Archives

Calendar

April 2020
M T W T F S S
« Mar    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




e5a241d23d9af2bf48066a60c92776c6

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Kérdés: Mivel említetted a tanításban a különféle raszákat, a kérdésem az lenne, hogy: mikor tárul ez fel a számunkra? Mikor érted meg a saját raszádat?
Szvámí Tírtha: ‘Megérteni egy raszát’ ez teljes ellentmondásban van a jelen tanítás témájával. 
Hozzászólás: Nem megérteni, hanem érezni vagy tudatosnak lenni róla.
Szvámí Tírtha: Ez a megtisztulás által történik meg. A szűkebb körünkben – és a sok-sok különböző teológiai gyakorlatban és iskolában – a megértésünk s a gyakorlatunk az egyén tudatának a megtisztítására koncentrál. S mialatt az anyagi vagy testi tudatosságunk egyre csökken, addig a lelki tudatosság mind többet kell, hogy feltárjon. Ez egy hosszú folyamat, és nem igazán szükséges erőltetni. Mert nagyon sokáig igencsak kielégítő, ha akként azonosítjuk magunkat, hogy ‘Én a tanítómesterem szolgája vagyok. A bhakták szolgája vagyok. A templomi múrtik szolgája vagyok.’ S később, amikor már valamennyi anartha eltűnt a szívből és az elméből – tehát nincs önzés, nincsenek anyagi beidegződések stb. – majd több hely marad, hogy a Jóisten beléphessen a világunkba. Valójában erre meghívónk, állandó meghívásunk van. S a megtisztulás által képessé válunk jobban reagálni erre a meghívásra. Másfelől ez egy gyönyörű kutatás a rezonancia megtalálására, hogy mire van szükség a lelki égbolton, milyen meghívás érkezik, s melyik invitálásra tudunk rezonálni. De azt hiszem, ez kezd túl bonyolulttá válni. Tehát, egyszerűen megfogalmazva: a mantrázás által fel fog tárulni a számodra. Mert ez valami nagyon magasztos és nagyon szent dolog. Ezért ezt a témát a legnagyobb körültekintéssel kell megközelítenünk. 
Kérdés: A lelki kutatásunk során megpróbálunk egy olyan érzelmet a felszínre hozni, ami majd visszavezet bennünket a Jóistenez. Hol van az egyensúly aközött, hogy várjuk, hogy ez az érzelem magától megszülessen, és aközött, hogy néha erőfeszítéseinkkel segítjük ennek az érzelemnek a létrejöttét? Csak várnunk kellene? Néha elapad a lelkesedésünk a kutatás során.
Szvámí Tírtha: Én felcserélném a sorrendet. Mert azt mondtad, hogy először várjunk, majd a későbbiekben időnként tegyünk erőfeszítéseket. Próbáld meg az ellenkezőjét! Minden erőddel segítsd elő a folyamatot, és ha nem történik semmi azon nyomban, akkor várj! Tehát mindkettő szükséges. Erről szól a nagy vita a kismajom-elvről és a kismacska-elvről. Hogyan érik el az emberek a tökéletességet? Mint a kismacska, akit az anyja visz? A kismacskának csupán lógnia kell az anyja szájában – nem túl aktív. Vagy, mint a kismajom, aki az anyja szőrébe csimpaszkodik, míg az az egyik fáról a másikra ugrándozik? Ez a kétféle alapvető felfogás létezik a tökéletesség eléréséről. Az egyik fél azt mondja: „Csak várj! Csak függj, az anyukád majd elvisz!” A másik változat szerint pedig: „Ragadd meg a pillanatot!”. Mivel a logikáról is beszélgettünk egy kicsit, itt ismét alkalmaznunk kell mindkettőt. Nem csupán egyiket vagy a másikat, de használd mindkettőt! Amikor elősegítjük a folyamatot – akkor kapaszkodunk. Amikor megpróbálunk tenni a tökéletességünk eljöveteléért – ez az, amikor az anyába kapaszkodunk, aki visz bennünket. De amikor ez megtörténik, az a kismacska-elv. Egyszeriben átkerülünk, és biztos, hogy nem a saját erőnkből. Tehát az én szerény megértésem ezzel a vitával kapcsolatban, hogy mindkét módszert alkalmaznunk kell – a hely, az idő és a körülmények figyelembevételével. 
 
(folytatása következik)

 



Leave a Reply