Sharanagati

A gószvámík fő gyakorlata az volt, hogy a Szent Neveket zengték és dandavatjaikat ajánlották. Sríla Puri Mahárádzs említést tesz a gószvámík dantavatjaival kapcsolatosan. Megemlíti, hogy Raghunáth dász gószvámí körülbelül 22 órát zengte naponta a Szent Neveket, saját szükségleteire 1-1.5 órája maradt, beleértve az evést – ha egyáltalán evett – és az alvást is. És minden nap ezer dandavatot ajánlott fel. Puri Mahárádzs azt mondja: „Manapság az emberek nagyon gyengék, nem tudnak ezer dandavatot felajánlani.” Próbáljátok csak ki, számoljátok ki, mennyi időt vesz igénybe, és hány bhaktával kell találkoznotok minden nap, hogy ezer dandavatot tudjatok felajánlani?! Ezért Puri Mahárádzs azt mondja: „Nektek, nyugati embereknek egyetlen esélyetek van, a Szent Név. Zengjétek!” és hozzáteszi: „De hangosan ám!”

Ezek a gyakorlatok alázatossá tesznek. Dandavat felajánlása, amikor egy feljebbvalóval találkozunk, vagy belépünk a templomba – ne legyünk felületesek. Ha alázatos szellemben ajánljuk fel átmanunkat, akkor az belső érzéseink kifejeződése lesz.

A gószvámík így töltötték értékes idejüket: A Szent Neveket zengték saját maguk és mások javára, az írásokat tanulmányozták, mély lelki társulásokban vettek részt – ily módon képesek voltak felülkerekedni az evésen és alváson. És mindig szmaranamban éltek. Először sravanam és kírtanam, majd szmaranam. Dicsőítés, tanulmányok, megértés és aztán az emlékezés.

És ha eltöltöttél már néhány évet a bhaktiban, oly sok dolog lesz, amire emlékezhetsz. Például most itt vagyunk 2-3 napot, mégis olyan, mint az örökkévalóság. Néhány nap, és oly sok minden történt! Sok mindenre emlékezhetünk majd. Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs kinézett a teraszáról. És tudjátok, amit ott láthatott az legfeljebb a dzsungel volt. Mégis azt mondta: „Oly sok dolog van itt, ami Maháprabhura emlékeztet!” Ti csak fákat és valami zöldet láttok, de a számára minden Maháprabhuról szólt.

Ez az a fajta látásmód, amiről beszélgettünk: „Ha egy bhakta Engem lát mindenhol, és mindent Bennem lát, Én sosem veszek el a számára.” Ne elégedjetek meg a forma látásával, törekedjetek a lényeg meglátására.

A gószvámík teljes extázisba merültek. És ez egyfajta őrült extázis volt. Ugyanakkor megbabonázta őket a rajongó odaadás.

Hari-lílá kérdése: Nagyon sokszor azt hallottam, hogy hangosan kell zengenünk a Szent Neveket. Miért hangosan? Az én megértésem szerint minden kapcsolat egyedi. Ha hívni akarunk valakit, nem szükséges minden esetben kiabálni, lehet, hogy az is elég, ha gyöngéden, suttogva mondjuk a nevét.

Tírtha Mahárádzs: Igen, lehetséges. Mégis, ki a Szent Nevek zengésének fő tekintélye? „Námácsárja Haridász Thákur kí dzsáj!” Minden nap elmondjátok! Tudnotok kéne, mit mondotok! Ő a náma ácsárja – ácsárja, lelki tanítómester, a Szent Név tanítója, annak, hogy hogyan zengjük a Szent Nevet. És milyen az ő gyakorlata? Minden nap háromszázezer nevet zengett el. Százezret teljes hangerővel, hangosan; százezret halkan, és százezret elmében. Mit, miért? A harmadik, az elmebeli a saját belső békéjéért volt. A második százezer, amit halkan mondott el a saját lelki javát szolgálta, a saját tisztulását. Az első pedig mások tisztulását. Mert a Szent Névnek mindenkire jó hatása van. Ha megvan a képességetek, hogy úgy zengjétek a Szent Neveket, ahogyan Haridász Thákur tette, követhetitek ezt a gyakorlatot.

De hangosan, együtt zengeni, mint például az éneklés, ez megsokszorozza az erőt. De egyetértek azzal, hogy ez egy személyes meditáció. Meg kell találnotok a módját, hogy hogyan fejezhetitek ki az érzéseiteket. Néha hangosan kiáltotok: „Krsna!” Máskor, meghitt pillanatokban, csak suttogtok: „Krsna…”. Függ tehát a hangulattól és még sok más dologtól. De ez az elképzelés, hogy a Szent Nevek zengésének különböző szintjei vannak, és ezt is, azt is gyakorolnunk kell.

Rámvidzsáj: Szádhu Mahárádzs is magyarázatot fűzött a Szent Nevek zengéséhez. Mert ugyanezt a kérdést tettem fel neki is: „Jó az ha hangosan zengjük a Szent Neveket?” Mert nagyon zavarta, hogy a szobában mindenki hangosan zengte a Szent Neveket. És azt mondta: „Senki nem csinál így Vrndávanban! Még a nyelvedet sem kell megmozdítanod!”

Tírtha Mahárádzs: Így van, de hol élsz te…?