Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 „A Krisna-tudattal nem rendelkező egyéni léleknek számtalan elképzelése van, és számtalan módon cselekszik. Ezeket az elképzeléseket és cselekedeteket a külső energia hozza létre az elmében, és időtlen idők óta léteznek. Az éber és az álmodó állapotban néha megnyilvánulnak, de mély alvás során [öntudatlan állapotban] vagy a transzban eltűnnek. Az, aki már ebben az életében felszabadult [dzsívan-mukta], tisztán látja mindezt.”[1]

Ez a négyféle tudatszint létezik. Az ősi tradíció és jógabölcselet különböző módokon magyarázza az emberi felépítést. A tudat első állapota az ébrenlét – amikor az érzékszerveink kifelé irányulnak. A második tudatállapot, az álom-állapot, amikor az érzékszervek befelé irányulnak, ezért látjuk az álmokat. A harmadik állapot, amikor alszotok, de nem láttok álomképeket. Azt mondják, hogy ezen a szinten ideiglenesen a kauzális, azaz oksági szférával kerülünk kapcsolatba, valamilyen magasabb rendű inspiráló szférával. És végül a negyedik szint, melyet ‘a negyediknek (tudatszint)’ hívnak, ez a lelki tudatállapot.

Ezek a különböző tudatszintek, a tudatunk működésének különféle folyamatai. Azt mondják, hogy alváskor elhagyjuk a testünket, és amikor felébredünk ebből az álomból, akkor remélhetőleg visszatérünk. Szerencsére, ezt egy megbízható rendszer működteti, így nem történhet az meg, hogy elalszotok és másvalaki kerül vissza a testetekbe, illetve, hogy mi keverednénk egy másik személy testébe. Tehát, amikor felébredtek, azt mondjátok, hogy: „Ó, milyen jót aludtam!” Nagyon kivételes, meglehetősen szokatlan dolog, hogy bár elhagytátok a testeteket, mégis emlékeztek valamire, igaz? Ez azt jelenti, hogy a személyazonosságotok nem változott, nem volt hatással rá, nem befolyásolta az álom. Csak annyi maradt meg, hogy ‘Milyen jót aludtam!’ Viszont, amíg aludtatok, azt éreztétek, hogy: ‘Repülök’, vagy azt, hogy ‘Az óceánban úszok’, és nem voltatok tudatosak arról, hogy valójában csak alszotok.

Viszont, ha sikerül egy felszabadult tudatállapotot elérni, akkor láthatjuk miként működnek ezek a különböző tudatszintek. Ezt az elért állapotot dzsívan-muktának hívják, ami azt jelenti, hogy még ebben az életében felszabadult. Bár itt éltek, de már megvalósítottátok a tökéletességet. Azt hiszem, mindannyian szeretjük ezt az állapotot, de nem vagyok benne biztos, hogy készek is vagyunk megfizetni ennek az árát.

Szeretitek a szabadságot? Azt gondolom, mindannyian szeretjük! Vajon rendelkeztek is ezzel a teljes szabadsággal? Nem igazán. Tehát itt adott egy cél, amit mindannyian szeretünk, viszont mégsem birtokoljuk. Szóval óvatosnak kell lennünk ezzel kapcsolatban és helyesen értelmezni azt, hogy mi is a szabadság. Általában, amikor az emberek azt gondolják, hogy szabadok, akkor valamilyen láthatatlan tényező befolyása alatt állnak. Tehát a szabadság egy nagyon magasztos fogalom! És csak, hogy eláruljak nektek egy apró titkot: a végleges szabadság a teljes elköteleződésből fakad. (hatalmas dudálás kintről) Igen, és most nem hallottatok semmit. Ez a titkok természete, sajnálom.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána  5.11.12.