Sharanagati

„Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt előtted. Kérlek, oktass engem!” [1]

Ez a Bhagavad-gítá egyik nagyon híres verse. Sisja-slókának hívják, tanítványi versnek, ahol Ardzsuna, mint tanítvány, elfogadja Krsnát, Istent, mint tanítóját, oktatóját. Ez a történet fordulópontja, mert ezt megelőzően más volt a kapcsolatuk – egyszerűbb, barátibb. De most Ardzsuna elismeri minden hiányosságát, amivel rendelkezik. Eljött az alázatosság ideje. Erre pedig egy tanítványnak nagy szüksége van ahhoz, hogy tanulhasson. Gyakorlati alázat nélkül lehetetlen tanulni.

Mindannyian a titkokat és a magas szintű tudást kutatjuk. Ha el akarjuk érni, gyakoroljuk az első feltételt, ami az alázatos meghódolás. Habár ez a téma, az alázatosság, manapság nem túl népszerű, mert tanulmányaink során mindig azt halljuk: csináld magad, nagyszerű vagy, stb. Már ezerszer hallottátok ezeket a történeteket. Jobb, ha a helyes információforrás felé fordítjuk figyelmünket, ahol nem csapnak be minket. Mert mindezen hirdetések végső soron becsapnak titeket. A világban minden azt próbálj mondani „Ide tartozol. Csak csináld, amit mondok, és elégedett leszel, boldog leszel.” Megpróbáltuk, odaadtuk a szívünket, eladtuk a lelkünket – de az elégedettség nem jött el. Találj hát egy olyan utat, ahol tényleg megtanítják, hogyan legyél önmagad. Mert ha eljutunk az igazi lelki szintre, természetesen leszünk alázatosak. Mi, mint lelkek, nem vagyunk az univerzum közepe. Sajnálom, lehet, hogy nehéz ezt megemészteni, de nem mi vagyunk a középpont. Ahogy felismerjük korlátainkat – hogy milyen picik vagyunk, csöpp szikrái az isteni képnek – akkor természetes, hogy alázatos helyzetet veszünk fel. De ne feledjétek, a király szolgája a palotában lakik. Egy alázatos helyzet egy nagy királyságban tehát azt jelenti, hogy jó lakhelyet kaptál. Ugyan így az, ha elfogadunk egy egyszerű szolgálatot Isten, Krsna nagy királyságában, azt jelenti, hogy részese leszel udvartartásának.

Ezért Ardzsuna, a harcos, kész feladni tekintélyes helyzetét. Ő egy herceg. A legjobb íjász a világon. És tényleg az! Oly sok képességgel rendelkezik. Mégis kész feladni tekintélyes helyzetét, még önbecsülését is, és mit mond?! „Össze vagyok zavarodva; nem tudom mi a legjobb nekem.” És mi a helyzet veled? Idejössz, magasba emelet orral… Azt gondolod, hogy már tudsz valamit! Állj készen feladni az önbecsülésed. De csakis egy igazi feljebbvaló előtt. Ardzsuna magával Istennel beszélgetett. Könnyű feladni a hamis tekintélyt Isten előtt. Mégis kövessük ezt a példát, mert sokat segít. Egy igazi feljebbvaló segít azonosítanunk önmagunkat.

És végül Ardzsuna azt mondja: „A tanítványod vagyok, meghódolt szolgád.” És ezek nem csak szavak. Tényleg komolyan gondolja. Mint jelent meghódolt lélekké válni? Azt jelenti, hogy feladod önző magánéleted. Mit jelent engedelmes szolgává válni? Azt jelenti, hogy bármikor hívjon is a mestered, készen állsz. Nem mondod azt: „Igen, de…” Ez nem egy meghódolt szolga. Ez egy szolga, de jó tulajdonságok nélkül. „Igen Gurudév, de…” Nem, a meghódolt szolga azt jelenti, hogy bármikor készen áll. És tudjátok, hogy szembe nézzünk önmagunkkal, a nagyok néha tesztelnek minket. Mert meglehet, hogy azt gondoljuk: „Igen, mesterem meghódolt szolgája vagyok – amíg nem kér tőlem semmit. Mindent meg tudok csinálni, amit nem kér tőlem. Gurudév, olyan nagyszerű vagy, semmit sem kell mondanod nekem.”

(folytatjuk)