Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. január 5-i reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Paramánanda kérdése: A tiszta odaadó szolgálattal, pontosabban a bűnnel kapcsolatban volna kérdésem. A Siksástakamot olvasva a negyedik versben, ahol Maháprabhu azt mondja, hogy ’nem szeretne nőket, követőket, pénzt vagy hírnevet’ – úgy hangzik, azt osztja meg velünk, hogy Ő már nem vonzódik ezekhez. Lehetséges ezt a szintet elérni, hogy ne vonzódjunk az életnek ezekhez az aspektusaihoz, különösen a még bűnösebb vonatkozásaikban?

Szvámí Tírtha: Igen, természetesen lehetséges.

Paramánanda: Az mikor történik meg?

Szwámí Tírtha: Mikor történik meg? Ha majd 25000 életen át hibátlanul gyakoroljátok a varnásram-dharmát, akkor könnyedén megtörténik. Ez a technikai megoldás, vagy létezik egy rövidebb út is. Hiszen a sásztrákban az áll, hogy sokféle komplikált szabály, tisztító eljárás, és miegymás létezik, ám egyszerűen a Krsnának oly kedves lelki tanítómester szeretetteljes szolgálatával valamennyi eredmény könnyedén elérhető, amelyeket más egyéb folyamatokon keresztül nagy nehézség árán érnétek csak el. 

Egyszer hallottam egy Mahárádzstól egy ezzel kapcsolatos tanácsot, ő ezt mondta: „Ha anyagi vágyaid vannak – próbáld azokat élvezni!” Tudjátok, ezen kissé meglepődtem, ám ő folytatta: „Hiszen akkor elégetitek azokat, és gyorsan túljuttok rajtuk.”

Ám egyszerűen, ha valahogyan mindig tanítómesterünk lótuszlábait tartjuk szemeink előtt; ha bármi gondotok támad, azonnal vizualizáljátok imádott múrtitokat – akkor milyen baj érhet benneteket?

S ne utasítsátok el ragaszkodásaitokat – emeljétek fel azokat! Találjatok jobb célt a ragaszkodásaitoknak! Emlékeztek Dhanur dász példájára? Bolondult a szépségért, és volt egy gyönyörű felesége, akinek a szemei olyannyira gyönyörűek és csábítóak voltak, hogy mindig a felesége szemeit akarta nézni.  Tudjátok, Indiában hogy sétálnak a párok – elől megy a férj, követi a felesége. Ám ha a gyönyörű szemű feleséged előtt sétálsz, akkor nem látod őt. Így Dhanur dász mindig arccal hátrafelé fordulva sétált – szemeit mindig a felesége szemeire szegezve, és eltelve a szépségével. Így ha úgy vélitek, van valamiféle ragaszkodásotok – ugyan már, ez annyira neofíta, nagyon jelentéktelen ragaszkodás. Mindaddig, amíg nem sétáltok arccal hátrafelé azért, hogy lássátok feleségetek szemeit, addig nincsenek is igazi ragaszkodásaink.

S egyszer Rámánúdzsa Ácsárja szemtanúja volt ennek a jelenetnek – ez a férfi, arccal hátrafelé sétált, s mindig a mögötte sétáló hölgyet bámulta – így szólt: ‘Ez meg mi a csoda?!?’ Odament Dhanur dászhoz és megkérdezte: „Álljon meg egy pillanatra, miért csinálja ezt?” Dhanur dász így válaszolt: „Tudod, a feleségem csodálatos szemei – ezek a leggyönyörűbbek az egész világon, s én egyetlen pillanatig sem élhetek e látvány nélkül.” Ezután Rámánudzsa Ácsárja szintén szemügyre vette a hölgyet, majd így szólt: „Hm, nem rossz. De mutathatok neked valami sokkal szebbet.” Ekkor Dhanur dász meglepődve így szólt: ,,Ez lehetetlenség! Ezek a legszebb dolgok, amiket valaha is láttam!”  Ezután Rámánúdzsa kézenfogva elvezette őt az Úr Visnu templomába, ahol egy szemet gyönyörködtető Visnu szobor volt bent. Ekkor Dhanur dász így szólt: „Igen, megadom magam! Ez sokkal szebb, mint a feleségem szemei. Téged foglak követni.”

Találjatok hát egy magasabb eszményt imádatotok számára!