Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Bhagavad-gítá 13. fejezetének 8-12. versében arról beszél Krisna, hogy mit tekintünk tudásnak. Ennek a hosszú felsorolásnak a következő eleme, az önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás,, ami meglehetősen kényes dolog napjaink fogyasztói társadalmát tekintve, kimondottan egy arculcsapás annak elveire. Viszont, ha sikerül elszigetelni magunkat ezektől a szükségtelenül ránk erőszakolt dolgoktól, akkor képesek leszünk egy jobb és jelentőségteljesebb életet kezdeni. Mivel, ha csak olyan dolgokra teszünk szert, amiket elveszíthetünk, akkor valójában milyen kincseink lesznek? Ha tele van a markunk mindenféle szeméttel, akkor hogyan tudjuk megtartani a drágaköveket? 

Mentesség a hamis egótól. Néha büszkék vagyunk a tudásunkra, még akkor is, ha a lelki tudás elérésére törekszünk. Tehát, ezek a hamis elképzelések, általunk vélt bizonyosságok meglehetősen hosszú ideig velünk maradnak. De mit tekintünk a hamis ego halálának? A valódi, lelki ego, a lelki én születését. Tehát nem csupán valaminek az elpusztítása, hanem valami másnak a születését is jelenti. Próbáljunk valami jobbat találni, mint a hamis önazonosságunk. 

Majd a felsorolásban a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása következik. Majd erről kellene beszélnünk bővebben ma este.

A következő, a nem kötődés. Egyszer, amikor Gurudév Delhiből Vrndávanba utazott valahogy elaludt a vonaton, és amikor felébredt észrevette, hogy a két bőröndjéből az egyik hiányzik. Tudjátok, néha előfordul az ilyesmi. Erre ő csak annyit mondott, hogy, „Ó, Rádhika elvette tőlem!”, mire a körülötte ülő barátok igencsak furcsán néztek rá. Majd ezután kellő kíváncsisággal kezdtek figyelni azokra a lelki dolgokra, amiket mondott. Általában ragaszkodunk a sok-sok csomagunkhoz, amikben a nehéz dolgainkat cipeljük. De ő így gondolkodott, ‘Végre valaki elvette egy részét a málhámnak!’ Ne ragaszkodjatok, legyetek függetlenek, mert alapvetően csak a korlátainkhoz ragaszkodunk. Hiszen mi azt mondjuk, hogy, ‘Képtelen vagyok’, mire a  tanítómesterünk mit fog mondani, ‘De igenis képes vagy rá’.

Mi a következő? Nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez. Azt hiszem erről már beszélgettünk egy kicsit. Ebben nincs semmiféle bántás, ez a valóság, hogy olyan sok időt és figyelmet kell ezekre szánnunk, s mindeközben nem szabad elveszítenünk a lelkiséget és a végső célt. S akkor az otthonotokba nem belegabalyodni fogtok, mint egy pókhálóba, fonadékba (net), hanem meg fog tartani benneteket, mint egy fészek (nest), melyek között azért nagy különbség van. 

Kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben. Ez igencsak jógikus. Hiszen, ha kellemes dolog történik velünk, akkor boldogok, viszont, ha valami kellemetlen, akkor pedig boldogtalanok szoktunk lenni, ami nem igazán jógikus. A jóga kiegyensúlyozottságot, egyhegyű tudatot jelent, ami független a külső körülményektől, és amit könnyű mondani, de nehéz megvalósítani. Viszont minél több belső kincset gyűjtünk, annál kevésbé fogunk a külső, érzékkielégítő tárgyaktól függeni. Tehát ne legyünk túlzottan boldogok, ha valami jó történik velünk, és ne keseredjünk el attól, ha valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna. Volt egy év, egy legjobb év az életemben, amikor minden, amibe belefogtam nagyon sikeres lett, minden gyarapodott, és csupa jó dolog történt velem. Úgy éreztem, hogy, ‘Ó, ez nagyon csodálatos!’ Nagyon jó érzés volt, jól éreztem magam, mert általában akkor érezzük jól magunkat, ha a dolgaink a terveink szerint alakulnak. Viszont, amint így éreztem megpróbáltam kontrollálni ezeket az érzéseket, azt mondván magamnak, hogy bármi kedvező és kellemes dolog történik, mindaz Krisna kegye, Tőle jön. Illetve próbáltam emlékezni arra, hogy rendben, most ez nagyon jó így, boldog vagyok, de akkor is ugyanilyen boldognak kell majd lennem, amikor a nehéz évek jönnek. Mivel ezt jelenti a kiegyensúlyozottság, hogy így is jó, meg úgy is jó, nincs probléma. S aztán így is lett, eljött a nehezebb időszak is az életemben.

(folytatása következik)