Sharanagati

Köszönöm, hogy eljöttetek, mindenkit meleg szeretettel üdvözlök! Kérlek, bocsássátok meg az egyik nagy hiányosságomat – nem beszélem a nyelveteket. Valamit azért mégiscsak megtanultam bolgárul: „Крушата не пада по-далече от дървото”¹ Ez egy közmondás, de mély lelki értelemmel is bír.

Mindannyiunknak van egy közös tapasztalata – mindannyian élünk. Ez egy közös tapasztalat valamennyi ember és valamennyi élőlény számára. Körülbelül 25 évvel ezelőtt a lelki tanítómesterem így szólt: „Ne feledd: minden mindennel összefügg!” Azóta is ezen tűnődöm: „Vajon ez mit jelent? Hol találhatom meg ennek a nyitját, a választ erre az összefüggésre?” Azért remélem, eljutunk néhány olyan pontra, amely segít nekünk megérteni ezt az ’hálózatot’.

Az embereknek nagyon nehezére esik önmaguk meghatározása. Ha be kell mutatkozni, akkor elmondjuk a nevünket, a családi állapotunkat, a munkánkat, stb, ám ezek bármely pillanatban megváltozhatnak. Azonban valami mégis állandó ezeken a változó tulajdonságokon túl is. Valójában ennek az örökkévaló résznek, ennek a változatlan oldalunknak a keresése nagyon fontos az életünkben. Egy nagyon kivételes időszakot élünk, megannyi elvárás és változás közepette. Nehéz rálelni a lényegre, ami változatlan – pedig az identitásunk nem változik. Ami változik az a felszínes, ami állandó az pedig a lelki oldal. Tehát az emberek köztes helyzetben vannak. Mindannyian ugyanazon tulajdonságokkal rendelkezünk – egy picit angyaliak vagyunk, és egy picit állatiak. Egy részünk földhözragadt, másik részünk az égben szárnyal. Az emberi élet általában ennek a köztes helyzetnek a megtapasztalása. A középső helyzetet kétféleképpen lehet megérteni vagy elmagyarázni. Az egyik magyarázat szerint ’sem itt, sem ott ’. A másik magyarázat szerint ’ amint itt, úgy ott’. Tehát megvan az esélyünk arra, hogy vagy elidegenedünk mindkét célállomástól – az anyagitól és a lelkitől – és egyfajta légüres térbe (vákumba) kerülünk, amely nem igazán fog kielégíteni bennünket; vagy egyesítjük mindkét szférát azért, hogy normális és megbízhatóan jó szinten éljünk az anyagi szférában, és emellett lelki előnyökhöz is jussunk.

A múlt, a múlt szelleme az elkülönülésről szól. Ha visszatekintünk, valamennyi különféle probléma és konfliktus általában eltávolítja egymástól az embereket, elég csupán a családi, a nemzeti, vagy vallási ügyekre gondolnunk – megannyi különbség van jelen. Annyi konfliktus volt a múltban, de mi a helyzet a jövővel? Úgy vélem, egy jobb jövő vár majd ránk, ha tudakozódunk és megtaláljuk az egységhez vezető utat.

Ez nem csupán elméleti kérdés, nagyon is gyakorlati. Ebben a szobában mi is egységben vagyunk, ugye? Mindannyian itt vagyunk, ebben a teremben, ugyanabban a környezetben. Van tehát egy egységes elv, amely ebben a szobában megnyilvánul. Ugyanakkor ott van a különbözőség elve is, hiszen ti hallgattok, én beszélek – ez egy cserét jelent. Tehát csak akkor beszélhetünk cseréről, ha egyszerre jelen van az egység és a különbözőség elve is. Mindkét aspektus nagyon fontos ahhoz, hogy ez a kommunikáció létrejöjjön.

(folytatása következik)

¹ Az alma nem esik messze a fájától – bolgár közmondás is.