Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

De megvan-e már a ti személyes tervetek arra, hogy mi lesz akkor, amikor találkoztok az Úrral? Töprengtetek már ezen, hogy mit fogtok csinálni, amikor majd találkoztok Krisnával? Gondolkoztatok már a ti személyes találkozásotokon? Mondjuk, ha az a szádhanátok az, hogy minden reggel ezer dandavatot ajánlotok fel, és mondjuk a 999-nél egy ilyen gyönyörű lótuszvirág lábat láttok meg magatok előtt, mit fogtok csinálni? Gondoltatok már erre valaha? ‘Ó, várj csak egy pillanatot Krisna, az ezredik dandavatom még hátra van!’ Vagy mit csináltok? Ezért kérlek, dolgozzátok ki a saját terveteket. Legalább lesz mit elfelejtsetek, amikor találkoztok Vele. Ha nincs semmitek, akkor legalább legyen valami, amit elfelejthettek, mi mást is tudnátok vinni Neki?

Ezért követjük Mádhavéndra Purí példáját. Nappal van-e vagy éjszaka, nem számít! Minden nap más fa alatt alszik, nem ragaszkodik semmihez. Még a saját koplaló böjtjéhez sem ragaszkodik, ha valaki hoz neki tejet, akkor elfogadja azt. De a kíváncsiság megvan benne. „Ki vagy Te, honnan tudod hogy koplalok, és mi ez az egész?”

Először is éber állapotban kell kontrollálnunk a tudatunkat, majd később álmunkban is. Mit jelent az, hogy a nappal és az éjszaka egybefolyik a számára? Az ő esetében azt jelenti, hogy mindig Krisnával van, pontosabban, hogy  Krisna mindig eljön hozzá személyesen, és hoz neki egy csupor tejet. Hogyan is mondja: „Napokig fürkésztelek, s azon tűnődtem: Mikor jön már Mádhavéndra Purí, hogy szolgáljon Engem?” Értitek, ez az a minőség, amit keresünk! Már az első leckén hallottátok, ‘Ne úgy éljetek, hogy ti lássátok meg Istent, hanem úgy, hogy Ő akarjon látni benneteket!” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Krisna azt mondja, „Hú, már napok óta vártalak! Úgy vártam, hogy végre megjöjj és szolgálj Engem!” Micsoda kapcsolat ez! Nem az ember keresi az Istent, hanem az Isten keresi az embert! Na ez a felsőfok! Ezért mondom azt, hogy ha szeretnétek megtanulni, mit jelent jó bhaktának lenni, akkor ez a metódus követendő.

Mádhavéndra Purí sírdogált egy kicsit. El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen tisztaságú, egy ilyen kaliberű bhakta számára mit jelent az, hogy egy kicsit még sírdogált? Óceánnyi könnyeket, könnyek özönét! De aztán megnyugtatta magát, „Ó, van egy kis teendőm, egy kis odaadó szolgálat még vár rám”. Így már értitek azt, amikor a lelki tanítómesteretek azt mondja, hogy „Na hagyjuk már ezt a romantikus történetet, inkább térjünk át realista módon kicsit a szolgálatokra! A pihenőnek vége, menjetek vissza dolgozni, s akkor majd megnyugszotok.” Nos, akkor ez ugyanaezt jelenti. Ha az ember a szolgálataira összpontosít, akkor nem sírdogál. Csak olykor.

(folytatása következik)