную милость». Если она придёт – хорошо, если нет… Сплошной риск – мне придётся смириться; и никакой выгоды – может быть, ничего и не произойдёт». Затем, если вы будете более реалистичны в самоанализе, вы поймёте: «Есть некоторый риск, но есть и некоторая выгода». И когда вы достигнете цели и оглянетесь назад, вы увидите: «Никакого риска – только выгода. Я ничего не потерял. Но я приобрёл всё возможное».

Итак, от этого нам нужно избавиться – от этой ложной идентичности и всего, что с ней связано. Однажды я слышал о проповеднике; в лучшие годы у него была большая свита. Многие люди следовали за ним и служили ему, он был знаменитым проповедником… А потом всё внезапно изменилось, и ему пришлось стучать в двери как нищему. Ни помощников, ни приглашений, ни длинной очереди на его даршан (личную встречу), но ему пришлось стучать в двери как смиренный нищий. Какая ситуация выгоднее? Это же очевидно, правда? Гораздо лучше быть смиренным нищим, чем надменным отшельником. Таким должен быть наш профиль.

А ещё, когда мы думаем: «Ах, я настолько ничтожен, что мне не следует принимать участие в этом конкретном служении», — это тоже наше ложное эго, не так ли? Однажды преданный сказал Шриле Прабхупаде: «Прабхупада, я твой самый незначительный слуга». Тогда Прабхупада ответил: «Дорогой мой, ты ни в чём не самый ». Видите ли, мы хотим быть великими в чём-то — великими в величии или великими в незначительности, но «я хочу быть великим». Кришна достаточно милосерден, чтобы сокрушить все наши ложные представления.

Как и в случае с Брахмой, когда он обратился к Господу с просьбой о даршане и сказал привратнику: «Я здесь, впустите меня». «Но кто вы?» — «Я Брахма. Вы знаете, я Брахма. Так что просто скажите, что я здесь». Тогда привратник вернулся: «Они спрашивают: «Какой Брахма? Какой Брахма из многих?» И тогда его впустили, и он был поражен. У него было четыре головы; а там были похожие на него, с одной головой, с двумя головами. Но он увидел других — с десятью головами, сотней голов, тысячей голов. Тогда он понял свою позицию. Да, иногда нам нужно смотреть правде в глаза. Тогда он стал немного более смиренным. «Хорошо, я не единственный Брахма. Я всего лишь маленький Брахма». Так что, независимо от того, велик ты или мал, у тебя может быть эта ложная идентичность; в основном, именно от этого нам нужно избавиться.

В преданной жизни это не болезненное отречение или самоистязание – не достижение истинного «я» путем отсечения частей себя – нет. Нет, просто ешьте прасад, пойте, танцуйте, читайте мантры. Так откроется ваша истинная сущность. Рассказать вам тайный способ очищения? Говорят, что лучший способ избавиться от дурных привычек, желаний и всех ложных представлений – это киртан. И не просто киртан – а киртан с танцами. И не просто киртан с танцами, а киртан с прыжками. Потому что говорят, что когда вы прыгаете с высоко поднятыми руками, через пальцы все плохое просто отбрасывается, вы избавляетесь от всей скверны. Поэтому, если мы посмотрим на любую картину со санкиртан парти Махапрабху, они всегда танцуют именно так. Не для очищения, а для наставления нам.

Итак, в бхакти самоанализ и очищение приносят удовольствие. У меня есть друг, который спросил: «Возможно ли мягко, нежно сокрушить ложное эго?» Это возможно. Но даже тогда это будет немного болезненно. Потому что наши привязанности все еще здесь.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.05.2019 evening, Sofia)

I feel honored to be here with you. Today we have to continue the topics that we started to discuss – the bitter pills of life. We discussed the topic of taking birth; then we discussed disease as a principle of material existence; then old age. And it looks like day by day the audience is diminishing. Because finally we came to the last topic of material suffering, and this is death. And it’s not a very popular topic. Maybe we should put it as “The secrets of eternal life”.
I think this is quite a natural response from human beings – that they don’t pay too much attention to death. It is said that somehow people live in such a way as if they are eternal, as if they don’t have to leave at the end. Yet there is a little difference between being eternal and not paying any attention to the end of your story. But usually we have two different approaches to death as a principle. Either we want to avoid it, or some people have a certain cult about death – like these children with t-shirts with skeletons. So, a kind of ambivalent approach exists– you want to avoid it, and yet you think of it; or you don’t think of it and yet it will come.
Basically in our oriental culture these four types of suffering are mentioned concerning material existence on this planet Earth. And I think it’s very useful to listen to one very instructive story – when Buddha had to face all these realities of life. He was a young prince and he had a very extraordinary life – he was isolated from the external reality, living inside the palace. His father wanted to protect him from any kind of negative input, so he had a very unusual life there. Everything was heavenly: he was young, he was healthy, he was surrounded by all different types of servants and pleasures of life. And he had a very bright future as a prospective king. Usually this type of life we imagine for ourselves, right? Heavenly enjoyment, healthy, wealthy and wise, and we have everything.
But then one day he was going out with his charioteer – the first occasion he had left this heavenly palace. And you know, when you go out for the first time and you face unknown things that you were not aware of before, it is a surprise. So what did he see on his trip? The prince, having beheld an old man, overcome with decrepitude, so different from other men, and he addressed the driver. “Oh, charioteer, who is this man with white hair and his hand resting on a staff, his eyes hidden beneath his brows, his limbs bent down and hanging loose, — is this a change produced in him or his natural state or an accident?” You see, never ever before had he met an old man. So he said: “So strange. White hair – what is that? Strange face – what is that? Is this a natural state? It’s unknown to me!” And then what was the answer of the charioteer, who is more aware of the realities of life? “That is old age by which he is broken down, — the ravisher of beauty, the ruin of vigor, the cause of sorrow, the destruction of delights, the bane of memories, the enemy of the senses.”[1]
Before, this young prince Siddhartha was living in a heaven of only young people around, and all of a sudden he sees somebody old – such a brutal meeting. The charioteer does not give a mild, but very strong message: “This is destroyer of the happiness, robbing you of your life, etc., etc.” This was the first shocking experience for Buddha – to face old age. But then they were proceeding on this street and they met another scene.
“Then he saw another man with his body all afflicted by disease”. The condition of the diseased body with all details we skip. Then his charioteer answered, ‘Gentle Sir, it is a very great affliction called sickness, that has grown up, caused by the inflammation, which has made even this strong man no longer master of himself.’ So, another shocking experience – how is it that everybody is strong, young, healthy, and then all of a sudden you meet someone in such a broken condition?! But again, this was not the last scene, for they met a funeral procession. And the prince again asked the charioteer. ‘Who is this, borne by four men, followed by mournful companions, who is bewailed, adorned but no longer breathing?’ ‘This is some poor man who, bereft of his intellect, senses, vital airs and qualities, lying asleep and unconscious, like mere wood or straw, is abandoned alike by friends and enemies.’[2]
So, this was the meeting with death. And then the young prince had to face these realities of life: old age, disease and death. At first he was frightened a little bit, asking “Is this going to happen to me as well?!” Do you see his innocence? I don’t know if unfortunately or fortunately, but we already have faced all these troubles of life. For the young prince Siddhartha this experience was so shocking that he decided: ‘If this is life, then I have to find a solution for these problems’. For him, this was a very sharp change – from the previous isolated condition to face this reality. For us this is not so sharp a change, we face it day by day. Maybe therefore our reaction to these problems is weaker than the reaction of Siddhartha. Because he immediately decided to give up his very comfortable life, to escape from the palace, to give up his previous life and his future prospect, and to go out and search for the solution.

(to be continued)

1. Buddha-charita (The Life of Buddha), Book 3, 28-30
2. Buddha-charita (The Life of Buddha), Book 3, 42-60

(Szvámí Tírtha, 2019.05.12-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetés, hogy itt lehetek veletek! Ma tovább folytatjuk elkezdett témánkat, ami az élet keserű piruláiról szól. Beszélgettünk a születésről, majd a betegségről, mint az anyagi lét alapelveiről, jellemzőiről, azután pedig az élet alkonyáról, az időskorról. S úgy tűnik napról-napra egyre inkább fogyatkozik a hallgatóságunk, most hogy így végül elérkeztünk az anyagi szenvedés utolsó témájához, és ez pedig a halál, ami nem igazán egy közkedvelt téma. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy „Az öröklét titka”.
Úgy hiszem, hogy ez egy teljesen természetes emberi reakció – az, hogy nem fordítunk túl nagy figyelmet a halálra. Azt mondják, hogy az emberek úgy élnek mintha örökéletűek lennének, mintha nem kellene elmenniük innen. Mégis van egy kis különbség aközött, hogy örökéletűek vagyunk és aközött, hogy egyáltalán nem törődünk az ittlétünk végével. Viszont általában kétféle módon szoktuk megközelíteni a halált, mint az élet egyetlen végső elvét. Vagy el akarjuk kerülni, vagy pedig valakiket kultikusan nagyon foglalkoztat a halál, mint például azokat a fiatalokat, akik divatból csontvázas pólókban járnak. Tehát meglehetősen ambivalens hozzáállások léteznek, vagy foglalkoztat bennünket, de próbáljuk elkerülni; vagy pedig nem is gondolunk rá, de egyszer mégiscsak bekövetkezik.
Alapvetően a keleti tanítások az anyagi lét négyféle szenvedéséről beszélnek itt a Földön. S úgy hiszem ezzel kapcsolatban nagyon hasznos meghallgatnunk Buddhának egy tanulságos történetét, amikor szembesülnie kellett az élet ezen valóságaival. Fiatal hercegként, egy rendkívül különleges életet élt, ugyanis a külvilágtól elszigetelve egy palotában nevelkedett. Apja szerette volna megóvni őt mindenféle negatív hatástól, így elég rendhagyó élete volt a palotán belül. Minden mennyeien csodálatos volt körülötte, egészséges és fiatal volt, szolgák hada vette körül, ahol csak élveznie kellett az életet, illetve fényes jövő állt előtte, mint leendő király. Ugye valami ilyesféle életet képzelünk el magunknak is?  Mennyei élvezetek, egészség, vagyon, bölcsesség, amikor mindenünk megvan, ami kell.
Majd egy napon kikocsizva mégiscsak elhagyta ezt a mennyei palotát. S tudjátok, amikor először megyünk valahova és ott ismeretlen dolgokat tapasztalunk, amikről korábban fogalmunk sem volt, az igen megdöbbentő tud lenni a számunkra. S miket látott odakint? „A herceg megpillantott egy öregembert, akinek elaggott testén az idős kor jelei már erősen megmutatkoztak, és aki nagyon különbözött más férfiaktól, ezért így szólt a kocsihajtójához. „Ó, kedves kocsisom, ki ez a fehér hajú ember, aki egy botra támaszkodik, s akinek szemei mélyen megbújnak a szemöldöke alatt, s egész testében görnyedt, — mitől ilyen más, természetesen ilyen, vagy valami baleset történt vele?” Értitek tehát, hogy azelőtt sohasem látott még idős embert. S így szólt: „Milyen szokatlan! Mitől fehér a haja, és miért olyan furcsa az arca? Ez normális dolog? Ilyet még nem láttam!” S mit felelt erre a kocsihajtója, aki jobban ismerte az élet valóságát, mint Buddha? „Az öregség az, ami ennyire meggyötörte, — ami a szépség, az életerő, az érzékeink, s az emlékeink elrablója, ami szomorúvá és boldogtalanná tesz.”[1]
Azelőtt Sziddhárta herceg egy olyan mennyei helyen élt, ahol csak fiatalok vették körül, majd hirtelen meglátott egy idős embert – ami nagyon megrázó élmény volt a számára. A kocsis pedig nem kendőzte el a dolgokat, nagyon erős és józan véleményt mondott: „Ez a boldogság elpusztítója, ami elrabolja az életünket, és így tovább.” Ez volt Buddha első megrázó tapasztalata – szembesülni az öregkorral. Majd tovább mentek az utcán, s egy másik dolgot pillantottak meg.
„Ezután észrevett egy másik embert, akinek teste tele volt különböző betegségekből származó sebekkel.” Inkább ezeket most ne részletezzük. S Sziddhártha ekkor ismét megkérdezte, hogy „Mi történt ezzel az emberrel?” Majd a kocsihajtója így válaszolt, „Kedves uram, ez egy nagyon súlyos csapás, ami a felnőtteket érinti és amit betegségnek neveznek, melyet a szervezetben kialakult gyulladások okoznak, és ami még ezt az erős embert is olyan állapotba hozta, hogy már nem ura önmagának.” Tehát ismét egy újabb megrázó tapasztalat – hogyan lehetséges az, hogy mindenki erős, fiatal, egészséges, majd hirtelen találkozol valakivel, aki ennyire elgyötört állapotban van?! De még jött ennél is rosszabb, mert egyszer csak egy temetési menettel találkoztak. A herceg ismét megkérdezte a kocsihajtót. „Ki az, akit ott feldíszítve visznek, és gyászolók sírva kísérnek, de már nem lélegzik?” „Ez egy szerencsétlen ember, akit megfosztottak értelmétől, érzékeitől, életerejétől és egyéb jellemzőitől, aki eszméletlenül fekszik, akár egy darab fa vagy szalmaszál, és akit barátai és ellenségei egyaránt elhagytak.”[2]
Tehát ennyit a halállal való találkozásról. Ezek által szembesülnie kellett az élet ezen realitásaival, mint az öregség, betegség és halál. Először természetesen kissé megijedt, „Vajon ez velem is meg fog történni?!” Érzékelitek az ártatlanságát? Nem tudom, hogy szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre, de mi már szembesültünk az életnek ezekkel a nehézségeivel. Az ifjú Sziddhártha hercegnek nagyon megrázó volt látni az élet ezen valóságait, és elhatározta: ‘Ha ez az élet, akkor megoldást kell találnom ezekre a problémákra.’ Számára ez egy éles váltás volt a korábbi elszigetelt életéhez képest. Számunkra ez nem annyira meglepő dolog, hiszen ezekkel nap, mint nap találkozunk, és ezért mi kevésbé drasztikusan reagálunk, mint Sziddhártha herceg. Ő azonnal úgy döntött, hogy feladja addigi kényelmes életét, fényes jövőjét és elmenekül a palotából, hogy megoldást találjon ezekre a problémákra.

(folytatása következik)

1.  Buddha-csarita (Buddha élete), 3. Könyv, 28-30.
2.  Buddha-csarita (Buddha élete), 3. Könyv, 42-60.

(от лекция на Свами Тиртха, 12.05.2019 вечер, София)

За мен е чест да бъда тук с вас. Нека днес продължим темата, която започнахме да обсъждаме – за горчивите житейски хапове. Говорихме по темата за раждането; след това говорихме за болестта като принцип на материалното съществуване; после за старостта. И като че ли ден след ден слушателите намаляват. Защото накрая стигаме до последната тема от материалните страдания и това е смъртта. А тя не е особено популярна тема. Може би трябваше да я формулираме като „Тайните на вечния живот”.
Мисля, че това е съвсем естествен ответ от страна на човешките същества – да не отделят особено внимание на смъртта. Казва се, че хората живеят като че ли са вечни, като че ли няма да им се наложи да си тръгнат накрая. Все пак има известна разлика между това да си вечен и да не отделяш никакво внимание на завършека на историята си. Но обичайно ние имаме два различни подхода към смъртта като принцип. Или искаме да я избегнем, или някои хора пък имат култ към смъртта – например онези младежки фланелки със скелети. Така че има един вид противоречиво отношение – искате да я избегнете, но мислите за нея; или не мислите за нея, но тя въпреки това ще дойде.
Най-общо в нашата източна култура се споменават тези четири типа страдания, присъщи на битието на планетата Земя. И считам за много полезно да чуем една много поучителна история – когато Буда се натъкнал на тези житейски реалности. Той бил млад принц и имал много необикновен живот – бил изолиран от външния свят, пребивавайки вътре в двореца. Баща му искал да го предпази от всичко негативно, така че той живеел много необичаен живот. Всичко било райско: бил млад, здрав, заобиколен от всевъзможни слуги и наслади. И го очаквало много светло бъдеще като крал. Обикновено си мечтаем за себе си такъв живот, нали? Райски наслади, здраве, богатство, мъдрост – да имаме всичко.
Ала един ден той излязъл навън със своя колесничар – за пръв път напускал райския си дворец. И когато за пръв път излизаш навън, натъквайки се на непознати неща, за които не си имал представа преди, това е изненада. Та какво видял той на своята разходка? Принцът видял немощен старец, толкова различен от останалите хора, и се обърнал към кочияша си: „О, колесничарю, какъв е този човек с побелели коси, с ръце, опиращи се на тояжка, в очи хлътнали под веждите, с изкривени и увиснали крайници – някаква промяна ли му се е случила, или това е естественото му състояние, или е някаква злополука?” Виждате ли, той никога преди не бил срещал стар човек. Затова казал: „Толкова е странно! Бели коси – какво е това? Особено лице – какво е това? То естествено ли е? За мен е непознато!” И тогава какво отвърнал колесничарят, който бил по-запознат с житейските реалности? „Прекършила го е старостта – грабителка на красотата, рушителка на силата, причинителка за скърбите, унищожителка на насладите, гибел за паметта, враг на сетивата.”[1]
Дотогава този млад принц Сиддхарта живеел всред рая на младостта, обкръжен единствено от млади хора, а изведнъж вижда старец – каква брутална среща! А колесничарят не му предава никак меко посланието: „Това е унищожителката на щастието, която ти ограбва живота и т.н.” Това било първото шокиращо преживяване на Буда – срещата със старостта. Ала те продължили нататък по улицата и се натъкнали на друга сцена.
Сетне срещнали друг човек със снага, цялата поразена от болест. Ще пропуснем описанието на болното тяло с всички подробности. Тогава колесничарят отвърнал: „Благородни господарю, това е огромното страдание, наречено болест, разраснала се от възпаление, принуждавайки дори този силен мъж вече да не е господар на себе си.“ Ето друго шокиращо преживяване – как така всеки е силен, млад и здрав, а изведнъж срещаш някого в такова разнебитено състояние?! Ала и това не е последната сцена, защото те срещат погребална процесия. И принцът отново пита колесничаря: „Кой е този, носен от четирима, следван от ридаещи придружители, когото оплакват, който е нагизден, обаче вече не диша?“ „Това е някой клет човек, останал без интелект, сетива, жизнен дъх и качества, който лежи заспал и безсъзнателен като парче дърво или сламка, изоставен и от приятели, и от врагове.“[2]
Това била срещата със смъртта. Така на младия принц му се наложило да се срещне с тези житейски реалности: старостта, болестта и смъртта. Отначало той бил уплашен и питал: „И на мен ли ще ми се случи това?!” Виждате ли каква невинност? Не зная дали за добро или за зло, но ние вече сме се срещали с тези трудности на живота. За младия принц Сиддхарта това преживяване било толкова поразително, че той решил: „Ако това е животът, значи аз трябва да намеря решение на тези проблеми“. За него това била много рязка промяна – от предишното изолирано състояние да се изправи пред реалността. За нас промяната не е толкова рязка, ние я срещаме ден след ден. Навярно затова реакцията ни на тези проблеми е по-вяла от реакцията на Сиддхарта. Защото той на мига решил да изостави комфортния си живот, да избяга от двореца, да се откаже от дотогавашния си живот и от бъдещите си перспективи, и да тръгне да търси решение.

(следва продължение)

1.  „Буда Чарита“ („Животът на Буда“), Книга 3, 28-30
2.  „Буда Чарита“ („Животът на Буда“), Книга 3, 42-60

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

If, for example, you write a letter with milk on a piece of paper, then it’s invisible. Nobody can read your letter. If you are too full in love or too much want to hurt somebody, write your letter in milk. Nobody will understand it. Nobody can read it; only those who know how to decipher your hidden letter. And how does this happen? Tapaha – with fire. If you heat it, the letters will be revealed. In our symbolic understanding, what is the milk in the human being?

Answer: Nurturing?

Swami Tirtha: Biologically, yes. But spiritually, it is our life. And what is love? It is the essence of the milk, the ghee. These two things we have in reality – we have our life and we have our love, prana and prema. And these two things we have to give away. So if you start to add heat to the milk, then it will be condensed. Symbolically, everything comes together; if we apply the heat of tapas, of austerity in our life, then this hidden purified message will be revealed. We can get rid of the bad conditionings or the direct anartas that we have. Also, we can get rid of the false attachment due to some good qualities. Then your heart chakra will be purified. And then the flow of energies for those who meditate will be unobstructed. This is a realistic self-analysis, self-reflection: don’t deny your shortcomings, rather face them. And with this austerity that is all around your heart chakra, your heart lotus, try to purify them. 

Of course, this system concerns only the general human beings. There is some other symbolism of the lotus flower, let’s say, in the mystic, symbolic understanding of the environment of Radha-Govinda. But this we shall discuss another time. Maybe you have some questions or remarks? 

Question: As I understand it, this symbolism of the different qualities distributed on the lotus petals according to the cardinal directions is meant for self-analysis. And if we would like to know our hidden tendencies, we should practice this method? 

Swami Tirtha: Yes. But, many times we said that you have to make your heart, your emotions a little more intelligent and you have to combine some feelings with your intellect – so, if we compare our heart lotus to the thousand-petaled lotus, if you compare these two lotuses, then you can remove some petals, right? Self-analysis and purification mean that you remove something and you adjust to something higher. So, it’s not enough to identify that, ‘Yes, on the southern petal of my heart lotus there is this cruel intention. I’m satisfied with this realization. Nice, finally I can understand what is there in my heart.’ No, certain things you have to remove. So, self-reflection is the first step and then self-purification is the second step – to remove all these obstacles. 

Of course, now your question should be how to do this. But what is the answer to all the how-to questions? Chant more. Because, what is the message of the first verse of the Shikshashtaka? Cheto darpana marjanam – the heart is like a mirror, purify the mirror. Remove the bad instincts, the bad characteristics from there. Purification of the heart – we know the method for that, we only have to apply this proper method. Chanting the holy name should purify the heart. And, if you truly believe that, if you return to this self-analysis after, let’s say, after one year, you should meet a different person there. Shrila Prabhupada said, if humanity would follow the regulative principles only for one month, all the karmic balance of this planet would be changed, improved a lot. So, our activities are a very important contribution to the benefit or the fall and disintegration of the whole world. 

But, as I told you, this self-analysis is for the general mass of people. Because what will you find in the lotus heart of a pure devotee? Treasures, hidden treasures. If something is purified, it is just pure. There is nothing wrong there anymore. Gurudev said, if we have devotion, then even our shortcomings turn into precious stones. 

Paramananda: I would like to ask Gurudev to describe what is the symbolism of these different directions and what are the representatives of the personality of Godhead for the different directions. 

Swami Tirtha: This we shall discuss next time. Because actually this is like a lotus mandala. And all the associates of Krishna and Gauranga are distributed in this mandala. In that respect this lotus is called yoga-pitha. Yoga-pitha means the place of connection, of unity, where the essence is. In Govinda-lila this is the center of the rasa-dance. And in Gauranga-lila this is a very special tree in Mayapur – a neem tree. You can guess what happened under this neem tree – a nice boy was born. 

Gita Govinda: When is the next time when we shall discuss this? 

Swami Tirtha: When we shall get the inspiration. It’s not according to the calendar.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legutóbb a szív szimbólumáról a lótuszvirágról beszélgettünk, melynek az égtájak felé mutató szirmain találhatóak a jó és rossz tulajdonságaink. Arra jutottunk, hogy nem probléma, ha vannak hiányosságaink, de a legfontosabb az, hogy legyen meg a vágy bennünk a megtisztulásra.  Például, ha egy darab papírra tejjel írunk levelet, az láthatatlan lesz, senki sem fogja tudni elolvasni, hogy mit írtunk. Tehát, ha fülig szerelmesek vagyunk vagy titokban kellemetlen dolgokat akarunk írni valakinek, akkor az illetőnek írjunk tejjel levelet. Senki nem fogja tudni se elolvasni, se megérteni, csak az, aki tudja, hogyan kell megfejteni a titkosírást. S ezt hogyan kell csinálni? Tapaha – tűzzel. Ha felhevítjük, akkor előtűnik az írás. A mi ismeretünk szerint, mit szimbolizál a tej az ember életében?

Válasz: A táplálást?

Szvámí Tírtha: Biológiailag igen, de lelkileg, az életünket jelenti. S mi a szeretet? A tej lényege: a vaj, vagyis a ghí. Tehát valójában két dologgal rendelkezünk – az életünkkel és a szeretetünkkel, a pránával és a prémával. S ezt a két dolgot kell odaadnunk. Szóval, ha felhevítjük a tejet, akkor az elkezd besűrűsödni. Szimbolikailag ez csodálatosan összecseng. Ha  tapaszját, az aszkézisből nyert plusz energiát, tehát hőt alkalmazunk az életünkben, akkor ez a rejtett tiszta üzenet láthatóvá fog válni. Így megszabadulhatunk a rossz beidegződésektől, a közvetlen anartáktól, a nemkívánatos tettektől, amik bennünk vannak, illetve a jótulajdonságainkból adódó hamis ragaszkodásoktól is. Ekkor fog megtisztulni a szívcsakránk, illetve, akik meditálnak azoknak akadálytalan lesz, láthatóvá válik az energiaáramlás. Ez a reális önvizsgálat, önreflexió, amikor nem tagadjuk meg a hiányosságainkat, inkább szembenézünk velük. S ezzel a lemondással, aszkézissel, ami körbeveszi a szívcsakránkat, a szívünk lótuszát, próbáljuk megtisztítani ezeket. 

Természetesen ez a rendszer csak a hétköznapi emberekre vonatkozik. Létezik a lótuszvirágnak egyéb szimbolikája is, mondjuk Rádhá-Góvinda környezetének misztikus, szimbolikus értelmezésével. De erről majd egy másik alkalommal fogunk beszélgetni. Esetleg van valakinek valamilyen kérdése, hozzáfűznivalója?

Kérdés: Amennyire sikerült megértenem ennek a szívlótusznak a szimbolikáját, az az, hogy a különböző tulajdonságaink az égtájak felé mutató szirmokon találhatók, ami valójában az önismeretre való. S ha szeretnénk megismerni a rejtett képességeinket, akkor ezt a módszert kellene gyakorolnunk? 

Swami Tirtha: Igen. De már sokszor említettük azt, hogy a szívünket, vagyis az érzelmeinket és az értelmünket össze kellene kötni, tehát eszesíteni kell a szívünket. S ha össszehasonlítjuk a szívlótuszt az ezerszírmú lótusszal, akkor ugye néhány szirmot el is vehetünk  belőle. Az önvizsgálat és a megtisztulás azt jelenti, hogy valamit eltávolítunk és valami magasabbhoz igazodunk. Tehát nem elég felismerni, hogy például ‘Igen, a szívem lótuszának déli szirmán van ez a kegyetlenségre való hajlam, nekem elég is, hogy ezt felismertem. Milyen jó, hogy végül megértettem, hogy mi van a szívemben.’ Nem, bizonyos dolgokat el kell távolítanunk onnan. Tehát az önvizsgálat az első lépés, a második pedig önmagunk megtisztítása hogy eltávolítsunk minden akadályt. 

Természetesen most azt kellene kérdeznetek, hogy ‘De hogyan lehet ezt megtenni?’ Viszont mi a válasz az összes ‘hogyan” kérdésre? Mantrázzunk többet! Hiszen miről szól a Siksástakam első verse? „Csétó darpana-márdzsanam – szívünk tükrét megtisztítja”. A Szent Név eltávolítja a rossz beidegződéseinket, jellemvonásainkat. A szív megtisztítása, melynek kiváló módszerét jól ismerjük, és amit már csak alkalmaznunk kell. A Szent Nevek zengése megtisztítja a szívünket. S ha igazán hiszünk ebben, akkor egy év múltán visszatekintve, már nem ugyanazzal az emberrel fogunk találkozni. Sríla Prabhupád azt mondta, hogy ha az emberiség csak egy hónapig követné a szabályozó elveket, a bolygó teljes karmikus egyensúlya megváltozna, rendkívül sokat fejlődne, emelkedne. Tehát az, amit teszünk nagyon fontos, vagy az egész világ javát, vagy bukását szolgálja. 

Viszont, ahogy már említettem, ez az önvizsgálat az emberek általános tömegére vonatkozik, mert mit találunk egy tiszta bhakta szívének lótuszában? Kincseket, rejtett kincseket. Hiszen, ha valami megtisztult, akkor az egyszerűen csak tiszta, többé semmi rossz nem található benne. Gurudév pedig azt mondta, hogyha van odaadás bennünk, akkor még a hiányosságaink is drágakövekké válnak. 

Paramánanda: Gurudév, szeretném megkérdezni tőled, hogy mi ezeknek a különböző irányoknak a szimbolikája, és hogy kik reprezentálják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az egyes irányokban. 

Szvámí Tírtha: Erről majd legközelebb fogunk beszélgetni. Valójában ez olyan, mint egy lótuszmandala, ahol Krisna és Gauránga társai foglalnak helyet. Ebben a vonatkozásban ezt a lótuszt jóga-píthának nevezik, az a hely, ahol a kapcsolódás, az egység, a lényeg található. A Góvinda-lílában ez a rasza-tánc központja, a Gauránga-lílában pedig az hely Májápurban, ahol egy nagyon különleges fa – a ním-fa található. Kitalálhatjátok, hogy mi történt ez alatt a ním-fa alatt? Egy gyönyörű gyermek született. 

Gíta-Góvinda: Mikor lesz az, amikor legközelebb erről fogunk beszélgetni? 

Szvámí Tírtha: Amikor inspirációt kapunk erre. Ezt nem lehet időponthoz kötni.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Ако, да речем, напишете писмо от мляко върху лист хартия, буквите ще са невидими. Никой няма да може да прочете вашето писмо. Ако сте прекалено влюбени или прекалено много искате да нараните някого, напишете писмото си с мляко. Никой няма да го разбере. Никой не би го разчел, освен онези, които знаят как да дешифрират скритото писмо. А как се случва това? Тапаха – с огън. Ако го нагреете, написаното ще се прояви. Според метафоричното ни разбиране, какво представлява млякото за човешкото същество?

Отговор: Подхранване?

Свами Тиртха: В биологичен смисъл, да. Но в духовен смисъл, то е нашият живот. А какво е любовта? Тя е есенцията на млякото, гхи. Всъщност ние имаме само тези две неща – имаме живота си и любовта си, прана и према. Именно тях двете трябва да отдадем. И така, ако започнете да добавяте топлина към млякото, то ще се кондензира. В метафоричен смисъл всичко си идва на мястото; ако приложим топлината на тапас, на аскетизма в живота си, тогава това скрито пречистено послание ще се разкрие. Ще можем да се избавим от лошите си обусловености или от откровените анартхи, които имаме. Ще можем да се отървем и от фалшивите си привързаности, благодарение на добрите си качества. Така сърдечната чакра ще бъде пречистена. И тогава потокът на енергиите за тези, които медитират, ще бъде невъзпрепятстван. Това е реалистичен себеанализ, саморефлексия: недейте да отричате недостатъците си, по-скоро се изправете срещу тях. И с аскетизма, който е навсякъде околовръст сърдечната ви чакра, сърдечния ви лотос, се стремете да ги пречистите. 

Разбира се, тази система касае само обикновените човешки същества. Лотосовото цвете има и друга символика, в мистичното, метафорично разбиране за обкръжението на Радха-Говинда. Но за това ще говорим друг път. Може би имате въпроси или коментари? 

Въпрос: Доколкото разбирам, символиката на различните качества, намиращи се върху лотосовите листенца в съответствие с кардиналните посоки, служи за самоанализ. И ако искаме да опознаем скритите си наклонности, трябва да практикуваме този метод? 

Свами Тиртха: Да. Но много пъти сме казвали, че трябва да направите сърцето си, чувствата си малко по-интелигентни, а интелекта си да съчетаете с чувства – така че ако сравним сърцето си с хилядолистен лотос, сравнявайки тези два лотоса, тогава можете да махнете няколко листенца, нали? Себеанализ и пречистване означава да отстраниш нещо и да се настроиш спрямо нещо по-висше. Така че не е достатъчно да посочим: „Да, на южното листенце на моя сърдечен лотос има жестоко намерение. Удовлетворен съм с тази реализация. Добре, че най-сетне разбрах какво имам в сърцето си.“ Не, някои неща трябва да се премахнат. Така че саморефлексията е първата стъпка, а след това самопречистването е втората стъпка – да отстраним всички тези пречки. 

Разбира се, сега ще последва въпросът как да направим това. Обаче какъв е отговорът на всички тези въпроси „как да…“? Мантрувайте повече. Защото какво е посланието в първия стих на „Шикшащака“? Чето дарпана марджанам – сърцето е като огледало, почистете огледалото. Премахнете оттам лошите инстинкти, лошите характеристики. Пречистване на сърцето – знаем какъв е методът за това, единствено трябва правилно да прилагаме този метод. Мантруването на святото име ще пречисти сърцето. И ако наистина вярвате в това, ако по-късно, да речем след година, се завърнете към своя самоанализ, ще срещнете съвсем друг човек. Шрила Прабхупада казвал, че ако човечеството следва предписаните принципи дори само за месец, целият кармичен баланс на планетата ще се промени, ще се подобри в голяма степен. Така че нашите действия са много значителен принос към добруването или към пропадането и разпада на целия свят. 

Ала както ви казах, този самоанализ касае общата маса от хора. Защото какво ще откриете в лотосовото сърце на един чист предан? Съкровища, скрити съкровища. Когато нещо е пречистено, то просто е чисто. Там вече няма нищо лошо. Гурудев казваше, че ако имаме преданост, тогава дори недостатъците ни се превръщат в скъпоценни камъни. 

Парамананда: Бих искал да помоля Гурудев да разкаже каква е символиката на тези различни посоки и кои са представителите на Божествената Личност за тези различни посоки. 

Свами Тиртха: За това ще говорим следващия път. Защото всъщност това е като една лотосова мандала. И всички сподвижници на Кришна и на Гоуранга се намират в тази мандала. В това отношение този лотос се нарича йога-питха. Йога-питха обозначава мястото на връзката, на единението, където се намира същината. В Говинда-лила това е центърът на раса-танца. А в Гоуранга-лила е едно много специално дърво в Маяпур – дърво нийм. Можете да се досетите какво се е случило под това дърво нийм – родило се е едно прекрасно момче. 

Гита Говинда: Кога е следващият път, когато ще говорим за това? 

Свами Тиртха: Когато получим вдъхновение. Не е според календара.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 09.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Wenn man beispielsweise einen Brief mit Milch auf ein Blatt Papier schreibt, ist er unsichtbar. Niemand kann ihn lesen. Wenn man zu sehr von Liebe erfüllt ist oder jemanden zu sehr verletzen möchte, schreibt man den Brief mit Milch. Niemand wird ihn verstehen. Niemand kann ihn lesen; nur diejenigen, die wissen, wie man den verborgenen Brief entschlüsselt. Und wie geschieht das? Tapaha – mit Feuer. Wenn man es erhitzt, werden die Buchstaben sichtbar. Was ist in unserem symbolischen Verständnis die Milch im Menschen?

Antwort: Nähren?

Swami Tirtha: Biologisch gesehen, ja. Aber spirituell gesehen ist sie unser Leben. Und was ist Liebe? Sie ist die Essenz der Milch, das Ghee. Diese beiden Dinge besitzen wir in Wirklichkeit – unser Leben und unsere Liebe, Prana und Prema. Und diese beiden Dinge müssen wir weitergeben. Wenn man also Milch erhitzt, kondensiert sie. Symbolisch gesehen fügt sich alles zusammen; wenn wir die Hitze des Tapas, der Askese, in unserem Leben anwenden, wird diese verborgene, gereinigte Botschaft offenbart. Wir können uns von schlechten Konditionierungen oder dem direkten Anartas befreien. Auch können wir uns von der falschen Anhaftung aufgrund guter Eigenschaften lösen. Auf diese Weise wird  das Herzchakra gereinigt. Und dann wird der Energiefluss für Meditierende ungehindert sein. Dies ist eine realistische Selbstanalyse, Selbstreflexion: Leugne deine Schwächen nicht, sondern stelle dich ihnen. Und mit dieser Askese, die dein Herzchakra, deinen Herzlotus, umgibt, versuche, sie zu reinigen.

Natürlich betrifft dieses System nur den durchschnittlichen Menschen. Es gibt noch eine andere Symbolik der Lotusblume, sagen wir, im mystischen, symbolischen Verständnis der Umgebung von Radha-Govinda. Aber das besprechen wir ein anderes Mal. Vielleicht habt ihr Fragen oder Anmerkungen?

Frage: Soweit ich das verstehe, dient diese Symbolik der verschiedenen Qualitäten, die auf den Lotusblättern entsprechend den Himmelsrichtungen verteilt sind, der Selbstanalyse. Und wenn wir unsere verborgenen Neigungen erkennen möchten, sollten wir diese Methode anwenden?

Swami Tirtha: Ja. Aber wir haben schon oft gesagt, dass man sein Herz, seine Gefühle etwas intelligenter machen und einige Gefühle mit dem Intellekt verbinden muss – also, wenn wir unseren Herzlotus mit dem tausendblättrigen Lotus vergleichen, dann kann man einige Blütenblätter entfernen, richtig? Selbstanalyse und Reinigung bedeuten, dass man etwas loslässt und sich etwas Höherem anpasst. Es genügt also nicht, festzustellen: „Ja, auf dem südlichen Blütenblatt meines Herzlotus befindet sich diese grausame Absicht. Ich bin zufrieden mit dieser Erkenntnis. Schön, endlich verstehe ich, was in meinem Herzen ist.“ Nein, gewisse Dinge müssen entfernt werden. Selbstreflexion ist der erste Schritt, Selbstreinigung der zweite – um all diese Hindernisse zu beseitigen.

Natürlich fragt man sich nun, wie das geht. Doch was ist die Antwort auf all die Fragen nach dem Wie? Chantet mehr. Denn was ist die Botschaft des ersten Verses des Shikshashtaka? Cheto darpana marjanam – das Herz ist wie ein Spiegel, reinige den Spiegel. Entferne die schlechten Instinkte, die schlechten Eigenschaften daraus. Reinigung des Herzens – wir kennen die Methode dafür, wir müssen sie nur richtig anwenden. Das Rezitieren des heiligen Namens sollte das Herz reinigen. Und wenn ihr das wirklich glaubt, dann solltet ihr, wenn ihr nach, sagen wir, einem Jahr zu dieser Selbstanalyse zurückkehren, dort einem anderen Menschen begegnen. Shrila Prabhupada sagte, wenn die Menschheit nur einen Monat lang die regulativen Prinzipien befolgen würde, würde sich das gesamte karmische Gleichgewicht dieses Planeten stark verändern und verbessern. Unsere Aktivitäten tragen also wesentlich zum Wohl oder zum Niedergang und Zerfall der ganzen Welt bei.

Aber wie ich euch bereits sagte, ist diese Selbstanalyse für die breite Masse der Menschen bestimmt. Denn was findet man im Lotusherzen eines reinen Anhänger? Schätze, verborgene Schätze. Wenn etwas gereinigt ist, ist es einfach rein. Es gibt nichts mehr schlechtes . Gurudev sagte, wenn wir Hingabe haben, verwandeln sich selbst unsere Schwächen in Edelsteine.

Paramananda: Ich möchte Gurudev bitten, die Symbolik dieser verschiedenen Himmelsrichtungen zu beschreiben und die Repräsentanten der Persönlichkeit Gottes für die verschiedenen Himmelsrichtungen zu nennen.

Swami Tirtha: Das besprechen wir beim nächsten Mal. Denn es ist im Grunde wie ein Lotus-Mandala. Alle Gefährten Krishnas und Gaurangas befinden sich in diesem Mandala. In dieser Verbindung wird dieser Lotus Yoga-Pitha genannt. Yoga-Pitha bedeutet Ort der Verbindung, der Einheit, wo das Wesen liegt. In der Govinda-Lila ist dies das Zentrum des Rasa-Tanzes. Und in der Gauranga-Lila ist es ein ganz besonderer Baum in Mayapur – ein Neembaum. Ihr könnt euch vorstellen, was unter diesem Neembaum geschah – ein wundervoller Junge wurde geboren.

Gita Govinda: Wann werden wir es wieder besprechen?

Swami Tirtha: Wenn wir die Inspiration dazu haben. Das richtet sich nicht nach dem Kalender.

(из лекции Свами Тиртхи, 09.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Если, например, написать письмо молоком на листе бумаги, оно станет невидимым. Никто не сможет прочитать ваше письмо. Если вы слишком сильно влюблены или слишком хотите кого-то обидеть, напишите письмо молоком. Никто его не поймет. Никто не сможет его прочитать; кроме тех, кто умеет расшифровать ваше скрытое письмо. А как это происходит? Тапаха – с помощью огня. Если его нагреть, буквы откроются. В нашем символическом понимании, что такое молоко в человеке?

Ответ: Питание?

Свами Тиртха: Биологически — да. Но в духовном смысле это наша жизнь. А что такое любовь? Это сущность молока, топленое масло, гхи. Эти две вещи у нас есть реально — наша жизнь и наша любовь, прана и према. И этих двух вещей мы должны жертвовать. Итак, если начать нагревать молоко, оно сконденсируется. Символически всё сходится воедино; если мы применим в своей жизни жар тапаса, аскетизма, то это скрытое очищенное послание откроется. Мы можем избавиться от плохих обусловленностей или прямых анартх. Также мы можем избавиться от ложной привязанности, вызванной некоторыми хорошими качествами. Тогда ваша сердечная чакра очистится. И тогда поток энергии для тех, кто медитирует, будет беспрепятственным. Это реалистичный самоанализ, саморефлексия: не отрицайте свои недостатки, а смотрите им в лицо. И с этим аскетизмом, который окружает вашу сердечную чакру, ваш сердечный лотос, постарайтесь очистить их.

Конечно, эта система касается только обычных людей. Существует и другая символика лотоса, скажем так, в мистическом, символическом понимании окружения Радхи и Говинды. Но об этом мы поговорим в другой раз. Возможно, у вас есть какие-то вопросы или замечания?

Вопрос: Насколько я понимаю, этот символизм различных качеств, распределенных по лепесткам лотоса в соответствии с сторонами света, предназначен для самоанализа. И если мы хотим узнать свои скрытые склонности, нам следует практиковать этот метод?

Свами Тиртха: Да. Но мы много раз говорили, что нужно сделать своё сердце, свои эмоции немного умнее и сочетать чувства с интеллектом – так, если сравнить наш сердечный лотос с тысячелепестковым лотосом, если сравнить эти два лотоса, то можно убрать некоторые лепестки, верно? Самоанализ и очищение означают, что вы что-то убираете и приспосабливаетесь к чему-то более высокому. Поэтому недостаточно просто определить: «Да, на южном лепестке моего сердечного лотоса есть это жестокое намерение. Я доволен этим осознанием. Отлично, наконец-то я понимаю, что находится в моём сердце». Нет, определённые вещи нужно убрать. Таким образом, саморефлексия – это первый шаг, а затем самоочищение – второй шаг, чтобы устранить все эти препятствия.

Конечно, теперь ваш вопрос будет: как это сделать? Но каков ответ на все вопросы типа «как это сделать»? Повторяйте мантру чаще. Потому что в чём смысл первого стиха Шикшаштаки? «Чето дарпана марджанам» – сердце подобно зеркалу, очистите это зеркало. Удалите оттуда плохие инстинкты, плохие качества. Очищение сердца – мы знаем метод, нам нужно лишь применить этот правильный метод. Повторение святого имени должно очистить сердце. И если вы действительно в это верите, то, вернувшись к этому самоанализу, скажем, через год, вы встретите там совершенно другого человека. Шрила Прабхупада сказал, что если человечество будет следовать регулирующим принципам хотя бы один месяц, весь кармический баланс этой планеты изменится, значительно улучшится. Таким образом, наша деятельность является очень важным вкладом в благополучие или в упадок и распад всего мира.

Но, как я уже говорил, этот самоанализ предназначен для широкой публики. Потому что, что вы найдете в лотосном сердце чистого преданного? Сокровища, скрытые сокровища. Если что-то очищено, оно просто чистое. Там больше нет ничего плохого. Гурудев говорил, что если у нас есть преданность, то даже наши недостатки превращаются в драгоценные камни.

Парамананда: Я хотел бы попросить Гурудева описать символику этих различных направлений и то, какие символы личности Бога соответствуют этим направлениям.

Свами Тиртха: Об этом мы поговорим в следующий раз. Потому что на самом деле это похоже на лотосовую мандалу. И все спутники Кришны и Гауранги распределены в этой мандале. В этом смысле этот лотос называется йога-питха. Йога-питха означает место связи, единства, где находится сущность. В Говинда-лиле это центр раса-танца. А в Гауранга-лиле это очень особенное дерево в Маяпуре – дерево ниим. Можете догадаться, что произошло под этим деревом ниим – родился славный мальчик.

Гита Говинда: Когда мы в следующий раз сможем это обсудить?

Свами Тиртха: Когда к нам придет вдохновение? Это не зависит от календаря. 

(продолжение следует)