Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Tírtha szvámí 2018. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„A szolgai kapcsolatban lévő bhaktákat tisztelettel vegyes vonzalom fűzi Krisnához. Gókulában (a földön megnyilvánuló Vrndávanában) néhányan ezzel a tiszteletteljes vonzalommal ragaszkodnak Krisnához. Vrndávan lakói a következőket mondják: „Krisna mindig egy feketés felhő színében van jelen előttünk, és csodálatos fuvoláját lótuszkezében tartja. Sárga selyemből készült ruhát visel, fejét pedig pávatoll díszíti. Amikor Krisna ezzel a külsővel elsétál a Góvardhan-hegy mellett, a mennyei bolygók és a föld lakói mind transzcendentális boldogságot éreznek, s az Úr örök szolgáinak tekintik magukat.”[1]

Ebben a leírásban néhány, Krisna iránti intenzív érzésnek a megnyilvánulását olvashatjuk. Mégis van benne némi tiszteletteljesség is, mivel itt Istent a Legfelsőbbnek tekintik, ugyanakkor  ez már a bensőségesebb kapcsolat kezdete. Majd Rúpa gószvámí arról beszél, hogy néha a bhakták akkor is Krisnára gondolnak, amikor az Úr Visnut látják. Ő hasonló arcszínű, viszont négy karral rendelkezik és úgy tekintünk Rá, mint a Legfelsőbb egyik fenséges aspektusára.

„Egy másik bhakta egyszer azt mondta: „Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek a pórusaiból millió és millió univerzum árad szünet nélkül, aki a kegy óceánja, aki felfoghatatlan energiákkal rendelkezik, akit örökké teljes tökéletesség jellemez, aki az eredete valamennyi inkarnációnak, és aki minden felszabadult lélek számára vonzó — ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb irányító, aki minden imádatot megérdemel. Mindenről tökéletesen tudatos, teljesen eltökélt, és minden fenséget a Magáénak mondhat. Ő a megbocsátás jelképe és a meghódolt lelkek oltalmazója. Bőkezű, mindig állja a szavát, ügyes, a legnagyobb áldást hozza mindenkire, ezenkívül hatalmas és vallásos. Szigorúan követi a szentírásokat, a bhakták barátja, nagylelkű, befolyásos, hálás, tekintélyes, tiszteletre méltó, erővel teli, s mindig meghódol a tiszta szeretet előtt. Kétségtelen, hogy Ő az egyetlen menedéke azoknak a bhaktáknak, akik szolgai vonzalommal ragaszkodnak Hozzá.”

Úgy hiszem, ebből a személyleírásból könnyen megérthetjük, hogy miért Ő a legmegfelelőbb Isten, akit érdemes szolgálnunk. Mivel, minden szempontból tökéletes! Ti milyen Urat szeretnétek szolgálni? Egy félig-meddig hibátlant, vagy egy kissé rokkantat, egy picit őrültet? Mi egy elsőrangú Urat szeretnénk szolgálni! Miért? Mert Isten tökéletes. Ha a szolga egy ilyen kifogástalan Istennel kerül kapcsolatba, akkor talán ő is elnyeri ezeket a tulajdonságokat. Nem ugyanaz a pozíció, viszont ugyanaz a minőség!

Ennek mintájára, milyen lelki vezetőre van szükségünk? Elvárjuk tőle, hogy ő is tökéletes legyen. Nem csak félig, ötven-ötven százalékban, egy kicsit Istenre hasonlító, egy kicsit önös vonásokkal bíró. Nem! Természetesen a vele szemben támasztott elvárásaink sokszor túlzóak. Mégis ez a követendő út: rátalálni az eszményi példára és megpróbálni tökéletesen követni Őt. Így fog beteljesülni a lelki utunk, mivel ki kell fejlesztenünk ezt a nagyon tiszta látásmódot, hogy sikerüljön a körülöttünk lévők lelki tulajdonságait látni, nem csupán az anyagit. Ne szidjuk a teliholdat azért, mert vannak rajta foltok. Mi az, amit észreveszünk? A foltokat? Akkor azt jelenti, hogy még nem látjuk az egész Holdat.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja 36. fejezet



Leave a Reply