Sharanagati

Vegyünk egy példát az isteni védelemre! Holnap lesz Nrszinhadév megjelenési napja. Ő a bhaktákat védelmező avatár, és egy nagyon különleges formában jelent meg – félig oroszlán és félig ember volt. Erre azt mondhatjátok, hogy: “Óh, ez nagyon szokatlan! Ez a fajok átfedése, mint egy isteni genetikai manipuláció.” Azonban nagyon jó oka volt annak, hogy így jelent meg. A történet röviden,  hogy létezett egy nagy démon, aki komoly lemondásokat, tapaszjákat végzett. Őt Hiranjakasipunak hívták, melynek jelentése  “puha, arany ágy/nyughely”. Tehát, ez a kettő volt a fő elfoglaltsága – vagyongyűjtés és a nők élvezete. Ez a démoni természet – jelentős vagyon gyűjtése és a nők élvezete. Mégis, mivel ezek nem tették elégedetté, tapaszjába kezdett. Ez fölöttébb meglepő, hogy egy ilyen erőteljes személyiség, aki kész az élet adta lehetőségeket élvezni, lemondásokba fog. Viszont valami hiányzott az életéből, mégpedig az hogy hatalmában tartsa, hogy legyőzze a halált – ez az, amitől el akart menekülni. Ezért fogott vezeklésbe. Egy jóga pozícióval vezekelt, féllábra állt, kezeit az égbe emelve. Sok jóga oktató van itt jelen. Mennyi ideig vagytok képesek így tenni? Két, három nap?

Lílávatár: Kettő-négy perc…

Szvámí Tírtha: Oly sokáig volt képes megtartani ezt a pozíciót, hogy a termeszek elkezdtek fészket építeni a teste köré. A testét elfogyasztották- csak a csontváza maradt. Mégis képes volt az életlevegőjét, a pránát, a csontjaiban áramoltatni. Tehát, vannak még távlatok a jógában, igaz? Ezzel a vezekléssel olyan erőre tett szert, hogy az általa imádott félisten, Brahmá megjelent előtte. Ennek a vezeklésnek köszönhetően, gyakorlatilag felborult az univerzum rendje – oly nagy erőt generált. Tehát, Brahmá megjelent és így szólt: “Nagyon elégedett vagyok vezekléseddel. Mit kívánsz? Kész vagyok bármiféle áldást megadni neked.” Ekkor a mi csontvázunk így szólott: “Halhatatlanná tudsz tenni?” Mivel Brahmá egy nektárral teli korsóval jött, ezt mondta: “Sajnálom, ez túl van a hatalmamon. Nem tudom ezt megadni neked. Kérj másféle áldást”! De ilyen a démoni természet – ha nem tudod egyszerre megszerezni, akkor megpróbálod technikailag elérni az eszményeidet/vágyaidat. Erre Hiranjakasipu így szólt: “Képes vagy megadni a számomra azt, hogy egyetlen emberi teremtés se ölhessen meg?” “Igen, ezt meg tudom adni a számodra, nem probléma.” “És, hogy egyetlen félisten se ölhessen meg?” “Igen, képes vagyok megadni a számodra.” “És, hogy védelem alatt álljak, amíg a földön, illetve  a levegőben vagyok, tehát senki se tudna/tudjon megölni?“ ”Óh, ez könnyű lesz. Meg tudom adni a számodra.” “És egyetlen egy fegyver se sebesíthessen meg?” “Meg tudom adni!” Ez egy meglehetősen hosszú lista volt, sok feltételllel és Brahmá mindet elfogadta és megadta az áldást. Végül néhány csepp nektárt szórt a csontváz köré, majd egy jóképű, fiatal, erőteljes fickó emelkedett ki a termeszházból. S elkezdett uralkodni az egész univerzumon.

Hol van itt az isteni védelem? Még nem nyilvánult meg, de a mi barátunknak, mint egy jó családos embernek, volt egy fia. És mint egy démonikus apa, szeretett volna egy szép démonikus fiúgyermeket a fiából. Az alma nem esik messze a fájától. Tehát, a kedves kisfiát beiratta egy démoniskolába; itt két tanára és sok barátja volt. De, mint tudjátok, némi zavaró tényező is volt itt, mégpedig az, hogy míg a gyermek az anyja méhében volt, Nárada Muni beszélgetett az édesanyjával az odaadó élet alapszabályairól. Ez olyannyira megérintette a parányi embrió szívét, hogy a kis Prahlád nyomban az Úr Visnu bhaktája lett az édesanyja méhében. Csak képzeld el ezt a szerencsétlenséget! Megteszel minden tőled tellhetőt, hogy szép démonikus fiad legyen és ő bhakta lesz! Ezért az apja beiratta az iskolába: “Rendben, születésekor kissé rendellenes, de talán az iskolában még helyrehozhatjuk.” De mi történt a démoniskolában? Elkezdett prédikálni az osztálytársainak. Az apa pedig, mint egy jó apa, mindig ellenőrizte: “Mi történt az iskolában, drága kisfiam?” És mivel nagyon elégedetlen volt a fiával, különböző módon próbálta útbaigazítani őt. Néha a domb tetejéről lökték le, máskor egy kígyókkal teli verembe vetették, olajban főzték, majd vad elefántok elé taszították. Tehát különböző módokon tanította a fiát, hogy jó démon legyen, de semmi sem segített. Mert a gyermek állandóan Visnuhoz imádkozott! Nem számított az, hogy hány kígyó volt a veremben, milyen forró volt az olaj, védelem alatt állt. Majd végül, egy nap az apa megkérdezte: “Óh, drága fiam, nagyon jó, hogy hazajöttél az iskolából, mit tanultál?” És a fiú így válaszolt: “Valami nagyon fontosat tanultam – azt, hogy az Úr Visnu az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Tudjátok az apa, aki az egész világ felett uralkodott démonikus természetével, Visnu született ellensége volt. Felbőszült: “Micsoda? Már megint ez a Visnu! Hol van a te istened, én nem hiszek Őbenne!” Majd a fiú így felelt: “Ő mindenhol jelen van!” “Ebben az oszlopban is benne van?” – kérdezte az apa. És a fiú válaszolt: “Igen, természetesen, Ő az oszlopban is benne van!” “Akkor, én pedig elpusztítom!” – mondta az apa és megragadta a kardját, hogy ledöntse az oszlopot. Ez volt az a pillanat, amikor Nrszinhadév megjelent ebben az isteni oroszlán formában. S mi történt? Bömbölt,  hadonászott, majd hirtelen megragadta az apát, Hiranjakasiput, a térdére vetette és elkezdte széttrancsírozni, majd gyorsan végzett vele. Ily módon elszállt a mérge, megbékélt egy kicsit, majd a hatalom örökösévé tette a fiút.

Miért is történt mindez így? Mert Hiranjakasipu elnyerte Brahmá áldását: nem fog sem a földön, sem az égben meghalni; sem ember, sem állat, sem félisten nem pusztíthatja el; és egyetlen egy fegyver sem árthat neki. Ezért jelent meg az Úr Visnu ebben a különleges formában: félig ember, félig oroszlán – se nem állat se nem ember. S Hiranjakasiput a térdére helyezte – nem volt sem a földön, sem az égben, hanem az ölében. Aztán a karmaival széttépte a démont – és ez nem egy hétköznapi fegyver volt, csupán egy oroszlán karmai. Tehát, bármennyire is akarta Hiranjakasipu elkerülni a veszélyt, nem tudott az isteni elrendezéstől elmenekülni. A kisgyermek pedig, akit az apja majdnem halálra kínzott, mindvégig az Úr védelme alatt állt, majd végül, amikor végveszélybe került ismét megvédte az Úr.

(folytatása következik)