Archives

Calendar

April 2020
M T W T F S S
« Mar    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




нашата врата

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
Egyetértettünk abban, hogy el kell jutnunk az átmá, a lélek szintjére és a tisztátalan elfoglaltságok helyett valami nemes, szent dologgal kell a tudatunkat lefoglalni. Néha azt mondják, hogy legyünk nagyon realisták, szálljunk le a földre, de ez nagyon irreális. 
“A Srímad Bhágavatam (1.1.2) azt mondja, hogy védjam vásztavam atra vasztu sivadam tápa-trajónmúlanam: “A valóság: vastavam vastu – a valódi lényeg, a világ valamennyi valótlan, képzeletbeli dolga felett áll. Az összes felhalmozott tudás, mely erre a világra vonatkozik fantazmagória. A környezet téves olvasatának eredménye, mely tele van félremagyarázással és helytelen elképzelésekkel. Minden – a szókincs, a történelem, az eposzok, minden, ami csak felhalmozódott – az igazság hamis bemutatása, és mi ezekkel vagyunk körülvéve. Ennek a bűvöletében élünk, de ugyanakkor megvan a képességünk rá, hogy eljussunk a valós élet síkjára, mert részei vagyunk annak a felsőbb világnak. Tehát, vissza kell térnünk Istenhez, vissza a hazába. Ott van a mi otthonunk. Miféle varázsa lehet az itteni dolgoknak a számunkra, ahol halál, majd ismételt születés követik egymást, ahol minden áporodott, bánattal és szenvedéssel teli? Mulandóság, szenvedés és halál – de még ezzel sincs vége, mert újra és újra vissza kell jönnünk, és folytatnunk kell ugyanazt az életet! Tehát próbáljuk elnyerni a valós megkönnyebbülést, és segítsünk másoknak, hogy ők is elkezdjék az igazi életüket, távol ettől a nemkívánatos légkörtől. Vissza kell jutnunk Istenhez, ahol minden csodálatos. Ki ez az Istenség? Az otthonunk ott van! A mi édes, édes otthonunk. Mi annak a földnek a gyermekei vagyunk, és a szentírások sürgetnek bennünket: „Elnyertétek ezt az emberi életet, ezt a lehetőséget, ezért mindig, minden eszközzel próbáljátok meg –elmélkedéssel, meditációval, beszéddel, hallással – ápolni a saját valódi, nemes önazonosságotokat a szülőföldeteken, ahol a lélek él. Mindig, mindig, mindig azzal foglaljátok le magatokat! Mindenáron próbáljátok meg elkerülni a tévhiteknek ezt a síkját és lépjetek arra a földre!”[1]
Keserű, de realista szavak a jelenlegi környezetről. Mert itt mindent számos különböző tényező korlátoz – tudáshiány, időhiány, olyan dolgok, melyek szenvedést okoznak, vagy egyéb korlátozások. S általában a földi élet nehézségeinek a leírása nagyon népszerű. Mivel ezt mindenki megérti, mert ezzel kapcsolatban mindannyian rendelkezünk tapasztalatokkal. Tehát ha valaki megkérdi: „Találkoztál már valamilyen problémával az életedben?”, akkor mindenki rábólint. Én időről időre kutatást végzek ebben a témában. Amikor emberek egy adott csoportjával találkozom, felteszem a következő kérdést: „Mi a véleményetek az életről? Kedvező vagy keserű a tapasztalatotok?” A válaszok korosztálytól függően változnak. Az egyetemisták általában azt felelik, hogy „az élet szép, az élet buli!” Negyven év fölött: „Jobb, ha realisták vagyunk”. Tehát, a válasz attól függ, hogy időközben milyen tapasztalatokat szereztél. Körültekintőnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mivel tápláljuk az agyunkat, az értelmünket, az elménket. S itt van a meghívás: „Próbáljatok rálelni az eredeti otthonotokra!”. Nagyon könnyű azt mondani, hogy „Itt a földön szenvedés van; odaát a Mennyben, pedig nincs.”. Elégedettek vagytok ezzel a válasszal? Bizonyos értelemben úgy tűnik, hogy ez egy olyan válasz, ami elodázza az egész problémát. Mert ez azt sugallja, hogy tolerálnunk kell mindent, illetve várni, várni, várni és talán valamikor odaát boldogságban lesz részünk. 
S azt gondolhatjuk, hogy meg kell változtatnunk a környezetünket, az egyik helyről a másikra kell mennünk, hogy boldogok és elégedettek legyünk. Bizonyos értelemben ez igaz. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a környezet megváltoztatása néha segít. Elmész nyaralni és utána nyugodtabb, vagy még inkább májában vagy. Azonban létezik egy másik út, egy másik megoldás az élet problémáira. Amikor nem a helyet cseréljük fel, mint például a Földet a Mennyországra, hanem a mentalitást változtatjuk meg. Aztán elkezdjük tanulni az elégedettség és a boldogság művészetét itt és most. A kényelem és a panaszkodás kultúráját éljük. Milyen kombináció ez? Míg egy lelki embernek toleránsnak kell lennie, semlegesnek, elégedettnek kell lennie minden körülménnyel vagy minden körülmény ellenére. Tehát, van egy titok. Ez lehetséges! Általában szükségünk van egy otthonra, melyet igen nehéz megszerezni. De a vándoroknak, az aszkétáknak nincsen házuk, mégis mindenhol otthon érzik magukat a világban. Sokszor szükségünk van dolgokra, szeretnénk megszerezni valamit, de nem sikerül. De mindazoknak, akik lemondtak a dolgok birtoklásáról, meglesz mindenük. Még, ha semmijük sincs, akkor is elégedettek. Tehát, hol van a szabadság? Hol van a titok? Nem a külsődleges dolgokban, hanem a belső mentalitásban, hogy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz. Ahelyett, hogy a helyzetedet változtatnád meg, jobb, ha a mentalitásunkat változtatjuk meg. S akkor nem kell várnod arra, hogy bebocsájtást nyerj a Mennyországba, hogy elégedett légy. 
 
(folytatása következik)
 
1.   Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Visszavonulni a tudástól “


Leave a Reply