Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.01-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egy nagyon lényeges dolgot említ a Brahma-szanhitának a következő verse, „Gókula örök birodalmának kelyhe Krisna hatszögletű lakhelye.”[1] A hatszögű csillagot – az emberek általában Dávid-csillagként ismerik, a meghatározó zsidó hagyomány szimbólumaként. Azonban ez nem a Dávid-csillag, hanem Gókula-csillaga. Valójában ezt nem túl régen hozták kapcsolatba a zsidósággal, mivel eredetileg Keleten, a hinduizmuson belül más alhagyományokban (például a gaudija vaisnavizmusban) már korábban megtalálható volt ez a nagyon fontos szimbólum. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy két háromszög találkozásával jön létre egy hatszög, melyek közül az egyik a férfi, a másik pedig a női elvet képviseli. Ebből megérthetjük, hogy ennek a lótuszvirágnak a kelyhében rejlik a Legfelsőbb Abszolút benső lényéből fakadó uralt s uralkodó arculata.
De ez így igencsak száraznak, elméletinek tűnik, és nagyon nehéz megértenünk. Miről is beszélsz, ez mi a csuda? Uralkodó és uralt fél? Ez nekünk túl bonyolult! De ha azt mondom, hogy ennek a gyönyörű lótuszvirágnak a közepén Rádhá és Góvinda táncol, akkor azt már könnyen megértjük. Igaz? Felejtsük el ezt a száraz filozófiát, egyszerűen csak próbáljunk bekapcsolódni a táncukba, Rádhá és Góvinda örök szeretetteljes táncába.
Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur magyarázata szerint ebben a virágkehelyben a Legfelsőbbnek mind az uralkodó, mind az uralt része megtalálható. Tehát a domináns, az uralkodó fél Krisna, Góvinda, az uralt fél pedig Rádhika. Első pillantásra ez ilyennek tűnik a számunkra, mivel ez pont olyan, mint egy tánc. Valakinek vezetnie kell a másik felet a táncban. A vezető, a domináns fél, aki pedig bekapcsolódik a táncba, ő az alárendelt. S ettől lesz gyönyörű a koreográfia. Viszont, ha hiányzik a partner, akkor tánc sem lesz, azt úgy hívják, hogy szóló tánc, ami valljuk be egy kicsit azért unalmas.
Így tehát ebben a hatszögletű kehelyben, a két háromszög közepén találkozik az uralkodó és az uralt fél. Ezért kiáltotta fel így egyszer Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur, hogy „Felejtsétek el ezt az egyistenhitet! Mi dualisták vagyunk. Mi nagyon szeretjük az uralkodó és uralt fél szeretetteljes találkozását, mert hogyan is lehetne elválasztani Rádhát és Góvindát egymástól? Őket lehetetlen elválasztani!” Tehát egyrészt Ők egyek, és ugyanakkor mégis különbözőek, egyidejű azonosság és különbözőség, ami egy nagyon magas koncepció.
A Brahma-szanhitá következő verse pedig így hangzik: „Gókula örök birodalmának kelyhe Krsna hatszögletű lakhelye. E transzcendentális lótuszvirág szirmai a pásztorfiúk otthonai, akik Krsna parányi szerves részei. Páratlan szeretettel vonzódnak Krsnához, akitől lényüket tekintve nem is különböznek. A szirmok mint falak emelkednek, s gyönyörű szépen ragyognak. E lótuszvirág kihajló levelei pedig a Rádhiká vezette gópíknak nyújtanak transzcendentális ligetszerű hajlékot (dháma).” [2]
Tehát ez az a kép, ahogy Krisna transzcendentális környezetét, társait és kíséretét láthatjuk. A teremtés lótuszvirágának közepén, Rádhá-Góvinda táncol, és Körülöttük gyönyörűséges társaik, a gópák és a gópík foglalnak helyet. A Bibliában is találunk egy nagyon hasonló leírást, ami egy kicsit még fenségesebb. Ott Isten a trónján ül, és lótuszlábai előtt  néhány remegő angyal foglal helyet. Itt senki sem remeg, csak szépség, szeretetteljes kapcsolat és örömteli együttlét van a Legfelsőbbel. S mit lehet tudni Isten ezen társainak a természetéről? Ők szat-csit-ánanda-vigraha aspektussal rendelkeznek. S mi a céljuk? Az, hogy megosszák, megsokszorozzák mindenkivel a Krisnából áradó szeretetet. Ez nagyon fontos, mert ez a mi eredeti természetünk: szat-csit-ánanda-vigraha. Ezután felmerül a következő kérdés, hogy mi a célja az életünknek? Nos, az, hogy viszonzó részesei legyünk ennek a szeretetteljes meghívásnak, és hogy megsokszorozzuk az istenszerető szolgálatot. Hát nem csodálatos? Az életünknek van célja, mégpedig az, hogy visszatükrözzük az isteni világosságot. Nem a sötétségből születtünk, és nem azért, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy ragyogjunk! Hogy megnyilvánulhasson az eredeti lelki ragyogásunk. Milyen gyönyörű távlat!

(folytatása következik)

1. Brahma-szanhitá, 5.3.
2. Brahma-szanhitá, 5.4.